Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-12 / 187. szám

2 DÉLTMLAGYAIRORSZÁG Szegeti, 1916. augusztus 12. A nyomorgók. A háboru felvetette szociális témák kö­zött a szegény középosztály nyomora hódit mindnagyobb tért. Kitör az élet közepes problémáinak elasztikus korlátjaiból, a maga sötét perspektíváit fölmutatja itt-ott, ahol nem is várhatná az ember és megdöbbentő képei rajzol a társadalom viharos horizont­jára. fttezzütc hogy itt nem a proletarizmus­ról és más jeiszóba foglalható szomoiu je­lenségről van szó; nem sokszor megvitatott, jól vagv rosszul, de mindenkor sablojisze­rüeri elintézett tömeg akcióval állunk szem­ben. A középosztály nyomora valami misz­tikus, nagy nyomasztó csapás, amelynek meztelen szörnyűségeit, rettentő demorali­záló hatását eltakarja még előlünk a nyo­mor viselőinek magasabb értelmi foka, el­lenálló ereje és a végsőkig menő szemérem­érzete. Ez a titokzatos fátyol azonban már kezd fellebbenni. Az agyonsanyargatott kö­zéposztály, amely néma keserűséggel állotta ki az árdrágítók legvadabb offenzíváját és az élelmiszer-uzsorások elszánt tömegroha­mait a kapitalizmustól nyert gyönge tüzér­ségi támogatás mellett, már-már megtörik, összeomlik. Hitét, bizalmát, ellenállóképes­ségét megőrli az idő, amelv folytonosan ujabb és ujabb terheket rak vállaira. Félre­ismerhetetlen jelenségek mutatják, hogy a terhek súlya alatt a középosztály roskado­zik és esetek kerülnek a nyilvánosság elé, melyek bevilágítanak az egyéni viszonyla tok mögött igen messzire, egészen odáig, ahol a baj, a nyomor és kétségbeesés már általános. Ilyen eset volt az is, amelv legutóbb a szegedi sajtóban látott napvilágot. Sze­rény helyet vett csak igénybe és u többi hirek között húzódott meg, hogy a központi leszámítoló hivatal egyik hivatalnoka össze­esett Íróasztala mellett. A kartársai téritet­ték eszméletre az elájult embert, aki zokog­va vallotta be, hogy az éhség miatt esett össze, mert feleségével és három gyermeké­vel napok óta éhezik. Éjjel és nappal dol­gozva, idegölő munkában csak 150 koronát tudott megkeresni havonta, mely összeg ma­napság igazán csak az éhenhalásra elég. És hány állami Síivatalnok, napidíjas és magántisztviselő tengeti életét hasonlóképen, vad kiizködésben a két kisértő rémmel: az éhséggel és a nyomorral. Hányan vannak, akik már elnyütték rozoga holmijaikat a háborús évek lázas futtatásában és örülni kénytelenek, ha betévő falatjuk akad és gondolni is alig mernek arra, hogy gard­róbjuk kiegészítésre szorul. És hányan vannak olyanok, akik mig idegölő robotjukat íróasztaluk mellett vége­zik, családjukat otthon éhezni tudják. A hi­vatalnok, a tisztviselő, a napidíjas nem jár­hat lyukas cipőben és foltos ruhában. Inkább az éhséget tűri, ameddig lehetséges; koldul­ni sem mehet és könyöradománvért sem nyújthatja kezét a társadalom- elé. És a nyo­morgók között hányszorta nyomorultabb az a család, ahol a férfi meghalt, vagv a harc­téren küzd. Az anya, akit a béke napjai gondtalan élethez szoktattak, most verejté­kes munkával sem szerezhet elegendőt gye/­mekeinek. A napokban egy úriasszony járt a városházán és sir.va kért gyors segélyt, nem magának, Ihanem az éhező kicsinyek számára. Ez az a második eset. amely arra int, hogy most már tettekre van szükség. A nyomorról eddig azzal a példálózás­sal érveltek az álbölcsek, hogy éhen még senki sem halt. A jó múltkor egv festőt vit­tek a kórházba, aki már nagyon közel állt ahhoz, hogy ennek az érvelésnek cáfoíója legyen. Itt az ideje, hogy a hatóság és a társadalom a legnemesebb cél érdedében összefogjon: segíteni a szemérmes szegé­nyeken, akik nyomorukkai nem állhatnak ki a piacra és akiknek százai a középosztály szellemi munkásai közül verbuválódnak. Első sorban is a hatóságon van a sor. Neki. kell módot találni arra, Ihogy a középosztály aBEBBBBBBBBBaBBBusBBBBEHBBHBEasBBoasEaaaEBscBusisssEa BERLIN, augusztus 11. A nagy főhadi­szállás jleHenlti: A Somme tói északra szines és fehérbőrű angolok szórványosan éj, eredmény nélküli támadtak. Ép igy meg­hiusult szász íartalék-csapatrészeink szilárd kitartásán a folyótól közvetlenül északra BUDAPEST, augusztus 11. (Közli a | mmiiiszitieheJlnölki sajtóosztály.) A tizedikéről tizenegyedikére virradó éjjel tengeri repülő rajaink megújították a Velence elleni táma­dásukat. Az arzenált, a pályaudvart, a külső védmüvekst és külső telepeket bombázták* A viharos esőzés dacára kétségtelenül meg lehetett állapítani, hogy a bombázás jó ha­tást ért el és tűzvészeket okozott. Csatározások a Vojusánál és a Doíran-fénál. BERLIN, .augusztus 11. A nagy főhadi­szállás jeleníti: A Dolran-tótól délre az el­lenség gyenge osztagokkal néhány színleges támadást indított, amelyeket tüzelésünkkel komoly harc nélkül visszavertünk. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztálv.1 BUDAPEST, augusztus 11. (Közli a miniszterelnöki sajtóoisztáily.) A Vojusa alsó folyásánál csatározás. Egyéb nevezetesebb esemény nincsen. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Franciaországban njrasorozták a rokkantakat. — A hadifoglyokat polgári személyek őrzik. — Berlin, augusztus 11. Az AcMuhrblatt-nak jelentik az orosz határról: A Novoje Vremja egy párisi jelentéséből kiderül, hogy a le­génység-hiány ,a francia hadseregben napról­napra érezhetőbbé válik. Ujabban ismételt pótsorozás után küldtek katonákat a frontra. Olyan csapatokról van szó, amelyek már ko­rábban voltak a fronton, de a harcok folya­mán annyira megrokkantak, .bogy frontszol­gálatra alig használhatók. A minap mindazo­kat a katonákat, akik az ország belsejében ka­tonai őrszolgálatot teljesítettek, újra soroz­ták. A hadifoglyok őrizetével megbízott vala­mennyi katonák parancsot kaptak, hogy azonnal jelentkezzenek a gyűjtőhelyeken. A Franciaországban levő hadifoglyokra, akik a mezőgazdaságnál, ipari gyárakban, kikötők­ben, vagy útépítésnél vannak alkalmazva, ezentúl polgári személyek .fognak felügyelni, A szökevények és a bujdosók után való bajsza immár tragikomikus alakot öltött. Igy Pariiban női liga alakult a bujdosók föl­kutatására. A liga fölkutatja az összes szalo­nokat, sőt a családokhoz is betolakodik és hirdetésekben és brosúrákban fölszólítást intéz a közönséghez, bogy támogassa őket nyomorgóit előhozza re.itekhelveiből; aztán akár a közös konyha, akár más hasonló célú akció számára, szervezze meg a társadalmi segítés eszközeit. francia csapatoknak sűrűn megismételt tá­madása. Egyébként nem jelenthetünk külö­nös fontosságú eseményt. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A campaltoi léghajócsarnokot egy teli­találat érte. Eredményesen bombázták re­pülőink továbbá a gradnoi és az Isonzó­torkolatnál levő ütegeket. A nagyon kedvezőtlen időjárás és a heves védötüzelés dacára az összes repülő­jármüveink sértetlenül vonultak be. HAJÓHADPARANCSNOKSÁG. hazafias esel eke difiikben. Ezzel az eljárásá­val nagy mértékben mozdítja elő a denunciá­láet. Híre jár, hogy a kormány ,a spanyol ba­táron szigorított ellenőrzést fog berendezni, liogy a Spanyolországba való szökést meg­akadályozza. A kis csempész-köztársaság An­dorra is becses szolgálatokat tesz a szökevé­nyeknek és a megszökött, hadifoglyoknak, jóllehet a francia kormány mindent elköve­tett. hogy a batárt a szökevények előil elzár­ja. Nasrv csapássá faluinak a szines szökevé­nyek. akik az erdőkben gyülekeznek és a kőzbiztosságot nagy mértékben voszedelmez­tetik. Csak nemrég fogtak <«] és lőttek agyon Páris közvetlen közelében egy ilyen szines anaosbandát. ........ ­Görögország magatartása miatt Sarrail nem kezdhet offenzívát. Bem, augusztus 11. Sarrail tábornok, mint Párisból jelentik, elutasította a francia vezérkarnak azt a kívánságát, hogy azon­nal kezdje meg offenzíváját. Sarrail szom­baton közölte a hadvezetőséggel, hogy a legsúlyosabb nehézségek merültek fel, ame­lyekről külön futárral küld jelentést. Ezek a nehézségek, hir szerint, Görögország ma­gatartásában gyökereznek, amelyet Sarrail jobban meg tud ítélni, mint a szajnai diktá­torok. Törökországból egy másödik Sváj'cot csinálnának . . . Konstantinápoly, augusztus 11. A Nine­teenth Century Törökország jövőjéről követ­kezőleg vélekedik: Törökországnak érdek­zónákra való felosztása vagy semlegesítése csak az antant-hatalmak érdeke. De kétség­telenül a legjobb megoldás az volna, ha Törökországból egy második Svájcot csinál­nának, egy független, jól kormányzott álla­mot. Angliának nagy érdeke, hogy a legrö­videbb szárazföldi ut Indiába és Kinába a'L ő kezében legyen. A franciák és angolok támadásai meghinsultak. Repülőink ismét bombázták Velencét.

Next

/
Thumbnails
Contents