Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-23 / 195. szám

Szeged, 1916. augusztus 28. DÉLMÁGYAIRORSZM IS az Ade-verul iizi ezt az alávaló mesterséget, nem háborgatva a kivételes törvénytől és a kormánytól. (Ezért aztán a román közvélemény maga számolt le ezzel a lappal, amidőn meggyőződve, hogy hírei, ijesztései hazugságok,, kitűnt napnál világosabban, (hogy azért irt és hazudott, mert eladta magát az oroszoknak és mert minél nagyobbak a hazugságai, annál több pénzt préselhet ki az orosz követségtől. A szemérmetlen --Miile azonban-nemicsak szemtelenül hazudik, de pénzéhségében bután is szerkeszti lapját. íme! Legutóbbi számának első oldalán azt irja, hogy /Bratianu még csak hozzá sem fogott az oroszokkal való tárgyalásokihoz, a harmadik oldalon pedig ugyanolyan nagy betűkkel irja, liogy az ország már régen le van kötve Oroszországnak, A különbség csak az az első és harmadik oldal között, hogy a;z első oldalon tajtékzó dühvel megy neki Bratianu miniszterelnöknek -meg nem tartott szava miatt, a harmadikon pedig kész tény elé állítva az országot, általános izgalmat keltem igyekszik. ,Tényleg ugy áll a dolog, hogy se az első oldali, (se a harmadik oldali hír nem igaz. Ezért számolt le most a közvélemény Miilével és eldobja a lapját, ahol csak rátalál. Aggodalom Párisban a balkáni események miatt. IBerlin, augusztus 02. Kopenhágából táviratozzák, hogy a uPolitiken párisi jelentése szerint a harc a Balkánon teljes erővel folyik. Valamennyi balkáni országban igen nagy az izgalom. Párisban aggódra s feszüli érdeklődéssel várják a híreket ós nagy aggodalomban vannak iSarrail miatt. A középponti hatalmak offenzívája a bolgár-görög határon különösen Franciaországban keltett nagy meglepetést, mivel a francia lapok állandóan azt hirdették, hogy a Balkánon Sarrail fogja megadni a jelet a harcra s most mégis másképen történt. Éppen ezért attól félnék, hogy a központi hatalmak itt is erősebbek, mint a 'négyes antant. Görz mögött kitünö állásaink vannak. Zürich, augusztus 22. A Giormle 4' ltalia haditudósitójia jelenti, hogy az osztrákmagyar védelmi vonalak Görz mögött tényleg még erösebbek, mint a Görz előttiek róttak, Ezt olasz katonai körökben azzal magyarázzák, hogy iGörz előtt a harcterep területe alakulata sokkal több előnyt nyújtott a védelemre,, m'int Görz mögött. Ezért ,az osztrák-magyar hadvezetőség a rendelkezésére állott egy óv ala/tt nagyszerű állásokat építtetett ki az uj vonalakon. A védekezés alatt — az olasz tudósító szerint — osztrák és magyar polgári mérnökök, dolgoztak a lövészárkokon és csak az utóbbi időkben kezdtek hozzá a katonai mérnökök, ihogy a már elkészített állásokat megszilárdítsák. Előre jelzi a tudósító, 'hogy az uj vonalon heves harcokra, különösen bőséges tüzérségi előkészítő munkára lesz szükség. Az olasz hadvezetőség teljesen tisztában van azzal, hogy a harcok karaktere teljesén meg fog változni az uj terepen, Már is észlelhető, hogy a csapat/parancsnokoknak és a tüzércsztagok vezetőinek teljesén uj információkat ós utasításokat kell adni, ha azt akarják, hogy működésük eredményes legyen. Szegedi tüzérhadnagy a Görz körüli harcokról, — Feltartóztattuk az olaszok további előnyomulásáf. — Fischer Marcell, szegedi ügyvédjelölt, ágyús ezred tartalékos hadnagya, a Délmagyarország-nak az alábbi nagyon érdekes leírást küldötte a Qörz köriil folyó -elkeseredett harcokról: Olasz harctér, augusztus 15. Talán érdekelni Ifogja a szegedieket a Görz körül folyó és lefolyt események részletes leirása. Közlöm belőle, amit láttam és magam is tapasztaltam. Kezdődött az egész a Mont-e Sabotinon. Sok pergőtüzet megfértem; kaptam is és adni is segitett-em, de -ehhez és az ezután következőkhöz hasonlót még nem. Az ember — most, ihogy egyelőre utána van — most sem tudja elképzelni... Az állásokat betemették, az akadályokat elpusztították. Amint monmondani szokás, minden a földdel lett egyenlővé téve. Soha senki meg nem állapíthatná, hogy ott valaha állások, árkok, mellvédek és akadályok voltak. A védők, ugy tudom, magyar népfelkelők, a kavernákba húzódtak ez elől a földre szállt pokol -elöl, a figyelők pedig a legrövidebb idő alatt elestek és igy sikerült az olaszoknak a saját tüzérségük tüzelése alatt annyira megközelítem a vonalainkat, hogy amikor a tüzérségük alábbhagyott, már ifent is voltak a hegyen. A mieink persze ki akartak rohanni a kavernákból, hogy megszállják a védelmi vonalak romijait, de aki csak kimozdult, azt az akkor már ott lévő, sőt a kavernák lejárata fölé a sziklákra felkapaszkodott olaszok kézigránátokkal dobálták . . . A népfelkelők mindezek dacára a szörnyű túlerő ellen is harcba szálltak. Aki élve kijutott a kavernákból, esküjéhez hiven és magyar emberhez méltóan az emberi lehetőség határáig megtette kötelességét . . . A Sabotino igy olasz kézre jutott. Laikusok — ha ugyan vannak még ilyenek — előtt is természetes, hogy az olaszok hatalmas tüzérségi és gyalogsági túlerővel vitték keresztül ezt a támadást. És mégis azonnal ellentámadást intéztek a mieink a Sabotin-o ellen. Hasonlithatlanul kevesebben próbálták a sokszorosan nagyobb számú ellenség által védett és felőlünk való oldalán nagyon meredek hegyet visszafoglalni. Turiulija alezredes, a 22-ik dalmát sárga hajtókás bakák egy zászlóaljával átrohant a Salcano hidon és megkísérelte a lehetetlent. De -ez még neki, az Isonzó-front büszkeségének, a „zagorai oroszlánnak" sem sikerült. Feltartózhatatlmul mentek előre a dalmátok — Turudija mindenütt legelői, — mig egyszerre Turudija összeesik, sebet kapott. Talpra áll uijból, de pár lépés után ismét összeesik, nem tud tovább menni ... A legendás nevű vezér elestével felbomlik a rend, az ellenség pokoli tüzét az ő mindent lenyűgöző lelki ereje nem bírja többé ellensúlyozni és a kis csapatnak vissza kell vonulnia. Turudija eltűnt; az őt visszafelé vivő embereket egymás után lelőtték; azt hiszsziik, hogy suly-os sebével fogságba került... Sabotino eleste megpecsételte a mellette fekvő, sokkal alacsonyabb Podgora és ezzel együtt magának Görznek sorsát is. A beépitett hadianyagok használhatatlanná tétele után, minden lehetőt megmentve viszszavonultunk az Isonzó bal partjára. Görz már ekkor égett; előzőleg napokon át lőtték az olaszok és ezek a harcok is napokig tartottak. A mesébe illő szé-pségü Salcano hidat az ísonzon felrobbantottuk magunk után. Tud tuk természetesen, hogy a köztünk levő Isonzo megnehezíti ugyan az olaszoknak az átkelést, de azt is tudtuk, hogy ez legközelebb mégis be fog következni. Másnap meg is történt. Átkeltek és borzalmas, órákig tartó utcai harcok után hihetetlen áldozatok árán birtokukba vették az azelőtt Görz városa<• nak nevezett égő, füstölgő romhalmazt. És most -ott állanak a város keleti szélén. De eddig és ne tovább! Gyalogosaink a hősiesség csodáit művelték, emberfeletti teljesítményeikre büszkén nézhetnek vissza, de hogy elenyésző kisebbségükben egyáltalán megál Ihatták, az páratlanul önfeláldozó tüzérségünk, minden eddigit felülmúló magatartásának köszönhető. Amit tüzéreink és különösen tábori tüzérségünk itt produkált, az talán az egész világháborúban is egyedülálló. Mindenütt ott voltak és horribilis veszteségeikre való tekintet nélkül dobták oda magukat a gyalogság elé is, hogy a visszavonulást fedezzék, vagy egyáltalán lehetővé tegyék, mindig 8—lO sze/rs tüzérségi túlerővel szemben nyilt állásokban.... Én csak a magam ezredének harcait ismerem részletesen, de csak a görzl csatáról szóló feljegyzések legelőkelőbb helyén lesznek majd. Az első üteg legendás harcokat vivott. Rögtön a Sabotino elfoglalása után részt vesz az ellentámadásban és azután mindenütt ott, ahol a küzdelem/ a legnehezebb. Hét tisztje közül négy nap alatt egyetlen kadét marad sebesületlen, 6 ágyúja közül egyetlen egy marad használható, a többit szétlőtték az olaszok. És az utolsó ágyúnál a fején megsebesült és átlőtt vállú ütegparancsnok, Jank főhadnagy irányoz és a szétzúzott comlm és irtózatosan vérző első tiszt: Pau hadnagy teinpiroz és tölt és egy telefonista süti el az ágyút. Órákon át lövi ez az egy ágyú pár száz lépésről a salcanoi uton előrejövő olaszokat trotyl-gránátokkal a képzelhető legerősebb ellenséges ágyú- és fegyverttizben és mikor órák múlva más üteg jön oda, az iitegparanesnokot erőszakkal kell elvinni utolsó ágyujától... A második üteg a Santon állt és áll és veri vissza rendületlenül egyik olasz támadást a másik után.-Óriási ennek az ütegnek vesztesége is, de ott van, ahova állították. Az én ütegem, a harmadik -üteg a plavai harcoknál képezi a védelem gerincét. Mindennél többet mond, hogy az iitegbe 9-én ezernél több, tegnap 1500-nál több ellenséges lövedék hullott, nagyobbára nagykaliberii lövedék és az üteg minden vesztesége dacára kitart; az olasz