Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-07 / 156. szám

* * A közkórház deficitje. A közikórlház élelmezése az utóbbi időkig állandó deficittel járt. Egymásután mentek a .kormányihoz a kórház ügyének rendezését kérő felterjesztések, de hiába: a kórházi de­ficittől megszabadulni nem lehetett. Ha olyan intézményről lett volna szó, amelynek mű­ködését egyszerűen be lehet szüntetni, a vá­ros vezetősége könnyen kitérhetett volna a kérdés rendezése elől. Ámde itt a dolgok szanálásának ezt a kényelmes módját vá­lasztani nem lelhetett. Ez a parancsoló szük­ségesség vezetett azokra a gyökeres refor­mokra, amelyek a közkórház élelmezésében az eddigi bajokat orvosolták. Két hónapja annak, hogy a város a köz­kórház élelmezését az eddigi vállalkozó­rendszerre! szemben házi kezelésbe vette át. Ez a két hónap, amióta Scultétv Sándor főszámvevő vezeti a közkórház élelmezését, erősen rácáfolt arra a balvéleménvre, amely a városi kezelésben levő intézményeknek és üzemeknek föltétlen kudarcot jósol. Abból sa jelentésből, amelyet Scultétv most terjesz­tett be a tanácshoz, kitűnik tudvalevőleg, hogy a Iházi kezelésben élelmezett közkór­házban az eddigi kiadással szemben a mult hónapban is tízezer korona megtakarítás je­lentkezett. Ez a rendkívüli eredmény fénye­sen dokumentál/ja /azt, Ihogy 'hozzáértéssel, buzgalommal és céltudatos munkával jelen­tős produktív sikereket lehet elérni a városi gazdálkodás terén is. Kötelességet teljesí­tünk, amidőn nem tagadjuk meg az elisme­rést a városnak ettő! az erőskezű főtisztvi­selőjétől, akinek rátermettsége és becsületes gondossága az eddigi jelek szerint évente százezer korona megtakarítást biztosit a kórház költségvetésében. A közkórtház élelmezésének ügye érté­kes és tanulságos tapasztalat azok számára is, akik a városi gazdálkodástól semmi jót nem remélnek és a város vállalkozási kedvét a biztos sikertelenség rémével ijesztgetik el. Látjuk, hogy a városi gazdálkodás, igenis, mutathat föl eredményeket. Csak nem sza­bad hiányoznia annak az egészséges üzleti szellemnek és rátermettségnek, amely nél­kül csődöt mond minden vállalkozás. A köz­kórház élelmezésének példája azt mutatja, hogy nem kell visszariadni attól sem, hogy a város nagyobb arányú és szélesebb pet­spektiváju gazdasági tevékenységet folytas­son. Csak a módját kell tudni annak, mi­ként lehet a városi intézményeket életképes^ sé és jövedelmezővé tenni és a vállalatok élére olyan embereket kell állítani, akik rendelkeznek azokkal a képességekkel, ame­lyek a városi kezelésben levő intézmények vezetéséhez szükségesek. Számot vetünk az. zal, hogy az a szerencsés vezetés, amely a közkóriház élelmezésében rövid időn belül oly íigyelemremétló és kedvező változást tüntetett föl, egymagában nem döntő bizo­nyítéka annak, hogy a városi gazdálkodás föltétlenül jó üzleti befektetés. De minden­esetre jó alkalom, hogy a közfigyelmet rá­tereljük arra, hogy a fokozódó terhekkel szemben a városnak elevenebb, intenzivebb és tartalmasabb szociális gondolkodásától remélhetjük a város közgazdasági életének föllendülését. Annyi bizonyos, hogy az ed­digi rendszer elavult és rossz. Elegendő rá­mutatnunk a városi gőzfürdő sokat megvita­tott és épenséggel nem biztató helyzetére. Nem ártana, ha ebben a kérdésben is be­állana valami előnyösebb változás, amit a gőzfiirdő-jegvek árának időközönkénti sza­bályozásától bizony alig lehet várni. De nem ébreszti fel elalélt állapotából a napfürdő sem, amely a gőzfürdő kezelésében hosszú idő óta az egyedüli ujitás. Ha másra nejn, legalább arra kell törekedni, hogy a gőz­fürdő jövedelmezősége a tőkebefektetés ka­matait hozza be. Nern árt egy kis lecke a városi gazdál­kodásból. Szegeden akkor is, amidőn például J" DÉUMAGYAÍRORSZAG a légszeszgyár megváltásáról van szó. azt mondogatják, ihogy megváltás esetén nem lesz légszesz és amellett a vállalkozásra tetjében még rá is fizet a város. Kár ily g.BB..aasB.sai3K»BBBBBBB8BBBBSBBaBEISIIB,,ea,eEaaai,,,,,, eBB{ Bem, julius 6. Az Indépendance Rou­niainc írja: Minden figyelem Volhinia felé irányul, ahol most gigászi küzdelmek foly­nak. A bukovinai harctérnek nincs stratégiai fontossága, de még a Sztrypánál és Tarno­pol körül vivott harcoknak is csak másod­rendű a fontosságuk. A nagy háború leg­szenvedelmesebb fázisú Volhinia földjén ját­szódik le. A luck—koveli fronton a németek egész erővel elébe állottak az oroszok előnyomu­lásának, pedig az oroszok Köveit minden­képen meg szeretnék szerezni, mert innen indulnak a vasutak északra Breszt-Litovszk felé és keletre Kiev irányában. A Luck— Vladimír-Volinszkij-vonalon a magyar-osz­trák csapatok máris megakasztották az oro­szok előretörését. A dubno-radzivilovi front napok óta lánggal ég és a titáni küzdelem arányai még csak nagyobbodnak. Az egyik félnek itt le kell törnie. Orosz áttörési kísérlet Baranovicsinél. Sujtóhadiszállás, julius 6. A Szervet és Szcara folyók mocsaras vidéke hirtelen ko­moly harcok színhelyévé vált. Ismeretes, Szeged, 1916. julius 6. könnyed vállvonogatással elintézni a leg­fontosabb problémákat, amiknek okos meg­valósítása százezrekre rugó jövedelmi fú­rást jelenthet. hogy a keleti frontunknak ezt a nehéz sza­kaszát Woyrsch hadserege tartja megszáll­va, amelynek kötelékébe ugyanaz az osz­trák-magyar hadtest is tartozik, amely a mult év nyarán Ivangorodot rohammal el­foglalta. Az oroszok a mostani offenzíva kezde­tén már egyszer pergőtűzzel árasztották el az itteni mocsárba és homokba épített állá­sokat, azonban akkor csakis a litván front­nak egy kisebb szakaszán, Baranivicsitől északra történt támadás, amelyet annak idején gyorsan visszavertünk. Az ellenség most ismét megtámadta a német és az erdélyi magyar ezredeket, miután" előbb rettenetes pergőtűzzel árasz­totta e! a lövészárkokat. A tüzérségi elő­készítés után megindított gyalogsági táma­dás az első napon újra teljesen összeomlott, azdnban a harcok itt még nem értek véget. Orosz lap Románia és Svédország ellen. Bécs, julius 6. A félhivatalos Ruszkoje Szlovo irja: Svédország és Románia eddig annak a két súlynak szerepét játszották, a melyekre a nagyhatalmak egyensúlyának Az angol kudarc oka. — A Times szerint a németek tudtak az offenziváról és megtették az ellenintézkedéseket. — London, julius 6. A Times katonai mun­katársa jelenti Parisból 4-iki kelettel: A német csapatok nagyobbrésze az an­gol támadó fronttal áll szemben. Sokfelől sajnoson mutatnak rá arra, hogy az ellen­ség már régóta tudta, hogy a támadás me­lyik irányban fog jönni és hogy bőségesen volt ideje ellenintézkedéseit megtenni. Ez azonban alig is volt elkerülhető, tekintettel a hatalmas csapattömegekre, amelyeket a szövetségesek harcba vetettek. Hosszú idő volt szükség ahhoz, hogy az előkészületek befejezhetök legyenek. Szükség volt a hosszú ideig tartó tüzérségi előkészítésre is. A Sommenal az angolok sok fontos pontot fog­laltak el, de a német vonalak egyes erősen védett helységei ellen az angol tüzérségi elő­készítés kevésbbé volt hatásos, semmint re­mélni lehetett volna. A német tömegeket idejekorán mozdították meg az ellentáma­dások végrehajtására. (M. T. I.) London, julius 6. Lovat Fraser a Daily Mail-ben a nagy offenziváról ezeket irja: — Ha a szövetségesek nem tudnak min­den oldalról Poroszországba benyomulni és a békét porosz földön diktálni, akkor minden nagy áldozat hiábavaló és a szövetséges csapatok minden vitézsége kárba veszett. (M. T. I.) Az angolok tiszti vesztesége. London, julius 6. A julius 3-iki és 4-iki veszteséglajstrom száznegyvenhárom, illetve százhét tiszt nevét sorolja fel. (NI. T. I.) Nagy várakozás — csekély eredmény. Rotterdam, julius 6. A Nieuwe Rotter damsehe Courunt-nak jelentik Londonból: Az angol sajtónak folytonos türelemre való intéséből megállapítható, hogy milyen nagy várakozást fűzött a közönség a nyugati of­fenzívához és hogy ez az offenzíva minded­dig milyen csekély eredményt hozott. A" londoni lapok, amelyek eddig naponkint több rendkívüli kiadást adtak ki, ezeket a rendkívüli kiadásokat megszüntették. A franciák nem voltak felkészülve az offenzívára. London, julius 6. A Times vezércikkben irja: Az ellenség erélyes erőkifejtése előre* látható volt. Az angol offenzíva három ok­ból megy lassan és rendszeresen végbe. Elő­ször is a németek tudták, hogy az offenzíva küszöbön áll, azután a franciák az offenzí­vára nem voltak oly jól felkészülve, végre pedig az ellenségnek a Sominetól északra több vasúthálózata van. A Sommetól észak­ra levő terepen az offenzíva nehezebb, mint a folyótól délre. Az offenzíva előre fog ha­ladni, de előre nem látott eseményekre is elkészülve kell lennünk. A Daily Chronicle irja: Előrelátható, hogy ép ugy, mint Verdunnél, igen hossza­dalmas csata fejlődik majd ki. A legheve­sebb támadások és nagy erőkifejtések uj elő­készületekkel és erőgyűjtéssel fognak válta­kozni. (Aí. T. 1.) Óriási küzdelem Volhinlában.

Next

/
Thumbnails
Contents