Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-09 / 184. szám

6 BÉLM A 0 Y A.RORiSZ A (1 Szeged, 1916. augusztus 12. Magyarország nemzeti vagyona. Irta: Gai Miksa. 6. A választójogi statisztika 20., 24., 36. és 207. oldalain .foglalt egybeállítás szerint volt Magyarországban Gazdászati és erdészeti tisztviselő .... 8332 24 éven felüli ipari tisztviselő 15.784 Kereskedelmi hiteli tisztviselő- 41.448 Kereskedelmi alkalmazott 39.498 Állami tisztviselő 20.766 Törvényhatósági és községi tisztviselő . . 22.669 Egyházi személyek és tisztviselők .... 15.886 Tanügyi személyzet 28.639 Egyéb közszolgálati személyzet 2764 önnáiló szabadfoglalkozásúak .... • . 16.000 Szakképzett alkalmazottak 5220 összesen . . 217.006 /Vegyük alapul azt, hogy ezen 217.006 intellektuális erőt képviselő személy évenkint és egyenkint átlag csak 2000 korona tiszta jövedelemmel bir, noha Fellner dr. azok jövedelmét a nemzeti jövedelemről tartott előadásában 4000 koronánál nagyobb összgben határozta meg, ugy 434,012.000 korona jövedelmet nyerünk és hogyha ezt 5% járadéknak vesszük, ezeknek tőkeértékét 8.680,240 koronában határozhatjuk meg. Vagyis összes állam'hivatalnokaink, a minisztertől, kúriai és közigazgatási bírósági elnöktől le egészen a XI. rangosztályban levőkig, továbbá magán hivatalnokaink, orvosaink, ügyvédeink, mér nökeink, tanáraink, tanítóink, Íróink, művészeink stb., stb. tőkeértékét az emiitett összeggel — azt hisszük elég alacsonyan — véljük értékelhetni. 7. Fent, 6. tétel alatt az intellektuális, a szellemi munkaerőt értékeltük; itt a kézi tehát a tulajdonképeni munkás tőkeértékét •fogjuk megállapítani. Volt 1911-ben, az 1910 évi országos felvétel alapján Bányászattal és kohászattal foglalkozó férfi keresők száma 71.684 Férfi keresők száma 1.204.229 Kereskedelem és hitel férfi keresők száma 246.305 Közlekedesi férfi keresők száma . . . 193.234 Közszoigálatuak és szabadfoglalkozásúak 216.129 összesen . . 1.931.581 Levonva ebből a 6. alatt már értékelt . . 217.006-ot Marad . . . 1.704.575 Ha évi 100 korona keresetet veszünk itt alapul és az igy nyert 170.457,500 koronát öt százalékos járadéknak tekintjük,, ugy kézimrankásaintk tőkeértékét 3.409,150.000 koronában határozhatjuk meg. A 6. és 7. aattiak tőkeértékét összesen 12.089,390.000 koronára becsüljük. Fellner dr. evvel szemben a Tudományos Akadémiában tartott előadásakor a személyes szolgáltatásból eredő jövedelmet 831,043.000 koronára teszi. Ha ezt ily összegben elfogadjuk, ugy a 6. és 7. alatt felsoroltak tőkeértéke az általunk eszközölt tőkésítés után 16.620,860.000 koronát tesz ki, tehát 445 milliárddal többet. Ez a többlet nálunk a 8. tétel alatt nyer részben elszámolást. 8. Maradna még az eddig fel nem becsült egyéb munkaerő tőkeértékének megállapítása, valamint mindannak az értékelése, amit esetleg kihagytunk,, igy például a földgáz értékelése stb. Mindezeket sommásan, hozzávetőlegesen fogjuk értékelni. Volt az 1910. évi népszámlálási adatok alapján 1911-ben 141,743 véderőhöz tartozó egyén, volt 150,006 különböző napszámos, 86,218 nyugdíjas, 44,657 egyéb foglalkozású, 27,369 házi cseléd, 322.165 női tisztviselő 651.522 női munkás, női tőkés, női egyéb foglalkozásúak, valamint 20 millió lakosságunk eddig fel nem sorolt (3;255.2ől személyt soroltunk fel) részét, valamint a földgáznak és számításba vett összes egyéb vagyontételeink, igy pl- a községek és törvényhatóságok tőkésített vámszedósi és adózási jogainak értékét a Fellner dr. által a külfölddel szemben fennálló tartozásaink összegében, tehát 8 milliárd 395.398,380 koronában-állapítjuk meg. Igy most már nép-, illetve nemzetvagy onunkról a következő képet nyerjük: 1. Földbirtokunk értéke .... 2. Bánya- és kohómüvek értéke . 3. Házak értéke 4. Közlekedési eszközök értéke . 5. Ingók értéke 6. Külfölddel szemben fennálló követelés 7. Részvénytársaságaink értéke . 8. Magángazdaságaink értéke . . 9. Szellemi foglalkozású munkásaink értéke 10. Kézimunkásaink értéke . . . 11. Egyéb 1—10. alatt fel nem soroltak ért 21.268.138,100 K 3.515.513,362 „ 8.574.937,027 „ 5.797.322,352 „ 13.565.396,402 „ 192.254,152 „ 6.495.629,300 „ 11.357.190.000 „ 8.680.240,000 „ 3.409.150,000 „ , . 8.395.398,380 „ összesen . . . 91.251.169,075 K Levonva ebből a külfölddel szemben Fellner dr. szerint fennálló tartozásainkat .... . . . . 8.395.398.380 „ Marad tiszta nemzeti vagyon . . 82.855.770,696 K Ebben az összegben véljük mi nemzetünk vagyonainak értékét megállapítani, hozzátéve azt, hogy ebből az 1—3. tétel alatti, tehát 52.918,561.395 korona lőhet a materiális és reális értékkel biró, — a 4. és 5. tétel alatti 17.852.819.300 korona lehet a materiális, de egyben ideális értékű — a 6—8. tétel alatti 20.484,788.380 korona értékű a tisztán ideális értékű vagyon. De liogy csak mindezek együttvéve fejezik ki népünk gazdasági erejének összességét, azt hisszük, kétségtelen. Joőre szerint közel van a háborn vége. Rotterdam, augusztus 8. Párisi jelentés szerint Jofíre, a francia haderők főparancfinoka fogadta az amerikai lapok képviselőit és igy nyiltkozott előttük a hadi helyzetről: — Biztosan tudjuk, hogy ellenségeink utolsó tartalékaikat is behívták és nincs többé módjukban, mint azelőtt, tartalékaikat egyik pontról a másikra dobni. Nem az én dolgom feleletet adni arra a kérdésre, hogy meddig tart még a háborn. Talán he iekig, t/alán még rövidebb ideig, de valószínűleg vége lesz, még mielőtt ellenségeink ereje végleg kimerül, Kétségtelen, hogy ez a kimerülés be fog következni, ök épp oly jól tudják, mint mi, hogy elérkeztünk a háború fordulópontjához. A franciáknak Verdunnél kifejtett öthónapos ellenállása meghiúsította a németek tervét és javunkra bil lentette a mérleget. Az angol és francia csapatok szdzhuszonkét hadosztályt alkotnak és az ország szilárdan kitart abban az elhatározásban, hogy a háborút győzelemmel fejezi be. Amerikai segély a Szibériában lévő hadifoglyoknak. Berlin, augusztus 8. A Wolff-ügynökscg newyorki képviselője jelenti szikratáviratban: A hadifoglyokat gyámolító egyesüet Newyorkban kimutatást közöl, hogy eddig a gyűjtött összegből 100.000 dollárt küldött Ti-encsinbe a Szibériában levő hadioglyoknak. (M. T. I.) A strandról a kávéházba és vissza. — Jiáborus nyaralás. — (iKét ur beszélget a kávéházban. Az egyiknek -az arca lesült a strand-fürdő homok jában; homlokáról hámlik a bőr, profilja olyan, mint. egy agg sziu-indiáné. A másik kócoshaju és rendezetlen bajuszú. Látszik rajta, liogy egyáltalán nem törődik a nyárral és nem használja ki egészségi oélokra a nap meleg sugarát. Kabátjáról füstszag árad és zsebéből újság-kötetek kandikálnak elő.) Az indián: Mit lehet folyton a kávéházban csinálni? Én már hajnalban fölkelek, kimegyek a Tiszára, úszom, evezek, uzsonnázom, napfiirdök, csolnakázom„ ebédelek, szabadgyakorlatozok, futballozok, jövök-megyek, ülök, állok, nézek, látok. A kávéházi: Nagyon érdekes. Szörnyen érdekes. Azt kifelejtetted azonban, hogy lólegzesz is és bogy olyankor, amikor ülsz,, akár sóhajtozol, akár nem, de semmi esetre sem állsz. Az indián: Csak gúnyolódj. Minden esetre van olyan okos és egészséges dolog, mini egész nap a kávéházi füstöt nyelni és a pincérmizériákat szagolni. A kávéházi: Ki beszélt itt egészségről? (Egészségre semmi szükségem. Egészógre és becsületre csak olyankor gondolunk, amikor mások e tekintetben némi hiányt konstatálnak rajtunk. Ami az okosságot illeti, arról cseveghetünk. A kávéházban nem lehet úszni, ha esak a fényárban nem, evezni se lehet, noha közel van ide a nimolizmus tengere, jönni-menni,, lökni, tolni, ütni állni itt is lehet; de látn-i, tapasztalni, és okosodni sokkal inkább, mintha homokba dugja fejét az ember. Az indián: No a tapasztalatokról ne beszélj. A meztelen tények mindennél jobban beszélnek. A kávéházi: Te csak meztelen combokra és meztelen mellekre gondolhatsz. Én azonban a meztelen lelkeket nézem és ez fontosahbl Az indián: Ezt nem értem! A kávéházi: Pedig egyszerű. A kávéházban van a szórakozás, az érvényesülés hazája. Itt kötik össze az emberek a hasznosat a kellemessel. Itt mutatkozik mindenki a saját mivoltában. Itt ragad az emberösmeret a füstszaggal együtt a kabátomhoz. Az indián: De a fürdőben is lehet emberösmeretre szert tenni. Múltkor például a vízben lubickolt egy erős, tagbaszakadt dzsentlmén. A nők fehér ruháját össze-vissza lubickolta. Akkora fejeseket, ugrott, hogy csak recsegett belé a fürdő. Mindenki dühös volt rá, de különösen én. Háború van, az erős embereknek nincs itt keresni valójuk. A tüdőfiuk és ököl-bajnokok ne a szelid bullámokkal küzdjenek. Már-már kitört a hangos forrongás, amikor a vidám lubickoló kijött a vízből és kabinjában eltűnt. Néhány perc múlva megjelent uniformisban, bárom vitézségi éremmel. Ezóta óvgtos vagyok a meztelen tényekkel szemiben. A kávéházi: Én a ruhára sosem! nézek. iSzeretem kinyitni az emberek koponyáját és belenézni a gyepesédő agyvelejükbe. Megfigyelem ügyetlen machinációjukat és fontoskodó stTéberségüket. Ellesem,, amikor ügyesen nyúlnak a másik zsebébe és nehéz munkával elemelnek egy adag bizalmat. Elnézem játszi intrikájukat, amikor rugdalódzó álpáthosszál összefognak egy harmadik ellen. Kacagok, amikor aztán egymás háta mögött f szent és társas egoizmusra törnek. Á kávéház az mégis más: emherÖsmeret, komédia, műhely, szóval minden. Az indián: A fürdő is más: egészség, ugrás, rúgás, étvágy, élet; minden! (Másnap a sziu-indián ült szorgalmasa" a kávéházban és a vézna kávéházi legény szélmalmozott egy ócska, nagy evezővel a Tiszán.)