Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-06 / 182. szám

Szeged, 1916. augusztus 6. DÉLMAGYABOBSZÁÖ hányás is, hogy a levelet a kormány sik­kasztás utján szerezte meg. Egy szabadelvű irány/ati képviselő gyorsan igy kiáltott fel; -- Ez a konzekvenciája a védvámcs politikának! Bonar Law beszédének befejezése után Sir John Simon emelkedett szólásre és ki­jelentette, hgoy a levelet a cenzor irodájá­ban fényképezték le és hogy a cenzúrát a konzervatív miniszterek arra használták fel, hogy azokat a képviselőket, akik a szabad kereskedelem hivei, diszkreditálják. Egy másik képviselő kérdezi Bonar Lawt, vájjon félreérthetetlen nyíltsággal haj­landő-e kijelenteni, hogy nem akar egy kép­viselőt sem vádolni. Bonar Law erre a megfelelő nyilatko­zatot megtette. (M. T. I.) Románia beavatkozását Lemberg elfoglalásátóljreméli az antant. Berlin, augusztus 5. A Lokalanzeiger­r.ek jelentik Genfből: Franciaország politikai köreiben rend­kivül nagy csalódást okozott Románia ha hozása. A bukaresti kormány várakozó ma­gatartását az orosz offenziva ki nem elégítő eredményeivel magyarázzák. A francia kép­viselők egészen nyíltan vallják, hogy Ro­mánia csak akkor lépne az antant mellé, ha az oroszoknak sikerülne elfoglalniok Lemberget. Mivel azonban erre vajmi kevés a kilátás, az antant most minden remény­ségét a szalonikii hadsereg előnyamnlására helyezi. Amig az offenziva meg nem kezcfí­dik és sikert nem arat, nem is lehet arra gondolni, hogy Románia lkadat üzenjen Ausztria-Magyarországnak. Az antant azon­ban még most sem tett le minden remény­ről és a rábeszélés minden módját felhasz­nálja, hogy a Bratianu-kormányt megnyerje a maga részére. Más oldalról viszont nyo­matékosan figyelmeztették Romániát, bogy legyen óvatos, különben mindent elveszthet, A Fremdenblatfc a trónörökös kadvezérségéröl. Bécs, augusztus 5. A Fremdenblatt irja: Trónörökösünk az orosz hadszíntér egyik arcvonalán átvette a főparancsnokságot. Ausztria-Magyarország népei és satonái örömteli bizalommal üdvözlik a legfőbb had­imhoz legközelebb álló főherceget, felelős­séges vezető helyén, ahova magával viszi az olaszok felett aratott győzelmeinek hirét. Mint a hatodik hadtest parancsnoka, Károly Ferenc József vezette a ragyogó áttörést a Lessini alpokban és ott tanúságot tett rendkívüli vezéri képességeiről. Tetterős, kezdeményező ereje, tiszta pillantása, sze­mélyes bátorsága és lenyűgöző katonai tu­lajdonságai és csapatainak lelkes odaadása Példátlan sikerű hőstettekre serkenti. Várják a cárt Csernovieban. — Ezernél több rendőr és detektív ... — Bécs, augusztus 5. A bukaresti Ziua jelenti Burdujéniből: Csernovieban nagy sietséggel folynak az előkészületek a cár látogatására. Az érseki rezidenciában lesz a cár szállása. Ezernél több rendőr és titkos rendőr ment Csernovicba. Az Opinia jelenti: Bukovinában ujabb nagy orosz csapalmozdnlatok vannak folya­matban. Naponta érkeznek uj vonatok csa­patokkal és hadiszerekkel. Az oroszok egy­re jobban megerősítik bukovinai frontjukat. Angol jelentés a törökök szuezi tevékenységéről. London, augusztus 5. (Reuter.) Az egyiptomi parancsnok jelenti: Augusztus -hiúnak reggelén két ellenséges aeroplán ámadást intézett a Timsahon lévő hajókra, •alamint Ismaile városára. A ledobott nagy­számú bomba kürt nem tett. Augusztus 2-án gyik repülőgépünk Salmainánál egy aviali­ai készüléket leszállásra kényszeritett és megrongálta azt. (M. T. I.) Háborús havibucsu. (Saját tudósítónktól.) Más években nagy esemény volt a csöndös Alsóvároson a havi­bucsu. Több, mint három évtized óta au­gusztus 5-ike igen mozgalmas napja Sze­gednek, amelyre messze földről sereglettek de zarándokok. A béke boldog idejében •már a bucsut megelőző napokon élénk volt az alsóvárosi ódon Mátyás-templom kör­nyéke. A Szentháromság- és a Vaspálya­utca legtöbb kapualja bucsusoktól, vásáro­soktól hemzsegett. Este szines lampionokat és kis viaszgyertyákat gyújtottak; a temp­óm előtti térségen kis sátorokban a muzsika szólt és a sátrak előtt a bográcsok jóillatu párája szállít. Körmenetek jobbról, balról anyarogtak a templom körül és monoton imádságuk, mint méhek dongása zúgott a holdvilágos nyári éjszakába. Sok minden történt azóta, hogy 1913 )an megtartották Szegeden béke-időben az utolsó havibucsut. Megváltoztak azóta az emberek, megváltozott az egész világ képe és csak természetes, hogy Szeged fogadal­mi ünnepe is háborús átalakuláson ment keresztül. A régi ájtatos fiatalok, akik nap­pal szelíden bucsuskodtak és a templom álhitalos mélyében a fekete Mária csodatevő hatalmához fohászkodtak, éjszaka pedig az utcákon danoltak és a kocsmákban duhaj­kodtak, most a Doberdo véráztatta szikláin küzdenek, vagy valahol Galícia sáros röge alatt porladoznak... Az öreg tanyai asszonyok és a fiatal éles nyelvű menyecskék, akik százával jöt­tek a havibucsura Zákányból, Domaszékről, Röszkérői, Csorváról és a templom mel letti pázsiton hancúroztak, meg a fiatal és szende alsóvárosi leányok, akik hosszú ha­jukat leeresztett fonatban szines pántlikák­kal díszítették fel és kis ujjukat a legény kis ujjába akasztva szentimentálisan himbálták a virágos templom-téren, most szintén el-ei­maradoztak. Ezeket is a háboru hivja és ők inkább a gyümölcsöt, meg az aprójószágot viszik ki a piacra és ott dobálósznak az árak rettenetes súlyával és hancurodnak a szegény, elgyötört fogyasztók lekinzott bő­rével ... Bizony megváltozott az alsóvárosi bu csu képe. A jámbor búcsúsok serege meg­fogyatkozott, a keresztet otthon hagyták és a szent képekkel feldiszitett szép selyem­lobogók is más tájakon lengedeznek. A pro cesszióban csak néhány öreg asszony, egy pár rokkant katona, meg apró-cseprő gye­rekek vékony teste imbolyog. Az egyházi énekek is mlntlba elfakultak volna és halkan cseng az áhítatos melódia. A Szentihárom ság-utoai kapualjak sem virágosak már, a sátrak is megfogyatkoztak és nemi hullám­zik vadul, zabolátlanul a templom körül áradozó tömeg. Az árusok hiába rakják ki a ponyvára az édességeket; a rikító tábláju­álmoskönyvek, képes levelezőlapok, pony­varegények se tudnak nagy közönséget von­zani. Az olcsó porcellán figurák, csillogó vázák, festett poharak és az üvegből való gyöngyfüzérek kaleidoszkópját is kevesen bámulják. A mézeskalácsos sátrak előtt is lézengenek csak a kis hősök, akiket még in­kább, mint bármikor, katonaruhába, csákó­ba és sarkantyúba bujtatott a bucsu tisz­teletére a szülői kedveskedés és a háborús korszellem. Az öreg búcsúsok egykedvűen üldögél­nek a padokon, a ponyvákon, meg a járda szélén. Nehéz nyeívforgással tesznek egy­egy bölcs megjegyzést és vontatott, pana­szos hangon mondják: — Hm, hmi... hát mégis csak min­denütt kárt csinál az a háiboru. Az egyik öreg bucsust többen körüláll­ják. Nyakba érő, hosszú ősz haja van, hom­ioka ráncos és vak az egyik szemére. Szá­raz, kemény szavakkal magyaráz: — Huszonöt év óta .iárok ide gyalog Kereszturról. A fekete Máriának megígér­tem, hogy amig csak bírják csontjaim, el­hozom ide őket és minden évben lerovom imáimat. Neki köszönthetem, hogy a másik szömem épen maradt. Csodálattal néznek rá a többiek és az öreg tovább beszél régi-régi történetről, a mikor még nagy tisztesség volt az, ha a bucsu napján valaki a templomba juthatott a fekete Mária elé. Most ez is másképen van. A templomban nincs nagy tolongás. A főoltár előtt és az oldalt lévő oltárok kü­?jcbén térdel néhány siránkozó, vén asz­szony és hátul a fekete Mária, misztikus képénél, a hosszú viaszgyertyák kormos, vibráló lángjánál törnek fel néha halk imácl­•ágok. A mise sokáig tart és vége felé kongo léptekkel, meg csoszogva szállingóznak ki­felé a hivők, óvatosan húzva magukon ke­resztéi a kijáratnál lévő szentelt vízzel. Dél felé már valamivel nagyobb és dél­után egyre nő odakint a forgalom. Meg­érkeznek a városi emberek, akiket érdekel a buc&u és a vásár. Illik ilyenkor venni egy kis mézeskalácsot, vagy játékot a gyerekek­nek, hisz egyszer van évenként havibucsu. Az árusok között is sok az ájtatos ember, iki nem röstell nagy utat megtenni, hogy rész (vegyen a szent bucsun és egyben el is adja portékáját. No meg akad köztük élel­mes szegedi kereskedő is, aki az alkalmi vásárra és az ünnepélyes hangulatra való tekintettel egy „kis" áremelést sem tart méltatlannak; miért legyen csak lélekemelő az ünnepség? Háborúban a gyerekek is bi­zonyára többet keresnek és igy a játék­szeret árát is két-három krajcárról 60—80 fillérre emelték. Természetesen a mézes­kalács, a gyöngyifüzér meg a szentkép is lépést tart a fütyülővel meg a csákóval. Persze a viz is, a „ringlspiel" is, továbbá az imakönyv, ülőhely, fü, fa, levegő is drágább.. Szombaton délelőtt fél 9 órakor kez­dődött a havibucsu. A körmenetet reggel félkilenc órakor Várhelyi József prépost­plébános vezette. A körmenet után Zadra­vecz István gvardián szentbeszédet tartott. Az ünnepi misét Sinkovits Frigyes áldozár mutatta be fényes papi segédlettel. Szeged megmenekülésének bucsu-ünnepén a város is képviseltette magát. Megjelentek az ün­nepi istentiszteleten dr. Somogyi Szilvesz­ter polgármester, dr. Szalay József főkapi­tány, Bokor Pál helyettes-polgármester, Taschler Endre főjegyző, Balogh Károly pénzügyi tanácsos. Ugyancsak résztvett a havibucsu-istentiszteleten dr. Kelemen Béla, Szeged második kerületének országgyűlési képviselője és a háziezred tisztikara Németh ezredes vezetésével. Az ünnep egész napon át tartott, a templomban egymásután mu­tatták be a csöndes-miséket a zarándokló híveknek. Délután litánia volt.

Next

/
Thumbnails
Contents