Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)
1916-08-01 / 177. szám
míMAÜtAROÜSZm Szeged, 1916. augusztus il is, 'hogy az ellátással foglalkozó hatóságok közvetlenül érintkezzenek a H. T. szervezetével és 'hogy az összes indokolt kívánalmak, amelyek a helyi viszchi.vokból kifolyólag speciálisan felmerülnek, könnyű és gyors kielégítésben részesüljenek. A malmok foglalkoztatásánál a legszigorúbb pártatlansággal járt el a H. T. vezetősége. Ami pediig a külkereskedelmi forgalmat illeti, a H. T. a központi hatalmak közös akcióinál paritásos pozíciót biztosított a magyar érdekeknek és olyan érvényesülési lehetőséget is teremtett e működése közben amelyek a háboru után a magyar kereskedelemnek hasznos támaszpontokat fognak nyújtani. ' Színházi karmesterek afférja Brassóban. — Csányi Mátyás mint kritikus. — (Saját tudósítónktól.) A kassai színtársulat inast Brassóiban tiart előadásokat. A közönség, mint a Kassai Hírlap utján értesülünk, oly művészi előadásokiban részesül, a mely vidéki városnak Halán selhol sein jutott osztályrészül. A közönség soraiban nagy számmal vannak képviselve az szegediek is, mert tudvalevőleg a 46-osok Brassóban teljesítenek szolgálatot. Történetesen ott van ezek között Csányi .Mátyás is, akinek zenei körökben jó neve van. Amint következőkből kitűnik, Csányinak egészen más a véleménye a kassai színtársulat cperaelőadásairoii es ennek a Brassói Lapok-ban kifejezést is adott, amiből érdekes affér keletkezett Aerney Jenő színházi karmester és Csányi Matyas között. A kritikaháíboruban részt vett egy brassói zenetanár is, aki ugyancsak a Brassói Lapokban válaszol Csányi Mátyásnak. Kerner Jenő levélben fordult a Kassai diirlap szerkesztőjéhez, amelyben (beszámol a órassbi incidensről. Az érdekes levelet itt közöljük: Kedves Barátom! Bizonyára olvastad, ihogy a helybeli lapok kritikai rovata mostanában nagyon is sokat — érdemen felül — foglalkozik jcadkély személyemmel. Hogy annyira forgolódom as zőnyegen, azt ama kitüntetésnek köszönhetem, .hogy egy bizonyos Csányi iMátyás nevű karmester estónkint megjelent a zenekarban, notesszel kezében ,(!), ihogy azután mint megfelebbezhetetlen zejnei kapocíhás drákói szigorral és kétesér de kü humorával letárgyaljon bennünket., /Hogy milyen visszhanggal találkozott az ő kritikája, arra nézve eléggé jellemző az a válasz, amely másnap ugyancsak a Brassói Lapokéban megjelent egy helybeli zenetanár tollából. Beigazolódott, hogy Csányi ur nagyképűsködő támadása ellenem csupán feltűnési viszkaüegséyböl a saját személyének előtérbe való helyezése végett történt. A multkar azt irta rólam, hogy nekem nem való Faust, inkább a Bohémek. Tegnapra megváltozott ez av éteménye! íme a különbség a minapi Csányi ós a tegnapi Csányi közötti — Csányi ur kétségkívül talentumos em'ber, de egy k«s szerénység nem ártana neki! (Zenei képességéről nem nyilatkozom, mert ízléstelennek tartom, hogy egyik kolléga a másikat a nyivlánosság előtt kritizáljál IMég egyet!: iCsányi ur mindenütt ebben a szenvedő hazában ibolyát megszégyenítő szerénységgel mint a Népqpera volt karnagya mutatkozik be. — Az igazság az: Csányd .Matyi tényleg ott volt rövidke ideig a Népoperában mint „corrspetitor" (állítólag ingyenes alkalmazásban!), de a zongoraszdbán 'tul nem jutott soha! Azokat, akik bedűltek neki, igazán sajnálom. Egyébként béke velünk! Üdvözöl íhived Keiper Jenő. A zenetanár válaszkritikája a következő: A Brassói Lapok péntek reggeli számálban Csányi Mátyás, a Népopera volt karmestere beszámolt a Bohémek csütörtök esti előadásáról. Senki sem vitathatja el, hogy e beszámoló szakavatott kézből ered, éppen ezért szembetűnő disszonanciát képezett, hogy a szakember megfigyelései ne.ni párosultak megfelelő objektivitással. A zenekritikus nagy Kubájául kelt felróni mindenekelőtt, hogy szóvá tette, sőt egyenesen Kerner ,Jenő hibájául rótta fel az opera-fpartitura néhány részletének elmaradását, holott kétségtelen, hogy ezt a Puccini operát a milanói operaháztól eltekintve, talán -még sehol sem játszották teljes zenei szövegében, már csuk azért sem, inert az egész mii csorbítatlan előadása 3 és féL óránál is hosszabb időt venne igénybe. Kerner Jenő önszántából semmi lényeg-eset sem hagyott ki az operából, amelynek zenei könyve egy elsőrendű, operaelőadásokra talán a legjobban berendezett vidéki társulatától érkezett és amelynek meghúzásai kivétel nélkül érvényben vannak. A recenziót iró karmester különben elismerd, Ihogy a Faragó társulat énekesei kiváló munkát végeztek. iMinek állapítja akkor meg, mint egy vidéki operaelőadás kritikusa, ihogy egy énekesi babérokra nem pályázó bonvivant-szinésznek, ki csak erős morális áldozatok árán vállalkozott egy kis szerep éléneklésére, színtelen a hangja? Kerner karmester a Bdliémek betanításával elsőrendű művészi munkát végzett, olyat, aminőt kitűnő kvalitásaitól joggal el is lehetett várná EMkplö izlésü, zeneileg képzett és a világvárosik ogOruelopdásait is sűrűn látogató •kdzön\séjg s<\m paláit í/semmi kifogásolni valót p Bohémek tegnapi előadásán, amely olyan színvonalon állott, aminőt ma, amikor a háborús lehetőségekkel is számolni' kell, amikor lépten-nyomon művészet és műszaki erők (hiánya mutatkozik, a vidéken talán sehol sem tudnak produkálni. És hogy ez az elődadás ilyen volt, amiit a zeneileg érett brassói közönség és ennek soraiban a zeneileg képzett látogatók is elismernek, az elsősorban Kerner Jenő érdeme. Akiinek betekintése van a kulisszák mögé, aki tudja, ihogy mennyi ügylbuzgalom, fáradtág, sziakavatottság és rutin szükséges ahhoz, hogy egy karmester aránylag egészen rövid idő alatt megeleveuiitse a színpadon egy klasszikus mü szépségeit és mélységeit, aki tudja, hogy mit jelent egy opera műsorra vétele egy vidéki társulatnál, amelynek csaknem naponta el kell •egy-egy darabaL készülnie, hogy közönséget biztosítson magának, az csak megértéssel és őszinte elismeréssel adózhatik annak a karmesternek, akinek művészi energiája a Bohémek tegnapi előadásával a brassói közönséget oly megfinomult zenei élvezetihez juttatta. Mint évtizedeken át zenével foglalkozó szakember, szükségesnek tartottam mindezt elmondani, azzal a kérelemmel, hogy ezeket >a sorokat tapasztalataim szerint mindig igazságra törekvő lapjukban1 közölni szíveskedjenek. — Teljes tisztelettel: Egy zenetanár. A brassói színházi szezon, amint a fentiek dokumentálják, mindenesetre elég mozgalmas és élénk. Talán mozgalmasabb és érdekesebb, mint báibol másutt.. És ebben — rossz néven ne vegyék a derék színészek és a kitűnő Kerner — Csányi Mátyásnak is vari némi része. Iskolai értesítők. (S\ajút tudósítónktól.) A 'siketnémdk szegedi intézetének '1915—16-ik tanévi 'működéséről Kiug Péter igazgató számol be gépírásos jelentéséiben. 'A jelentés bevezető részében 'az igazgató rámutat a siketnémaoktatás emberbaráti és nemzetgazdasági vonatkozásaira és kifejti, hogy a mostam súlyos időkiben fokozottabb mértékben feladata az intézetnek, hogy azokat, akik fogyatkozásuk imiiatt hozzátartozóiknak, a társadalomnak és az országnak terhére lennének, .hasznos és munkás polgárokká nevelje. Ezit 'az áldásos hivatását az 'intézet az elmúlt tanévben nagyobb sikerrel teljesíthette, mert azok a nehézségek, amelyek az 'előző tanévben a tanárthiány miatt előállottak, résziben megszűntek. Áz intézetbe 101 növendék vétetett föl. .A növendékeket a tanári testület odaadó buzgalommal oktatta es a 'hadibavonultak hiányát fokozottabb munkássággal .igyekezett pótolni. Az, igazgatói jelentés ennek az intenzív tevékenységnek szép eredményét tünteti 'fel ós elénk tárja azokat a nevelési elveket, amelyek a siketnémák jelilemképzésében hatásosan érvényesültek. A tanitási eredményről és a növendékek kézügyességéről az évzáró vizsgálatok alkalmával a közönségnek is módjában volt meggyőződést szerezni. A tantestület gondoskodása kiterjed azokra is, akik az intézetet elhagyják. December 1-én megnyílt a siketnéma iparos tanonciskola, ahol 13 tanuló nyert oktatást, az intézettel kapcsolatos gépkötő-ifoglalkoztatóban pedig 16 siketnéma munkásnőnek adtak munkát, ezenfelül az intézethez forduló siketnéma iparosokat is munkához juttatták. A háborúval összefüggő hazafias .és társadalmi akciókban az intézet a mult tanévben is buzgalommal közreműködött. A IV. hadiikölesönre az intézet és a testület tagjai 1000—1000 koronát jegyeztek. A hadbavonultak családtagjainak segélyezésére, a vak katonák javára és hasonló jótékonycélokra adományoztak és karácsonykor az intézet 140 katonát megvendégcilt. A ntegsiketült katonák tanítására a testület szintén felajánlotta készségét, de az ajánlatra ezideig az illetékes faktorok még nem reflektáltak. Az intézeti épület egy része katonai célokra volt lefoglalva, más részéiben |alli ÉlllííF Várnay L Itiny^ere^cdé^bcn, Szegeden. HH Az irodalom legnagyobb kincsei rendkívül leszállított áron szerezhetők be. jm