Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-01 / 177. szám

míMAÜtAROÜSZm Szeged, 1916. augusztus il is, 'hogy az ellátással foglalkozó hatóságok közvetlenül érintkezzenek a H. T. szerveze­tével és 'hogy az összes indokolt kívánal­mak, amelyek a helyi viszchi.vokból kifolyó­lag speciálisan felmerülnek, könnyű és gyors kielégítésben részesüljenek. A malmok fog­lalkoztatásánál a legszigorúbb pártatlanság­gal járt el a H. T. vezetősége. Ami pediig a külkereskedelmi forgalmat illeti, a H. T. a központi hatalmak közös akcióinál paritásos pozíciót biztosított a ma­gyar érdekeknek és olyan érvényesülési le­hetőséget is teremtett e működése közben amelyek a háboru után a magyar kereske­delemnek hasznos támaszpontokat fognak nyújtani. ' Színházi karmesterek afférja Brassóban. — Csányi Mátyás mint kritikus. — (Saját tudósítónktól.) A kassai színtársu­lat inast Brassóiban tiart előadásokat. A kö­zönség, mint a Kassai Hírlap utján értesü­lünk, oly művészi előadásokiban részesül, a mely vidéki városnak Halán selhol sein jutott osztályrészül. A közönség soraiban nagy számmal vannak képviselve az szegediek is, mert tudvalevőleg a 46-osok Brassóban tel­jesítenek szolgálatot. Történetesen ott van ezek között Csányi .Mátyás is, akinek zenei körökben jó neve van. Amint következők­ből kitűnik, Csányinak egészen más a véle­ménye a kassai színtársulat cperaelőadásai­roii es ennek a Brassói Lapok-ban kifejezést is adott, amiből érdekes affér keletkezett Aerney Jenő színházi karmester és Csányi Matyas között. A kritikaháíboruban részt vett egy brassói zenetanár is, aki ugyancsak a Brassói Lapokban válaszol Csányi Mátyás­nak. Kerner Jenő levélben fordult a Kassai diirlap szerkesztőjéhez, amelyben (beszámol a órassbi incidensről. Az érdekes levelet itt közöljük: Kedves Barátom! Bizonyára olvastad, ihogy a helybeli lapok kritikai rovata mosta­nában nagyon is sokat — érdemen felül — foglalkozik jcadkély személyemmel. Hogy annyira forgolódom as zőnyegen, azt ama kitüntetésnek köszönhetem, .hogy egy bizo­nyos Csányi iMátyás nevű karmester estón­kint megjelent a zenekarban, notesszel kezé­ben ,(!), ihogy azután mint megfelebbezhetet­len zejnei kapocíhás drákói szigorral és kétes­ér de kü humorával letárgyaljon bennünket., /Hogy milyen visszhanggal találkozott az ő kritikája, arra nézve eléggé jellemző az a válasz, amely másnap ugyancsak a Brassói Lapokéban megjelent egy helybeli zenetanár tollából. Beigazolódott, hogy Csányi ur nagy­képűsködő támadása ellenem csupán feltű­nési viszkaüegséyböl a saját személyének elő­térbe való helyezése végett történt. A multkar azt irta rólam, hogy nekem nem való Faust, inkább a Bohémek. Teg­napra megváltozott ez av éteménye! íme a különbség a minapi Csányi ós a tegnapi Csá­nyi közötti — Csányi ur kétségkívül talen­tumos em'ber, de egy k«s szerénység nem ár­tana neki! (Zenei képességéről nem nyilatkozom, mert ízléstelennek tartom, hogy egyik kollé­ga a másikat a nyivlánosság előtt kritizáljál IMég egyet!: iCsányi ur mindenütt ebben a szenvedő hazában ibolyát megszégyenítő szerénység­gel mint a Népqpera volt karnagya mutat­kozik be. — Az igazság az: Csányd .Matyi tényleg ott volt rövidke ideig a Népoperában mint „corrspetitor" (állítólag ingyenes al­kalmazásban!), de a zongoraszdbán 'tul nem jutott soha! Azokat, akik bedűltek neki, iga­zán sajnálom. Egyébként béke velünk! Üdvözöl íhived Keiper Jenő. A zenetanár válaszkritikája a követ­kező: A Brassói Lapok péntek reggeli számá­lban Csányi Mátyás, a Népopera volt kar­mestere beszámolt a Bohémek csütörtök esti előadásáról. Senki sem vitathatja el, hogy e beszá­moló szakavatott kézből ered, éppen ezért szembetűnő disszonanciát képezett, hogy a szakember megfigyelései ne.ni párosultak megfelelő objektivitással. A zenekritikus nagy Kubájául kelt felróni mindenekelőtt, hogy szóvá tette, sőt egyenesen Kerner ,Jenő hibájául rótta fel az opera-fpartitura néhány részletének elmaradását, holott kétségtelen, hogy ezt a Puccini operát a milanói opera­háztól eltekintve, talán -még sehol sem ját­szották teljes zenei szövegében, már csuk az­ért sem, inert az egész mii csorbítatlan elő­adása 3 és féL óránál is hosszabb időt venne igénybe. Kerner Jenő önszántából semmi lénye­g-eset sem hagyott ki az operából, amelynek zenei könyve egy elsőrendű, operaelőadások­ra talán a legjobban berendezett vidéki tár­sulatától érkezett és amelynek meghúzásai kivétel nélkül érvényben vannak. A recenziót iró karmester különben el­ismerd, Ihogy a Faragó társulat énekesei ki­váló munkát végeztek. iMinek állapítja akkor meg, mint egy vidéki operaelőadás kritikusa, ihogy egy énekesi babérokra nem pályázó bonvivant-szinésznek, ki csak erős morális áldozatok árán vállalkozott egy kis szerep éléneklésére, színtelen a hangja? Kerner karmester a Bdliémek betanítá­sával elsőrendű művészi munkát végzett, olyat, aminőt kitűnő kvalitásaitól joggal el is lehetett várná EMkplö izlésü, zeneileg képzett és a vi­lágvárosik ogOruelopdásait is sűrűn látogató •kdzön\séjg s<\m paláit í/semmi kifogásolni valót p Bohémek tegnapi előadásán, amely olyan színvonalon állott, aminőt ma, amikor a há­borús lehetőségekkel is számolni' kell, amikor lépten-nyomon művészet és műszaki erők (hiánya mutatkozik, a vidéken talán sehol sem tudnak produkálni. És hogy ez az elő­dadás ilyen volt, amiit a zeneileg érett brassói közönség és ennek soraiban a zeneileg kép­zett látogatók is elismernek, az elsősorban Kerner Jenő érdeme. Akiinek betekintése van a kulisszák mögé, aki tudja, ihogy mennyi ügylbuzgalom, fáradtág, sziakavatottság és rutin szükséges ahhoz, hogy egy karmester aránylag egészen rövid idő alatt megeleve­uiitse a színpadon egy klasszikus mü szépsé­geit és mélységeit, aki tudja, hogy mit jelent egy opera műsorra vétele egy vidéki társu­latnál, amelynek csaknem naponta el kell •egy-egy darabaL készülnie, hogy közönséget biztosítson magának, az csak megértéssel és őszinte elismeréssel adózhatik annak a kar­mesternek, akinek művészi energiája a Bo­hémek tegnapi előadásával a brassói közön­séget oly megfinomult zenei élvezetihez jut­tatta. Mint évtizedeken át zenével foglalkozó szakember, szükségesnek tartottam mindezt elmondani, azzal a kérelemmel, hogy ezeket >a sorokat tapasztalataim szerint mindig igazságra törekvő lapjukban1 közölni szíves­kedjenek. — Teljes tisztelettel: Egy zenetanár. A brassói színházi szezon, amint a fen­tiek dokumentálják, mindenesetre elég moz­galmas és élénk. Talán mozgalmasabb és ér­dekesebb, mint báibol másutt.. És ebben — rossz néven ne vegyék a derék színészek és a kitűnő Kerner — Csányi Mátyásnak is vari némi része. Iskolai értesítők. (S\ajút tudósítónktól.) A 'siketnémdk sze­gedi intézetének '1915—16-ik tanévi 'műkö­déséről Kiug Péter igazgató számol be gép­írásos jelentéséiben. 'A jelentés bevezető ré­szében 'az igazgató rámutat a siketnéma­oktatás emberbaráti és nemzetgazdasági vonatkozásaira és kifejti, hogy a mostam súlyos időkiben fokozottabb mértékben fel­adata az intézetnek, hogy azokat, akik fo­gyatkozásuk imiiatt hozzátartozóiknak, a tár­sadalomnak és az országnak terhére lenné­nek, .hasznos és munkás polgárokká nevelje. Ezit 'az áldásos hivatását az 'intézet az el­múlt tanévben nagyobb sikerrel teljesíthette, mert azok a nehézségek, amelyek az 'előző tanévben a tanárthiány miatt előállottak, résziben megszűntek. Áz intézetbe 101 nö­vendék vétetett föl. .A növendékeket a tanári testület odaadó buzgalommal oktatta es a 'hadibavonultak hiányát fokozottabb munkás­sággal .igyekezett pótolni. Az, igazgatói je­lentés ennek az intenzív tevékenységnek szép eredményét tünteti 'fel ós elénk tárja azokat a nevelési elveket, amelyek a siket­némák jelilemképzésében hatásosan érvénye­sültek. A tanitási eredményről és a növen­dékek kézügyességéről az évzáró vizsgála­tok alkalmával a közönségnek is módjában volt meggyőződést szerezni. A tantestület gondoskodása kiterjed azokra is, akik az intézetet elhagyják. De­cember 1-én megnyílt a siketnéma iparos tanonciskola, ahol 13 tanuló nyert oktatást, az intézettel kapcsolatos gépkötő-ifoglalkoz­tatóban pedig 16 siketnéma munkásnőnek adtak munkát, ezenfelül az intézethez for­duló siketnéma iparosokat is munkához jut­tatták. A háborúval összefüggő hazafias .és társadalmi akciókban az intézet a mult tan­évben is buzgalommal közreműködött. A IV. hadiikölesönre az intézet és a testület tagjai 1000—1000 koronát jegyeztek. A had­bavonultak családtagjainak segélyezésére, a vak katonák javára és hasonló jótékony­célokra adományoztak és karácsonykor az intézet 140 katonát megvendégcilt. A nteg­siketült katonák tanítására a testület szin­tén felajánlotta készségét, de az ajánlatra ezideig az illetékes faktorok még nem ref­lektáltak. Az intézeti épület egy része kato­nai célokra volt lefoglalva, más részéiben |alli ÉlllííF Várnay L Itiny^ere^cdé^bcn, Szegeden. HH Az irodalom legnagyobb kincsei rendkívül leszállított áron szerezhetők be. jm

Next

/
Thumbnails
Contents