Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-27 / 173. szám

4 Szeged, 1916. julius 27. A közélelmezés szegedi bajai és feladatai. (Rendkívül fura a helyzet Szegeden, az Alföld középpontján, az őstermelés melegágyában. Fura azért, mert a drágaság, az uzsora, amelyet mezőgazdasági terményekkel űznek, már alig viselhető el. A gyümölcs, amelyét innét kivisznek, itt egyáltalán meg nem fizethető; egy a földről felszedett, kukacos almáért 20 fillért, egy körtéért 50 fillért kérnek. Se vége, se hossza a panasznak ós a jó tanyaiak, Szeged város külterületén lakó lakossága, amely nem érzi a magas vizdijat, lakrész- stib adót, az ezt megsinylő belvárosi lakostársán egyszerűen lovagol. Lehet, sőt valószinü, hogy normális időben a városi lakos bizonyos fölénnyel viseltetett a tanyaival szemben és Ihogy ezt a kölesönt most visszakapja, de kérdem, helyes-e ez? A főkapitány itt-ott bünteti a drágitóikat, de nem gondoskadik arról, hogy az áru olcsóbban beszerezhető legyen. A tanyai kirendeltségek, vagy közipontok, amelyek a dolgot kezükbe kellene hogy vegyék, amelyek ellenőrizni volnának kötelesek, hogy a kinti termés máshova el ne vitessék, hogy az apró- meg más jószágok csak Szegedre legyenek behozbatók, amelyek egyáltalán a város belső — a külső lakosságra utalt — lakosság életszükségletének minél jutányosabb áron való beszerzésével kellene hogy foglalkozzanak: nemtörődömséggel viviseltetnek az egész iránt. Egy ember — mondhatni egyetlenegy — ül a torony alatt ás iparkodik némi könnyítést, enyhítést kieszközölni, de képtelen; képtelen, m'ert sem a hatóság Y ó» hatóságok, sem a közvetitő kereskedelem nem támogatja, vagy nem támogatja oly mérvben, ahogy kellene támogatnia. (Ha már néha na.gynehezen egyik-mási'k cikket beszerez is, — túlterheltség meg egyszerűség okából — azt a közvetítő kereskedők utján szeretné nyereség nélkül a közönségnek juttatni, előállanak ezek a kiskereskedők s különféle kívánságoktól teszik függővé, hogy adjanak-e egyetmást a közönséégnek vagy sem. A szegény fogyasztó tömeggel szemben mindenki keresetre éhesen nyújtja a .kezét. Az az egy ember pedig nem tud mindenkit megvédeni és nem tud mindent mindenki kedve szerint elvégezni. (Elejébe megyünk a harmadik téli 'háborúnak. Most volna az ideje annak, hogy felkészüljünk, nelhogy éhínségnek tegyük ki magunkat. Pedig már most kezdenek uzsoráskodni, mi lesz később? A városi közélelmezési üzem mindenhol mindent összeszed, a hol valamit kap, néha ép ennélfogva drágábban fizeti, lévén egyelőre a főcél a beszerzés; de talán jó volna mégis nagyobb alapra fektetni a beszerzést, nem törődni a Haditerménnyel és senkivel. Talán — pl. a lisztellátásnál — az összlakosság szükségletét búzában, zabban kellene összeírni, megvenni, bera'ktározni és a bejelentett szükséglethez képest majd kiosztani. .Ugyanigy a gyümölcs-, háj-, zsir-, aprójószágszükiségletet is. Ha a .fogyasztó közönség gyámoltalan és szervezetlen is, a város elöljáróinak kötelessége adófizetőinek testi és zsebe épsége felett őrködni, tekintet nélkül mások tétlenségére. i' ; H. L. A szegedi gyümölcsdrágaság (Sajói tudósítónktól.) Az élvezeti cikkek közül eddig pusztán a gyümölcs volt az, a melyhez aránylag elég olcsón hozzájuthatott a vásárló közönség. Az idei gyümölcspiacokon azonban, a gyümölcs is annyira megdrágult, hogy a háziasszonyok részéről valósággal fényüzésszámlba megy, ha néhanapján gyümölcs kerül az asztalukra. Most pedig nem nagyon van mód a fényűzésre, igy a gyümölcs élvezetéről is le kell mondaniok azoknak a családoknak, akiknek jövedelmidből] nem jut a gyümölcsfogyasztás fényűzésére. Szegeden a gyümölesdrágaság már oly mérveket öltött, ihogy a közönség elégedetlenségének hangot kell adnunk és fel kell hívnunk a hatóság figyelmét arra, hogy a maikai és Tisza Lajos-köruti piacokon valami a gyümöls körül nincsen rendjén. Tudomásunk van arról, hogy a termelőktől a gyümölcsöket nagyban vásárlók még a behozatal alkalmával, vagy a kora reggeli órákban összeszedik és mire a közönség a piacon megjelenik, kiselejtezett, romlott készletre talál, amelynek az árát az ela'dók tetszés szerint és szemérmetlen módon szabják meg. Tehát a gyümölcspiacokon is azt a jól bevált módszert követik, amelylyel a többi élelmicikkek árát sikerült a legmagasabb fokra indokolatlanul fölemelni. A közönség tehetetlenül áll ezzel az ujabb merénylettel szemben, amelyet .megélhetése ellen, elkövetnek, ha a hatóság erélyes rendszabályokkal nemi siet segitséígére. Nem szabad megengedni, hogy a fogyasztókat olyan téren is árdrágítással sújtsák, ahol arra egyáltalán nincsen jogos alap. Mégsemj járja, ihogy egy almáért 16— 20 fillért, egy darab őszi barackért és körtéért 50 fillért, egy darab kajszinbarackért 20—24 fillért elkérjenek és hogy egy litei szilva 60—80 fillérbe kerül. A mult évben félannyi ára sem volt ezeknek a gyümölcsöknek, de ugylátszik, hogy a többi árdrágítók példájára a gyümölcsárulók is nagyobb bátorságot kaptak. Tavaly például 8—10 fillérért is lelhetett egy darab őszi barackot vásárolni, a szilva literje 30 fillér volt, tehát az idei gyümölcsárak nem felelnek még a természetes áremelkedésnek. 'Egy cső főzni való kukorica 20—24 fillér, pedig a termés nagyon jó volt, valamint nem: lehet panaszkodni abban a tekintetben sem, hogy a gyümölcsökben nagyobb hiány lenne az idén. Bár a hatóság feladata sem könnyű, mégis szóvá tettük ezt az ügyet, mert kényre-kedvre mégsem lelhet kiszolgáltatni a közönséget az árusítók kapzsiságának és a szedők üzleti spekulációinak. Valami módot föltétlenül kell találni arra, hogy a szegedi gyümölcspiacokon! a már tűrhetetlen állapotok megszűnjenek. A cár ígéretei Lengyelországnak Bern, julius 26. A Temps pétervári tudósítója jelenti: A Ruszkoje Szlovo és a Rjecs szerint Vielopolszkij gróf, a birodalnr tanács tagja, nemrégiben kihallgatáson volt a cárnál, aki a fölhadiszálláson fogadta. A cár kijelentette, hogy már a legközelebbi jövőben be fogja váltani azokat az Ígéreteket, amiket Miklós nagyherceg. Lengyelország ügyében tett. Lengyelországnak nemzeti önkormányzatot fognak adni. A rigai harcok. Bem, julius 26. A Temps pétervári tudósítója jelenti: A rigai harcok apró megszakításokkal követik egymást, az ellenséges összecsapások gyakoriak és az aviatikiusok szakadatlanul végzik földerítő szolgálatukat. A koveli védőmüvek. Bern, julius 26. Stanley WaShburn, a Times harctéri tudósítója jelenti: Kővel körül az ellenséges védőmüvek még hatalmasabbak, mint a Stodhod mentén. Nagyon botor azi a föltevés, ihogy a németek erejük fogytán vannak, mert még soha ilyen nagyszerű hévvel nem harcoltak, mint most. Az orosz férfilakosság hadimunkában. Bern, julius 26. A Temps jelenti Pétervárról: Egy cári ukáz elrendelte, hogy Asztrakán, Szibéria, Saehalin és Turkesztán egész férfilakossága terel tessék] a háborús zónába, ahol védőmüvek és közlekedési utak építésén fog dolgozni. A cár is le akart mondani. Berlin, julius 26. A Vossische Zeitungnak stockholmi értesülése megerősíti azt a hirt, hogy Szaszonov lemondásáról a legutóbbi korona-tanácskozáson még szó sem esett. Csak a hangulat volt igen izgatott Anglia uj követelései miatt, melyektől London a további pénzügyi támogatást függővé tette. Amikor a Londonban időző Bark pénzügyiminiszternek erre vonatkozó jelentését fölolvasták, a cár elsápadt és a miniszterelnök hosszabb idő mfulva csak azizal tudta megnyugtatni, hogy a megegyezés sikerült. A vita folyamán a cár több izben lemondással fenyegetőzött és amikor Pétervárott ismeretessé vált, hogy a cár fölkiáltása szerint Anglia az arejsz korőnát meg akarja fosztani az uralomtál, a nép körében a zavargás komoly jele.mutatkozott, olyannyira, ihogy katonaságot kellett készenlétbe helyezni. Amikor Szaszonov a főhadiszállásról visszatért, azi angol nagykövettel való ta-> nácskozás során (megkísérelte, hogy a londoni követeléseket leszállítsa, ami azonban nyilvánvalóan nem sikerült. Erre azután lemondott. lÉi Hitt Várnay £. H8«yíKm5l(dí$ft«i, Szegeden. wm Az irodalom legnagyobb kincsei rendkívül leszállított áron szerezhetők be. Ili