Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-11 / 186. szám

2 déi/Mágyarország Szeged, lMió. augusztus 11. A légszeszgyár. A szegedi légszeszgyár áprilisban egy illedelmes hangú és szoíiszmáktól mentes beadványban a légszeszárak fölemelését kérte. A közgyűlés ennek a kérelemnek tel­jesítését egyhangúlag megtagadta. A csü­törtöki tanácsülésről nyilvánosságra került az ügy ujabb fordulata: a légszeszgyár bu­dapesti igazgatósága a belügyminiszterhez fordult. A vállalat kérelmét azért küldte meg a miniszter a városnak, hogy tárgyalás és1 megfelelő eljárás után a hatóság jelentést tegyen. A mi tudomásunk szerint Szeged ösz­szes önkormányzati jogainak csorbítatlan élvezetében van. Ez a vélemény uralkod'ha­tik a belügyminisztériumban is, ahol-ép oly kevéssé ijeszthette meg az embereket a be­advány fenyegető hangja, mint ahogy nem ejtette tévedésbe egyetlen szofiszmája sem. Ezek összeségének lehet az eredménye az, hogy a könnyű fajsúlyú irást nyugodtan és nem reszkető kezekkel borítékozták, -meg­címezték és postára adták. A belügyminisz­ter — a jelekből látható — arra is kíváncsi, hogy init mond Szeged és Szegednek kü­lönösen erre az irásműre meglesz bizonyára a méltó válasza. Nem k|vánunk ez alkalommal vitába bocsájtkozni a kérdés jogi részéről. Enge­dékenyek leszünk és a légszeszárak emelésé­nek jogosságát sem vitatjuk. Az azonban, hogy boncolgassuk a légszeszgyár budapesti igazgatóságának a belügyminiszterhez inté­zett beadványát, olyan kötelesésgünk, a melynek teljesítése elől ki nemi térhetünk. Magára vessen az igen tisztelt igazgatóság, ha olyan beadványt irt, aminőnél különbet a város sem szerkeszthetne, ha a légszesz­árak emelése ellen akarna hatásosan érvelni. Azt irja az igen tisztelt igazgatóság, hogy Szeged város hatósága „útjába állt" a gázárak igazán mérsékelt fölemelésének. A szegedi légszeszgyárnak most igen kon­ciliáns és rokonszenves igazgatója van.' Régi szegedi lakos, lehetetlen, hogy meg­tagadja az olyan szegedi érdekekkel való azonosságát, amelyekkel vállalatának érde­kei nem kerültek összeütközésbe. Nagy szol­gálatot tenne a — légszeszgyárnak, ha ki­oktatná a budapesti vezetőséget afelől, hogy ilyen stílusban ne feliratozzon a szegedi hatóságról. Szeged és hatósága nem útjába állt a légszeszárak fölemelésének, hanem ugy találta jogosnak és méltányosnak, hogy a háboru miatt megrosszabbodott viszonyéi között se teljesítheti a légszeszgyár kérését. A légszeszgyárral — ha nem csal az emlé­kezetűnk — szerződésünk van. Ez a szer­ződés megállapítja azokat az egységárakat, amelyeket a vállalat szedhet. Az igen tisz­telt igazgatóság most ugy stilizál, hogy. mindjárt magának itéli az igazságot és ugy tűnteti föl a dolgot, mintha a .város egyik jogának érvényesítését akadályozta volna meg. Érdemében pedig nem kevesebbet akar a budapesti igazgatóság, mint hogy a bel­ügyminiszter a háboru esetére szóló kivéte­les intézkedések joga alapján vagy arra hateilmazza fel tö vállalatot, hogy a felemelt gázárakat szedhesse, vagy oldja fel az aló! a kötelezettsége alól, hogy állandóan két hónapra való gyártási anyagot tartson rak­táron és engedje meg, hogy szénhiány ese­tén a villany kiszolgáltatását a nappali órák­bán beszüntethesse. Tehát: ha a város föl­emeli a gázárakat, akkor van villanv és nem fenyeget szénhiány. (Ha a város nem emeli fel a gázárakat, akkor nincs villany, fenye­gethet szérihiány és nappal nem kapnak villanyt és erőátvitelt a szegedi irodák, üz­letek, vállalatok, a hadseregnek és a polgári lakosságnak dolgozó gyárak. A budapesti igazgatóság előre látja a vis maiort, ha nem lesz áremelés, amint hogy nem fog az üze­mében fennakadás beállani, ha drágábban árusíthatja a légszeszt. Az észjárásnak ezt a nemét csak na­gyon erös szóval tudnánk karakterizálni. De mi nem haragszunk, mert igazunk van, inkább elsietünk tehát oda, ahonnan a lég­szeszgyár szenet tudna venni, ha áremelést kapna: a külföldre. A légszeszgyár igazga­tósága csupa jó fiúból áll, ők nagyon jól tudják, hogy a magas kormány különös gondját képezi a monarchia szén szükségle­tének kímélése. A távoli külföldről akarják tehát a szenet beszerezni. Ez a szén azon­ban sokkal drágább lenne, mint az itthoni, ennek az árkülönbözetnek felére akarnak fedezetet találni abban az összegben, amely az áremelés folytán állna rendelkezésükre. Ez őszinte beszéd, szívesen halljuk. De ami­kor ezeket a mondatokat leírják az urak, ne tessék a vis maior rémét a falra festeni, mert attól a beadványukban foglalt őszinte megnyilatkozás után senki meg nem ijed. Ne tessék fenyegetődzni, mert a légszesz­gyárnak nemcsak akkor kötelessége üzemé­nek folytonosságáról gondoskodni, amikor a szenet olcsónak tartja, hanem, akkor is, a BBEI BUDAPEST, augusztus 10. (Közli a mi­mszterehöki sajtóosztály.) Olasz nagy har­ci repülőjármüvek Fiumében e hónap else­jén tett látogatását a kilencedikéről tizedi­kére virradó éjjel repülörajaink összesen 21 tengeri repülöjármü, Velencében viszo­nozták, ahol az arzenálra, pályaudvarra, katonai jelentőségű és gyári telepkre há­rom és fél tonna összsúlyban pusztító hatás­i -i r A román sajtó az oroszok kárpáti betörésének kudarcáról. — Az antant sorsa az erdélyi benyo­mulás sikerétől függ. — Predeül, augusztus 10. Burdujeniböl je­lentik a bukaresti lapoknak: Bukovinában az oroszok újból támad­nak. A terep kikémlelésére Valeputna és Kirlibaba irányába erős kozák osztagokat küldöttek előre. Az osztrák és magyar csa­patok az oroszokat visszaverték és 316 ko­zákot, köztük öt tisztet elfogtak. Az oroszok négyszer kísérelték meg; hogy az osztrák és magyar csapatok állá­saihoz közeledjenek, (le mindannyiszor óriá­si veszteséggel verték őket vissza. A Szuesavába érkező sebesültek jelen­tették az orosz főtiszteknek, hogy a hegye­ken való átmenőiéit Erdélybe kikényszerí­teni a lehetetlenségek közé tartozik. Az orosz tisztek erre azzal a kéréssel fordultak a főparancsnoksághoz, hogy erről az akció­ról mondjon le. A főparancsnok elutasító válasza igy hangzott: — Minden árán be kell nyomulnunk Erdélybe, mivel Oroszország és szövetsége­séinek sorsa attól függ. Az orosz csapatok hangulata nyomott, mivel látják, bogy itt minden áldozat hiába­való. mikor az olyan drága, mint most a kérdé­ses külföldi szén. Kizárólag az a kérdés, hogy i.a lelkiismeretes kereskedő köteles gondossága mellett juthat-e idejében elég szénhez a légszeszgyár, vagy se. Az nem vis imaior, hogy a szén drága. Tessék drágán beszerezni. Ha e miatt kívánsága van a lég­szeszgyárnak, ismételten jöhet hozzánk. De ne fenyegessen, ne rémítgessen, ne hivat­kozzék olyan jogokra, , amelyek meg nem illetik és tartsa be azt a stilust, aimély ez­zel a várossal és hatóságával szemben min­denkire kötelező. A tanács nagyon helyesen határozott ugy, hogy az ügyet még egyszer tárgyalás alá véteti és alaposan megvizsgáltatja. Bi­zonyos, hogy azt a bizottságot, amelyre ez a munka vár, nemi fogja befolyásolni a lég­szeszgyár beadványának stílusa és furcsa logikája. A város nobilis és igazságos lesz. Csak azt ne kívánja senki tőlünk, hogy a közönség érdekeinek rovására álljunk ve­lünk szerződéses viszonyban levő vállalatok jogosulatlan és méltánytalan kérésének szol­gálatába. sal bombákat dobtak. Egy tucat tűzvészt idéztek elő; ezek között két igen nagy ter­jedelműt a gyapotgyárbaji és a városban. Ezt az utóbbi két tűzvészt 25 mértföldnyi távolságra is lehetett látni. A védőütegek tüzelése teljesen hatástalan volt. Az összes repülöjáriniivek sértetlenül vonultak be. HAJÖHADPARANCSNOKSÁG. —r—* Járványok pusztítanak az orosz seregken. — A katonák panaszainak elnémitása. — , Stockholm, augusztus 10. Péter vári ma­gánjelentések rettenetes leírásokról adnak hirt, melyek a frontról visszatért katonáknak hozzátartozóik előtt tett közlései alapján ké­szültek. Ecsetelik a borzalmas, mértéktelen veszteségeket, az emberélet értékének telje­sen figyelmen -kivül hagyását a német ágyuk -pokoli torka ellen intézett esztelen támadá­soknál. Járványok pusztítanak az arcvonal minden részén, különösen a délnyugati arc­vonalon. Ehhez járul a rettenetes éhínség. Ezekkel az állapotokkal magyarázható egy rendelet is, amelyet most minden kórházhoz intéztek, amely az összes sebesülteknek a leg­szigorúbb büntetés terhe mellett lelkére köti, hogy felgyógyulásuk után semmiféle magán­szem élg éknek, legközelebbi hozzátartozó ik­nak sem beszeljenek a fronton uralkodó ál­lapotokról, az orosz veszteségekről, az élel­mezésről és a míuuiiüiószállitásró.1, az egész­ségügyi helyzetről, valamint bármely olyan dologról sem, amely az ellenségnek hasznára válhatna. Az egészségügyi személyzetet kö­telezték, hogy e rendelet ellen vétőket jelent­se föl. A sebesültek ilyetén elnémitása is mu­tatja a fronton uralkodó vigasztalan állapo­tokat. A Délmagyarország telefonjai Szerkesztőség 305, Kiadóhivatal 81, Repülőink Velencére negyedfél tonna súlyban bombákat dobtak. — A bombák" hatalmas tűzvészeket idéztek eiő. —

Next

/
Thumbnails
Contents