Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-07 / 156. szám

* * A közkórház deficitje. A közikórlház élelmezése az utóbbi időkig állandó deficittel járt. Egymásután mentek a .kormányihoz a kórház ügyének rendezését kérő felterjesztések, de hiába: a kórházi deficittől megszabadulni nem lehetett. Ha olyan intézményről lett volna szó, amelynek működését egyszerűen be lehet szüntetni, a város vezetősége könnyen kitérhetett volna a kérdés rendezése elől. Ámde itt a dolgok szanálásának ezt a kényelmes módját választani nem lelhetett. Ez a parancsoló szükségesség vezetett azokra a gyökeres reformokra, amelyek a közkórház élelmezésében az eddigi bajokat orvosolták. Két hónapja annak, hogy a város a közkórház élelmezését az eddigi vállalkozórendszerre! szemben házi kezelésbe vette át. Ez a két hónap, amióta Scultétv Sándor főszámvevő vezeti a közkórház élelmezését, erősen rácáfolt arra a balvéleménvre, amely a városi kezelésben levő intézményeknek és üzemeknek föltétlen kudarcot jósol. Abból sa jelentésből, amelyet Scultétv most terjesztett be a tanácshoz, kitűnik tudvalevőleg, hogy a Iházi kezelésben élelmezett közkórházban az eddigi kiadással szemben a mult hónapban is tízezer korona megtakarítás jelentkezett. Ez a rendkívüli eredmény fényesen dokumentál/ja /azt, Ihogy 'hozzáértéssel, buzgalommal és céltudatos munkával jelentős produktív sikereket lehet elérni a városi gazdálkodás terén is. Kötelességet teljesítünk, amidőn nem tagadjuk meg az elismerést a városnak ettő! az erőskezű főtisztviselőjétől, akinek rátermettsége és becsületes gondossága az eddigi jelek szerint évente százezer korona megtakarítást biztosit a kórház költségvetésében. A közkórtház élelmezésének ügye értékes és tanulságos tapasztalat azok számára is, akik a városi gazdálkodástól semmi jót nem remélnek és a város vállalkozási kedvét a biztos sikertelenség rémével ijesztgetik el. Látjuk, hogy a városi gazdálkodás, igenis, mutathat föl eredményeket. Csak nem szabad hiányoznia annak az egészséges üzleti szellemnek és rátermettségnek, amely nélkül csődöt mond minden vállalkozás. A közkórház élelmezésének példája azt mutatja, hogy nem kell visszariadni attól sem, hogy a város nagyobb arányú és szélesebb petspektiváju gazdasági tevékenységet folytasson. Csak a módját kell tudni annak, miként lehet a városi intézményeket életképes^ sé és jövedelmezővé tenni és a vállalatok élére olyan embereket kell állítani, akik rendelkeznek azokkal a képességekkel, amelyek a városi kezelésben levő intézmények vezetéséhez szükségesek. Számot vetünk az. zal, hogy az a szerencsés vezetés, amely a közkóriház élelmezésében rövid időn belül oly íigyelemremétló és kedvező változást tüntetett föl, egymagában nem döntő bizonyítéka annak, hogy a városi gazdálkodás föltétlenül jó üzleti befektetés. De mindenesetre jó alkalom, hogy a közfigyelmet rátereljük arra, hogy a fokozódó terhekkel szemben a városnak elevenebb, intenzivebb és tartalmasabb szociális gondolkodásától remélhetjük a város közgazdasági életének föllendülését. Annyi bizonyos, hogy az eddigi rendszer elavult és rossz. Elegendő rámutatnunk a városi gőzfürdő sokat megvitatott és épenséggel nem biztató helyzetére. Nem ártana, ha ebben a kérdésben is beállana valami előnyösebb változás, amit a gőzfiirdő-jegvek árának időközönkénti szabályozásától bizony alig lehet várni. De nem ébreszti fel elalélt állapotából a napfürdő sem, amely a gőzfürdő kezelésében hosszú idő óta az egyedüli ujitás. Ha másra nejn, legalább arra kell törekedni, hogy a gőzfürdő jövedelmezősége a tőkebefektetés kamatait hozza be. Nern árt egy kis lecke a városi gazdálkodásból. Szegeden akkor is, amidőn például J" DÉUMAGYAÍRORSZAG a légszeszgyár megváltásáról van szó. azt mondogatják, ihogy megváltás esetén nem lesz légszesz és amellett a vállalkozásra tetjében még rá is fizet a város. Kár ily g.BB..aasB.sai3K»BBBBBBB8BBBBSBBaBEISIIB,,ea,eEaaai,,,,,, eBB{ Bem, julius 6. Az Indépendance Rouniainc írja: Minden figyelem Volhinia felé irányul, ahol most gigászi küzdelmek folynak. A bukovinai harctérnek nincs stratégiai fontossága, de még a Sztrypánál és Tarnopol körül vivott harcoknak is csak másodrendű a fontosságuk. A nagy háború legszenvedelmesebb fázisú Volhinia földjén játszódik le. A luck—koveli fronton a németek egész erővel elébe állottak az oroszok előnyomulásának, pedig az oroszok Köveit mindenképen meg szeretnék szerezni, mert innen indulnak a vasutak északra Breszt-Litovszk felé és keletre Kiev irányában. A Luck— Vladimír-Volinszkij-vonalon a magyar-osztrák csapatok máris megakasztották az oroszok előretörését. A dubno-radzivilovi front napok óta lánggal ég és a titáni küzdelem arányai még csak nagyobbodnak. Az egyik félnek itt le kell törnie. Orosz áttörési kísérlet Baranovicsinél. Sujtóhadiszállás, julius 6. A Szervet és Szcara folyók mocsaras vidéke hirtelen komoly harcok színhelyévé vált. Ismeretes, Szeged, 1916. julius 6. könnyed vállvonogatással elintézni a legfontosabb problémákat, amiknek okos megvalósítása százezrekre rugó jövedelmi fúrást jelenthet. hogy a keleti frontunknak ezt a nehéz szakaszát Woyrsch hadserege tartja megszállva, amelynek kötelékébe ugyanaz az osztrák-magyar hadtest is tartozik, amely a mult év nyarán Ivangorodot rohammal elfoglalta. Az oroszok a mostani offenzíva kezdetén már egyszer pergőtűzzel árasztották el az itteni mocsárba és homokba épített állásokat, azonban akkor csakis a litván frontnak egy kisebb szakaszán, Baranivicsitől északra történt támadás, amelyet annak idején gyorsan visszavertünk. Az ellenség most ismét megtámadta a német és az erdélyi magyar ezredeket, miután" előbb rettenetes pergőtűzzel árasztotta e! a lövészárkokat. A tüzérségi előkészítés után megindított gyalogsági támadás az első napon újra teljesen összeomlott, azdnban a harcok itt még nem értek véget. Orosz lap Románia és Svédország ellen. Bécs, julius 6. A félhivatalos Ruszkoje Szlovo irja: Svédország és Románia eddig annak a két súlynak szerepét játszották, a melyekre a nagyhatalmak egyensúlyának Az angol kudarc oka. — A Times szerint a németek tudtak az offenziváról és megtették az ellenintézkedéseket. — London, julius 6. A Times katonai munkatársa jelenti Parisból 4-iki kelettel: A német csapatok nagyobbrésze az angol támadó fronttal áll szemben. Sokfelől sajnoson mutatnak rá arra, hogy az ellenség már régóta tudta, hogy a támadás melyik irányban fog jönni és hogy bőségesen volt ideje ellenintézkedéseit megtenni. Ez azonban alig is volt elkerülhető, tekintettel a hatalmas csapattömegekre, amelyeket a szövetségesek harcba vetettek. Hosszú idő volt szükség ahhoz, hogy az előkészületek befejezhetök legyenek. Szükség volt a hosszú ideig tartó tüzérségi előkészítésre is. A Sommenal az angolok sok fontos pontot foglaltak el, de a német vonalak egyes erősen védett helységei ellen az angol tüzérségi előkészítés kevésbbé volt hatásos, semmint remélni lehetett volna. A német tömegeket idejekorán mozdították meg az ellentámadások végrehajtására. (M. T. I.) London, julius 6. Lovat Fraser a Daily Mail-ben a nagy offenziváról ezeket irja: — Ha a szövetségesek nem tudnak minden oldalról Poroszországba benyomulni és a békét porosz földön diktálni, akkor minden nagy áldozat hiábavaló és a szövetséges csapatok minden vitézsége kárba veszett. (M. T. I.) Az angolok tiszti vesztesége. London, julius 6. A julius 3-iki és 4-iki veszteséglajstrom száznegyvenhárom, illetve százhét tiszt nevét sorolja fel. (NI. T. I.) Nagy várakozás — csekély eredmény. Rotterdam, julius 6. A Nieuwe Rotter damsehe Courunt-nak jelentik Londonból: Az angol sajtónak folytonos türelemre való intéséből megállapítható, hogy milyen nagy várakozást fűzött a közönség a nyugati offenzívához és hogy ez az offenzíva mindeddig milyen csekély eredményt hozott. A" londoni lapok, amelyek eddig naponkint több rendkívüli kiadást adtak ki, ezeket a rendkívüli kiadásokat megszüntették. A franciák nem voltak felkészülve az offenzívára. London, julius 6. A Times vezércikkben irja: Az ellenség erélyes erőkifejtése előre* látható volt. Az angol offenzíva három okból megy lassan és rendszeresen végbe. Először is a németek tudták, hogy az offenzíva küszöbön áll, azután a franciák az offenzívára nem voltak oly jól felkészülve, végre pedig az ellenségnek a Sominetól északra több vasúthálózata van. A Sommetól északra levő terepen az offenzíva nehezebb, mint a folyótól délre. Az offenzíva előre fog haladni, de előre nem látott eseményekre is elkészülve kell lennünk. A Daily Chronicle irja: Előrelátható, hogy ép ugy, mint Verdunnél, igen hosszadalmas csata fejlődik majd ki. A leghevesebb támadások és nagy erőkifejtések uj előkészületekkel és erőgyűjtéssel fognak váltakozni. (Aí. T. 1.) Óriási küzdelem Volhinlában.