Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-29 / 175. szám

4 ÖÉÍJMiÁÖYÁÖORSZÁÖ Szeged, 1916. julius é. Gabona helyett lisztet. A közönség sok mindenről olvasott, hallott s dacára ennek, a bizonytalanság még nagyobb fokú méreteket öltött, a kérdezősködések özöne árasztja el a kereskedőket. Azt hiszem, a nagyközönség zömének óhaját fejezem ki akkor, amikor azt állítom, hogy a fogyasztók 90 százaléka az egész évi szükségletét nem buza, Ihanem liszt alakjában szeretné beszerezni. Érthető is ez, jogosult is. Afelett vitatkozni sem lelhet, hogy a kész liszt beszerzése mennyiivei előnyösebb, mint a gabona-beszerzés, mégis röviden a következőkben körvonalazom a gabona-beszerzés hátrányait: A polgári fogyasztó legtöbbnyire nem szakember s igy nem tudja a buza minőségét megállapítani, miért is sokszor becsapódik. A kis tétel búzát horribilis (fuvarköltségek terhelik). Zsákok 'beszerzése ma igen költséges. A legtöbb háztartásban nem a kiőrlés aránv szerinti liszt szükségeltetik. A nagymalmok lisztjei, minthogy annak fejlettebb gépei vannak, jobbak is, mint a kismalmok lisztjei. A legtöbb családnál a kimaradó csekély mennyiségű korpát nem használhatják fel. Ezekhez járul •még az is, hogy búzát — valljuk meg őszintén — a polgári fogyasztó még jóval a maximális áron felül sem tud szerezni. Különben ehhez a legtöbb embernek nincsen ideje, annak lebonyolításával pedig ügynököt, vagy kereskedőt meg nem bízhat. A hatóságnak tfclhát lég/főbb törekvése kell, ihogy odairányuljon, hogy kieszközölje azt, hogy a Szeged részére megállapított kontingensből a Haditermény a városnak a kálrnipány megindulásakor azonnal legalább 400 vaggont egy tételben kiutaljon, a város viszont módot adna, hogy azok, akiknek anyagi erejük megengedi, lisztszükségletüket egy évre biztosítsák. Ezeket azután természetesen a szelvények további kiszolgáltatásából kizárnák. Ily módon elérhető volna az, hogy a lakosság zöme hatósági ellátásra nem szorulna és a hatósági adminisztráció lényegesen csökkenne. Az elmúlt évben ez részben megtörtént s mégis lisztmiizériáíkkal kellett megküzdeni; mi várható a jövőben, ha erre most még kevésbbé nyújtunk módot, mint az elmúlt évben. A sok statisztikával nemi sokat érünk., mert kérdés, hogy a Haditermény a szükséges 'lisztet mindig ki tudija-e utalni. A másik fontos kérdés a liszt szétosztása, a fogyasztóhoz való juttatása. Nem osztom, sőt határozottan rosszalom azt a tanácsi elhatározást, hogy mindenki vagy egy péknél, vagy egy lisztkereskedőnél tartozik szükségletét egész éven át 'beszerezni. Téhát vagy ott veszi a lisztet, ahol a kenyeret, vagy ott veszi a kenyeret, ahol a lisztet veszi. Mert ez vagy oda fog vezetni, hogy a pékekből lesznek lisztkereskedők, vagy pedig a lisztkereskedőkből egyúttal pékek is lesznek. Ettől eltekintve sem célszerű a vevőket üzletekbe vagy pékségekbe beosztályozni. Elvégre mindenkinek egyéni szabadsága, hogy hol szerezze be szükségletét, melyik barátját, vagy hitelezőjét — kire talán most is rá van utalva — támogassa. De a lakások változtatása sem teszi lehetővé a beosztási rendszert. Különben is megeshet, hogy egyes beosztott üzlet valamely ok következtében bezár, vagy valamely ok folytán a szükséges lisztmeiínyiséget meg nem kapta, akkor az oda 'beosztott vevők a közigazgatás labirintjában kereshetik — mig egy más üzlethez utalják őket. — a lisztet. Azaz mig az uj beosztás meg nem történik, futkoshatnak a lisztjük után. Egyedüli helyes és igazságos szétosztás az, ha tovább is annak a kereskedelemnek a kezében hagyják ezt meg, amelvik azzal már a 'háború előtt is becsülettel foglalkozott és olyan arányban, mint ahogy azzal a 'háború előtt is már foglalkozott. Szegeden kialakult lisztnagykereskedelem volt. azt megszüntetni nem lehet, nem is célszerű, mert az a malomiparral is szoros összefüggésben van. A liszt sohasem szerepelt a kiskereskedelemben, mint önálló keresetű ág. Hanem csak mint mellékcikk, amelyen nem is lehetett 7—8 százalékot keresni, mint most, hanem 1—2 százalékot, nem is volt érette olyan tülekedés, mint ma. Nem akarom most a már megállapított árakat bírálat tárgyává tenni, de az bizonyos, hogy a most "megállapított adminisztratív 'költségekért a kereskedelem haszonnak is beérte volna. Minthogy a haszon a régihez viszonyítva, igen nagy, lisztben pedig állandóan ihiány van, ilv módon mindenki annyit tud eladni, mint amennyit rendelkezésére bocsáijtanaik. Kívánatos voina, hogy azok szükségletének kielégítése, akik a lisztet a háborít előtt a nagykereskedelem utján szerezték be, ma is ezen az uton történjen, annál is inkább, mert részükre ez nem jár költségtöbblettel, sőt sok hiábavaló fáradságtól lennének megkímélve. Törekedjen tehát a város arra, hogy a közönség lisztben, szerezhesse be szükségletét és adjon rá módot, hogy a tehetősebbek azt egv évre szerezzék be maguknak. A lisztszétosztást pedig nem ajánlatos monopolizálni, mert ha tényleg a sok szétosztási munkálattal, pénztári befizetésekkel és tülekedésekkel múlik el az idő. a közönség pedig órákig várhat néhány kiló lisztjére, akkor ez valóban a „kiéheztetésnek hatósági szervezése lesz." Fenyő Mátyás. Venizelosz a király politikája ellen. Stockholm, julius 28. Az iorosz külügyminisztérium! egy képviselője a pétervári Börsenzeitung egy munkatársának kijelentette, hogy a görög király testvére pétervári látogatásának nagy politikai jelentősége van. A herceg két hónap előtt még nem jöhetett volna Oroszországba. Azonban Görögország viszonya az antanthoz, különösen Oroszországhoz az utóbbi időben javult. Oroszország meg van elégedve azzal a lelkiismeretességgel, amellyel Görögország ígéreteit beváltja. Nincs kizárva, ihogy Görögország vissza fog térni a régi útjára. A lap athéni levelezője beszélgetést folytatott Venizelo&szal, aki ezt mondotta: — A király politikája Kromlásba döntötte az országot. Ha ismét kormányra jutok, Görögország huszonnégy óra alatt az antant oldalán harcol A vendéglői uzsora ellen. (Saját tudósítónktól.) Több izben birt adtunk már arról, hogy egyes városokban a vendéglősök oly magas árakat követelnek az ételért és italért, hogy a hatóságot erélyes közbelépésre késztették. Legutóbb k<5; zöltiik, hogy a miskolci főkapitány felhívta a vendéglősöket olcsóbb árak megállapítására, most pedig arról értesülünk, liogy Servatius Lajos brassói alispán szigorú rendeletben hivta föl a rendőrkapitányság figyelmét a vendéglői uzsorára. Mint nekünk jelentik, Újvidéken szintén akció készül egyes vendéglősök ellen, akik a megfelelő polgári haszonnal nem érik be és a telhetetlen árdrágítók sorába léptek. A brassói alispán érdekes és tanulságos rendeletét, melynek figyelemreméltatása Szegeden sem lenne teljesen indokolatlan, itt közöljük: — Miután nemcsak a helybeli újságokban, hanem a' vendéglői étkezésre szőrűit fogyasztó közönség sorából is számtalan panasz emeltetett nálam a brassói vendéglőkben indokolatlanul uralkodó drágaság miatt, a városi polgármester ur által még annak idején az érdekeltekkel e tárgyban tartott értekezlet pedig eredményre nem, vezetett, utasítom Címet, miszerint a helybeli vendéglősöktől az utolsó héten náluk érvényben volt étlapokat követelje be. az azokban feltüntetett árakat (egy a rendőrség által összeállítandó ármégállapitó bizottság által vizsgáltassa felül és amennyiben beigazolást nyerne, hogy az ételek és italokért követel! árak a megengedett polgári hasznot túlhaladják, az illető vendéglősöket az árdrágító törvény értelmében azonnal vonja felelősségre és a kihágási eljárást ellenük nyomban tegye folyamatba. Felhívom különben figyelmét arra, hogy a levesételek, valamint egyes siiltnemiiiek, de különösen a csemegesgjtok feltűnő nagy drágaságban lesznek árusítva,, főleg az előkelőbb vendéglőkben és éttermekben, áliol a kiszolgáltatott adagok nem felelnek meg az értök követelt áraknak. Egy nekem feljelentett eset példáiul, hogy a Transsylvania étteremben egy adag kacsa 5 ko* rona 50 fillér, holott más vendéglőkben ugyanazon niapon 3 koronáért lett árusitva. Célszerűnek tartanám, ha a rendőrhatóság oly intézkedést tenne, hogy hetenkint legalább egyszer kötelezi a vendéglősöket az étlapok bemutatására, hogy az azokban feltüntetett árak felülvizsgáltassanak és ellenőriztessenek. Elrendelem, hogv az észlelt visszaélések a legszigorúbban büntettessenek. Meggyőződtem továbbá arról is, hogy a nugyiforgalmu 2 brassói étteremben, a Transsylvania és Korona étteremben az utolsó hetekben igen gyakran nemcsak hogy pilseni sörök helyett a helybeli Cell Frigyes és Fiai cég sörei és egyéb nem pilseni sörgyárímányok lesznek közfogyasztásra bocsátva, hanem mind a kétféle sör áll rendesen elesapolás alatt és vegyítve is lesz kiszolgálva. A helybeli sörért követelt ár 1 pohár, 3 dl., 36 fill., pedig ugyanoly magas összegben számíttatik, mint a nagy szállítási költségekkel drágított pilseni sör. Az illető vendéglősök azon mentegetődzését, hogy a pilseni sör kifogyott és ezért ii köitt Várnay £. Xiuy^mWtfkti, Szegeden. Az irodalom legnagyobb kincsei rendkivül leszállított áron szerezhetők be. s