Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-27 / 199. szám

Szeged, 1916. áugusatus 27. DJELMAGY ARORSZA G 7 HIREK oooo A német ujságirók magyarországi ntja. (Saját tudósítónktól.) Tartozom a német újságíróknak és az igazságnak azzal, hogy olvasóközönségünket a Szegeden is járt németországi ujságirók utjának a céljáról tájékoztassam. Bz úttal kapcsolatban magamnak is oly irányú információm volt, mintha a németek azért látogattak volna el hozzánk, hogy meggyőződést szerezzenek maguknak a Magyarországon élő németség helyzetéről, nevezetesen: nincsenek-e a hazai németek itt elnyomva? A hazai nemzetiségek helyzetének teljes smeretében bosszantott a dolog és ideérkezésüknek igazán csak mérsékelten örültem. Föl is tettem magamban, hogy kellő tapintattal tisztázni fogom ezt a kérdést. Alkalmam volt többjükkel a kérdésben eszmecserét folytatni és ez alapon megállapíthatom, hogy a német ujságirók utjának semmi más célja nincsen, mint hogy legalább röptében lássák azt a földet, amelynek fiai oly bámulatos hősiességgel és testvéries megértéssél küzdenek a németség oldalán közös ellenségeink ellen. A nemzetiségi kérdést annyira Magyarország belügyének tekintik, hogy abba magukat beleártani egyáltalán nincs szándékukban és a kirándulás vezetését teljesen Kraushaar Károly temesvári bankigazgató és lapszerkesztőre bízták. Kraushaar a maga elhatározásából vette az útitervbe torontáli és bácskai sváb falvainkat, hogy a Magyarországot alig, vagy egyáltalán nem ismerő német újságíróknak bemutassa, milyen jól és megelégedetten élnek itt köztünk régebben ideszakadt fajrokonaik. Bizalmas beszélgetéseink során a német ujságirók maguk is azt hangoztatták, hogy szerintük a Magyarországon lakó németek Németország ügyét is ugy szolgálják legjobban, ha a magyarsággal való teljes megértés és egyetértés által Magyarország minél erősebbé tételen működnek közre. Mert az erős Magyarország Németországnak is ép oly fontos érdeke, mint magának Magyarországnak. Útjukat ők maguk is esak Orientierungsreisenak (tájékozódó útnak) fogják fel, jól tudva azt, hogy akkora darab földet, mint Magyarország, és a busz milliónál több fejű magyar nemzetet, két hét alatt megismerni, lehetetlenség. Összekötő szálakat keresnek, hogy a Németország és Magyarország közti viszonyt minél bensőségesebbe tegyék. Látni akarták hazánkat, hogy ne legyenek minket illetően a jövőben is jóformán csakis rosszakaróink sugalmazására ráutalva. És hogy őszinte ez a szándékuk, talán elegendő, ha fölemlítem, hogy több lap képviselője fölszólított, hogy küldjek nekik időnkint Magyarországot ismertető cikkeket, sőt Dr. A. Marquard, a német léghajó-egyesület ügyvivő igazgatója, a Stuttgartban megjelenő Sckwiibische Merkúr képviselője, ajánlatot tett, hogy tartsak Németország főbb városaiban a magvar kulturáról és általában Magyarországról felolvasásokat, amelyeknek a rendezését nemcsak vállalja, hanem sokfelé ágazó és kitűnő összeköttetéseinél fogva a leghatásosabban elő fogja mozdítani, hogy minél nagyobb számú és minél előkelőbb publikumom legyen. Ezt az ajánlatot az illető úr bizonyára nem tette volna, ha nem a magyarság megismerése volna mostani céljuk. /Miután a magyarság ügyének a szolgálatáról van szó, talán nem kell külön hangsúlyoznom, hogy ajánlatát el is fogad am. Ezek alapján szent meggyőződésem, hogy őszinte barátkozási és nem valami rejtett szándék hozta Németország legelőkekelőbb lapjainak a munkásait közónk. Ezt konstatálhatni, azt hiszem, nemcsak nekem, de minden jóérzésű magyar embernek különösképpen jól esik. Fölemlítették azt is, hogy egyik ismert erdélyi pangermán agitátor is csatlakozni akart hozzájuk, de hogy mennyire nem tartották kívánatosnak K. L. úr társaságát, annak legjobb bizonysága, hogy az illető — nincs velük. Végül még csak annyit: Szegeden különösenjói érezték magukat s csak azt sajnálták, hogy látogatásuk oly szük időbeli keretek közé szorult. Szegednek földrajzi fekvésénél fogva is nagy jövőt jósolnak, mert amely város — igy mondották — oly nagy katasztrófa után, aminő Szegedet érte, ily hamar olyanná tud fejlődni, aminő ma Szeged, annak a fejlődéséhez és fölvirágzásához nem férhet kétség. Striegl F. József. — Tisza és Andrássy tanácskozása. Budapesti tudósítónk jelenti: Gróf Tisza István miniszterelnök a képviselőházban felkereste gróf Andrássy Gyulát, akivel hoszszasan tanácskozott. Politikai körökben azt beszélik, hogy Andrássy legközelebb Bécsbe utazik. ! — Haszonnal dolgozik a közélelmezési özem. Balogh Károly pénzügyi tanácsos, a hatósági közélelmezési üzem vezetője szombaton terjesztette az üzem julius havi tiyersmérlegét a tanács elé. A mérleg szerint 124.382 korona volt a julius Ihavi (forgalom. A 'hatósági üzem négy havi összforgalma 787.920 korona. A 'hus- és vásárpénztárnál 162.561 korona folyószámla tartozása van a közélelmezési üzletnek. Az eddigi bruttó haszon 17.658 koronát tesz ki, mig a felmerült költségek és kamatok összege 3877 korona. A tiszta jövedelem tehát 13.780 korona. Mint azt annak idején jelentettük, a tanács a 'hatósági üzemet bizta meg a beteg birkák értékesítésével. Erről a végleges elszámolás most készült el; 520 birkát és 280 bárányt 'értékesítettek igy, legnagyobbrészt kényszervágás utján. Ennél a tételnél 2759 korona ujabb veszteség mutatkozik. — A városi tisztviselők háborús-segélye. A (szombati 'tanácsülésen referálta Balogh Károly pénzügyi tanácsos a nem szorosan vett közigazgatási alkalmazottak kérelmét, akik nevében Tömörkény István, a Városi Tisztviselők Egyesületének elnöke, intézett kérvényt a városhoz háborús segély iránt. Balogh javasolta, hogy a tisztviselők kérelmét vigye a tanács a közgyűlés elé. A közgyűlés határozzon aztán afölött, kapjanak-e a nem szorosan vett közigazgatási alkalmazottak, amelyek közé a javadalmi, anyakönyvi hivatali tisztviselők és a népiskolai felügyelő tartozik. A tanács megbizta a számvevőséget, hogy állapítsa meg, mennyivel terhelné ez a háborús segély a város háztartását. Ennek a megállapítása után határozza el a tanács, hogy a kérelmet milyen javaslattal terjeszti a törvényhatósági bizottság elé. — A 46-osok üdvözlik a szegedieket. Zeiss alezredes, a 46-osok parancsnoka az olasz harctérről a következő levelet intézte dr. Somogyi Szilveszter polgármesterhez. A cs. és kir. 46. gyalogezrednek a hivatalos harctéri jelentésben történt megemlítése alkalmából Szeged város közönsége nevében küldött üdvözlő táviratért, az ezred tisztikara és legénysége nevében köszönetet mondok. Szeged város közönségének a háboru egész tartama alatt az ezred iránti példás magatartása és az ezred fényes harctéri tetteinek sorozata ugyanazon lelki tulajdonságok eredménye : szeretett uralkodónkhoz való törhe- í tetlen ragaszkodás, önzetlen hazaszeretet és a minden akadályt leküzdő kötelességérzet. Ezek teszik lehetővé, hogy az ezred a harctéren mindnyájunk becsületének mezején, kötelességet minden követelményt meghaladó mértékben teljesítette. Kérem Nagyságodat, tolmácsolja Szeged város közönségének a 46-osok szeretteteljes üdvözletét. Szívélyes üdvözlettel maradtam Nagyságodnak, tisztelő hive; Olasz harctér, 1916. aug. 17. Zeiss s. k. alezredes a cs. kir. 46. gy.-e. parancsnoka. — „Brandsch Rudolf árulása." Budapestről jelenti tudósítónk: A Magyarország cimii lap a fenti cimmel irja: A képviselőházban felháborodva tárgyalták azt a tevékenységet, amelyet Brandsch Rudolf képviselő a német ujságirók látogatásával kapcsolatba^ kifejtett, hogy Magyarországot olyan színben tüntesse fel, mintha itt a német nemzetiséget elnyomnák. A Ház tagjai között általános a felháborodás. Brandsch cselekedete nem marad megtorlatlanul. — A Bud. Tud. jelenti: Brandsch Rudolf képviselő túlzott magatartása miatt 1914-ben megszűnt a nemzeti munkapárt országos körének tagja lenni. — A tanyaiak, majdnem kétezren felvonultak szombaton a városházára, ostromra készen. Az alsótanyaiak őrlési igazolványokat követeltek, mert Alsótanyán nem győzték az igazolványok kiállítását. Férfiak, nők vegyesen járultak a polgármester elé és formális botrányt rendeztek. Amikor a kiabálás és fenyegetés veszedelmes mérveket kezdett ölteni, az összes mozgósítható rendőrök megjelentek és kiszorították a tömeget az utcára, ahonnan aztán tizes turnusokban engedték be őket a közgyűlési terembe, ahol tiz városi hivatalnok állította ki résziikre az igazolványokat. Különösen a városháza udvarán volt nagy a csődület, ahol a polgármester igyekezett rendet teremteni, ami azonban nem sikerült, mert a tömeg egyre fenyegetőbbé vált. Ekkor kimentek az udvarra a rendőrtisztek és a rendőrök, akik a botránycsinálókat kituszkolták, letartóztatás azonban nem történt. — Rómay Béla csendőrezredes halála. Rónay Béla csendőrezredes, a szegedi 11. csendőrkerület parancsnoka, augusztus 25-én Budapesten a honvéd helyőrségi kórházban hosszas szenvedés után meghalt. Rónay Béla kiváló katona volt, akit a háborúban tanúsított eredményes szolgálataiért őfelsége a 3. osztályú Jiadidiszitményes katonai érdemkereszttel tüntetett ki. Az elhunytat 27-ikén délután 4 órakor temetik Budapesten a honvéd helyőrségi kórházban és a kőbányai temetőben helyezik örök nyugalomra. — Hősi halált halt szegedi honvédtisztek. Az 5. honvéd gyalogezred tisztikara a következő gyászjelentést adta ki: A m. kir. szegedi 5.- honvéd gyalogezred tisztikara bajtársi megilletődéssel tudatja, hogy a Haza hősi védelmében a harctérén, Királyért és Hazáért e redünk tisztikarából ujabban hősi halált haltak: dr. Kiss Pál népfelkelő főhadnagy, a bronz katonai érdemérem tulajdonosa, Teván István, a bornz katonai érdemérem tulajdonosa és Ormay Béla tartalékos hadnagyok. Lányi József népfelkelő hadnagy. Sommer Endre tartalékos zászlós. Bodai István és Poreé Ferenc, az I. osztályú ezüst vitézségi érem tulajdonosai, Dániel Mihály és Szamos István, a II. osztályú ezüst vitézségi érem tulajdonosai. Basics' Pál és Alexander Géza "tartalékos hadapródok. A harctéren elvérzett hős bajtársaink emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni és neveik, mint a hazaszeretet, hűség és kötelességteljesítés lelkesítő példái, ezredünk történetében örök halhatatlanságban fognak é'ni. Megdicsőült hős bajtársatok nyugalmát fegyvereink győzelme adja meg! Szeged, 1916. évi augusztus 18-án. A m. kir. szegedi ötödik honvéd pótzázlóalj tisztikara.