Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-13 / 161. szám

ÍMIMAGYAROÉSZÁÖ Szeged, 1916. Julius 13. kánon vjaló agitáeiója is, — habár egyelőre csak igái mérpékélt eT{edm\énnyel, — merészebbori ütötte fel a fejét. Az antant újból közelebbi kapcsolatokat keres Romániával és ;a szükséges katonai sikerek feltételezésével bizonyára nem- lehetetlen neki Romániával megegyzésre jutni, miután Bratianu kétségtelenül élvezi a korona bizalmát, j habár nincs is meg közte és a katona közt ia teljes egyetértés. De még azok a kevesen is, akik számítanak a szükséges orosz katonai sikerekre, a gabona betakarítása és a munició-kéálés szabályozása előtt nem várják a döntést. Ez augusztus folyamán lehetséges. •Mi, akik teljes bizalommal tekintünk hadseregeink zászlaira, ezen az időponton tul is teljes bizalommal tekinthetünk a jövőnek elébe. Románia dolga hol marad, ha hamisnak bizonyul az a számitása, mely ma eltölti vezető államférfiainak a fejét. A régi Szegedről. — A legendás olcsó világ. A világháború nagy forgatagában, a harci eseményeken kivül, a legérdekesebbek a közélelmezés, a drágaság hirei. Boldogan emlékeznek még sokan vissza a háború előtti drágaságra, amikor a mostani árakhoz képest, valósággal ajándékba adták az élelmiszereket. De még a háború előtti árakról is „méregdrága" diszitő jelzővel emlékeznek meg azok, akiknek a régi boldog idők olcsóságai élnek emlékezetükben. Napoleon idejében született nagyanyáink kedves emlékképen mesélgették gyermekkorukban, hogy hajdanában, valamikor réges-régen 1 pengő forintból (illetve bárom húszasból) mi mindent lehetett főzni n-'gy embernek egy napra. Korabinsky Mátyásnak Pozsonyban 1786ban németül megjelent „Földrajzi és történelmi Lexikon"-jában tüzetesen leirja, bogy milyen volt az ő korában Szeged, a bires vásárok városa és milyen olcsóság volt Szegeden. Sokan vannak, akik még az árviz előtti Szegedet sem ismerik, a közigazgatásilag fejletlen, de anyagiakban igen erős, erkölcsökben romlatban város akkori hű leírását találják a lexikonban. Szeged Budától — irja a lexikon — délkeletre 24 mértföldre, Temesvártól északnyugatra 14 mértföldre fekszik. A váios tulajdonképen több községre oszlik, úgymint: a vár, alsóvaros, felső- vagy kül-város és a gabona vásártérre (Getreidemarkt). A városi részt palánknak (Palanka) is nevezik. Ennek lakósai németek, nincs fallal körülvéve, hanem házai igen jó anyagból épültek, kövozet nélküli utcái, melyeket a sár miatt pallókkal borítottak be, igen kellemesek. A palánk i kereskedővilág, néhány német vaskereskedő kivételével, görög kereskedőkből áll. A város felől két hidon át lehA a várba járni. A vár és a város között üres tér van. Itt szokták megtartani az állatvásárokat. Magyarok a felsővárosban (Obere Vorstadt) laknak s csak néhány német vegyült közéjük, az alsóváros (Untere Vorstadt)' lakóssága azonban szinmngyar. Szeged ötödik községe a gabonavásártér és környéke, az úgynevezett „Kukurutz-város" volt. Az csak egy sor házból állt, ezek mögött voltak a szőllőkertek. (Az a városrész a mai Rókus.) A város községein kivül a város területéhez tartoznak, Kistelek (Kisch-Telek) és Tápé, valamint a tanyák, szállások (Salásche), majorok. A Tiszának Szegeddel szembeni partján házak épültek. Innen út vezet Szöregig (Sirek). Arrafelé messzeterjedő dobányültetvóny húzódik és vaddús, nagy mezőség. A várostól északra és délnyugatra vannak a szállások, ahol a szarvasmarhákat tenyésztik. Innen van, hogy a, állatvásárok igen nagy méretűek. A Szegeden nevelt marhákon kivül a Bánátból is sok marhát hajtanak fel a vásárokra. 1773 júliusában nagy vásár volt Szegeden, a vásáron az élő állatok a következő árakon keltek el: 1 pár, elsőr. ökör, párja 9—9Va mm. súlyú, 100-110 frt, » kM5éP UU" » 8~81/2 » » 88- 98 » , silányabb „ 7-7Va ,, „ 75- 84 „ „ elsőrendű bánáti vontató .... 95 102 „ „ silányabb „ 50— 60 „ Felhajtottak pedig a vásárra 1259 darab elsőrendű, 1015 közép minőségű, 506 silány minőségű ökröt. Egy pár tehén ára 50-60 forint volt. De aki azt hiszi, hogy csak a vásárokon volt nagy kinálat, nagyon csalatkozik. A lexikon irója egész közönyösen irja az Eldorádó monográfiájába is beillő sorokat, bogy Szegeden a piacon rendkívül sok a szalonna, a dohány és a fa. Hal is tömérdek van. A halakat fajta szerint, súlyra árusítják. Alsó várostól mintegy félórányira van a viza-fogó telep és a szegediek füstölt halakkal is nagy kereskedést űznek. A szegedi mocsarakban sok a teknősbóka, vadkacsa, vadlúd, szárcsa, és feketeszalonka (Snepp.) Ezek után, önkéntelen felmerül a kérdés, mi is lehetett a város akkori jövedelme? Erre is megkapjuk a feleletet. A város .nagy jövedelme" 80,000 forint volt. A Matyér (Mórást Matya) kőhidjának vámjaiból 5000 forintot szedett be a város. A város 10160 főnyi lakóssága pedig 16359 forint adót fizetett. (Tehát az átlag fejenkint alig több 1 forint adónál II De ez a számarány is kisebb, ha Letmann (Seip) „Utazás Pozsonytól Nagyszebenig" cimü munkájának a 24000 főnyi lakosságra vonatkozó adatot fogadjuk el, mely adat szerint tehát az adó fejenkinti átlaga legfeljebb két húszas leheteti.) Megtudjuk még a lexinkonból, hogy Szeged lapályos helyein bortermő szöllősvidék volt, azonban az itt termett bor, valószínűleg a pincészet ismeretének hiányában, vagy talán mert az itt termett bort hamarosan megitták, legfeljebb húsvétig állt el, ugy hogy a borivó szegediek sok jó budai bort ittak még meg a szegedi bortermésen kivül. Szeged malomipara is fejlett lehetett, mert a lóval hajtott malmokon kiviil, körülbelül még 20 vizi malom őrölte lisztté a város gabonáját. Igy szólnak a lexikoniró Korabinsky Mátyás magyarra ültetett sorai a boldogabb időkről, amikor még Szeged kis város volt, amikor még nem volt aszfalt, gáz- és villamos világítás, nem volt árlézikut és köztisztasági telep, de volt jólét, gazdagság, bus, zsir, liszt és kenyér. Dr. Lugosi Döme. A Szerkesztőség Kiadóhivatal telefonjai 305. 81. Teleszky a háborús kiadásainkról. — A képviselőház ülése. — (Budapesti tudósítónktól.) A képviselőház szerdai ülését délelőtt féltizenegykor nyitotta meg Beöthy Pál elnök. Az elnöki előterjesztések után gróf Batthyány Tivadar foglalkozik a Ihadinyereség adóval és pénzügyi szempontból kritizálja a javaslatot. RakovSzky István a javaslattal kapcsolatban a nagybankokat támadja. A nagybankok polipkarjait csak egyszer kellene elvágni, mind járt meghunyászkodnának. A Hitelbank zsirüzletiről beszél. Sághy Gyufa szintén a nagybankok ellen szónokol hosszasan. A déli szünet után Száisz Károly alelnök nyitja meg az ülést. Pallavichiny György őrgróf helyesli Faijkas Pál azon indítványát, hogy a hadiszolgálatot nem teljesítőket megadóztassák. Mezőssy Béla figyelmezteti a hadügyi kormányt, hogy van egy határozat, amely szerint a hadsereg szükségleteit közvetlen a termelöktől kell beszerezni. Teleszky János pénzügyminiszter válaszolt ezután az elhangzott felszólalásokra. Előadja, hogy a háború kiadásai az első hónapokban 450— 470 milliót tetek ki, mely kiadás fokozódott ugy, hogy ma legalább 5—600 millió koronába keriil havonta a hábom. Ebbe az őszszegbe bele van számítva a hadikiadásokon kivül a hadba vonultak családtagjainak a támogatása és a köztisztviselők segélye. A bevételekből fedezhetők a hadikiadások, sőt a köztisztviselők segélyezése is. A háborús kiadások fedezetére szolgál a négy hadikölcsöti is és a kibocsújtott kincstári jegyek. A központi hatalmak hadikiadásai arányosak, sőt az antant mérlegénél sokkal kedvezőbbek. Ezután áttért a Ház az interpellációkra. Huszár Károly a nagyarányú élelmiszerihamisitásokat teszi szóvá és sürgeti az erre vonatkozó törvény revízióját. Olyan arányban íizik most az élelmiszeilhamisitást, /imilyenre békében gondolni se mertek. Mig a tejet például békeidőben 10%-kai hamisították, addig most 60%-kai hamisítják. Kéri az élelmi szerbamisitásró 1 szóló törvény revízióját. Báró Ghillány Imre földmivelési miniszter válaszában kifejti, hogy a háborús idő nem alkalmas a törvény revíziójára; a belügyminiszter és igazságügyminiszter egyébként intézkedett, hogy az élelmiszerbamisitókat a legszigoruban büntessék. A Ház tudomásul vette a választ. Szabó István a katonák gazdasági szabadságolására vonatkozólag interpellál. Miután a hadügyminiszter nei^ volt jelen, választ nem kapott az: interpellációjára, fíródy Ernő a katonai felügyelet alatt álló gyárak és vállalatóknál lévő állapótok miatt interpellált. Gróf Tisza István miniszterelnök válaszolt az interpellálónak. A bajok-orvoslására meg fogják tenni a kellő intézkedéseket. |ii Igilltt Várnay £. Qnyftyresfy diseben, Szegeden. s Az irodalom legnagyobb kincsei rendkívül leszállított áron szerezhetők be. wm i