Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-17 / 218. szám

Vasárnap, 1916. szeptember 17. DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, mint az ország textiliparának gócpontja. ezt ., auf n hat' vizb®," f kir<f ví ott a1 g po"1; S ¡#' 3i:z4 i.he I i A világháború, mely annyi bajnak és nél- | kölözésnek vált kutforrásává, megtanított ben- | nün.ket állami szervezetünk ¡hiányainak felír aieréaíre. Vonatkozik ,ez legelső sorban ipari | életünk gyengeségeire. Hiába vagyunk a központi hatalmak éléskamrája, ha iparunk anyujára zsenge, hogy ¡az az érték, ¡mely mezőgazdasági árukért- és »yemterményeimkért az ország vagyonát gyarapítaná, a másik oldalon kamatok kamatjával megy ki ipari cikkekért. Csakis egy iparilag független állam lehet" gazdag és önálló és ha hazánk ipara mezőgazdasági fejlettségünkkel ¡egy ¡fokon állama, állami létünk biztosabb alapon nyugodna s ugyanaz az önbizalom tölthetne el bennünket tto amely minden német embernek egyéni tulajdonsága. Ha [figyelembe vesszük, mi volt Németország 1871 előtt ¡és mily magas ¡fokon áll ma minden tekintetben, még a laikus előtt is plauzibilissé válik, hogy nagyságát egyedül ipari fejlettségének köszönheti; annak a megfeszített ¡munkának, mellyel a háború után igyekezett magát (minden külső „befolyástól mentesíteni, hogy mindemben éa miniden olda'OU csakis saját erejére támaszkodva, adott esetben ne a külföldi piacok tenmékeire legyen szorulva melyek behozatala, bármely ol ana ban ketsegessé válhat. Hiszen nem kell hangsúlyoznom, vagy külön kiemelnem azt a -egdoirt, letetleu tényt, hogy mindenképen Pi edesztinalva, vagyunk az ipari fejlettségre 11161 a1'* ^ ^y lpa,ri termék, amelynek n^sanyagja „e volna nálunk nagyobb arányokban található. iiivaSn to1?'- U1°'f' mily6n « volna. st sir^r ra- ,h°8'y auiiak illó ZiJí mmden rendelkezésünkre allo erkölcsi as anyagi erőnkkel küzdjünk* SmuStT1'6 tóSél'JÜ,k " 'St'atÍ'SZtÍ'kaÍ i ^ . ™ a tapasztalatra. T XT ' 'a termékek •uo. melyek a kiadási tételben, egyik legnagyobo összeggel szerepelnek. Pedig ndiuk nvt , nem is kell messzire mennünk itt va„ 116 volna meg abbtö i, ' v1' T^W^W» % külföldrőf val a/;,ara7^A bogy ,abban nagyblrto °Mtall'a ^^^lík. Ut érmeit nve^alí'^ -mUlÍ'k' * ^Bpju, selyem vHaíbhf^ ^r & kendw' oly niennyiségeVhl n és a sás' '-gy még aS ^ , á,la7f rendelkezésre, gyáraik. fejlődésre méltó és fejlődésre ¡hivatott iparban, hazánkban vezető szerepet vigyen. Hazánk számottevő textilipari nyersanyagjának két ¡artériája innen indul ki. A mars-téri Szegedi Kenderfonógyár, hazánk legnagyobb kenderfon agyára, az iujszegedi Magyar Kender- és Lenipar, viszont ¡kendérki'készitő gyárától eltekintve, a legnagyobb lenfonó és lenszövő gyár hazánkban. Ez a két vállalat oly számbajövő tényező, melynek szava feltétlenül hangadó (az ország egész textiliparában. Megilleti őket a pozíció ¡a vállalatok elsőrangusága révén, azon kivül azért, mert mindkét gyár vezetőszemélyének egyénisége és kiválósága, kellő biztosítékot . nyújt a vállalatok folytonos terjeszkedésére és elsőrangú .kvalifikációjának ' fejlesztésére. Hogy a város eddig is megértéssel kezelte ezt az iparágat, bizonyítja az a gondokat, hogy a kendertermelés és annak kidolgozása fejlődésének ¡érdekében szükségesnek látta egy imagasabbrendü szakintézet megalapiiását, melynek működését >a háború miatt nem kezdhette nxeg eddig. Bízom benne, hogy a rendezett viszonyok beálltával 'ez a szakintézet megkezdheti áldásos működését és azt szakavatott vezetéssel, a németországi Poppelau és ¡a ¡csehországi Trautenau'ban lévő magas nivón álló hasonló intézetek sem fogják elhomályosíthatni. Céltudatosnak tartanám azonban, ha a szóban lévő intézet nemcsak a kendertermelés és feldolgozás szaktanitását venné -fel programjába, mert a len ugyanazon elbírálás alá ¡esik az iparfejlesztés szempontjából, mint a kender, sőt mi több, az egyik rostanyag termesztése és kidolgozása majdnem annyira egy és ugyanazon metódus szerint történik, mint a másiké, hogy bün volna a szakintézetnek nem egyúttal^ a lenkultura felkarolását is- magáévá tenni. Külön szakférfiakra sem volna szükség és a berendezést illetőleg oly csekély kiadási többletet jelentene ez, hogy az valószínűleg nem képezne ¡akadályt a városi Vezetősége részére. Sőt tovább megyek, teljesen ideálissá akkor válna ez az intézmény, ha a szóban lévő két rostanyagoo kivül a csalán és a sásiipari feldolgozásával is ¡folytatna kísérlete klet. Azt hiszem, ha városunk polgármestere •magáévá tenné a szakintézet tananyagának ilyetén kibővítését, a textilipar fejlődésének erdekében olyan kezdeményező lépést tenne, melyért az egész ország ipari világának hálájával találkoznék. Nemcsak a szeged-környékbeli, hanem az egész megyei, valamint a szomszéd megyei nagy birtokosok figyelmét is föl kellene hivni, hogy Szeged központtal, szövetkezeti alapon tömörüljenek egy itt létesítendő gyapjubeváltó, gyapjuosztályozó és gyapjumosó intézet erdekében, aAivel elérnék azt, hogy egyik nagybirtokos ép ngy, mintha másik, nyersárujánák valódi értékel kapna meg mindenkor s nem jutna abba a helyzetbe, hogy a közvetítő en kereskedelem által felajánlott árban légy kénytelen áruját értékesíteni. így ¡meg van. a teljes b.za,lom, ¡hogy semmikép sem károsodott az üzlet megkötésénél s már maga ez a tudat serkentem fogná ¡nagybirtokosainkat juhállományuk gyarapítására s ezzel azután el lenne erve az a eél is, hogy a gyapjuipar fellendülése oly örvendetes arányokat öltene, melynek nemcsak a juh tenyésztő földbirtokosok, hanem »Be| városi Kávéház" Pontos kiszolgálás. Naponta Lehofai Testvérek klasszikus zenekara játszik. Kivéve minden szerdán Vajda Jancsi zenekara játszik. elsősorban államiságunk ipari előrehaladása látná hatványozott ¡hasznát Már most ha egy ilyen szövetkezet »megalakult s az megfelelő hasznot mutat fel, mint ahogy ez természetszerűleg meg is fog történni, a vállalatnak eminens iéirdek'4 lesz a gyapjú kidolgozásával nemcsak mint nyersanyaggal foglalkozni, hanem azzal is, hogy a gyapjutermelés rentabilitását 3—4-, szeresére növelje. Önmagától vetődik fel tehát az eszme, hogy egy gyapjuifonó és szövőgyárat létesítsenek, miáltal saját hatáskörükben és érdekeltségükben dolgoznák fel a gyapjút attól a pillanattól 'kezdve, ahogy az a juhról lekerül egész addig, amig a kereskedő polcaira kerül legkülönfélébb férfi és női gyapjúszövetek alakjában. Ez az ut vezet odáig, hogy a Erűimben készült drága, de nem épen jónak mondható angol gyapjúszöveteket idehaza készítsük el és hogy az a sok százezer korona, amely évente ruhaszövetekért kimegy az országból, idehaza ¡maradjon és ne más országok, hanem a saját államunk vagyonosodását mozdítsa elő. A gyapjú iparnak Szegeden való megteremtésére vonatkozó ilyetén szervezés szintén a város elsőrangú érdeke volna, mert ¡a város ipara egy ily nagyszabású gyári vállalat megalapításával lényegesen emelkedik, ami egyértelmű az adóalany növekedésével és igy a város gazdagodásával. E melllett azonban Délmagyarország földbirtokos osztálya anyagilag annyira érdekelve volna a. .városban, hogy emelkednék az idegenforgalom, a vidék intelligenciájának tömörülése ennek .a városnak falain belül, történne és igy nemcsak anyagi, de megbecsülhetetlen erkölcsi haszon is haramia ua Szeged re. Hazánk 'nyersanyagjai köziil hátra volna •még a selyem, mely textilipari nyersanyag fejlesztése tudvalevőleg az állam kezében van és egy selyemgyár alapításánál az állam részéről erkölcsi és anyagi támogatásban is volna része az érd|ekeltséguek. A pamut és jutaipar megteremtése már egy későbbi időpontra esne, amikor az illető pénzügyi tényezőknek alkalma volna arról meggyőződni, mennyire érdemes ipari vállalatokiba. helyezni tőkéjüket és a földbirtokosok is rájönnének arra, hogy érdekükben áll az ipar zászlaját, előre vinni. Eddig — sajnos -- mindig az volt a legnagyobb ütközőpont, hogy a magyar földbirtokos-osztálynak Nemcsak semmi érzéke nem volt az ipari élet iránt, hanem inkább bizonyos ¡animozitással voltak az ipar iránt minden ok és mindenalap nélkül, csupán azért, mert egy ur csak nem foglalkozhatik iparral és kereskedelemmel! Ha nézzük a külföld nagyobb városait, talán egyetlen-egyet sem fogunk találni, ahol ne volna legalább 10—15 - textilipari gyár, de Németországiban nem tartoznak a ritkaságok közé ¡a száznál több szövőgyárral biró városok; (hogy csak egyet ,is említsek, ott van Aachen, mely városban szinte megolvashataílan a gyárkémények száma. Hazánkban mint textilipari város legelsősorban Késmárk jöhet tekintetbe, hol magában 7 gyár van, köztük 1 lenfonó, 1 lenszövő, 1 gyapjuipiari, 1 bársonysaövő, 1 mechanikái mübimzőgyár és egy pamut- és lenfehénütő gyár. Ezeken kivül van több háziliparos. Kézetem szerint, ha Szegednél jóval kisebb városnak módjában áll több textilipari vállalat megalapitásánál részt Menni, mennyivel könnyebben volna ez Szegeden keresztülvihető, a kereskedelem központja, huvos es kellemes teraszszal. Számos látogatást kér Strasser Manó Belvárosi-kávéház vezetője.