Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-03 / 179. szám

2 »«LMA8YAJtOKSEA8 Szeged, 1916. augusztus 8. A kétéves háború mérlege. A német nagyvezérkar most foglalta össze ,a háború két évi eredményének mér­legét. A nyilvánosságra hozott statisztikai kimutatás adatai igazán -beszédes számok. Területben, zsákmányban, foglyokban az an­tant legújabb „döntő" offenzívája ellenére is oly imponáló fölényt élvezünk, ámely biztos záloga annak, hogy a háború — bár a mi veszteségeink semi csekélyek — a végső győzelmet teremti meg számunkra. A harmadik háborús esztendő küszöbén önérzettel mutathatunk ezekre az eredmé­nyekre, amelyeket a sokszoros túlerőben lévő ellenségeinkkel szemben kivivturik. Bi­zalmunkat nem ingatják meg azok a részle­ges sikerek, amelyeket ellenségeink a keleü és nyugati hadszintéren kierőszakoltak. Ezek­nek az epizódszerii sikereknek értékét le­szállítják a véres és súlyos veszteségek, a melyeket ellenségeink az offenzíva során zvj. /dtek év amely veszteségek nem álla­nak arányban az, elért eredményekkel. Vég­ső következtetés,bem a most duló vad roha­mok erőfeszítéseit Is a mi nyereségmérlc­günkre irbajtjuk fel, mert az oroszok és an­golok, akik most teljesítőképességüknek inak­szlmiumát vetették harcba, hadseregünk el­lenállását nem tudták megtörni és, igy meg hiusult ellenségeinknek az a reménysége is, hogy egy utolsó, elszánt közös együttműkö­déssel döntő csapást mérhetnek a közép­ponti hatalmakra. A keleti és nyugati had­szintéren csaknem1 egyidőbem megindított tömegtámadások kudarca széttépte ellensé­geinknek azt az illúzióját is, hogyha muni­ciókészletek felhalmozásával sikerül kiviv­niok a döntő eredményt és eddigi hódítá­saink föladására kényszeríthetnek bennünket, Ez a jövőbe vetett bizalom nyer kifeje­zést a királyi szózatban és, Vilmos css.szár szavaiban is, amelyek a két szövetséges nemzetben kölcsönös visszhangra találtak. És bar — mint Vilmos császár mondja — még nehéz feladatok előtt állunk, ellensé­geink ama reménye, hogy a hadi$zerek el­látásában túlszárnyaljanak bennünket, ép annyira csúfot ifog vallani, mint az a tervük, hogy éhséggel kényszerítsék ki azt, amit kardjuk nem tud elérni. A háború két évének tapasztalatai után pillanatnyi sikerek nem téveszthetik meg azokat, akik a dolgok mélyére tekintenek és nem vezettetik magukat szubjektív érzések­től. A két évi háborús, mérleg lezárta után a végső győzelemben jobban kell hinnünk, mint valaha, mert teljesen bizonyos, hogy ellenségeink azokat a háborús célokat, ame­lyeket a világháború előkészítése és meg­indításakor maguk elé tűztek, immár nem érihetik el, viszont nem szenlved kétséget, hogy mi sokkal több eredményt vívtunk ki, mint aminőkre e ránk kénvszeritett védelmi harcban számítottunk. Ellenségeink ujabb és ujabb erőfeszítései és diplomáciai próbál­kozásai ezen a helyzetem lényegileg nem változtathatnak, csupán az,t eredményezhe­tik, hogy a 'háborút, amely eddig is borzal­mas szenvedéseket zúdított az emberiségre, tovább folytathassák anélkül, hogy háborús céljaikat, amelyek a mi megsemmisítésünk­re irányultak, elérjék. A további vérontásért az erkölcsi fele­lősség tehát ellenségeink lelkiismeretét ter­heli.. De nem csoda, hogy azok, akik ezt a rettentő vérontást elindították, olv nehezen jutnak arra a johb belátásra, amely újra visszahozná az emberiségnek a béke áldá­sait. Készen kell lennünk arra, hogy még hosszabb ideig lesz nehéz az idők járása felettünk, le a 'háború két évének nagyszerű eredményeit kockáztatnunk nem szabad és küzdenünk kell tovább azzal a szilárd hittel és akarattal, amely eddig sem1 engedte, hogy a kapzsiság, embertelenség, elbizako­dott gőg és hatalmi téboly erőt vegyen az igazságon. Olasz repülők — Banfield sorhajóhadnagy lelőtt BUDAPEST, augusztus 2. Elsején fél­nyolc ómkor reggél tizetmégy nagy olasz haéci repülőgépből álló raj Pirjanon át be­tört lstriába. Banfield sorhajóhadnagy Tri­estbe tengéri repülőgépre szállott, egész Is­trián keresztül üldözte az ellenséges repülő­rajt, Fiume felett kettőezerhétszáz méter maAasságlmn utolérte annak két Caproni gépből álló zömét és lelőtt egy nagy harci repülőgépet. Ennek vezetője meghalt; két megfigyélőt elfogtunk. Banfield és repülő­gépe sértetlenek maradtak. HAJÓHADPARANCSNOKSÁG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Bécs, augusztus 2. A Zeit jelenti: Ked­den Öt olasz repülőgép szállott el Fiume fö­lött és ötven bombát dobott le. Szerencsére sikerült a stratégiai szempontból fontos épü­leteket, igy a torpedógyárat is megvédeni a bombatámadás ellen. A-kár jelentéktelen. Két asszonyt és két gyermeket megöltek a bombák. A mi repülőink két olasz gépet le­lőttek. Fiume, augusztus 2. Ma reggel nyolc óra husz perckor öt olasz repülőgép jelent meg Fiume felett. Minden oldalról rögtön megszólalt a védekező ágyuk tüze, a kikötő­ben a torpedónaszádok ágyúi a repülőgépek felé irányozódtak és a katonák fegyverropo­Fiume ellen. egg nagy harci repülőgépet. — gása köszöntötte az olaszokat, akik elég sürün dobtak le bombákat. Az olasz repülőtámadás hőse Banfield sorhajóihadnagy, aki nyomon követte az ola; szok egyik Caproni gépét. Banfield folyton a nagy gép felett keringett és sikerült el­találnia a Caprőniban ülő pilótát. Az olasz elállította a gépnek motorját és 3500 méter magasból, 1500 méterre zuhant le sikló"­repiiléssel, ott ismét egyenesre billent é's1 el akart menekülni. De ugy láitszik, gépe is megromlott, mert a San üiovanni di Pehíin városrész mellett levő erdős területre egy fára zuhant le. A közelben katonák gyakor­latoztak, akik odarohantak a lezuhant gép­hez, amelyben egy olasz hadnagy és egy altiszt féltartott kézzel várta a katonákat. A két repülőt elfogták, a gépben ülő másik altiszt pedig, akit Banfield golyója fején talált és aki az üléshez szíjazva előredőlve iilt, néhány perc múlva meghalt. A többi repülő sürün dobta le bombáit, amelyek közül sok a tengerbe zuhant. Ka­tonai kárt nem okoztak, és az anyagi kár sem nagy, de a nép közt óriási a felháboro­dás, mert néhány ártatlan áldozata van a vandál olasz támadásnak. Wickenburg kormányzó lés felesége egész idő alatt a bombázott területen vdlt és intézkedett, hogy minden bajon lehetőleg rögtön segítsenek. A németek döntő rohamra készülnek Verdun ellen. Rotterdam, augusztus 2. A Times je­lenti, hogy a németek befejezték előkészü­leteiket a Verdun elleni döntő roham meg­indítására. A többi fronton való nagy elfog­laltságuk dacára, kétezer ágyút összponto­sítottak Verdun falai alá. Verdun védője minden nap várja a döntő támadás megkez­dését. Rotterdam, augusztus 2. A francia had­vezetőség kedd esti jelentése a következő­ket mondja: A franciák a Sommetól délre német lö­vészárkokat foglaltak el Estrées és Belloy között. ' A németek a Maas jobbpartján rend­kivül hevés éjszakai ágyúzás után gyalog­sági támadást kezdték a thiaumonti sánctól nyugatra és délre. A franciák zárótüze vala­mennyi kísérletüket meghiúsította, csak né­hány ellenséges különítmény jutott el a francia lövészárkokba, de ezeket is azonnal elűzték. Thiaumonttól délre a franciák kissé előrehaladtak. A németek égyidőben táma­dást intéztek a Vaux—Cluipitre—Chenois fronton is és megvetétték a lábukat Chenois­ban, ahonnan azonban ismét kivétették őket. A többi német támadás mind meghiusult. Semleges politikusok békeakciója Franciaországban. Bukarest, augusztus 2. Pétervárról je­lentik a L'lndependance Roumaine-nzik; Semleges politikusokból álló bizottság járt Parisban, hogy Franciaország és Németor­szág között a békét egyengesse. A semlege­sek szerint Németország átengedné Francia­országnak Belgiumot és visszaadná Elzasz­Lotharingie színtiszta francia részét. Briand miniszterelnök kategorikusan visszautasítot­ta ezt az ajánlatot, kijelentvén, hogy nincs olyan' ár, amelyért Franciaország Angliával és Oroszországgal való szövetségét meg­törné. A belga hadsereg ellenőrzése. Pár is, augusztus 2. A Humamhté szerint a párisi belga szocialistáik szövetsége köve» teli a hadsereg ellenőrzését a belga hadse­regre1 is. Ezt az ellenőrzést olyan képviselők­nek kellene gyakorolni, a'kik ezidőszerint a szövetséges államokban vannak. A szövetség felszólítja az összes belgákat, hogy aláírá­sukkal törekvésüknek támogatására való hajlandóságukat nyilvánítsák. (,M. T. I.) Az angol-dán döntőbírósági szerződés. {Amsterdam, augusztus 2. Londonban ki­cserélték ma. a ratifikációt az 1916. évi má­jus . 1,6-án Dánia ós Anglia között létrejött megállapodásról, amely az 1905. év október ,25-iki angol—dán döntőbirósági stzerződés érvényét wjabbi öt é'vre meghosszabbítja. Hollandia és a főzelék kivitel. Hága, augusztus 2. A ,f oldani velésügyi miniszter közli, hogy a konzervált főzelék kivitelére nem lehet számítani, mert a kon­zervgyárak nagy vásárlásai következtében a belföldnek friss gyümölccsel való ellátása igen hiányos.

Next

/
Thumbnails
Contents