Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-16 / 216. szám

4 délmag y arürsftaú Szombat, 1916. szeptember 16. A mezőgazdasági részvénytársaság. — Sorok szegedi nyomoruságokról és azok okairól. — Az e tárgyban annak idején készített és Szeged városának beterjesztett indítványról sokat irtak a szegedi lapok, sokast a fővárosiak, foglalkozott vele egy berlini lap is, sőt Budapest polgármestere iis érdekelődött a terv iránt és annak elintézését figyelemmel kiséri. Szeged város tanácsa az indítványt tárgyalta és még julius 27-én tartót! ülésében határozta el, hogy az szakszerű letárgyalás és javaslattétel végett a gazdasági szakbizottságnak adassék ki. Ki is adták; most i's ott van; hogy mikor fog a szakszerű letárgyalása kezdődni, azt persze senki sem tudhatja, mert hiszen a javaslat nem oly sürgős, hogy e miatt a gazdasági bizottsági augusztus és szeptemberi valószínűleg szokott nyugalmát meg kellene zavarni. Főleg olyan időben, mint a mostani, amelyben amúgy is1 tejben-vajban fürdőink, amikor amúgy is mindenből oly sok van, hogy azt sem tudjuk hová tenni. Serényi 'volt földmivelésügyi, minisziíer mostani képviselőházi felszólalása adta tulajdonkép az impulzust arra, hogy a szóban levő javaslatot ismét napvilágra hozzuk. De adta az a körülmény is, hogy látjuk, mikép itt Szegeden, a mezőgazdaság középpontjában minő bajok vannak a mezőgazdasági termékek terén. Amikor az uj lisztellátás ideje bekövetkezett, a lakosság túlnyomó része buzautalvány után szaladt, valóságos tülekedés volt akkortájt. Amikor azonban az utalványokat búzára kellett becserélni, látta Szeged város (tehát nem tanya) lakossága, hogy nhm kapni búzát. Szegeden, az Alföld közepén, a mezőgazdaság eldoradójában nem volt, azaz nincs buza, nincs annyi, amennyi a bentlakó publikumnak kellene, pedig ugyancsak leszállította a publikum igényét, mert hát maximális ár ide, maximális ár oda, a különféle sallangokkal 50 koronán alól búzát nem: lehetett kapni, íha egyáltalán lehetett. A buzautalványok legnagyobb része tehát visszavándorolt, mert kintről a beszerzés már csak lopva mehetett volna és ez mindig azt jelenti, hogy a belopó nagyra tartja áruját. Itt a krumpli. Szegeden mindig annyi krumpli volt, hogy utcákat lehetett volna flaszterezni vele; a mult évben már elég drágán, 8 koronáért adogatták, annyi volt, amennyit a közönség felvehetett. Idén eltűnt a krumpli, eltűnt ugy, mintha kámfor volna, eltűnt, mert valóságban „a föld nyelte el"; eltűnt, mert maximálni merték. A szegedi polgár kénytelen végigjárni a tanyákat és 35—40—45 koronáért összeszedegetni ezt a legfontosabb élelmicikkek egyikét, mert hát biztos akar lenni abban, hogy lesz. Már pedig csak akkor van, ha a spájzban van és nem a közélelmezési üzletben. Gyümölcsről, paradicsomról, hagymáról, uborkáról nem is szeretünk szólani, ezek csak azért hozattak be Szegedre, hogy az itteni publikum^ lássa, m itviszne'k el az orra elől. A baromfitenyészet virágzik, de a tojásnak télen aligha nem 1 .korona lesz az ára, kacsát-libát pedig csak virilisták fognak fogyasztani. Hogy pedig a kukoricamizériával | mi van, az bámulatos. Belterületi asszonyok, kik pár csirkét szeretnének venni, hogy legyen, vagy pár kacsáit, hogy hízzanak, vagy akik egy sertés erejéig főnyereményt csináltak: nem kapnak kukoricát. Zölden veszik csövestől és szárítják, csakhogy valami legyen. Szeged város gazdasági bizottságának referense pedig ül egy javaslaton, amely talán töviről-hegyire rossz, impraktikus, keresztiiivihetetlen, tele fantozmagóriákkal és sült lehetetlenségekkel, de egy indítvány, amely legalább sokat mond, egy indítvány, amely mindezen áldatlan állapotok megszüntetését ígéri. És mindaddig, amíg nem állapítjuk meg erről az indítványról, hogy tényleg keresztülvihetetlen és rossz, mindaddig azt kell mondanunk: íme tárgyaljátok le és talán segitve lesz a bajokon! Az indítványozókat az vezérelte, hogy „többet" termeljünk és avval indokolták ezen mezőgazdasági területen való e'ikalandozást, hogy szerintük nálunk a talajmivelés rossz stb. Éhhez pedig ők, minit l'ateinerek, vagy mint olyanok, akik mindent a „cui prodest" elvéből végeznek, talán valóban nem értenek. Nem is csoda: egy kendergyári igazgató, egy kereskedelmi kamarai elnök meg titkár és egy pénzügyi tanácsos meg egy ideszakadt jött-ment. akik soha nem forgatták a kapát, ehhez valóban nem értenek, legfeljebb dúsan jövedelmező állást szerettek volna, mert talán kenyér nélkül állanak. De íme jön Serényi gráf, egy tizpróbás agrárius, a volt földmlvelésügyi miminiszter, ez csak ért a dologihoz és ez is azt mondja: rossz a talajmivelés. ha már a mult évben jobban szántottunk volna, egy milliárddal volna nagyobb az eredmény. Neki elhihetjük ezt. És amidőn látjuk azt az ínséget, vagy gyengébben: azt a nehézséget, amely a termékek, 'a téli szükségletek beszerzése körül itt Szegeden uralkodik, ha látjuk azt a kiuzsorázási folyamatot, amely a tanyákról kiindulva felénk hömpölyög, ha látjuk azt a rosszindulatot, amellyel viseltetnek velünk, városi szegényekkel szemben a külterület lakosai, ha látjuk, hogyan vetkőztetnek minket pőrére az élelmicikkek beszerzése alatt, hogy maguk a pénzt — amelynek nincs szemükben értéke — a különféle üzletekben kiadják és ott is az árakat felsrófolják, ismét csak azt kérhetjük: tűzze ki minél előbb a város az indítványt napirendre, szóljon hozzá aki ért, meg aki nem ért, szűrődjék le a tanulság és legalább tudjuk, hogy nem. valósitható meg, mert rossz, vagy hogy jó, akkor csináljuk is meg. Mert a háború végét bevárni: az a rna.i konstellációk szerint a legrosszabb. Ma még van valami pénz a belváros lakosságának, hogy lesz-e jövőre ily időtájt, azt még a gazdasági szakbizottság sem tudná megmondani. //. K. PipereAn/ÖI VV Mindenütt kapható. FISCHER TESTVÉREK! ÉKSZERÉSZEK ÉS MŰÓRÁSOK 2 FÖÜZLETE Kárász-utca 2. sz. Kárász-utca 10. sz. aaaíiiaaaasaaaaesaaaasaaaabbabhaassa a „KÉK CSILLAGGAL" szemben, a „VÁRNAY" könyvkereskedéssel szemben. A Görögországnak adott bolgár-német garanciák. Athén, szeptember 14. Mivel a venizo lista sajtó folyvást avval izgat, hogy .NéfF' ország és Bulgária nem nyújtottak garanciáikat arra nézve, hogy Görögország által"* megszállott részeit visszaadják, a görög kormány hivatalos jegyzékben közli a !,í' met-bolgár garanciális szerződést. Ebből kitűnik, hogy a bolgár-német csapatok Görög' országba való ujabb betörése előtt a boté1" és német követek Írásbeli biztosítékot nyújtottak át a görög kormánynak. Eszeri"1 Bulgária és Németország ugy mint antt"| előtte, ezután is tiszteletben tartja Görol• ország területi integritását és szuvánénitásfj 'Másodszor: a bolgár és német csapati azonnal kiüritik a görög földet, mihelyt nttl' szűnnék űzök az dkok, amelyek a kato0 műveleteket szükségesekké tették. Harmad' szor: a központi hatalmak tiszteletben ják tartani a görög alattvalók szabadság"" tulajdonát és vallását és velük barátságos"" fognak bánni. Negyedszer: Bulgária és N" metország minden okozandó kárért teP kárpótlást biztepit. Az oroszok át akarják törni kárpáti frontuiikat. fíécs, szeptember 15. Az orosz hadve' zetőség még mindig azon iparkodik, WW áttörje a kárpáti frontén levő állásaid Erre valószínűen azért törekszik, liogy 3 román északi szárnynak megkönnyítse, vají' egyáltalán lehetségessé tegye az előrejut;1 a Maros forrásvidékén levő nehéz, érdi terepen és attól északra. Ennek az ipark0' dásnak eddig nem volt eredménye. Az élté"' ség kárpáti állásaink ellen indított leghev* selbb rohamai ellenére sem tudott sem 3 Kapuion, sem másutt valami hasznot kiv'f ni. Csak az oroszok nagyon véres veszteg ge szaporodik. A Kapuitól nyugatra ^ folyik a harc, de különben a keleti front0'! nyugalom van. Ugy látszik, thogy a Rus^f Invalid szerint a keleti fronton uj orosz ' madás van készülőben, amelyben Les'lC és Szaharov tábornokok kiváló szered fognak játszani. Lehetséges, hogy ez a $ jelentett támadás az, amely már napok r folyamatban van a Kárpátokban. A nyugati rettenetes küz Frankfurt, szeptember 15. A Frank. nak a nyugati harctéren levő tudósítója eí jelenti: Az ellenséges tüzérség állandó"! a muníció legnagyobb pazarlásával do'^ zik. Mivel a mi megerősített ütegeink $ erősen válaszolnak, a csata csaknem datlm legnagyobb stilü tüzérségi harc J'e'j gét ölti magára. A franciák és az most kímélik gyalogságukat, sőt olyk0' olykor a gyalogság maga is kíméli mdrI A rohamtámadások előtt földerítést nek vagy kisebb csapatokat küldenek tapogatódzni. Az ágyúdörej hirtelen elJ múlása eddig a roham kezdetét jelenté'] most azonban gyakran csak hadicsel, ® , a mi gyalogságunkat kicsalja az árokból',, mikor azután a repülők megállapítják a ^ mát, mire még erősebb pergőtűzzel t°Vjj folyik a megsemmisítése. Az ilyen, naP0,, tartó bombázás hatása a mi csapataink