Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-20 / 167. szám

4 DÉLMAG YAROKSZÁG Szeged, 19,16. julius 20. /Magyarország helyzetű a háboru után a középeurópai szövetkezésben. ii. Szövetségi viszonyunk további kialakulása a háboru eseményeivel volt szoros kapcsolatiban. 'A törökök józan politikával még idejekorán ocsúdtak föl letargiájukból s ,csatlakoztak 'hozzánk. De hosszú ideig elszigetelve álltunk diplomáciánkkal a Balkánon. A harctereken mindenütt a mi fegyvereink győzedelmet hirdették az idegen országokba mélyen előretolt állásaink, de a diplomáciai siker még mindig váratott magára, a szimpátia, az együttérzés, a semleges államokban még mindig ingadozó alapon állott, mig végre a bolgárok 'csatlakozásukkal egyszerre megnyitották az utat kelet felé és ezzel a letörhetetleu egytagú szövetség megalakulását lehetővé tették, amely a 'Keleti és Északi-tengertől a Dalkánon keresztül Ázsiába nyúlik. Ennek a szövetségnek földrajzi előnye kiszámi ihatatlan előnyökkel jár hábo-ru esetén, de az államok gazdasági és vámpolitikáját illetőleg olyan lendületet jelent minden téren, a mi az államháztartás könyvelési osztályán a , iKovetel"-rovat számait tetemesen növeli. Ennek a szövetségnek szükségszerűen föl kellett lépni avval a konkurrenciális szövetséggel szemben, amely bennünket körülvesz s az esetleges megfojtással fenyegetett iha a félgyűrű a -Balkánon bezáródott volna, Oroszország balkáni aspirációinak kifejezett célja volt ezt a gyűrűt minél szorosabbá tenni, hogy azután a kis balkáni államok felemésztése után, vagy egyidejűleg arra a sorsra juttossan bennünket is, mi-nt az ukrainiaiakot, litvánokat, lengyeleket, tatárokat stb. Szerencsére a kis államok ekziszteniciájának s őrült ábrándjainak ideje leijárt, az ábrándok helyét a józan gondolkodás foglalta el, amely szigorúan megszabott törvényszerűség mellett biztosítja az állam fejlődését. Az ábrá-ndozók gyorsan, az ingadozók esetleg megkésve, de elveszik büntetésüket. /Ennek a tagozatla-n szövetségnek háboru utáni hasznát mérlegelve, bennünket magyarokat a katonai érdekközösséget figyelmen kivül hagyva, mezőgazdasági, ipari és vámpolitikánk az, ami leginkább érdekel. Csak kevés állani van abban a szerencsés helyzetben, hogy zárt mezőgazdaságii és ipari egységet képezve, saját terményeivel el tudná látni lakóit s esetleg az ellenség által lezárt határok mellett a behozatalról lemondhat, Oroszország s az (Egyesült-Államok óriási kiterjedésükkel ebbe a beosztásba tartóznak. Természetesen a többi államok szövetkezéssel igyekeznek magukon segiteni s a központi hatalmak szövetségében reánk, magyarokra, nem kis szerep hárul mezőgazdaságilag előnyös, de eléggé ki nem használt állapotunkból kifolyólag. iHogy azonban ezt a szerepet megelégedésre töltlhessük be, kell 'liogy az eddligi rendszerrel szakítva,, kiépitett terv -szerint mezőgazdaságunkat arra a nívóra emeljük, amelyre szerencsé® helyzetünk predisponál bennünket. Mindenki tudja, hogy mezőgazdaságúink az utolsó félszázadiban, a jobbágyság felszabadítása óta, a technikai vivmányok figyelmen kivül hagyásával ma is abban az úgyszólván Ősi állapotban szunynyad, amelyre példát alig talál az ember más államban. Ugy hogy a számitások ahhoz a szomorú eredményhez vezettek, hogy termelésünk még csak ötödét se éri el annak, amit szakszerű gazdálkodással minden nagyobb nehézség nélkül el lehetne érni. A mi népünkből gazdasági iskolákkal, továbbképző tanfolyamokkal ki kell irtani! az -ujitások iránti idegenkedést s az államnak kötelességévé vált, hogy sorompóba lépve megfelelő anyagi ségitségről gondoskodva a modern földmivelés bevezetésével felrázza ezt áz ősi talajt, a mely szunnyadva várja ébresztőjét, hogy azután ontsa áldását művelőjére. Mennyivel más képet, nyer az ember, ha ilyen átalakulások mellett a jövőbe tekint, -Égetően szükségessé vált a nagybirtokok kérdésének a megoldása. A tagozatlan nagybirtokok kellő erély és felügyelet liijján megmiiveletlenül hevernek s ezzel a tulajdonosok a jogsértés határát érintik, sőt területére l-lpnek, mert avval, hogy saját maguk kielégfctésére a harmadából v-agy ötödéből megművelt föld terményeivel megelégesznek, megsértik a közös érdeket, lia nem gondoskodnak -arról, hogy a birtokukban levő föld teljesen kiihasználódjék. -Az állam az egyedek érdekközössége s -aki ezt az érdekközössé- í get vagyoni és szellemi képességeinek teljes kilha-ználásával nem szolgálja, -az az állam ellen-ége. Már pedig bebizonyosodott évszázadokon keresztül, hogy a nagybirtokok nem szolgálják ezt az érdekközösséget, de nem is szolgálhatják, mert egy óriási birtok teljes kihasználásához egy személy ereje, erélye nem elegendő s talán sehol nem áll -annyira áz erőmegosztás tétele, mint itt. De eltekintve ettől, ha csupán az egyének anyagi jólétének ílem közvetet, hanem közvetlen viszonyával foglalkozunk, akkor is jogos, a -nagybirtokok felosztás-a s ez a kérdés- különösen most időszerű, amikor ennek a világdrámának az ©alsó felvonását játszuk s a cselekmény közeledik! a kifejlés .felé. A bűn -csakhamar elveszti büntetését -s az erény vár a jutalomra, ami legmegfelelőbb, mondhatnám a dráma ifenrége-s cselekményéhez legméltóbb volna, ha földdel jutalmaznánk] a hősöket, -akik nem a pihenést, hanem a becsületes, alkotó, termelő munkát várják az elismerés mellett a nagy megpróbáltatás-o-k után. Mert a.z bizonyos, hogy senki nem érdemli meg jobban a jólétet, mint ezek az -emberek, és senkiben nem találunk annyi garanciát a tisztességes -munka és- becsületes -fejlődés megvalósítására, mint épen ezekben az emberekben, akik a becsületesség és tisztesség igazi tüzpróbáját annyiszor kiállották. Kokkal nehezebb kérdés az ipari s a v-ele kapcsolatos kereskedelmi s vámpolitikánk rendezése. .Nagyiparunk és kereskedelmünk függő viszonyban áll vámpolitikai rendszerünk megváltozásával. Nem kis idegenkedéssel fogadják egyesek a közgazdasági tárgyalások .kiszlivárgó híreit, amelyek a függetlenségi körök által sürgetett önálló vámterület felállítását veszélyeztetik. — A világháború s a fennálló szövetségi viszony azonban uj perspektívákat, uj érdekszférákat teremtett s hiba volna kárhoztatott sovinizmussal a jelenlegi h-elyz-etet régi mértékkel mérni, régi nézőszempontokból mérlegelni. -A háború alatt keletkezett szövetkezés következményeképem egy csapásra olyan ut nyilt meg számunkra Kel-et felé, -aminek kellő kiaknázása iparunk tetemes len dőlésével kell Ih ogy járjon. (Ezen. a piacon természetesen fel kell vennünk -német szövetségesünk fejlettebb iparával a versenyt, de ez csak (józanító és fellenditő hatással lehet, a még hátramaradt különböző iparágainkra. -A megélhetés -csakhamar konkurálni fog a tökéletesebbel, ugy, hogy maga is tökéleteset igyekszik előállítani, tehát közvetve egy józan mérlegeléssel keresztül vitt megegyezés vagy mondjuk kiegyezés iparunk fejlődésére óriási lendítéssel fog járni, ami rövid időn belül minden téren éreztetni fogja hatását. Növekedni if-og a vállalkozási szellem, a kihasználatlanul beverő tőkék uj gyümölcsöző befektetésekre lesznek felhasználva, a keletkezett uj viszony felrázza ipari és kereskedelmi életünket tespedóséből s én meg vagyok győződve, hogy nemzetünk, amelyben -annyi tanulékonyság, rátermettség és kihasználatlan őserő van, ebből » mérkőzésből1 győzedelmesen fog kikerülni. Ugy látszik, a háboru utolsó fázisát éljük. A g-igiászi küzdelemiben még egyszer, talán utoljára összemérik az óriások erejüket, tüzet ontanák az éretorku sárkányok hosszú vonalakon, ropogva ölelkeznek a birkózó karok s az összemért erők utolsó próbálja talán ez a mérkőzés leszen, amelynek hátterében ott dereng már a békés munka -hajnala, mely jólétet, boldogságot, megelégedést igér. De hogy ezt elérjük, kell hogy résen legyünk már most s annak a nagy átalakulásinak, amelyet eme mérkőzés után bizton várhatunk, egyengetnünk kell az útját józan megfontolással s a vérrel .kivívott eredményeket nem szabad kiaknázatlanul hagynunk. Az óra közéig, — résen l-együnk. Dr. 31 aggari István. Az olasz-német viszony feszültsége. Bern, julius 19. A Bund irja: Az olasz sajtó a Stefani-ügynökség jelentése alapján arról tudósít, hogy a német kormány a svájci szövetségtanács közvetítése utján értesítette az olasz kormányt, hogy az olasz állampolgároknak járó nyugdijak kifizetését megszüntették. Ez a jelentés teljesen helytelen. A svájci szövetségtanács ebben az ügyben a német külügyi hivataltól semmiféle közlési nem kapott, tehát ilyet nem is továbbíthatott, a szövetségtanács tudomást szerzett azonban arról, hogy a Deutsche Bank nem fizeti ki tovább a nyugdijakat 'és erről Olaszországnak közlést tett; a szövetségtanács volt ugyanis megbízva ugy az olasz érdekek németországi, mint a német érdekek olaszországi védelmével. (M. T. I.) Lugano, julius 19. Mialatt az Idea Nacionale az olasz—német kereskedelmi szerződés fölmondásáról beszél, a többi olasz lap várakozó álláspontot foglal el ebben a kérdésben. Ugy látszik, a minisztertanács sem határozott még a dologban. A németek újra ágyazták Belfortot. Bern, julius 19. A Nationalzeitung jelenti Baselből: A németek több izben nagy távolságból ágyúzták a belforti erősségeket. Mii Kllíá Várnay L tf iiyVtyrcstyU$ék% Szegeden. M Az irodalom legnagyobb kincsei rendkívül leszállított áron szerezhetők be. ÉB *• "" 1 " II I n iwircii Hpiw IMII- , II , , I I III II. II II 1.1.1,11.1