Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-25 / 197. szám

Szeged, 1916. augusztus 25. Amerikával közvetlen összeköttetésbe lépjünk, ezért építettük a Deutschlandot. Nem a gondolat, a terv volt nagyjelentőségű, hanem — .hogy ugy mondjam — a vakmerőség. Bíznunk kellett vállalkozásunk sikerében és bíztunk is benne. Miután mindent átgondoltam és a sikerről meg voltam győződve, hála Istennek, találtam embereket, akik véleményemet osztották. Bécs, augusztus 24. A Fremdenblatt közli: Brémából az a távirati jelentés érke- j sas*baaabbbaabbabbaaabbaabaabbbsaasabaaaicbabsabbbabi;k UÉLMAGYÁÉÓR^AQ zett Berlinbe, hogy a Deutsehland már egy idő óta Bréma közelében tartózkodott, A Deutsehland megérkezésének ünnepélyes programja a következő volt: Azok a hirlaptudósiitók, akik nagy számban jelentkeztek, hogy látni kívánják a tengeralattjáró kereskedelmi naszád érkezését, a Gazelle gőzös fedélzetén a Weseren elébe hajóztak. Itt a hírlapírók gőzöse csatlakozott a Deutschlandhoz s vele haladt tovább a bré] mai szabad kikötőig. S - ' " • •- ,1,1 De amikor megtudta, hogv ön magyar, hogy Ön bolgár nyelvet jött tanulni fővárosunkba, igen fájlalta tévedését és megbizott engem, hogy — megadván Önnek a teljes katonai tiszteletet — nevében bocsánatot kérjek ... Nem szeretné, hogy neheztelő szivve! gondoljon vissza reá... őnagysága pedig, engesztelésül, küldi önnek ezt a rózsaszálat.. Igaz történet, megható történet és illatos, mint egy egész rózsaerdő ... Jakab Dávid. HIREK 0000 — A külügyminiszter és osztrák miniszterek kihallgatása a királynál. Bécsből jelentik: Csütörtök délelőtt tiz órakor a király Leth lovag osztrák pénzügyminisztert fogadta egy óráig tartó kihallgatáson, majd a négy osztrák szákminiszter jelent meg audiencián, akiket ő felsége legutóbb kitüntetett. Déli tizenkét órakor báró Burián közös külügyminisztert fogadta a király. — A k pviselőház napirendje. A képviselőház a jövedelmi adóról szóló törvényjavaslat letárgyalása után a vagyonadóról és a III. oszt, kereseti adóról szóló törvényjavaslatot fogja részleteiben, letárgyalni. A Ház minden valószínűség szerint még pénteken végez mind a három javaslattal és ez esetben szombaton és hétfőn nem lesz ülés és a Ház legközelebbi ülése augusztus 29-én, kedden délelőtt Lesz, amelyen a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója kerül tárgyalásra. — Hét ujabb interpelláció. Budapestről telefonálja tudósítónk: Csütörtökön a következő ujabb interpellációkat jegyezték be a Ház interpellációs jíönyvébe: Polónyi Qéza: A német birodalommal való vám- és kereskedelmi szerződés. Urmánczy Nándor: Magyarország a háborúban. Beck Lajos: Belső politikánk és a világháború. Rakovszky István: Olaszországgal követett eljárásunk. Rakovszky István: Némely fontos katonai intézkedésről. Gróf Károlyi Mihály: A külső és belső politikai helyzetről. Zlinszky István: Némely külpolitikai kérdésről. — Kiutaljak a városi tisztviselők beszerzési előlegét. A csütörtöki tanácsülésen Taschler Endre főjegyző referálta a városi tisztviselők kérelmét a beszerzési előlegre vonatkozólag. A referens azt javasolta, hogy a szorosan vett közigazgatási alkalmazottaknak engedélyezze a város a beszerzési előleget, meg pe dig az állani által utalványozandó háborússegély 30—59 százalékáig. .Javasolta még Taschler, hogy a beszerzési előlegek azonnal kiutaltassanak, a közgyűlés utólagos jóváhagyásának föntortásával. Az előlegeket no vember elsejétől kezdődőleg havi részletek ben vonják le. A dijnokok és ideiglenes ul kalmazottak beszerzési előlege lolött a köz gyűlés fog határozni. A tanács egyhangúlag elfogadta a referens előterjesztését. — Tiz vaggon liszt közéielmezésre. Csütörtökön reggel a belügyminiszter táviratilag tudatta 'dr. iSomogyi Szilveszter polgármes terrel, hogy augusztusra pótlólag tiz vaggon lisztet utalt ki a város részére. A belügyini niszternek ez az intézkedése kapcsolatos az zal a kérelemmel, amelyet a polgármester legutóbbi utja alkalmával a város lisztjutalékának ifelemelése iránt a belügyminiszterhez intézett, Tanulmányúton a háborús Bulgáriában. ni. Egy rózsaszál. A népek jellemét, lelkét, épen ugy, mint az egyes emberét is kicsiny, látszólag jelentéktelen dolgokból Ítélhetjük meg a legjobban. Elmondok most egy történetet, egy kis rózsaszálról, amelyet engesztelésül, bájos női kéz nyújtott át nekem. Ez a kis virág egy egész nemzet lelkéből sarjadzott, egy nemesen érző népnek a szive volt a melegágya. Innen tépte ki a szép asszonyi kéz, keblemre tűzvén azt, mint fiatal hazája lelkiismeretének, lovagiasságának gyönyörű simbolumá't... Bár csak délelőtt 10 óra van még, a meleg máris szinte elviselhetetlen. A bolgár főváros lakosságának tekintete a Vitosára tapad; a hegyóriás ormait övező fellhőkoszoruból lesz-e ma áldásthozó eső? A kávéházak zsúfolva vannak; aki osa'k teheti hűsítő árnyékot keres. Én a „Városi kert" lombos sétányain találok menedéket. Egy padon ülve, bágyadtan nézek magam elé. De a magamfajta öregedő diák nem maradhat sokáig tétlenül. Előveszem a francia-bolgár nyelvkönyvemet és 'kutatom a bolgár rendhagyó igeragozás titkait. Mellettem fiatal katona ül. Érdeklődve figyeli munkámat. Majd igy szól hozzám: ' • — Uram, látom, hogy On idegen... Bolgár nyelvet tanul ugy-e? Nagyon boldog volnék, ha elfogadná szolgálataimat... De előbb engedje meg, hogy bemutatkozzam. Todor Christoff a nevem, mérnök vagyok. Tanulmánvimat Briixelies-ben végeztem és amint látja, elég elfogadhatóan beszélek franciául. Jelenleg a tartalékos tisztiiskolának vagyok a hallgatója. Két bét múlva felavatnak, aztán visszamegyek a frontra ... Es ön? On francia? —- Magyar vagyok, — mondáin. Mindössze bárom napja vagyok az Önök szépséges fővárosában. Bolgár nyelvet jöttem tanülni. — Szép, szép — feleié mosolyogva. Azután hozzáteszi: — Magyarok és bolgárok, hiszen mi rokonok vagyunk. Ez a tudat nemcsak az inteUgenciában, hanem a bolgár nép mély réte.geiben is gyökeret vert már. — Mi turániak vagyunk. Harcias őseink a Volga mellékéről, költöztek ide. Innen a „Bolgár" név is. Csak a v betű változott át ft-vé. Mint katona nép, leigáztuk az itt talált szlávokat, megszerveztük őket, de felvettük ö magasabb kultúrájúkat, emelkedettebb vallásukat. Nyelvileg szltívokká lettünk, de fajilag turániak mar adtunk, akárcsak Önök. Különben, hogy rokonok vagyunk, bizonyltja a két név is: bolgár, magvar. A régi turáni nyelvben e szó: ár hőst jelentett. Bolgár tehát nem egyéb, mint a Volga mellől! hős ... Magyar, Madzs vidékéről (bizonyára régi turáni város) származott hős. De lássa, ha fajilag nem is volnánk rokonok, azzá tenne bennünket népeink karaktere közt észlelhető csodálatos hasonlatosság. Én a bolgárokat Kelet magyarjainak, a magyarokat pedig Középeurópa bolgárainak tartottam mindig ... Mindig nagyon jó véleménnyel voltam Önök felől, politikai küzdelmüket mindig a legnagyobb érdeklődéssel kisértem— Megköszöntem a fiatal bolgárnak rólunk alkotott jó véleményét. Azután munkához fogtunk. Delet rég harangozták már, mikor a tanulást abbahagytuk. — Hol ebédel — kérdé improvisionált tanárom. — A „Panah"-ban. Mondom. — A Panah-ban! Az nagyon drága hely; bár elismerem, hogy elsőrangú vendéglő ... Igaz, hogy a konyha német, és cukruk is van még... De ha megengedné elvezetném Önt egy tisztán bolgár vendéglőbe, ahol megismerkedhetne nemzeti ételeinkkel. Azután meg olcsóbb is ... Megköszöntem szívességét. Elindultunk, j A vendéglőbe érve, feltűnt nekem, hogy a fiatal katona „vigyázz!"-ba vágta magát a legmagasabb rangu tiszt előtt és bolgár nyelven mondott neki valamit. Azután betértünk egy kisebb terembe, hogy helyet foglaljunk egy asztalnál. — Mit jelentett íelebbvalóiának? kérdém kiváncsian, — Engedélyt kértem, hogy itt ebédelhessek... A mi előírásunk meghagyja a katonának, hogy . mielőtt vendéglőben, vagy kávéházban helyet foglalna, engedélyt kérjen az ottlevő legmagasabb rangu felebbvalójától: Megrendeltük az ebédet és evés közben sok mindenről elbeszélgettünk. Egyszerre csak egy hatalmas termetű öreg ezredes lép a terembe, egy délceg kapitány és ez utóbbi ifjú nejének kíséretében. Ugyanannál az asztalnál foglalnak helyet. A fiatal asszony elegáns blúzát, gyönyörű virágcsokor disziti. Barátom feszesen tiszteleg, majd ismét elfoglalja helyét és tovább beszélgetünk. Irodalomról, művészetről, asszonyokról, háborúról. Közben feltűnt nekem, hogy az öreg ezredes nagyon szigorú, szinte gyanakvó tekintetet vet reám. Megvallom, rosszul esett nekem. Ez volt az első bizalmatlan és rigurózus tekintet, amellyel Bulgáriában találkoztam. Elköltvén Ízletes ebédünket, egy darabig maradtunk még és azután távozni készültünk. De az ezredes ur intett barátomnak, aki ismét feszes pózba verve magát, várta /szigorú felebbvalójának parancsát. Én kimentem a helyiségből és a vendéglő előtt fel- és alájárva, türelmetlenül vártam barátomat. Körülbelül tiz perc telt el és én.már rosszai kezdtem sejteni, amidőn kinvilott az ajtó és megjelent az én fiatal 'katona barátom, egy gyönyörű üde, rózsaszálat tartván kezében. Feléje közeledtem. De mennyire elcsodálkoztam, amikor barátom, mintha valami inagasrangu katonatiszttel állana szemben, vigyázba vágta magát előttem is, a szerény felmentett „eibil" előtt és e szavakat mondta: — Az ezredes ur parancsából tisztelgek Ön előtt tanár ur! Az ezredes ur végtelenül sajnálja, hogy olyan barátságtalanul, olyan komoran nézett önre. • De azt hitte, hogy Ön francia, egy ellenséges nemzetnek fia...