Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-19 / 219. szám

"íi,--. DÉIíMÍAGYAIRORSZÁG Kedd, íftfó. szeptember 19. ^ Orosz lapjelenlés a dobrudzsai vereségről. a centrum tetszése szerint végezhetett vele. A hatalmas veszteség miatt kérdés, vájjon összeszedelődzik-e újra ez az ehenségs cso­port. A siker hatása mindenesetre igen je­lentős lesz. »••-V fa».- - • A hatóság és a közönség. Á háború folyamán több ízben szóvá­tettük-már azokat a nehézségeket és zava­rokat, amelyek, a lakosság lisztellátása körül fölmerültek. A legutóbbi időben ezek a köz­éleimezesi bajok országszerte és igy Sze­geden is, úgyszólván állandó jelleget öltöt­tek. A nehézségek a háborús élelmiszerellá­tás általános helyzete folytán állottak elő, amely rendkívüli feladatokat ró a hatóságra és a közönségre, egyaránt. A hatóságnak kell gondoskodnia árról, hogy a lakosság élelmi­szerellátása fennakadást ne szenvedjen és meg kell tennie minden intézkedési, hogy a közönség szükséglete hiztosiittassék. A kö­zönségnek viszont a hatóságot ebben a két­ségtelenül nehéz munkájában tőle telhetőleg támogatnia kell, mert csak a kölcsönös be­látáson és bizalmon "alapuló együttműködés küzdheti le eredményesen a háborús kozélel­mezés természetében rejlő nehézségeket. Nem szabad mindjárt zúgolódni és elé­gedetlenkedni, ha esetleg — előre nem tud­ható esetek miatt — a pillanatnyi szükség szenvedése sujt bennünket. A polgári lakos­ság gondoljon arra, hogy a nélkülözések leg­nagyobb türelempróbáját a hős katonák áll­ják ki a harctereken, akik életüket áldozzák fel nehéz harcokban a házéért és az itthon­marad'ottak biztonságáért. A lisztellátás uj rendje, amely, mint is­meretes, most'lépett életbe, épen azt a célt szolgálja, hogy a lakosság a jövőben ne szenvedjen hiányt. Remélni lehet, hogy a hatóság körültekintő gondossággal számolt az ellátásra szoruló közönség érdekeivel és hogy a lisztellátást igazságosan hajtotta végre. A hatóság bizonyára értékesen hasz­nosította a két háborús esztendő tapasztala­tait és a való szükségletnek megfelelően gondoskodott nemcsak a lisztmennyiség be­szerzéséről, illetőleg lekötéséről, hanem el­osztásáról is. Amidőn ezt általában megállapítjuk, egyúttal rá kell mutatnunk arra is, hogy a lisztellátás uj rendje, amint erről lapunk más helyén beszámolunk, nem minden zavar nélkül indult meg. De a háború harmadik esztendejében nem lehet mindenért csak a hatóságot felelőssé tenni, hanem, számolni kell", azzá], hogy rendkivüli körülmények kö­zött élünk! amelyek a hatóságot az élelmi­szerellátás kérdésében sokszor leküzdhetet­len akadályok e'lé állítják. Tagadhatatlan, hogy a hatóság a múltban e téren követett el hibákat és mulasztásokat és — amint a je'lek mutatják — a lisztellátás, uj rendje körüj Is, akad gáncsolni való az előmunkála­tokban,'amelyek kiss'é megkéstek és, ugy látszik, nem teljes rendszerességgel készül­tek. De ebben nemcsak a hatóság, hanem a közönségnek az a része is hibás, amely a háború harmadik esztendejében sem akarja megérteni, hogy neki is vannak kötelességei és nem elegendő mindent a hatóságtól várni, hanem á rendeleteket és a hatósági intézke­déseket meg kell tartani és: mindenben ke­zükre. Kell járni azoknak a hivatalos ténye­zőknek, amelyekre a lakosság élelmiszer­ellátásának nehéz feladata hárul. Fegyelem, rend és türelem nélkül a ha­tóság nem tud közmegelégedésre megfelelni ennek a feladatnak. ,A közönség nem jó szol­gálatot tesz tehát a saját érdekeinek akkor, amidőn fegyelmezetlenségével megnehezíti és megakasztja a hatóság munkáját. Azok­nak a jeleneteknek, amelyeket hétfőn a liszt­hivatal előtt tapasztaltunk, meg kell szün­niök, ha a közönség azt akarja, hogy a ha­tóság teljesíthesse kötelességét. A főispán nem lehet-, .mindig é"s-mindenütt jelen, rend­őröket sem le'hct mindenhová — világháború van — áüitaui: Szükség van a lelkeknek arra az emelkedettségre, amely e komoly és ter­hes időkben az egyőni szempontokat minden téren alá tudja rendelni a közérdeknek. Berlin, szeptember 18. A „Lokalanzeiger" közli az alábbi orosz lap jelentést: A musubey —ostrovi szakaszon hatalmas ütközet volt. A román-orosz haderő Ostrovnál, miután az ellenség nagy megerősítést kapott, kénytelen volt visszahúzódni. Az ellenség fölényét a tüzérség és az óriási lovas-tömegek mutat­ják. A harcok kimeneteléről eddig még nincs részletes jelentés. A mi frontunk legeredmé­nyesebben a Traján sáncnál kiépített vona­lon védekezhetnek. Az itteni front kedvező a későbbi offenzívára. Tutrakcm és Szilisztria eleste következtében a dobrudzsai állások el­vesztették jelentőségüket. Visszavonulásun­kat az ellenség bizonyára fényes győzelem­nek fogja feltüntetni, noha az sztratégiai szempontból történt. Nagy sztratégiai jelen­tősége növelhető, ha az ellenséggel az érint­kezést megszüntethetjük. Komán hivatalos jelentés. Sajtóhadiszállás, szeptember 18. A ro­mán vezérkar jelenti szeptember 17-ikéről: Az északi és északnyugati arcvonalon előre­haladásunk folytatódik. Csapataink harcok után megszállották Homorodalmást, Köhac­mot és Bogarast. A Sztrigy-völgyben a Brun­halomnál, (a térképen fel nem található) Nagybarttól délre heves harcok folynak. A halom többször gazdát cserélt, végül is a birtokunkban maradt; itt 70 foglyot ejtet, tünk. A déli fronton tüzérségi párbaj a Duna mentén. Dobrudzsai harcvonul: Harcok az ellen­ség előretolt csapatrészeivel. Ellenséges re­pülök Könstanzát bombázták; két lakost megöltek és négyet megsebesítettek. Dobrudzsában 50.000 embert vesztettek a románok. Bécs, szeptember 18. A legutóbbi napok eseményeinek sorában Mackensen dobrud­zsai döntő győzelme a legjelentősebb, amely hat ellenséges gyalogsági s egy lovas-had­osztályt rendetlen menekülésre kény szeri­tett. Az üldözők fáradhatatlanul a menekvők nyomában vannak és sehol sem engedik meg, hogy megállapodhassanak. Szeptember 2-ától a mai napig az áruló ellenség legalább is ötvenezer embert vesztett és vesztesége óráról-órára növekszik. A menekülésszertien vissza igyekező maradéknak harci készsége mindenesetre igen szenvedett, erkölcsi ér­téke pedig bizonyára alaposan megingott. Az ellenség, amely Erdélybe való álnok be­törésével bennünket akart meglepni, maga lepődött meg a legjobban. Tutrakán eleste és a dobricsi, csata után a Dunán átszállított két román hadosztállyal megerősödvén, a Dobricsnál megvert középcsoport vezére azt remélte, hogy északra husz kilométerre meg tudja á'llitani az ellenséges előrenyomulást. Tervé azonban kudarccal járt és olyan ve­reséggel végződött, amelynek méretét még nem tudtuk áttekinteni. A német-bolgár szövetséges seregnek­bal szárnya északkelet felé szorította az el­lenséget. A jobbszárny pedig folyvást tere­pet nyerve, olyanformán nyomult előre, hogy a románokat, oroszokat és szerbeket kétszeresen átkarolva szorította össze és igy t» JKMt'" '' ifi ÍMk?l!K«Jk ' A brassói román uralom. Rotterdam, szeptember 18. A Times je­lenti Bukarestből: A Gazetta Tmnsilvanei eimii román lap, amely a háború előtt Brassó- » ban jelent meg és most -ugyancsak Brassóban ismét megjelenik, leírja a román csapatok 'be­vonulását a városba. A' mikor a román sereg megérkezését jelentették, az összes középüle­teket bezárták. A községtanáes fölkérte Baiu­lesz-ku dr-t, menjen elébe a román csapatok­nak és fogadja őket a román, szász és ma­gyar lakosság nevében. Baiuleszku a városon kívül találkozott Darvari ezredes, román pa- 1 rnraosnokkal, aki közölte, hogy a békés polgá­rok életét és vagyonát kímélni fogják. Dél­után vonultak be a román csapatok, amelyek a roimán templom előtt', ahol hálaadó isten­tiszteletet tartottak, megálltak. Még az est ' beállta előtt kinevezték az összes román tiszt­viselőket. A román király átvette az északi haderő főparancsnokságát. Rotterdam, szeptember 18. A Times a román főhadiszállásról arról értesül, hogy a íőfigyelem az erdélyi hadszíntér felé irá­nyul. Romániában Erdélyben látják a <fő­hadszintért. Ferdinánd király átvette az er­délyi román csapatok főparancsnokságát. i Német légi támadás az ellenséges flotta ellen. Berlin, szeptember 18. A Wolff-ügynök­ség jelenti: Német tengerészeti repülőraj a flandriai paffoknál veszteglő ellenséges ten­geri haderőt bőségesen bombázta. Egy re­pülő-anyahaj ón találatot állapítottunk meg­Egy ellenséges repülőt ágyúink tüze elűzött és kénytelen volt hollandiai területen leszál- j lani. I Orosz megdöbbenés a dobrudzsai vereség miatt. Stockholm, szeptember 18. A cár pa­rancsára rendkivüli haditanácsot hívtak egy­be. Ez a tény szentpétervári katonai körök­ken egyáltalán nem keltett meglepetést, mert itt már napok óta tudták, hogy al orosz főhadvezetőség igen megdöbbent a, román-orosz hadsereg dobrudzsai vereségén annál is inkább, mert az egész orosz frontot félti a következményektől. A román hadügy­minisztériumot azzal a szemrehányással illetik, hogy nem készült elég gondosan erre a háborúra, pedig elég ideje volt hozzá. & cár környezete azt mondja, hogy a cár a legnagyobb felháborodás hangján tárgyalta azt a tényt, hogy Románia önző aspirációk­tól vezéreltetve,, legjöpb csapatait Erdélybe küldte és a többi határokról nem is gondolt­— — j A Déimagyai ország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81,

Next

/
Thumbnails
Contents