Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-06 / 155. szám

Szeged, 1916, julius 6. DÉLMÍAGYARORSZAG a tisztességes semlegességet óhajtja, nem pedig a román nép lemészárlását a hamis nemzeti eszmékért. A munkásság Éljen a béke! Le a háborúval! kiáltásokkal fejezte be a tüntetést. A gyalogos és lovascsapatok egész napon át cirkáltak a városban. A munkásság azonban csendesen viselte magát és egyetlen incidens sem történt. A francia kormány nem adja ki Romániának a muníciót. Berlin, julius 5. Bukarestből jelentik a Natiunalzeitung-nak: A francia kormány megtagadta a Marseilleben és Szalonikiben elraktározott román muníció kiadását. Az orosz harci készség az élelmiszerhiány miatt fog kimerülni. Török sikerek a perzsa és a kaukázusi fronton. A Magyar Távirati Iroda jelenti Konstantinápolyból; A főhadiszállás közli julius 4-ikén: Irak-front: Nincs változás. Csapa künk julius elsején reggel bevonultak Kermunsahbu, miután az oroszokat június 30-ikünak éjszakájáig tartó harcokban a várostól nyugatra lévő megerősitett állásokból kiverték, A hadműveletek lefolyása június 29-től kezdve a következő volt: 29-én megállapítottuk, hogy az oroszok el vannak határozva Mahidest helységben mindenkép tartani magukat. Üldöző csapataink erélyes fellépése és körülzáró osztagaink gyors beavatkozása következtében az ellenség, miután olt nem tarthatta magát, a Mahidesben visszahagyott hátvéd védelme alatt Karmansuhtól nyugatra levő előkészített állásokba vonult vissza. Másnap reggel csapataildi az ellenséges hátvéd visszavonulása után megszállották Mahidest és nyomban hozzáláttak az orosz haderő üldözéséhez. Délután az ellenséget, amely a Karmansuhtól nyugatra levő megerősitett állásokban tartotta magát, arcvonalban és oldalról igen erősen megtámadtuk, mire éjszakáig tartó harc fejlődött ki. Végül az oroszok éjszaka ezeket az állásokat is kénytelenek voltak elhagyni és Karmartsah városába visszavonatni. Másnap reggel csapataink a nélkül, hogy az ellenségnek időt adtak volna az utcai harcok előkészítésére, három oszlopban bevonultak KeNnaiísahba és az ellenséget további menekülésre kény szeritették. Csapataink az ottani hadpiiiv eletek nagy terepnehézségei ellenére, és ámbár az útvonal és Kermansah között 200 kilométer hosszú, az élelmiszerben és mutációban való pótlás alkalmas utak Uijján pedig rendkívül megnehezült, mégis elérték </zt a célt, hogy az ellenségnek azokon a vidékeken kifejtett rémuralmának véget vetettek. Egy pillanatra sem hagyva nyugtot az ellenségnek, megtámadták minden ponton, ahol védelmet keresett, megtörték ellenállását és nagy kiirtással legyőzték mindazokat a nehézségeket, amelyek útjukban állottak. Kaukázus-front; A jobbszárnyon és a centrumban semmi jelentős. A Csorok-putaknál helyi tüzérségi harcok. A Csóróktól eszaki\a az ellenséget csapataink sikerült rajtaütéssel a centrumból teljesen kivetették, miközben a mieink hat ágyút és két gépfegy. vert zsákmányoltuk. Dr. Hans Vorst, aki mint semleges ajsíigiró beutazta Oroszországot, az orosz tehetetlenségről az alábbi érdekes cikket irta a Berliner Tageblatt számára: Az orosz olffenziiva sikerei a francia sajtóban ismét fölélesztették azt a reményt, bogy e világháborúban a döntés az orosz tömeghatártól fiiig®. És a Berliner Tageblatt megfontolt katonai munkatársa is azt hiszi, hogy az orosz emberbőség ciz orosz haderő kimerülését messze távolba tótja. Valóban, nem, is volna e borzalmas háborúnak a vége belátható, ha az orosz tömegeknek nem volna az a negatív tulajdonságuk, amely előnyeiket a hadvezetés szempontjából nagyon is kétessé teszi s ez: célszerű szervezésük nehézsége, set lehetetlensége. Halljuk esaik, mit mond erről a Novoje Vremja: „A hadban álló nemzetek harca nemcsak a hadseregeknek, hanem a „hinterlandoknak" az összecsapását jelenti. Egg országnak a hatalma azonban mindenekelőtt attól a foktól függ, amelgen \ néptömegek szervezaktsége áll. IEI fenségünk ereje ép abban rejlik, hogy minden izében szervezett és ép azért megvan az a képessége, hogy összes nemzeti erőit ezen szervezettség által teljesen kihasználja. Nálunk, sajnos, nem így van." Aki az orszországi eseményeket fivveleinmét kiséri, nem kételkedhetik abban, hogy az orosz hadsereg mostani sikeres es meglepő tettrekészsége csakis a birodalom összes gazdasági tényezőinek az öásaemüködése által vált lehetségessé. És'ép ebből tűnik ki, hogy ,'tz orosz harci készség kimerülése épen nem áll. beláthatatlan tárol' bem. Az összes orosz újságokban minduntalan olvashatók hivatott tollakból a gazdasági kliáoszról" szóló cikkek. Jemel.linov például etrész cikksorozatot ir árról, bogy ..a 'drágaság n németeknek a legnagyobb mértékben kedvez. IEZ a legmegbizhotóbb szövetségesük, mert nincs alkalmasabb eszköz ennéf a néphaiigulat elrontására és az ellenálló erő csökkentésére. Mi aura számítottunk, hogy Németországot kiéheztetjük és hogy a. németeket a drávaság és élelmiszerekben való hiány által megkínozzuk, de most kitűnik, hogy a jelenlegi drániság okozói Oroszországéi éheztetik ki... Már odajutottunk, hogy az árak most uralkodó anarchiája közepette a kevéshhé vagyonos családok megélhetése a szó szoros értelmében lehetetlen." Egy másik szakértő: Szasonor G., az egyik nétervári élebnitezerbizottság elnöke, arról világosit fel bennünket, hogy a középosztály 's ínséget szenved, még pedig nemcsak az élelmiszerek tek'i n.1 etében. ..A lakbérek, a lábbeliek, ruházat, fűtőanyagok árai is hihetetlen módon emelkedtek. A Noroje Vremja egyik vezércikke az é.lp>miezer-kérdést ..az Ország legfőbb bajának" mondja és azt fejtegeti, hogy ez a válság mindenkit oly súlyos következményekkel fenyeget, miszerint ezzel szemben minden más tekintetnek háttérbe kellene szorulnia, A duma eddigelé csupán a különösen akut kishiánnyal foglalkozott, habár minden egyes beszéd hangsúlyozta, hogy ez a kérdés csakis az egész élelmezési üggyel kapcsolatban oldható meg, Velirhoryatkotmányos demokrata ezt mondottá: „Ha á mult év kudarcai főleg a lőszerhiányból eredtek, most' attól kell tartanunk, hogy mostani, hadjáratunk az élelmiszerek hiányának a jegyében fog lefolyni. A mult évben vem volt mivel lőnünk, most a nagy központokban nem lesz, mii ennünk". Azt mondta továbbá: „Ha OPétervár 'helyzetébe képzeljük magunkat, az embernek a liajaszála az égnek áll." És tény az, hogy a borjúiul teljesen el vau tiltva és egyéb húsfélékben is nagy a hiány, a 'halászat nincs szervezve, a vadlnis hallatlanul megdrágult, kása (dara), a nép főtápláléka, alig van, főzelék fölötte .szűken, a kenyér drága, sőt rettenetesen drága, még a burgonya is. Nem csoda, tehát, ha minduntalan fölmerül az az aggasztó kérdés, mivel fog a nagyvárosok lakossága élni, (főkép a legközelebbi télen. Nem szabad figyelmen kivid hagyni azt, hogy a tőkeszegény Oroszországban ezek az árdrágulások sokkal súlyosabban esnek latba, mint, nálunk. És ez az egész válság, mely néhány hónappal azelőtt csak a nagy városokra szorítkozott, már kiterjedt a középnagyságú és kis városokra is és mindjobban növekszik azoknak a száma, aikik rámutatnak arra, bogy ez a veszély már az orosz falvakat is fenyegeti. Sok mindenféle az oka annak, bogy az orosz erőknek ez a forrása is kiapadóban van, miután az orosz hadsereg-igazgatás a nagy gazdasági egyesületek kíméletlen rekvirálásai 'máris minden mérteiket meghaladó károkat okoztak. Május havában Moszkvában ér.ték tőzsdeés mezőgazdasági kongresszus volt. ahol az * egyik részvevő rámutatott arra, miként volt lehetséges, hogy az orosz termés mellett' gabonahiány állott elő. Fejtegetéseiben oda lyukadt ki, hogy a magas munkabérek, az alkdhol-tilalom és a nagy gabonaárak folytán a parasztnép „telítve van pénzzel", kezd „pazarolni" és maga él-i fel gabonáját, sőt még az istenhála mögötti falvakban is kezdenek htist és "árját enni. A meggazdagodott falu most már minden élelmiszerét maga nyeli el." Szóval előállott az a helyzet, hogy az agrár Oroszországnak élelmiszer-hiánnyal kell küzdenie. Mindenesetre vannak még a birodalomban területeik, ahol bőség van, de ezekről a vezető körök nincsenek kellően tájékoztatva. Mert a készletek általános összeírására még nem szánták el magukat, ami az orosz szerevezetlenség mellett különben sem vezetne megbízható eredményre. A helyzet az utóbbi időben még azzal is rohamosan rosszabbodott, hogy óriási teriileteken rossz termés várható. Még béke idején is éhínség szokott kitörni az ilyen vidékeken, mivel a segitőakeiókat. ren- j desen későn ós nem kielégítően szervezték. Mit jelenthet ez most, a háborúban? Most, a mikor másfelé is alig lesz fölösleg és a szállító eszközökben is nagy a hiány. A legna' gyobb baj azonban bizonyára az, hogy az illetékes tényezők nincsenek abban a helyzetben, hogy a tényleges gazdasági helyzetről áttekintésük legyen. Mennyire igazam van abban, hivatkozom a Novoje Vremja junius 7-iki cikkére, amelyben a dumának a figyelmébe ajánlja, hogy „puhatolja ki, vájjon az élelmozési zavarok tényleg abból származtak-e, hogy birodalomnak nincsenek elegendő készletei, a vagy Víz adminisztráció hiányos körüMekintése-e az oka, hogy a nagy nemzeti válság idején a személyes és magánérdekek háttérbe szoritjéik az állam érdekeit." ÍEbből eléggé kitűnik, mennyire nincse-. nek tisztában az illetékes tényezők a válság igazi okaival és igy érthető az a teljes ta-j nácstalanság, amely a kérdésben mutatkozik. A legkülönbözőbb szervezetek lázas tevékeny- j Béget fejtenek ki, hogy a lakosságot a legszükségesebb élelmiszerekkel és áruikkal el-