Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-10 / 185. szám

__ Szeged, 1916. augusztus 10. Állami tisztviselő a kulturkonyháról. (Saját tudósitónktól.) Szegeden a közel jövőben tudvalevőleg két igen ihasznos intézmény kerül megvalósításra. Mindkét intézmény az étkezést akarja olcsóbbá tenni. A közös konylha, vagy mint utóbb elneveztetett, kulturkonyha a tisztviselők részére készül, a polgári vendéglő pedig főképen a polgári társadalom kisjövedelmű tagjai számára, akik hatósági támogatás és ellenőrzés nek a polgári vendéglő révén, ha az előzetes nek a polgári xendéglő révén, ha az előzetes számitások, amelyeket már ismertettünk, reális alappal birnak. A két intézmény közül a polgári vendéglő felállítása konkrétebb keretek között indái a megvalósulás felé. a kulturkonyha létesítése azonban még mindig a tervezgetések stádiumában van. Miután a kulturkonyhát elsősorban a tisztviselők részére szándékozik felállítani a szervező-bizottság, egy 'állami tisztviselőhöz Hördültünk, akit megkértünk, tájékoztasson bennünket arról, j'ogy a kulturkonyba létesítésének gondolata a tisztviselők körében minő fogadtatásra talált. Az állami tisztviselő a következőket volt szives munkatársunknak elmondani: — A kulturkonyba felállítására — a Polgári vendéglő létesítése mellett — határozottan szükség van, kívánatos lenne, ha az előkészitő munkálatok mihamarabb befejeztetnének és a szervező-bizottság a részletes tervet a nyilvánossággal megismertetné. Amit eddig tudunk, az pusztán az, hogy a Stefánia-kioszk helyiségeiben szándékoznak felállítani a kulturkonyhát, ahol olcsó áron jutnának ellátáshoz a tisztviselők. Az akció sikere érdekében a közvéleményt kimerítőbben kellene tájékoztatni a kulturkonyba felállításának közelebbi célja és szervezésének módja felől. Ennek egyik eszköze lenne, ha a szervező-bizottság, amint tervezve volt, értekezletet hivna egybe, a melyen az eddigi megállapodásokat előterjesztenék. Az értekezleten meggyőződést lehetne szerezni abban a tekintetben is, — ami igen fontos, — bogy hánv résztvevőre számithat a kulturkonyha intézménye, illetőleg kik volnának hajlandók az előirt feltételek mellett a kulturkonyhán étkezni. — A vendéglői étkezés most kétségtelenül drága; de viszont több oly előnye van, amikben a kulturkonyha bizonyára nem részesítheti abonenseit. Alig hiszem, hogy a vendéglőkből jelentősebb számban lehetne toborozni tagokat a kulturkonyha részére. Talán egyes tisztviselő-családok, akik a kulturkonyhából hazahordatnák az ételeket, akadnának többen. Itt igazán kellene ismerni azt, hogy a kulturkonyiha szervezői milyen árak mellett és minő ellátást tudnának biztosítani. — A szervező-bizottság helyesen tenné, ha érintkezésbe lépne a hatósággal, elsősorban pedig Balogh Károly tanácsossal, a városi közéle'lmezés vezetőjével, aki bizonyára szívesen megadná a szükséges útbaigazításokat, amelyek alapján a kulturkonyha költségvetését el lehetne készíteni. De mindezt sürgősen meg kell tenni, az alakuló értekezletet mielőbb össze kell hivni és az egész tervet konkrét formába önteni, hogy az érdekelteknek módjukban legyen határozni a felől, ihogy megfelelőbb és célszerűbb-e étkezni a kulturkonyhán. — Minden mozgalomnak megindítása bizonyos felelősséggel jár. A szervező-bizottságnak, amely a különben nagyon életrevaló tervet fölszinre vetette, kötelessége a nyilvánossággal szemben, bogv a legapró lékosabb gondossággal kidolgozott tervek alapján valósítsa meg ezt az intézményt, "tert csak igy lehet számítani arra. hogy a kulturkonyha meg fog felelni annak a köz§?ükségletnek, amely életre szólította. DÉLMAGYARORSZÁÖ Jrf miniszterelnök a román helyzetről\ — Károlyi és Apponyi a háború és béke gabonaellátása ügyében. — (Budapesti tudósítónktól.) Féltizenegy után nyitotta meg Beöthy Pál elnök a képviselőház szerdai ülését. Károlyi a szélső baloldali padsorokat foglalta le pártjának, ö maga Justh Gyulának régi helyére, a legszélső baloldal első sorának belső helyére ült, melléje telepedett Justh Gyula, azután Barabás Béla és Holló Lajos. Mögötte Polónyi Géza ült, aki megtartotta régi helyéi. Az ülés megnyitásakor jött be a terembe gróf Tisza István. Az elnök bejelentette a legutóbbi ülés óta felmerült változásokat, többek között azt, hogy Berettyóújfalu választókerülete dr. Szilágyi Lajost egyhangúlag képviselővé választotta. Azután jelentette, hogy gróf Károlyi Mihály napirend előtti felszólalásban óhajtja a függetlenségi párttól való különválásának okait a Ház előtt fejtegetni. Majd gróf Apponyi Albert is napirend előtti felszólalásra kért engedelmet. Végül jelentette, hogy báró Mannsdőrf Géza a katonai bevásárlások és a lisztellátás dolgában sürgős interpellációt jegyzett be, a melyhez az elnök megadta az engedélyt, de mivel ma úgyis interpellációs nap van, sürgős interpellációját a többi interpellációk során fogja elmondani. A Ház megadta az engedélyt Károlyinak és Apponyinak a napirend előtti felszólalásra. Gróf Apponyi Albert azért kért engedélyt napirend előtti felszólalásra, hogy alkalma legyen gróf Károlyi után felszólalni, ha Károlyi olyasmit mondana, aminek a régi függetlenségi párt szempontjából való megvilágítása szükségesnek mutatkoznék. Az elnök Károlyi Mihálynak adja meg a szót. (Gráf Károlyi Mihály beszéde.) Gróf Károlyi: Igen röviden kívánok beszélni, mert azok a súlyos órák, amelyeket ma élünk, rövidséget és tapintatot parancsolnak. Ha azt vizsgáljuk, hogy mi volt az oká annak, hogy Magyarország önállósága kl nem fejlődött, ennek a megmagyarázásához egy szó elegendő: — a bizalmatlanság! Bizalmatlanság Ausztria részéről oly irányban, liogy ha Magyarország birtokába jut önálló állatni élete összes attribumainak, azt nem a dinasztia érdekében, hanem esetleg ellene használhatná fel. Feltéve, de meg nem engedve, hogy ilyen bizalmatlanságra indok lehetett a múltban, a jelenben a világháború kétéves tanulságai után ezek nem jogosultak, nem jogosultak azért, mert hisz épen a háborúban bizonyult be, — és ezt minden túlzás nélkül állithatjuk — hogy a koronának egyik leghathatósabb védőjeként épen mi szerepeltünk. De bármennyire is áll ezen tétel, sajnos, azt kell látnunk, hogy a lajtántuli vl szonyok nem változtak, mert egyedül ezzel magyarázható, hogy még ma is ugyanazokba a nehézségekbe ütközünk, valahányszor jogos kívánságainkat hangoztatjuk. Két év óta, hogy küzdünk, mást mint legfeljebb szóbeli elismerést nem kaptunk. Magyarország azonban nem frázisokért kérdéseiről. — Interpelláció a városok A képviselőház ülése. — küzd, hanem realitásokért; küzd igenis azért, hogy a magyar szent korona területének integritásán csorba ne essék, de ezenkívül meg akarja valósítani a gazdaságilag és politikailag minden tekintetben független Magyarországot. Meg vagyok győződve, hogy az elnémított százezrekben, él a vágy egy uj Magyarország megalkotása iránt! A vágy, a remény mellett azonban ott él az aggodalom is, hogy politikai, gazdasági és szociális téren nem nyerni, de veszíteni fogunk. Meggyőződésünk, hogy az az uj Magyarország, amelynek képe mindnyájunk elkében él, nem valósulhat meg attól az óráól kezdve, amelyben egy hosszú lejáratit kiegyezéssel lehetetlenné teszik a gazdaságilag független Magyarország megszületését. Annak a függetlenségi politikusnak terát, aki programját tényleg meg akarja va* lósitani, azt a kormányt, mely a hosszú lejáratú szerződésnek lehetősége ellen ínég csak nem is mer erélyesen tiltakozni, minden áron meg kell buktatnia és természetszerűleg vele minden közösséget meg kell tagadnia. Ami a jövőben követendő külpolitikát illeti, arról még keveset mondhatok, mert hisz annak az előfeltétele, — a béke — sajnos, még nem következett be. Mi sem természetesebb, hogy nemcsak mint magyar ember, de mint civilizált lény remélem azt, hogy minél előbb helyre fog állani a nemzetek és népek között a jogrend és hogy minél előbb a civilizáció és a kultura lehetőségeinek birtokában leszünk. Távol áll tőlem, hogy a békére nézve konkrét javaslatokat tegyek, azonban az ügy érdedében helyesnek találnám, ha a kormány a mi részünkről céljaink megnevezésével a békének előfeltételeit legalább általánosságban körvonalazná. Az utóbbi időben nyugtalanító hirek jöttek Romániáról. Hirek arról, hogy meg akarnak támadni abból a célból, hogy Erdélyt meghódítsák. íÉn természetesen nem tudom megítélni, liogy azok a hirek mennyiben alaposak és mennyire felelnek meg a valóságnak. Mióta a románoknak ellenünk való esetleges készülődéseiről beszél a sajtó, — hozzá kell tennem a terrorizált és agyoncenzurázott magyar sajtó — azt veszem észre, hogy a kormány az ő lapjaiban az én vállaimra akarja varrni egy román háborúnak a felelősségét. A kormánynak kimondottan hivatalos lapja, az Igazmondó irja ezeket. Azt irja, hogy az én pártalakitásom hatással volt Romániának a készülődéseire és a román politikának esetleges változásaira. Rakovszky István: Nevetséges, de igaz. Károlyi Mihály a Ház derültsége közben felolvassa az Igazmondónak azt a vezércikkét, amely az ő pártalakitásávai foglalkozik. Károlyi Mihály: Hogy ha mindenáron rám akar hárítani a miniszterelnök, bármely irányban is bármely felelősséget, ugy a nekem dobott keztyüt felveszem és kész va-