Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-02 / 205. szám

Szombat, Í9iH>. szeptember Ú. MÍMAGYAROR.SZÁG Menekült testvéreink között. (Saját tudósítónktól.) Ötszázegynehány erdélyi menekült tábora volt a szeged-róknsi pályaudvar pénteken déltájban, amikor kint jártam. A menekültek zömé brassói iparosok • és kereskedők feleségeikkel, gyermekeikkel és megmentett csekély holmijukkal. Öt. napig járták marhaszálíitó vasúti kocsikban a nélkülözés és szenvedés keserves útját, amig Brassóból iSzegedre értek. Öt. napig jöttek étlen-szomjan, a hontalanság keserű érzetével a szivükben, miközben esak az az egy remény éltette őket, hogy alföldi magyar testvérek őket, a fészkükből hirtelen kilrehhentetteket, meleg szeretettel fogadják. Hiszem, hogy .ebben nem is fognék csalódni, hiszen aj»; adakozó részvét mindjárt az első órákban oly impozánsan indult meg székely véreink .javára, amilyen impozáns és lélekemelő megnyilatkozást esak a közös veszély érzete képes kiváltani a lolikekből. A háború e szánandó áldozatai öt napig voltak irton, miközben a vasúti csomópontokon mindenütt órákig vesztegelt. így például Tövisen csekély tizénbét óráig, anélkül, hogy valami ennivalóhoz jutottak volna. Ami kevés elemózsiát vittek magúikkal, vagy elfogyott vagy megromlott a hosszú utón. Még pénzért sem tudtak az állomásokon valami harapnivalóhoz jutni, vagy lm igen, hát oly árért, hogy az embernek annak hallatára az égnek áll a haja. Több tanú igazolta, hogy az egyik állomáson valamelyik menekült társuk egu fél liter káréért tizenhat koronát fizetett, hogy éhező gyermekének az éhségét esillapithassa. Ez az egy adat. talán egymaga is eléggé megvilágítja, micsoda nélkülözéseken menték keresztül e szerencsétlenek, de. rá világit arra is, hogy az emberi kapzsiság nem ismer határt és mennyire hiénává változtatja a teremtés koronáját. iGoethe tolla kellene hozzá, hogy le tudjam rajzolni a menekültek táborát, amely még iá Hermán n und Dorothea mcn ék ültjeinek a táboránál is szomorúbb képet nyújt. A hirtelen megfutamodás minden jele észlelhető az oláh árulás e szánalmas áldozatain. Egyébként. kifogástalanul öltözött ur az egyik, de — inggallér nélkül, egy úriasszony finom hálóköntösl>en és legújabb diviatu bársonykalappal a fején jöttei hirtelen elhagyott otthonából, egy kis élénlkszemü, kerekképű fiúcska lábán felemás cipő, másutt a 'háziszőttesbe kötött csomag mellett a legfinomabb angol bőrtáska. Amott a mindenféle hol mi között egy pár összekötözött tyúk fekszik, mellettük .néhány kacsa és liba türelmetlen gágogással árulja el menekült miivoltát s akadt az élelmességükről híres székelyek között olyan is, akinek az általános fejvesztettség közepette annyira a helyén volt ar szive, hogy egy óriási ládában ,elhozta magá-; val a kocáját és öt malacát is. Egy útközben r'lhullott. Általában azonban nincsetlenül jöttek el a legtöblien gazdag otthonukból. Csodálkozásomnak adok kifejezést, hogy nincs köztük egyetlenegy oláh som. holott Brassó lakosságának egyharmada oláh. — Azok ott maradtak és gúnyos kárörömmel néztek távozásunkat. Ez az a hires magyar vitézség?" — röhögték utánunk. Csaknem ugyanezekkel a szavaikkal vallották ugyanazt a legkülönbözőbb csoportok. És meséltek még egyebet is: — Jóformán még ki sem huztuk a li.il,unkát eddigi édes otthonunkból, férfiruhába öltözött brassói oláh némberek törtek be oda és fosztogatták ki lakásainkat. A hiénák! A menekülteik közül a felnőttek példás türelemmel alkusznak meg a sorssal, melynek hamaros jobbrafordulását reménykedő és bizó lélekkel várják az egész világtól csodált, de az oláh árulóktól kigúnyolt magyar Vitézségtől. Akad köztük gyöngébbleikii is, aki könnyek között tördeli a kezét: — Istenem, istenem, hol az uram, mi van az uraimmal? .Részvéttel érdeklődöm: — Ott maradt talán az ura Brassóban? — Dehogy, dehogy — mondja könnytől fátyolozott szemmel és sírástól fátyolos hangon, — az uram a. galíciai fronton harcol. Biztatom, hogy ne sirjon, hanem irjoiy neki, hisz csak néki magának változott meg — sajna — a eime, de az uráé nem. — Köszönöm, uram, nyugszik meg erre. Hogy megháborítja az embernek az eszét a haj. Persze, hogy irhatok neki. Hogy is .nem gondoltam erre eddig?. Talán esak a székelyek tudnák olyan hálásak lennii, mint ezek a menekültek. Hány meg hány köszönöm- és köszönj ükkel halmozlak el, amiért érdeklődtem a: sorsuk irántés hiztatit'am őket, hogy (Szegeden megértésre és szeretetre találnak, mert az árvíz idején a szegediek maguk is menekültek voltak. Ők tudják legjobban, milyen borzasztó sors az, mikor az emberek tömegesen kénytelenek elhagyni az otthoni puha fészkét. A felnőttek béketűrő hallgatagságával éles ellentétben van azonban a csecsemők nyöszörgő nyugtalankodása és a kicsinyek visítása. Éhesek szegénykék és az ebéd esak egy órára lesz készen. Tizennyolc-busz einnezett plé'htartányban fő a hab és a gulyás, a melynek étvágygerjesztő illata csak fokozza a. kicsinyek türelmetlenségét. Ö velük még a mindenütt ott forgolódó Ferenczy' Mátyás biztató ékesszólása sem tud megbirkózni, mert a gyermekek figyelmét a korgó gyomor foglalja le korlátlanul. Kovásznai és patrozsényi menekültekkel is volt alkalmam beszélni, A szegedi származású, de vPetrozsényban megtelepedett Csűrt szobafestőnek az a szent meggyőződése, hogy hitvány árulás volt a hirtelenül ránk zudult baj előfogata. — ('Annyi felől árasztották el az oláhok ég oroszok a Zsil völgyét, és olyan biztosra jöttek, hogy árulás nélkül az lehetetlen lett volna. Nyolc éve, hogy megtelepedtem PetrozSényben, ahol egy kis házat tudtam magamnak összeszorgulinaskodni. Az utolsó pillanatig ot)t maradtam s reméltem, hogy talán mégse kell keserves munkával megszerzeti házamtól megválnom. Mindhiába. Az utolso pillanatban aztán összeszedtem egyet-mást a cókmókomhól, az aprójószágomnak és a malacaimnak kiszórtam, ami kukoricám még volt, aztán Megemeltem a kalapomat kis házamnak — ezt azonban már könnybelábadt szemmel mesélte Csűri — s nekivágtam a hegyeknek. Útközben srapnellszilánk sebesítette meg a kezemet, de mégis esak el jutót* taru a szülővárosomba. A sebet a. kezén meg ,is mutatta, de én láttam azt a. sebét is, melyet az oláh árulás ütött a szivén akkor, mikor megemelte n kalapját az ő kis házának. Striegl F. József. HÍREK 0000 Felhivás Szeged város Polgáraihoz. A román hadüzenet folytán több ezer menekült érkezik városunkba, akik kénytelenek voltak szülőföldjüket, otthonukat odahagyni, hogy az ellenség pusztításaitól legalább életüket megóvják. Végtelen az a szenvedés, amelyben sz* rencsétien menekülő honfitársainknak részük van s igy hazafias kötelessége mindannyiunknak, kiket a sors otthonuktól nem fosztott meg: szenvedő honfitársainkon tehetségünk szerint segítsünk, fájdalmukat némileg enyhítsük azáltal, hogy őket hajlékkal és élelemmel látjuk el. Tudom azt, hogy a mostani nehéz viszonyok között a polgárság áldozatkészsége nagyon igénybe van véve, mégis azon reményemnek adok kifejezést, hogy (Szeged város hazafias polgársága átérezve menekült honfitársaink szerencsétlen helyzetét, őket, kik nemcsak otthonukat, hanem nagyobbrészt véres verejtéklifel megszerzett vagyonukat is elhagyni voltak kénytelenek, testvéri szeretettel fogadja s aki esak teheti, megosztja vele otthonát és mindenapi kenyerét. Felk érem ennélfogva a, város lakosságát, hogy akik menekült honfitársainkon segítendő — akár díjtalanul, akár pedig díjazás mellett — azok részére hajlékot adni s őket élelmezni hajlandók, ugy eme hajlandóságukat a belvárosiak iGyarmati János rendőrtisztnél, az alsóivárosiak Lengyel István, a róküsiak és felsővárosiak Gróf Dezső, a felsővárosi feketeföldeken, Röszkeszentmihálytel•ken, valamint Alsó- és Felsőtanyán lakók pedig Ferenczy Mátyás tb. alkapitánynál akár szóval, akár írásban jelentsék be, hogy annak folytán a hatóság .a menekült oda, helyezésű iránt, intézkedhessek. Dr. Somogyi Szilveszter, polgármester. Minisztertanács. Budapestről telefonálja tudósítónk: Pénteken, délután 5 órakor a miniszterelnökség palotájában gróf Tisza István elnöklésével minisztertanács volt. A tanácskozáson a kormány valamennyi Budapesten időző tagja résztvett. — Betegh Miklós Temes és Aradmegyék kormánybiztosa. A belügyminiszter leiratban értesítette Joanovich Sándor temesmegyei főispánt, hogy tekintetei arra, hogy ,a jelenleg Kolozsvárott székelő első számú hadseregifőparanesnokság működésé a temesvári hetedik császáni és királyi katonai parancsnokság területére is kiterjed, ennélfogva Betegh Miklós, Tordn-Aranyosnwgy e főispánjának, mint az első számú hadseregfőparancsnokság mellé rendelt kormánybiztosnak körét a nevezett hadseregfőparancsnokság egész működési területére kiterjesztette. Teniesvármegye és Temesvár városa szintén ezen badseregfőparancsno'kság működési területéhez tartoznak. Betegh IMiklós kormánybiztos működését a belügyminiszter Aradmegye és Arad város területére is kiterjesztette. — Interpelláció az erdélyi menekültek ügyében. Budapestről jelentik telefonon: Nóvák János kisgazdapárti képviselő pénteken a