Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-05 / 207. szám

4 DÉLMÁG Y ARORSZiO Kedd, Í9ÍÜ. szeptember •). Eközben a románok az összes vasúti vonatokon,j a melyek1 Tum-Szeverin—-Bukarest fővonalról délre vezetnek, csapatokat dobtak a dunai frontra. Defenzíve fognak-e itt viselkedni, vagy meg fogják-e kísérelni, hogy a folyót valahol átlépjék, még nem ismerhető fel. Német repülök Constantát bombázták. BERLIN, Sjzepííe-mber 4. A Wolíi-ügynökség jelenti: Szeptember 3-ára virradó étjei német repülők bőségesen bombázták Constanza kikötő telepeit; a Cabul nevű orosz cirkálót és négy torpedórombolót. Jó sikereket figyeltünk meg. Az összes repülők sértetlenül visszatértek. A képviselőházat nem fogják elnapolni. — Tisza megegyezett az ellenzéki vezérekkei. — Zári ülések lesznek. — A politikai helyzet. — (Budapesti tudósítónktól,) Kedden iil össze ujbói a képviselőház. Ezt megelőzőleg hétiíőn délben gróf Andrássy Gyulánál, az ellenzék vezérei tanácskozásra jöttek össze. A tanácskozás több óráig tartott. Egyelőre csakis a keddi ülésre vonatkozólag történt megállapodás, még pedig oly értelemben, hogy az ellenzéki pártok esti értekezlete elé terjesztik a megállapodást, ahol aztán végleg döntenek a taktika felett. A keddi ülés napirendje előtt többen felszólalásra kérnek engedélyt és amennyiben az engedélyt megkapják, először is gróf Czernin, volt bukaresti követünk szereplését teszik szóvá. Sürgetik továbbá a külügyminiszter felelősségre vonását a román háború kapcsán kitűnt tájékozatlansága miatt. A kormányt is támadni fogják azon mulasztásokért, amelyeket szerintük a kormány Erdély megvédése és egy részének kiürítése körül elkövetett. Az ellenzéki vezérek a tanácskozás után felkeresték gróf Tisza István miniszterelnököt, akivel sokáig tanácskoztak. Az egyesült függetlenségi párt hétfőn es. ti értekezletén gróf Apponyi Albert elparentálta Súghy Gyulát. Megállapitották a munkarendet és kijelentették, hogy Erdély védelmére minden intézkedést meg kell tenni. Az alkotmányimrt és néppárt me,g|beszélte a politikai helyzetet. A Károlyi-párt értekezletén gróf Károlyi Mihály bejelentette, hogy az ellenzéki vezérek mai értekezletén közölte, hogy semmiféle megállapodásba se megy bele. Az értekezleten megállapitották, ihogy Erdély védelme körül olyan mulasztások történtek, 'hogy a kormányt a legszigorúbb felelősségre kell vonni. Gróf Batthyány Tivadar Burián külügyminiszter, gróf Forgách külügyi osztályfőnök és gróf Czernin ellen a legsúlyosabb megtorlást követeli. A határozati javaslatot, hogy a magyar csapatokat Erdélybe vezényeljék, több felszólalás után elfogadták. Politikai körökben hire jár, .hogy a miniszterelnök az ellenzéki vezérekkel megegyezett abban, hogy a képviselőházat nem napolja el Biztosította az ellenzék kritikai szabadságát azzal, hogy a katonai helyzettel kapcsolatos kényesebb természetű dolgokat zárt illésen fogják megvitatni. Vászon t az Erdélyre VpniafkozŐ (tárgyalások nyilt üléjseti történnek. as>s«]í>e3ass(ii» Menekültek éjjeli tábora. - Akik a románok elől menekülnek. tudósítónktól.) Vasárnap este kilenc óra. A huszártroinhitás ép az imént fújta cl a takarodót, melynek utolsó iianghullámái még ott rezegnek a levegőben. Majd erőteljes ferfihangok váltják fel a pihenőre intő kürtszót, a sötét kaszárnyaudvaron láthatatlan huszárok gyújtottak rá tüzes harci dalra. Égő szivar vagy cigaretta nem árulja cl hollétüket, hisz Nikotin ő nagysága ma már csak azoknak osztogatja kegyeit, akik dúsgazdag hadseregszállítók. Szegény Ihuszároknak nem telik havannára. Az nagyon drága. Nálunk már csak az embervér olcsó, melyet mindet} harctéren olyan pazarul ontunk. Csak a nóta hangjából sejtem, hogy merre lehetnek az éjszaka nótás huszárjai s hogy sokan vannak együtt. Egy huszár az ellenkező irányba igazit a vaksötét udvaron. Néhány pere mul.va komoran bontakoznak ki a sötétből a huszárkaszárnya egykori lovardájának dísztelen falai. Egykori lovarda! A háború alatt ugyanis a lovardából istálló lett, tegnap óta pedig emberek, erdélyi testvéreink tanyája. Kapunak beillő ajtaján halvány fény szűrődik ki az udvarra. Jó ntmutató. Ámbátor az ajtón kicsapódó gyermekzaj is elárulja, merre keressem a háború szárnyaszegett madarait. Amint belépek az óriási csarnokba, mindjárt meg is kell állanom. Néhány hontalan fiúcska pajzán jókedvvel fogócskát játszik. Csak nem zavarom őket! De a játék heve csakhamar elsodorja őket az utamból és beljebb haladok. Jó, hogy az óriási csarnokban mindössze csak két petróleumlámpa árasztja bágyadt sugarait vsak száz székely és szász testvérünk nyomorára. Minek a nyomort kivilágítani? A háboru menekültjei családonkint rakták meg fészküket a lovarda-istálló földjén, igazi fészkek ezek, a szó legivalódibb értelmében. Fészkek: szalmából. Sok-sok fészek egymás mellett sorjában. De mégse igazi fészkek, mert a madarak ki szokták a fészküket bélelni szőrrel, tollal, ezek az emberfészkek azonban béleletlenek. Csak elvétve látni párnát és egy-két paplant. Szinte fényűzésnek látszik ez, több száz nyomorfészek láttára. — Még nem álmosak? — szólítom meg az egyik fészek lakóit, akik ott ülnek a szalma között. — Tulajdonkénen csak most kezdünk magunkhoz térni a sok kiállott ijedelem és szenvedés után — válaszol az egyik. Mintha most ébrednénk egy szörnyű álomból erre a szomorú valóságra. S aztán kezdi mesélni a menekülés kálváriáját. Egy-egy megrázó részletet itt is, ott is a hozzátartozói szúrnak bele s igy lassankint kialakulnak előttem e kálvária egyes stációi. Szomorú stációk, a melyeket nem tentába, de könybe mártott tollal lehetne csak meginti. NóhánV fészekkel arrább ímegyek. (Jól öltözött brassói szabói családi fészke előtt állok meg. A mester felállott, amikor megszólítottam, a lábánál pedig ott ül öt gyermek — a legnagyobb tizenhárom esztendős — és az anyjuk. Ölében egy csecsemő. Bizonyára legboldogabb köztük, aki nem veszi észre a változást mely egyik naurol a másikra szüleit érte. Megelégedett nyögéssel csüng édes anyja emlőjén, melynek anyateje ma is ép oly édes, mint a siralom e keserű napjai előtt az otthoni, meleg, puha fészekben. Ártatlan kacsóival idomtalan mozdulatokat ir le a levegőben s csak akkor riad föl egy pillanatra, mikor forró könnycsepp hull le az édes anyja szentéből tiszta, fehér hont lokára. Végighaladok a fészek-utcán. Egyes csoportok a közelmúlt rémes élményeiről beszélgetnek még, mások meg a közeljövő egyéni eshetőségeit mérlegelik. Sokuknak ugyanis — hála a szegedi munkaközvetítő agilitásának, — már van foglalkozásuk. Ezt mondja a szabó, egy kőmives, egy szobafestő, egy mqlnár és még egynéhányan. . ~ —• Csak a gyerekeinkkel mi lesz? — aggódik egy asszony. Mehetnek-e majd iskolába. Az egyik fiám — be is mutatja mindjárt — a harmadik reálba jönne, a kisebbik a másodikba. Megnyugtatom, hogy van még idő és a kormány majd gondoskodik róla, hogy minden} gyermek tfolytatjbassa* ja (tanulmányait. A názáreti kisded módjára szalmával bélelt jászolban szunyadnak egyes csecsemők. Krisztusi idők szent egyszerűsége párosul-e majd a krisztusi idők szent szeretetével? A jelek azt mutatják, hogy igen. Csak az első órák impozáns adakozó buzgósága el ne lankadjon, mert a baj nem hogy csökkenne, hanem óráról-órára nő. E szükséggel szemben le kell vetkőznünk minden szükkebliiségbői, minden önzésből és has zükséges, még erőnkön felül is kell áldoznunk. Striegl F. József. A szegedi pályaudvarokon megtanul az ember imádkozni. Nem kell, hogy valaki tomplomjáró legyen, nem kell, hogy családja, felesége, gyermeke legyen, csak zézze végig, amikor egy vonat, erdélyi menekültekkel túlzsúfolva, befut a pályaudvarra. Maradjon ott öt percig, kérdezzen meg egy embert a sok közül, hogy akar-e enni, hogy akar-e inni és várja meg, amig artikulátlan hangok törnek ki a szegény menekült torkán, az étel-ital hallatára. Vessen egy pillantást a teherkocsik belsejébe, ahol kegyetlen összevisszaságban fetreng egymás mellett ember és állat. Forduljon a csecsemők felé, lássa, hogy rágja anyja kiapadt emlőjét, vegye észre a nők arcán a könny okozta barázdákat, nézze meg a székely férfiakat, akik összeszorított fogakkal, tehetetlenül bámulnak a világba, tehetetlenségükben kézzel a vasutikocsik oldalát öklözik. Itt mindenki megtanul imádkozni.., A menekültek segélyezési és ellátási akcióját dr. Cicatricis Lajos főispán vezeti. A főispán kora reggel óta hol a nagy állomáson, hol a rókusi állomáson jelent meg dr. Szalay József főkapitány kíséretében és minden kérést meghallgatott, minden teljesíthető kívánságot elintézett. Délután hat órakor Szegedpályaudvarra hosszú vonat érkezett. Személyszállító-kocsik, marha-vaggonok zsúfolásig menekülőkkel. Az egyik teherkocsi csinos szobának van berendezve. Sávos abrosszal leterített asztal, körötte székek, két megvetett ágy, takaréktűzhely, még az aprójószágokat