Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-03 / 179. szám

mtMkúYkmBÉím Szeged, 1916. augusztus 3. Három katasztrófa. Harmadik éve ég az egész világ; három éven keresztül megszoktuk, hogy a háborúval, csak a háborúval törődjünk és csak azzal, ami összefügg véle. A lapokból csak a (háború hirei érdekeltek bennünket] igazán, a többit, ha volt többi, csak ugy futtában lapoztuk át. Szomorúak voltunk, sőt: kétségbeesettek, hogy — megváltoztunk, hogy kivánjuk az emberek halálát, örülünk a szen-' vedéseiknek. Tapsoltunk, ha Höfer azt jelentette: állásaink előtt kétezer orosz hulla fekszik eltemetetlenül. Kultura, humanizmus, emberségesség: rég elavult fogalmakká, lexfkonbeli atavizmiusokká váltak lassan ként. Kétségbeestünk, mert beleláttunk önmagunkba és önmagunkban megláttuk azt, ami ellen mindig ordítva tiltakoztunk: az állatot. A kétezer orosz ihulla nem kétezer embert, kétezer ellenséget jelentett és, ha sirtunk néha, csak akkor sirtunk, iha a mi fiaink jutottak eszünkbe. A világégés harmadik évében három „katasztrófa" futott le a mi életfilmünkön. A 9pree-i, a dunai, a new-yorki. Mindegyiknél 30—40 ember pusztulásáról van szó. 30—40 ember pusztulása a lövészárokban egyetlen pillanat, a gránát egyetlen találása minden nap sok százszoros, ismétlődéssel. A világégés harmadik évében, a román, a svéd, a Deutscfhland-kérdés napjaiban hasábokon irnak a lapok erről a három „katasztrófáról", vezércikkek jelennek meg, keresik a szerencsétlenségek okait, kutatják az okozókat, hogy lesújtson rájuk a törvény súlyos keze, azé a törvényé, amely az emberéletet védi. Védi még ma is. És minket, akiket a Höfer-jelentette kétezer orosz hulla megörvendeztetett, megremegtet a harminc elpusztult amerikai. A psycfhologusok azt szeretnék erre mondani: tömegpszydhológiai folyamat. Be lefáradtunk a háborúba, a Iháboru borzalmainak, szenvedéseinek lelki követésébe, elvesztettük érzékünket a háború-halál iránt: megszoktuk, nem ihat reánk uj élmény gyanánt az uj kétezer orosz hulla, de igenis súlyos uj élmény a harminc dunábaíult ember. A pszydhologusok tévednek. Majdnem azt irtam: a pszydhológia téved. Lelhet, hogy — mind a kettő. Egyébről van itt szó, mint tömeglélektani változásról, tömeglélektani folyamatról, amelynek a tudomány törvényei szerint: szükségképen kellett bekövetkeznie. Arról van itt szó, Ihogy, ami miatt a iháboru két éve alatt szomorúak, sőt kétségbeesettek voltunk, hogy a kultura, a humanizmus, az emberségesség meghaltak, a mi, az emberiségi óriási, de örvendetes tévedése volt. A háború első két óvóben egyebet sem akartunk, mint eldobni a kulturát, eltemetni az emberségességet. Ideig-óráig sikerűit is ez nékünk. (Kellemetlenség, szorongás érzése kisérte ezt az elnyomási-kényszer-procedurát, de — megtettük. Igaz, hogy ennek a sikernek az ára egy eddig ismeretlen társadalmi psydhozis lett, beteggé vált e kényszer hatása alatt az egész társadalom lelki berendezése. A világégés harmadik évében, megindult a gyógyító folyamat. Három katasztrófa husz-iharminc halottját meg tudjuk siratni, 30—40 halott felett ujságbasábok keseregnek és követelik a törvény lesujtását az okozókra. Nem ástuk elég mélyre a kultura-tartalmunkat: 3 év múlva kezd kijönni sírjából. És kezdjük belátni, hogy csalódtunk önmagunkban, Ihogy félreismertük önmagunkat, hogy: nem tudtunk újra állatokká válni. És akik nem biztak az emberiség jövő-, jében, akik mindent elvesztettnek tartottak már, most már tudhatják és láthatják, hogy a kulturát, az emberségességet, a humanizmust nem lelhet megölni és elpusztítani bennünk soha. (p, z.) *«a»HaaaBBaaa*aaa*aaaaaaa*:EaaaaaaBRBaaaasK<9aaa»«u;' j Száraz és egészséges a gabonatermésünk. — A meleg idő gátat vetett a szőlő gombabetegségeinek. — A csongrádvármegyei körzet gazdasági tudósítóija az alábbi érdekes jelentést adta ki: A hosszas szárazságot, mely már a szőlősgazdákat is aggasztotta, jótékony és kiadó esők váltották fel, mely csapadék a tengerire, (burgonyára majdnem megkésve érkezett. A nagy munka .alatt olyan idő volt, hogy az aratás, ha kissé lassabban is, ha kissé gyenge erőkkel is, mégis befejezést nyert. .A szalmás gabona betakarítására pompás száraz, meleg időnk volt és akik csépelhettek, azok is száraz időben, teljesen száraz és egészséges gabonát hordhattak a padlásra, magtárakba, kamarákba. A kiéheztetés tehát nem fog sikerülni sém nálunk, sem szövetségeseinknél, mert az óhajtva várt eső után kellemes száraz, enyhe az időjárás ma is és a cséplés zavartalanul folyhat tovább. A szőlő gombabetegségeinek is gátat szabott a száraz meleg idő és a régóta ismeretlen k/ánikiulai hőség, A peronospora elleni védekezés többé nem aktuális, hiszen most már lágy szemre kapálunk, h szőlő •maholnap zsendül. A lisztharmat elleni védekezésre pedig hiányzik a kénpor, de ha ilyen meleg marad, talán nem is lesz szükség a kénporozásra. A megmentett szőlők termése, igaz hogy nagyon kevés, de az szép és egészséges. Gyümölcstermésről az idén fájdalom nem igen szólhatunk. A cseresznyéből volt ele$ndő; tmeggy kevés volt, sárgabarackból a kevésnél valamivel több volt, mig az őszibarackból csak alig valamivel dicsekedhetünk. Szilva kevés lesz, a dió már gombabeteg. Alma, körte csak kostoló ha lesz. De ha majd a háborút befejezhetjük, vitéz fiaink és testvéreink nem üres kamarára jönnek haza. ; EsaBamasi A Balkánon nincs változás BUDAPEST, augusztus 2. (Közli a minisztenélhöíki sajtóosztály.) A délkeleti harctéren lényeges esemény nem történt. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, augusztus 2. A nagy főhadiszállás jeleníti: A balkáni harctér változaf!an. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.! Javolt a román-bolgár viszony. iSzófia, augusztus 2. Az itteni román követség1 ideiglenes vezetője, Langa Raskanu viaszantazott .Bukarestbe. A román követség vezetését ismét Derussi, a régi román követ látja el, aki aj utasításokkal ellátva, visszaérkezett iSzóifiába. Derussi a Ferdinánd cár elhunyt Ifivéréért tartott rekviem után beszélgetett az újságírókkal ós a leghatározottabban kijelentette, begy azok a birok, a melye'k íBulgária és Románia viszonyában állítólag bekövetkezett disszonanciákról szólnak, minden komolyabb alapot nélkülöznek. A román hads€ reg hü a királyhoz Buharept, augusztus 2. A ,,Libertatea" egy román tábornokkal folytatott beszélgetést közöl. A tábornok Filipescunak egy népgyűlésen tett kijelentését, liogy a román hadseregben elégületlenség kapott lábra, vdwxin^mMmgóDr-vUelev.té&eiatá etaoib ee fantazmagóriának minősíti. — Mi katonák vagyunk, — mondotta — nem pedig diplomaták. A mi hitünk erős királyunkhoz és feltétlenül bizun'k benne. Az ő parancsát mindenképen teljesíteni fogjuk. Pártkérdések bennünket nem érdekelnek. A román király Szinajában. Bukarest, augusztus Q. Ferdinánd király Rabna-Russulu jból, ahc? két napot töltött Károly herceggel, Sinajába érkezett. A király családjáVal együtt hosszabb ideig tartó zk o d ik S in a. j ába n. A !)élniagyarország telefonijai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81. lÉi Kitt Várnay £. |ín|V|ir«i|s4f$llm, Szegeden. ÜH Az irodalom legnagyobb kincsei rendkivül leszállított áron szerezhetők be. =