Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-22 / 194. szám

íö DÉLMAGYAIRORSZÁJG Szeged, 1916. augusztus 20. A románok Magyarországon. * E elmen a Berliner Tageblatt Striegl F. Józseftől, a Délmagyar­ország munkatársától, vezető helyen az alábbi cikket .hozta: Az erdélyi és magyarországi románság földrajzi összefüggésben él Romániával. Ép ebből az összefüggésből igényt támaszt a román királyság a magyar korona egyes te­rületeire. Csakhogy ezek a románok ugyan­annyi (székelynek nevezett) magyar és szász között élnek, amely utóbbiak nyolc évszáza­don keresztüli őrizték meg német jellegüket és német sajátosságukat, ami elnyomatás mellett, amit a magyaroknak oly gyakran a szemükre hánynak, bizonyára nem volna lehetséges. S miként a szászoknak, azon­képen a románoknak egész Magyarországon, ahol letelepültek, megvannak minden román községben a maguk román népiskolái, a vá­rosokban pedig, mint Brassóban, Nagysze­benben, Balázsifalván, Brádon stb. a maguk középiskoláik, tanitóképzőik, theoiogiai szemi­náriumaik, aihol a tanítási nyelv a román és a magyar nyelv épen csak tanítási tárgy. De Magyarországon a nemzetiségek nyelve a nyilvános élet más téréin is érvé­nyesül. A hivatalos nyelv az állami szerve­zet minden ágában ugyan a magyar, de ha például egy román, aki magyar állampolgár, törvény elé kerül, jogában áll anyanyelvét használni, ha még oly tökéletesen tud is magyarul. Hivatásomban éveket töltöttem Erdély­ben, ah dl a román néppel közvetlen érintke­zésben élteim. Azért nem 'hallás-mondásból Ítélek, amikor (hangsúlyozom, hogy a román nép Magyarországon teljes megelégedett­ségben és boldogan él, gazdasági tekintetben pedig jóval kedvezőbb körülmények között, mint faitestvérei Romániában. Ez az oka, hogy a magyarországi román intelligencia egy részének az aknamunkája nem tudott mélyebb gyökeret verni és hogy Magyar­ország románjai ebben a világküzdelemben feddhetetlen hűséggel és bátorsággal küzde­nek az osztrák-magyar zászlók alatt. És ha Románia netalán könnyű győzelem remé­nyében a Kárpátok védőfalai ellen vezetné seregeit, a magyarországi románokban ép oly keservesen fog csalódni, miként az ola­szok csalódtak „fel nem szabadított' test­véreikben. A kedvező gazdasági viszonyok közt élő magyarországi románok vajmi gyakran emlékeznek meg a mintegy másfél évtized előtti parasztlázadásról, amikor Ro­mánia elnyomott parasztjai kaszával és do­ronggal fordultak földesuraik ( a bojárok) ellen. Nem a győzelem reményében, hisz jól tudták, hogy országuk katonai hatalmával szemben alulmaradnak, hanem csupán csak azért, hogy elkeseredettségüknék és kétség­beesettségüknek kifejezést adjanak. Lényegesen már csak az idő rövidsége miatt sem változhattak meg ezek a viszo­nyok és ilyenek után Magyarország román parasztjai egyáltalán nem vágyódnák. Mily forrásokból táplálkozott a béke ideién a (Ma­gyarországon élő román intelligencia akna munkája, arra csak egy példát akarok itt felemlíteni: Egy magyarországi román község jegy­zője, — maga is román — meghívott a ka­rácsonyi ünnepekre. Ugyanott volt egy ro­mán származású ügyvéd is vendégül. Ez az ügyvéd a román intelligencia azon részéhez tartozik, amely részese a magyarság elleni aknamunkának, sőt annak egyik vezetője. Az ügyvéd ur politizálni kezdett velem, mire azt mondtam neki: „A mi politikai nézetein­ket egy egész tenger választja el egymástól, hagyjuk tehát a politikát és mulassunk." Erre abbahagyta a (Politizálást, amig a bor élvezetétől felvidítva újból nem kezdte. Ek­kor a többek közt ezeket mondotta: „A leg­utóbbi képviselőválasztásnál jelölt voltam Arad-megye egyik, kerületében. A legköze­lebbi választásnlá ismét fellépek, de most más kerületben." — „Miért nem ugyanabban a kerületben, ahoil magát már ismerik?" — véltem én ártatlanul. — „Ép azért nem", fe­lelte. „Most arra 'kell törekednem, hogy másunnan is szerezzek klienseket." Ez ugyan csak egy eset. de tapasztalat­ból állithatom, hogv kilecnvenkiilenc esetben száz közül, nem nemzeti érdek, hanem önző haszoiilelsés |a ' nemzetiségi .gyűlölködés ru­gója. Történjék bármii és bármiként, abban Tiszával, Apponyival és Rakovszkyval egyet ért minden magyar ember, bármi legyen is az anyanyelve: A magyar korona országai­nak az integritása minden magyar állam­polgár előtt no-li tne tangere, amelyért oda­adja mindenki az utolsó csöpp vérét is. Az oroszok ujabb nagy had­müveletekre készülnek. Berlin, augusztus 21. Félhivatalos orosz kommentár közli, hogy az ©naptár szerinti augusztus havában nagy hadműveletek lesz­nek, mert az orosz seregek ujabb nagy erő­feszítéseket akarnak tenni. A lapok sokat foglalkoznak az orosz seregek haditervével. Arról semmit sem irnak, hogy mit tervez a hadvezetőség az északi fronton, de azt pél­dául megirja a Rjecs, hogy a galíciai orosz hadmiiveletek célja Lemberg. Sumszky ez­redes, a Birsevija Vjedomoszti-ban azt irja, liogy Lemberg birtoka közömbös és hogy az ofíenziva tulajdonképeni iránya a Kárpátok szöglete. A kaukázusi helyzetet az orosz lapok is komolynak mondják. A Djen azt irja, hogy Izzet pasának, aki Bitlis vidékén és a Van tótól nyugatra harcol, óriási túlereje van és hogy a török balszárny elleni orosz offen­zíva megállt, mert a törökök haláltmegvető bátorsággal védtek ki minden támadást. Fényképészeti gépek. 10—500 koronóig Görz és Zeiss lencsékkel. Nagy raktár minden­nemű fényképészeti cikkekben, — eredeti gyári árakban — Sandberg Henrik ffiá1 Szeged, Széchengi-tér 16. T. vevőimnek jól berendezett sötét kamrát dijtalanul rendelkezésére bocsájtok. Az összes harcterek legjobb és legát tekinthetöbb térképei legolcsóbb áron Várnay L. könyvkereskedésében (Kárász-utca 9.) Garázdálkodnak a szegedi bérkocsisok. (iSaját tudósítónktól.) Annyi panasz ér­kezett már hozzánk a közönség köréből a szegedi bérkocsisokra, liogy nem nézhetjük tovább a közönség kizsákmányolását és ez­úton hivjuk fel a rendőrség figyelmét a ga­rázdálkodókra. Tűrhetetlen állapotok ural­kodnak nálunk ezen a téren és a bajt csak ugy sikerül hamarosan kikúrálni, ba erélyes kézzel nyúl bele a rendőrség a darázsfészek­be. Elvégre, ha a mai amúgy is terhes világ­ban makszimálni tudták az élelmicikkek árát azért, hogy lelkiismeretlen kufárok visz­sza ne élhessenek a háború szülte alkalom­mal, akkor a közönség egyéb érdekeinek megvédését is vállalja a hatóság. Hiába őrzi minden bérkocsis a nyomtatott tarifát, hiába köteles a vendége kívánságára átadni, olyan utasok is vannak, akik nem óhajtanak utcai botrányra alkalmat adni, még önkéntelenül sem. Mert hogy Szegeden botrányt csinál a bérkocsis, az bizonyos. He könnyen teheti, hiszen a rendőrlegénység létszáma annyira csökkent, hogy csak a legekszponáltabb he­lyekre jut. rendőr. a bérkocsis a, legjobb pszihológus ós ke­zében tartja a közönséget. Látszólag nem az­ért csap botrányt, mert a tarifát, követelte az utas hanem azért, mert „a ló kidöglik", „a ló két napja nem kapott abrakot", stb. A kö­zönség egyszerre a kocsis pártján van és un­dorral méri végig az uta'st, aki figyelembe nem vesz ilyen okokat ós követelésekkel áll elő a bérkocsissal szembenó A legegyszerűbb eset, ha elmegy valaki a bérkocsiállomásra és megkérdi: — Szabad? A válasz nem az, liogy igen, sem az, hogy nem, a válasz a következő: — Hová tetszik? Kérdésre kérdéssel felel a. szegedi bérko­csis. Már most, ba közlik vele, hogy a Po­zsonyi Ignáic-uteába, gondolkodik egy sort, aztán lelki szemei elé képzeli a Mars-tér gö­röngyeit, az utas sem tetszik neki, esetleg és igy szól: — „Rendelve" vagyok. Ez ellen aztán .apellálhatsz nyájas olvasó, amig bele nem fáradsz. Másik eset. Az utas már jártasabb, nem intéz kérdést a bérkocsislhoz aziránt, bogy miként van beosztva a munkarendje, hanem egyszerűen beül és megmondja hová hajtson. Mondjuk elviteti magát a Kossuth Lajos­sugárutra, a közkórházig, ahol már várja va­laki, akivel együtt visszajön a kocsin a kU indulási helyre. Átad két koronát, a kocsis nincs meg*eléged!ve, pedig a tarifa szerint ez­ért az utért megközelítőleg sem jár annyi. Mit csináljon az utas. Ha a kocsis ilyenkor többet követel, mint ahogy arra már szám­talan példa volt. Ha nem fizet, a kocsis bot­rányt csap, hát inkább fizet. Arra aztán, már lusta az utas, bogy a kocsist följelentse a ki­hágási- bíróságon, pedig ez az egyedüli or­vosság. A bérkocsi-mizériák csak akkor fog­nak megszűnni, a hatóság is csak akkor tud segédkezet nyújtani, ha elsősorban az utas följelentést tesz. Ez.igazán nem kerül fárad­ságba és módot nyújt a hatóságnak a kö­zönség megvéd el mezősére. A feljelentést, nem kell írásban benyújtani, elegendő az esetet dr. Temesváry Géza ifőkdpi'tány-lielyettesnél jegyzőkönyvbe mondani. A cserkésző-bérkocsisok ellen legegysze­rűbben ugy lehet védekezni, hogy a rendőr­eégre liajtat az utas, — éjjel az őrszobáu kell jelentést tenni — és a rendőrség intézke­dését kéri. Hosszabb útra, — óraszámra fi' zetve kevesebb a kereset — nem akar vállal­kozni a bérkocsis, ezért folyamodik a legkü­lönbözőbb trükkhöz, csaklhogy megmenekül­jön a neki nem tetsző fuvar elől. tá

Next

/
Thumbnails
Contents