Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-30 / 176. szám

8 Szeged,1316. . julius 30. zött két egyszerű magyar katona hatalmas vadvirág-csokrot nyújtott át a miniszterelnöknek. Gróf Tisza ezután megtekintette a tűzkeresztségen még át nem ment csapatokat, gyakorlatozás közben. A budapesti; bécsi és somogyi katonákhoz lelkesítő beszédet intézett, akik hatalmas éljenzésset fogadták ezt. A látogatás után a katonai vezetőség a miniszterelnök tiszteletére La jos falván ebédet adott. A felköszöntőre adott válaszában Tisza bizalmának adott kifejezést az eljövendő események iránt és dicsérőleg nyilatkozott katonáink szelleméről. — József főherceg levele egy 46-os hőshöz. Mindennél ékesekiben bizonyltja József főhercegnek a nép egyszerű gyermeke iránt való gondoskodását, az a levelezőlap, amelyet őfensége isajátkeaiileg irt és intézett Papp Péter József szűkaszvehetőhöz, a nógy• szeresen kitüntetett 46-os 'ködhöz. A magas helyről érkezett és magyarul megirt levelezőlapot teljes szövegében itt közöljük: Megkaptam leveledet vitéz fiam! Hogyne ismernélek, hisz négyszer kitüntetett derék altisztem vagy, lát már az északi (harctéren ismertem. ,Egyben irtani a kórház parancsnokának, hegy hacsak lelhet, szállíttasson mielőbb Buida• (pestre. Budapesten felmutatod ezen lelezőlapot és nevemben megkéred a kórtháaparanesnokot, liogy /vitessen haza Szegedre a kórházba. Ha /pedig ez nem volna lehetséges, ugy amikor a 46-osokboz bevonulsz, jelentkezzél nálam s adok neked 14 napi szabadságot. Addig is minden jót kíván Neked vitéz fiam és gondol Rád Harctér; 316. VII. 13. József főherceg. Megható gondoskodás és szeretet sugárzik az utasításokkal is bőven ellátott levelezől'apból,. mely József főherceget egyszerű igénytelen szobában álló helyzetiben „Plán von Döberdo" felírású térrajz fölé hajolva .ábrázolja. Hála telt szívvel köszönte meg a főherceg jóságát Papp Péter József a 48-osok jóságos atyján'ak, kinek óhajára itthon, az uíjszegedi Vörös Kereszt kórházban várja he teljes gyógyulását aj hős fiu. — A belügyminiszter Marosvásárhelyen. Marosvásárhelyről jelentik: Sándor János belügyminiszter Marosvásárhelyre érkezett ISIS innen, stomjpai birtokára utazott. — Kitüntetés. A király elrendelte, hogy dr. Szarnék Sándor 46. gy. ezredbeli tart. főorvosnak, az ellenséggel szemben vitéz ós önfeláldozó .magatartásáért a legfelső dicsérő elismerés újólag tudtul adassék. — Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter •kinevezte a vámtisztivi&elők létszámában Neudert Aurél ellenőrt a szegedi kir. fővámhivatalnál a VIII. fizetési osztályba, főellenőrré. v — A dárs kirély életveszedelemben. Koponhágából jelentik: A kiráily az Aarhuss mellett levő Marseiillesborg-kastélylból egy kis vitorlásba jón egyedül kirándulást tett és egy szélroham a hajót felbontotta. A ki<rály egy másik csónakon menekült meg. A baleset színhelyére úszó és vitorlázó hajóisok a király segítségével partra húzták a csónakot, a király pedig visszatért a kastélyba. A baleset és a vízben váló hossza •tartózkodás ellenére a királynak semmi baja sem történt. — Fogadalmi ünnep. Az alsóvárosi p ébánia átiratot intézett a tanácshoz ós tudatta, hogy Szeged felépülésének ünnepén, augusztus ötödikén ünnepélyes szentmisét és búcsút tart. A körmenet félkilenckor kezdődik, az ünnepi mise kilenc órákor lesz. — Rokkantak hazatérése Oroszországból. iBécsből táviratozzák: Az Osthaihnhc/fon tegnap ismét nagyobb szállítmány cqereroktíant érkezett Oroszországból. Száznegyvenkét kádon a közül hetven osztrák. Az ünnepélyes •fogadtatáson sz Astbaihnhcíon résztvett. Károly István főherceg é« a polgári és katonai hatóságok képviselője. 'Károly István főiherceg valamennyi sebesültet megszólított, sziveshangion érdeklődött egészségi állapotukról. A rokkantak hozzátartozói kimehettek a' perronra. A rokkantak majdnem valameny•nyien jó színben vannak és hangulatuk is jó. •A magyar rokkantakat este hat ómkor szállítják tovább. I — Árdrágítással vádolt városatya. Dr. Temesváry Géza kihágási biró szombaton Csányi Pál törvényhatósági bizottsági tag és Nagy Ferenc gazdálkodót vonta árdrágítás miatt felelősségre. Azzal vádolják őket, hogy az árpa mázsáiját hatvannyolc koronáiért árusították, a 32 korona makszimális ár helyett. A váldlottalk azzal védekeztek, liogy nem volt eladó árpájuk és csak azért adtak el, mert :á! feljelentők kérték őket érre. Dr. Temesváry több tanú beidézése céljából a tárgyalást augusztus elsejére halasztotta. — Elfogyott az ingyen bab. A gyorssegély alapból a polgármester habot vásároltatott és azt a szegényebb néposztály között kiosztatta. Tizennégy mázsa bab került teljesen ingyen szétosztásra. Miután a készlet elfogyott, a polgármester a kiosztást beszüntette, — Országos vásár lesz vasárnap. A miniszteri rendelet értelmében, — tekintette! a háborius állapotokra. —a nagy nyári vásár az idén elmarad, .a vasárnapi országos vásár pedig csak egy napig tart. Vasárnap lesz ugy a kirakodó-, mint az állatvásár. — Munka a rokkantaknak. A polgármesteri hivatal közli: A rokkantügyi hivatal értesitethe a város hatóságát, hogy Szeged munkaközvetítő Bizottságánál a munkát kereső rokkant katonák számára munkaközvetítő intézményt létesített, miért is a.munkát kereső rokkant katonák munkaközvetítő bizottságánál (Kereskedelmi és Iparkamara épületében) jelentkezhetnek. — Harmadikáig zérva marad a gőzfürdő. A városi gőzfürdő üzemét néhány kisebb javítási munka elvégzése céljából pár napra be kellett szüntetni. A munkák a jövő bét végén elkészülnek, ugy, hogy a fürdő augusztus iharm'a'dáikán ismét megnyílik. — A Ferenc József ösztöndíj körű?. László Gyula főhadnagy segédei Rongy Ákos főhadnagy és dr. Sirsich György közjegyző befejezték a tárgyalásokat dr. Gaál Endre megbizoftaival: Balogh Károllyal és TaschIcr Endrével. A kulturtanácsos segédei kijelentették, hogy az ügyet nem tartjálk lovagias eljárásra alkalmasnak, mert dr. iG.aál parasztfiút és mosolyogni kezdett. • Rettenetes volt ez az augusztus. A forróság esipő tüzkorbáesokikal csapkodta az ember fejét. A lélekzet is nehéz volt és az ember érezte, hogyan vonaglik betegen az agyveleje a hőségtől. Tébolyító, napszurásos, gyilkos augusztus volt. Délben együtt ültem Apor Jánossal. Lustán ültünk mind a ketten és hallgattunk. Ekkor bejött a házvezetőnő. Nagy kerülővel, finoman ós diszkréten, alázatosan, fontoskodva, szörnyűködve és felháborodva előadta, hogy haj történt a háznál. A (Marinak — az egyik szobalánynak — .kis lánya született a.zéjjel. Valami erdészféle járt /hozzá kérem alássan Az Apor János arca 'kipirult. Intett az .asszonynak, hogy elmebet. Majd ő intézkedik. Mikor egyedül maradtunk, hallgatott, — Hát mit csinál a leánnyal, János bátyám? — kérdeztem. Felém fordult. Az arca vörös volt, az orra remegett és rekedten mondotta: — A' kölyköt széttapossuk. Meghökkenve néztem rá. Tréfára akartam venni a dolgot, azután komolyan akartam emlékeztetni a liberális elveire, de nem tudtam. Újra. mondta rekedten és hörgött a torka: — Széttapossuk. A .szemébe néztem és elállott a szivem verése az irtózattól. El volt borulva a szeme, de ezt az elborulást egy dühödt, eszeveszett, makacs láng törte át. Nem tudtam megmozdúlni a rémülettől; de világosan, határozottan, bizonyosan éreztem, láttam, tudtam, hogy őrült. Őrjöngő. Bolond. Veszedelmes. Dühöngő. /De'bolyodott . . . Fáztam a- rémülettől, jeges volt a testem ós vacogott a fogam. Félkeltem. Menekülni akartam. Remegett a lábam és alig tudtam lassú lápésekkel kivonszolni magamat a szobából. Hallottam, amint mögöttem, benn a szobában nagy 1 epések kel rohan fel és le Apor János; én vágtattam le a lépcsőn. Kálmánt kerestem. Egy percre visszariasztott ez az irtózatos, rut feladat: megmondani a fiúnak, hogy az apja megőrült. Azt gondoltam, legjobb lenne csomagolnom ós rögtön elutaznom. De azt mondtam magamban, bog?y ez gyávaság; kötelességem, hogy figyeflanea-: tessem Kálmánt. A .kapuban találkoztam vele. Kimelegedve, n ek ib évülve jött az izzó- napfényben uszó tarlóról. Megállítottam. Haboztam még egy kicsit, de azután megerősítettem a szivemet. Mindenekelőtt, gondoltam, elbeszélem nekia mai esetet. Nyugodtan, halkan, óvatosan és gyöngéden, hogy kim éljem az érzékenységét, elmondtam neki. Idegesen hallgatta. És amikor odaértem: — ... az édes apád erre újra azt mondta; a kölyköt széttapossuk . . . Akkor Kálmán felém fordult, remegve szorította ökölbe a kezét, reszketett a vékony, finom orr, a szeme elborult és rekedten mondta: — Igaza van . . Széttapossuk . . . Azt a j kölyköt széttapossuk. A szemébe néztem és újra elállott a szivem verése. A szeme elborult és ez a borulás ugyanaz volt, ami az apja szemét fátyolozta be. És ezen a boruláson egy lobogó, dühödt, makacs láng lobogott át. A falnak támaszkodtam, hogy össze ne essem; ugy bámultam rá. Hogy hasonlított az apjára . . . Megfordult és otthagyott. Az elmém fáradt volt a rémülettől, de tisztán láttam mindent. Az apa még- erős volt. A csodálatos kifinomodottság, a tultenyésztettség, a lángelme terihét elbírta ötvenöt évig!. Akkor roppant meg. De a fiu már az ő fia volt. Még kifinomodottabb, még magasabb réndü . . . Csalt harminc évig bírta. És amint remegő testtel a kapuba kapaszkodva állottam ós azon törtem megrettent remegő elmémet, mit csináljak, kinek szóljak, milyen orvost hivassak, hová vitessem őket, amint rémült irtózattal gondoltam el, mi történik, ha ezek itt maradnak égyüti és valamikor esak kitör a katasztrófa, egyszerre megindult, reszkető, a szemet k önnyekkel elboritó hála. árasztotta meg a szivemet. Végtelenül nagy, gyöngéd, meleg hála az anyám és a nagyanyám csendes, lomba, polgári vére iránt, amely adta nekem a lassú gondolkozást, a hízásra való hajlandóságot, az egész áldott, csendes, békés és biztos középszerűséget, Biró Lajos.