Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-14 / 162. szám

í&íiMiAGYAáOjá&SÁii Szeged, 1916. julius 14. Ismét megakadt < SiajtóIipdiszáMs, julius 13. A Pruth forrásvidékétől északkeletbe, Mtkuliarífől délkeletia Húrdi e-magaslat bikökáért elfieÜdtédeM harcaik támadtak. Az oroszok hétszer egymásután támadtak, azontkin csapataink mind a két támadást visszaverték. Északofi a Stochod alsó folyásánál több efejdményMkn támadást intézett az ellen, ség. w orosz offenzíva. ' oroszok a mulí héten Vladimir-Volinskij felé előnyomultak, jobbszárnyukat a Styr alsó folyásánál föltartóztatták az osztrák-magyar csapatok. Az orosz taktika Kővel elfoglalására törekszik, hogy Kaledin kiszabadulihason nehéz helyzetéből, amelybe az energikus német ellenoffenzíva juttatta. A Kővel ellen megindított akcióknak mindeddig csekély eredménye volt, az orosz front néhány ponton kénytelen volt visszahajolni. Lesieki serege Lemberg ellen fordul. Genf, julius 13. A párisi Journal irja: Ma már kétségtelen, hogy Lesickinek a Dnyesztertől délre harcoló csapatai nem mennek Magyarország felé, hanem délnyugati irányban Stanislau ellen nyomulnak, hogy megkezdhessék hadműveleteiket Lemberg ellen. Átkarolás fenyegeti Kaledin hadseregét. Berjín, julius 13. A Berliner Ldkalmzeiger-nek jelentik Stockholmból: A Ruszkoje Szlovo igen pesszimisztikusan ir az orosz hadsereg helyzetéről. Mivel Volhiniában nem egyöntetűek az orosz hadsereg eredményei, Kaledin állásai patkóformát öltöttek, amelynek két szárnyát Linkingen htídseiegé átkarcdússul fenyegeti. Mialatt az tfloraht őrnagy a A nyugati és keleti frontunkon most folyó nehéz harcoktól sokat vár a világ. Ellenségeink .a Verdun elleni és az Etsdh és a Brenta közti támadásaink folyamán összeszedték erejük teljét. Sokan azon a véleményen vannak, hogy elenségeinknék ez .'iz erőfeszítése az utolsó és az utolsónak kell lennie ét ezt .a véleményüket azZal indokolják, hogy háború mostani tüzében elolvad az erejük. Ami Franciaországot illeti, én is ezen a véleményem vagyok. /Verdun körül februártól mostanig semleges (hangok egybehangzó véleménye szerint kereken 400.000 embert veszített. A Somme ás Ancre-patak közti veszteségei sem csekélyek és tetemes tartalékokkal Joffre már nem rendelkezik. A legfiatalabb Franciaországot, amely fegyverképes, föltette utolsó ütőkártyára. Ami Oroszországot illeti, már 19.15. szeptember 6-án irtam e helyütt: „Hogy Oroszországnak van elég emíbere és anyaga ahhoz, hogy uj és jobb modellü gőzhengert építsen, abban egyáltalában nem kételkedünk." Akkoriban az 1914—15. modellü gőzhenger szuszogva döcögött kelet felé. iMost julius hónapjára i az 1916-os modell, az uj gőzhenger, elkészült és megindíttatott. És tényleg jobb is a szerkezete. Oroszország értette .a módját, hogy fisAtá hiáAz orosz centrum Breszt* Litovszkot akarja visszahódítani. Bern, julius 13. A Journal jelenti: Az orosz hadvezetőség legközelebbi célja világos: hatalmába akarja keríteni iBaranovicsit, a nagy északi vasúti gócpontot, hogy aztán Breszt-Litovszk felé közeledjék, melyre az orosz hadsereg centruma körülbelül egy hónapja törekszik. Világos azonban, hogy az oroszoknak előbb el kell intézniök a Vilna—Dvinszkr—Minszk háromszögbét* elébük meredő nehéz feladatokat, mert ha ezt elmulasztják, végzetes szárnytámadások érhetik őket. A francia közönség ne tápláljon túlzott reményeket azokhoz az eseményekhez, melyek az összes frontokon a közel jövőben várhatók. Az ellenség még igen erős és bizonyos, hogy jnost erőt gyűjt, hogy majd valamelyik ponton szörnyű ellentámadásba kezdjen. békekilátásokról. nyán minden félig-meddig müveit elemének a kényszerkiképzése által segítsen és (ebhez megkapta a japán, angol és francia tisztek segítségét is. Japán ütegeit sárga tisztek vezénylik. Az orosz különleges fegyvernemeknél angol csapatok és tisztek találhatók és francia mérnökök tanítják őket az aknaiharcra. Az orosz erő elolvadását csak föltételesen ismerhetem tel, mert o természetes utánnövés a cári hadseregnek időről-időre mindig ad néhány milliónyi hadsereget. Az azonban lehetséges, ihogy ha azt az uj orosz gőzhengert szétverjük és az megint az ócska vas közé kerül, keleten ismét uj és hosszú harci szünet következik be és hogy ezen szünet alatt a béke gondolata, mely mindenütt él, testi alakot ölti •Az angol haderő elolvadása ugyan hihető, de egyelőre hiányzik az arra való angol akarat, Ihogy mindent latba vessenek és hogy a saját erejükkel győzzenek. Inkább azt hiszem, hogy Anglia, miként Gallipolin tette, erejének tetemes r-észét kellő időben kimenti a nagy nyugati égésből. Az olasz haderő már rég csak égő üszök. Ha (szövetségeseink offenzívája belátható időben oly erővel lesz folytatható, aminővel megkezdődött, akkor az olasz ellenállás ugy politikai, mint katonái okokból elképzelhető. Ilyen következtetések a nagy küzdelem e pillanatban való állásából vonhatók; de ennél több egyelőre nem. Ha nem akarunk csalódni, ne adjunk tehát hitelt az annyira elterjedt békejavaslatoknak. (Ellenségeink még mindig ellene vannak az úgynevezett „időelőtti" békének, aminek a háború befejezését ama föltétel alatt nevezik, ha a mi győzelmeinket el kell dsmerniök. Francia hangok előfeltételül „Franciaország életérdekeinek" az érinthetetlenségét tűzik ki és ezalatt a mi hódításunk visszaadását, kártérítést és a jövőre vonatkozó garanciákat értik. üEzen magas követelések dacára is felismerhető a háború folytatása miatti aggodalom. Igy a Bataille nemrégiben is azt irta, hogy az európai őri'detén\ Fnmeiaországuak kell lakolnia és amit most fizetnek az államkincstárnak, elenyészik a háború után szolgáltatandó teljesítmények mellett. Angliában is mind nagyobb terjedelmed: öltenek a békekérdések taglalásai és h.a meg is van a készség a háborút folytatni, mindaddig, amig Oroszország megkapja Konstantinápolyt, a Boszporusz-tartományokat és a Dardanellákot, amig Szerbia megnövekszik Boszniával és Hercegovináival, iámig Lengyelország orosz fewhatóság alatt megkapja autonómiáját, amig Olaszország hozzájut az Ő „felszabaditandójlioz? és ajmig; Elsz-ászLotharingia és a Rajravidék egyes részei Franciaországhoz csatoltatnak — ezeket az utópiákat mégsem hangoztatják föltétlen szükségszerűségnek. Sem Angliában, sem Franciaországban nincsenek tisztában a háború- és bókeoélokkal és hihető, hogy ép igy mosódott el az orosz háborús politika is. Ez minden további nélkül megállapítható azon tagadhatatlan igazságból, Ihogy egyik háborús csoport sem jutott döntő győzelemhez. Egyelőre még a /fegyveroké a szó ós az ágywdörgésből sokkal hamarabb . kapunk pontos feleletet minden háborús ék békére vonatkozó kérdésre, mint azokból a fejtegetésekből, amelyeknek az alapja még a levegőben lóg. Ezek a nagyok most a döntők. Az angolok és franciák tizennyolc napos harcaiból nem adódott áttörés. Beleszámítom ide azt a hétnapos pergőtüzet is, a mely hallatlan hevességű volt. Ellenségeink szövetségesei félénken írnak az antant józanodásáról és a milanói Lombardia azt hiszi, hogy • ' , -i „ - # igazi áttörés az antantnak legalább egy millió emberébe kerülne. Igaza van a fíusski InvaUdnak, amikor azt mondja: „A ruai háborúhoz ember, ember, ós megint csak ember kell." Az áttörési terv valószínűleg az emberrel való takarékoskodás szükségszerűségén fog múlni. Hisz már a Westminster Gazette is azt irja a cenzúra ellenőrzése mellett: „Ha az áttörés lehetetlen és annak a helyébe kimerítő küzdelemnek kell lépnie, akkor a nagy offenzivk kudarcot vallott. Gyalogságunk példátlan bátorsága elérte a Somme vidékén, hogy a brit áttörés helyébe csakugyan a küzdelem lépett, ez az angol hadseregnek egyáltalán nem kivánatos harciforma. Vezérkarunk jelentése hangsúlyozza a Somme mindkét oldalán való súlyos harcok folyását és rövid vázlatát is adja az ide-odajhullámzó küzdelemnek. Kivehető belőle, hogy minden lábnyi széles tőlünk elrair Várnay £. I(5ttyíl(ere$l(edfcften, Szegeden. Az irodalom legnagyobb kincsei rendkivül leszállított áron szerezhetők be. fül