Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-23 / 170. szám

Szeged, 1916. julius 23. iDÉLMi A GY AfiORSZ Á G JZevél Olaszországból, — Jfz olaszok gyáva és alattomos hadviselése. — Jyfit monda na % az oroszok győzelméről az olasz*röpcédulák. — 1916. julius hó. Mint egy nagy színjáték szereplői a sajtó bírálatét, oly izgatott türelmetlenséggel lestük a hivatalos jelentéseket és nemhivatalos kommentárokat az északnyugat-olaszországi harctér legutóbbi eseményeiről. Mindig érdekes olvasnivalója a fronton küzdő katonának a saját harcairól megemlékező jelentés vagy ujságeikk, ezekből alkot azután képet 'magának & többi harcterek állásáról is, mert mint természetszerűleg legilletékesebb biráló, pillanat alatt tisztában van az olvasott irás tárgyilagos és való megállapitá&ainak értékével, viszont azonban jó vagy rosszhiszemű túlzásaival, elferditéseivel. Minden eddigit felülmúló nyilt objektivitással emlékezett meg a Hőfer jelentés az'olasz front helyenkint bekövetkezett megrövidítéséről, ellentétben Cadornával, aki a legbetetlene'bb hazugságokkal fűszerezett jelentésében „kivívott" sikerekről, győzelmekről ad számot. Különösen a Brenta és Etscih közötti hatalmas diadalt kürtöli világgá az olaszok 'jeles fővezére, aki — mint jelentettem is a Délmagyarországnak, — legutóbb még golyót ígérgetett itt harcoló csapatainak és tisztjeinek és ezen a front részleten mer sikerekről beszélni, ahol egy hónap óta úgyszólván megállás nélkül szaladt az olasz, ahol ezerszámra adták meg magukat az ágyutiizünktől és szuronytámadásainktól megőrjített alpiuók, bersaglierik és grenadierik, ahol legutóbb 'már minden osztrák-magyar zászlóalj csak pótlásként négy-négy zsákmányolt olasz gépfegyverből álló osztagot fordíthatott saját géppuskáin kivül 'a taljánok ellen és alliol csak a legutolsó ütközetben is — amely önkéntes visszahúzódásunkat megelőzte — a teljes törzskarával és mintegy 800 emberével fogságunkba jutott olasz ezredes igy sóhajtott fel: — Szomorú sorsomban csak az a fájdalmas kilátás nyugtalanítja még lelkiismeretemet, hogy nemsokára egész Olaszország érezni fogja az Önök támadásának ellenállhatatlanságát. Azt a két fensiko't, melyek közül az északibb fekvésűn mostani pozíciónk van, mig a déli juniusi harcaink szinhelye volt; egy igen ismertnevü hosszú völgy, inkább azonban óriási szakadék választja el egymástól. Ez a természeti szépségekben végtelenül gazdag völgy mintegy nyolcszáz méter mélységi!, szélessége átlag száz lépés, mig bosszúsága kilométerekre terjed. Égbenyúló falai teljesen merőlegesek, óriási sima kősziklákból állók és a völgy fejekén állva a két fal, két egymás szomszédsáKágá'ban levő középkori várnak tetszik. A két szemközti fensikra egy-egy igazi szapőrmixvészettel a sziklafalakba robbantott meredek gyalogösvényen visz fel az ut, mig maga a Völgyfenék egész terjedelmében a haditechnika minden raflfinériájának felhasználóval volt Megerősítve. A völgy neve: Y'al d'Assa,* * A körülírást árért tartottam szükségesnek, bogy ha a cenzúra, mely eddigi irá saiouaal is igen szigorúan bánt el, a nevet törölné, ne legyen zavaró Összefüggéstelenéi M. K Idáig jutott el még május hó folyamán offenzivánk, meghódítva a völgytől északra cső fensikon felépített utolsó olasz páncélerődöket is, amelyek természetesen máig is szilárdan birtokunkban vannak. Május hónap utolsó kiét napja elég volt ahhoz az emberfeletti feladathoz, hogy csapataink — túlnyomóan alföldi magyar ezredei- — kierőszakolják a völgyön való átkelést, feljussanak a szemközti déli fensikra és akcióikat ott megkezdjék. További liárom nap alatt, amely idő elég volt ahhoz, ihogy az olaszok felocsúdjanak meglepetésükből, és sürgős erősítésekről gondoskodjanak, egész sereg állást s erődített magaslatot foglalnak el 'a mieink és feltartóztat-, hatatlanul nyomulnak előre. Megérkezik a viághirii Sardegna dandár, amelynek katonáit egész Olaszország területéről válogatják össze. A. tisztek mind ténylegesek, előírás szerint csakis kitűnően képesítettek; a legénység huszonöt évnél nem fiatalabb, harminc évnél nem idősebb, legalább 176 em. magasságú atlétákból áll. Mintha a világ legszebb férfiai adtak volna egymásnak találkozót ebben a seregben. Az olasz király és királynő neveit viselő büszke ezredekből két nap alatt hírmondó is alig akadt. „Egyik rohamozó ezredünk (mint egy osztrák haditudósító annak idején Az Estben is leirta) három szuronyrohamával megsemmisítette a hires dandárt és több ezret fogott el katonáiból." (Valószínűleg szórakozottságból nem említette az oszitrák haditudósító, hogy a békéscsabai regiment volt az a bizonyos rohamozó ezred.) Nem szabad figyelmen kivül hagynunk — és ez különösen az azóta történtek után szolgáljon megnyugtatásul — hogy hatalmas sikereink természetszerűleg egyáltalán nem járhattak emlitésreméitó területi előrehaladással. Mig az oroszt egy-egy nyert ütközet után kétnapi járóföldre is kergethettük, mig végre rátaláltunk; addig az olasz, látva, hogy helyzet tarthatatlanná kezd vállni, feladja a küzdelmet és tekintélyes számú, biztos fogságba jti tásra itélt utóvédek hátrahagyásával, alig egy kétszáz lépésnyire hátrább fekvő uj állásban várija be a további támadást. Helyenként alii egy kilométernyi jl szélességben három-négy előre elkészített védelmi vonalat kellett leküzdenünk. Igy azután érthető is, hogy dacára sorozatos győzelmeinknek, temérdek foglyunk nak és hadizsákmányiunknak, midőn végre az utolsó .hegyláncolathoz értünk, légvonalban alig pár kilométer választott el bennünket eredeti kiindulási helyünktől. A mögöttünk levő völgy, amelynek fentebb is vázolt rettenetes utjain keresztül bonyolódott le élelmezésünk és minden egyéb utánpótlás is, esetleg kelleme) len helyzetet is teremthetett volna, annál inkább, mert frontunknak legelőretoltahb, mintegy ékszerüen Olaszország testébe hatoló részét képeztük. Mindannyian megértettük és méltányoltuk tehát azt a pompás intézkedést, miely a völgyön keresztül, az északibb fekvésű fensikon levő, kitűnően elkészített állásokba rendelt bennünket, ahol cselekvési szabadságunkban tényleg korlátozatlanul, mi irányíthat juk a további fejleményeket. Az olaszok tisztes távolban á völgy túlsó oldalán maradtak és jellemző, hogy mar két hét óta még csak meg sem merik kísérelni az átkelést a — most már pusztán természetes akadályt képező völgyön. Junims huszonnegyedikén még gyászistentisztelet volt a 'túlsó fensikon eltemetett derék bajtársaink' lelkiüdvéért és friss virágokkal hintettük tele sírjaikat. A virágokból jutott a melleltük eltemetett olasz katonáknak is, akiknek sírjait kerítés hiányában a kazalszámra zsákmányolt páncélsisakokkal szegte körül a megbocsátó kegyelet. (Nem tudtuk, nevessünk-e vagy bosszankodjunk Cadorna meséjén: a száz csupaszon talált olasz holttestről.) összes sebesült -n fogságunkba jutott katonáiknak neveit feltűnő helyen egy házfalra szegeztük, mig az elesettek értéktárgyait egyik faluban a községháza tanácstermében hagytuk magyarázó ki mutatással együtt. Húszon negyedikén este a sötétség beálltával megkezdtük állásaink kiiirit,'sét. Tüzérségünk szakadatlanul lőtte az olaszokat, akik mint ilyenkor rendesen, most is elbújtak tavernáikba, várva az istenitélet elmúlását és a — gyalogsági támadást. Reggelig tartott az ágyúzás, reggelre egy'.ől-egyig mii derestől az innenső oldalon voltunk, csak éliány műszaki katonánk maradt odaát, mert akármennyire fáj is Cadornának, megfigyelő tornyokat nem hagyhattunk csak nekik épségben vissza, no meg az általunk épített utakat, hidakat sem. Két napig meg sem mukkant a -'alján (első hírszerző járőrüket is csak 28-án •siptük meg) csak repülőgépeik kóvályogtak mindkét napon elhagyott állásaink felett é* szórták tele az-okat junius 26-ról keltezett nyomtatott röpcédulákkal. Egyik műszaki kaíonánk a robbantások befejeztével hozott belőlük mutatóba. Az olasz hadsereg önbizalmára leevésbbé fényes szint vető felhívás igy szól: Magyar katonák! < Ne harcoljatok, úgyis hiába. Lemberg, Krakkó, Przemysl eleseit. Báli g az oroszok 500.0000 foglyot, ugyanennyi halót lat ejtetlek, 650 ágyat, 1500 gépfegyvert zsákmányollak. Hindenburg öngyilkos lett. Teggélek le a fegyvert! „ Talán még az üres árkok is kacagtak... M. K. írepovot kinevezték a meghódított területek főkormányzójává. Stockholm, julius 22. Trepovot, a birodalmi tanács tagját, a volt kievi fökormányzót Galícia és Bukovina meghódított területeinek fökotrmányzójává nevezték ki. Általános meglepetést keltett Pétervárott, hegy gróf Bobrinszkyt mellőzték. 36 antant-cirkáló üldözi a Brement és a Deutschlandot. Zürich, julius 22. Angol lapok jelentik, hogy a Brenien és a Deutschland üldözésére két angol és francia cirkáló hajórajt alakítottak. Mindegyik hajóraj 18—18 cirkálóból áll. A németek ujabb akcióra készülnek. Bem, julius 22, Svájci lapok jelentik: A párisi újságok katonai kritikusai hangoztatják, hogy a 304-es magaslat körül nömkede}jt a németek ágyúzásának hevessége. Som ville-erőd bombázása ismét fölélénkült,