Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-16 / 164. szám

^ reged, 1914. ja1, us 16. DÉLMAGYA ROPSZ AG 7 vizsgát nem tudtam leteni. Emiatt a nagybátyámék rosszul bántak velem, ugy, hogy én, — a háború kitörése előtt — megszöktem tőlük. Bécsben és Budapesten mint galíciai menekült szerepeltem, de voltam közben állásban is. Huszton dr. Lichtenkerger ügyvédnél nevelőnő és onnan az oroszok betörésekor a családdal együtt Pestre menekültem. Budapesten elveszítettük egymást, és a rendőrségen jelentkeztem. Az Arena-uti Népszállóban helyeztek el és a gazdámat mindenütt keresték. Két hét múlva doktor ur kijött hozzám és kifizette a járandóságomat. Ebből a pénzből Pozsonyba és Miskolcra utaztam, majd Vukováron vállaltam állást az ottani gőzmalom igazgazgatójánál. Yukovár közel van Jankováchoz, ismerősökkel találkoztam, ezért otthagytam az állásomat is és Szegedre jöttem. Magam sem tudom, mit akartam itt, kérem is az nrakat, legyenek szívesek "engem megvizsgáltalni, mezt hiszem, hogy normális vagyok. Azt is nagyon szépen kérem, ne tessék engem a pincében elfogva tartani, mert megőrülök. Dr. Temesváry nyomban intézkedett, hogy a bünügyi osztály megkeresse azoknak a városoknak a rendőrségeit, amelyek a leány elbeszélésében szerepelnek, hogy meglehessen állapítani, igazat beszélt-e. Ivánkovics Máriát rendőr kisérte le a pincébe és rendőr vigyáz rá állandóan, mert tegnap is felakarta vágni a karján az ereit, de megakadályozták. HÍREK 0000 Elmesélem önöknek egy flegma-ember beszélgetését a telefon-központtal. .Flegma ur, miután órákig hiába várt összeköttetésre, önként jelenkezett rendőrfogdában őrültnek. Flegma ur (leveszi a kagylót): Halló, halló... halló, halló, halló ... Kérem ... Központ? .. Tessék jelentkezni, méltóztassék megszólalni, szólalj meg ihát rubintos virágom ... Parancsoljon életjelt adni, parancsoljon összekapcsolni... Édes központ, drága központ, kérlek alásan, légy szives Kisasszony, nagysád, néni, kisasszony ténsasszony .asszonyság... adja ide, adja ide... beszélni akarok... nem akarok, óhajtok, szeretnék, vágyódom ... adja ide, adja ide. . (megharagszik) add ide! íNem jelentkezel? Nem átkozlak, nem szokásom, csak a mosdóvized vérré váljon ... halló... halló, halló.... Minden meg van bocsátva, csak légy szives jelentkezni méltóztatni... Nem jelentkezel? Hej, iosak ne volnék egy ilyen Ifinom úriember, elrángatnám a nótádat, te közönséges perszóna, te nőiruhába bujtatott ördög, te... te... (fufáoklik.) Nem jelentkezel? Megállj, fogsz te még jelentkezni, de már akkor késő lesz... Halló... halló... Megkukult, nagysád, az istenit kegyednek ... Közpant (nem várja he, mit akar a fél): Mással beszél! (leteszi a kagylót.) Flegma ur (őrjöng): Hogy mered azt mondani, hogy mással beszél?! iNem is tudod, mit akartain. Halló, halló! ... (a horgot csapkodja.) Központ (megint nem várja be, mit akar a fél): Kagylót letenni! Flegma ur (hörögi): Kinek mondtad ezt? Kivel beszélsz ilyen Ihangon? Meg sem kérdezed, mit akarok, csak kagylót letenni! — Hogy mersz engem tegezni? Mikor őriztünk együtt makszimált disznót? Ettél már velem egy tálból cseresznyét... halló... halló... az anyád!... Központ! Központ! halló, halló ... .Azonnal jelentkezz! Ez a nő huszonnyolcra vesz... Központ: 28? (Mással beszél... '(el.) Flegma ur: Haha! Nem 28, te némber! Nem 28! Ezt csak ugy mondtam, nem huszonnyolc, 12—47, tizenkettő-negy ven'hettő ... Elment a telefontól! Központ: Ne tessék annyit zörögni! Mi tetszik? Flegma ur: Angyal! Királynő! Hogy nekem mi tetszik? Maga tetszik. Tetszik, hogy jelentkezni kegyes volt. Kezét csókolom, kiszti hand, 12—47... Központ: No látja, ha másifél óra hosszat lent tartja a kagylót, akkor; — ennyit tudhatna — kifogy az áram. IMost is kifogyott. Nem is kellene magával szóba állnom, hiszen rossz a telefonja, de mert ilyen szépen be szélt, adok egy tanácsot: beszéljen a rendezővel (el.) Flegma ur: (A telefont a földhöz vágja, aztán el a szuterénbe.) — Augusztus 1-én kell bevonulni az ujrasorozottaknak. Budapesti tudósítónk telefonálj a: A bécsi landwelhr minisztérium közli, hogy a legközelebbi napokban bebivják az 1897-ik évfolyamhoz tartozó ama osztrák és magyar népfölkelési szolgálatra kötelezetteket, akiket a mostani ujabb szemle alkalmával alkalmasoknak találtak. A julius 22-éig besorozttaknak augusztus elsején, a 22-ike utáni besorozottaknak augusztus 10-én kell bevonulniok. — Az uj gabona makszimális ára. A Budapesti Tudésitó jelenti: A gabonaárak megállapítására vonatkozó kormányrendelet a hivatalos lap vasárnapi számában fog megjelenni. A kormányrendelet kétféle árat állapit meg; az egyik julius 16-tól december 15-ig érvényes, a ffrásik a december 15. utáni időre szól. A rendelet szerint Baja, Hód; mezővásárhely, (Szabadka, Szeged, Ujvidlék és Zombor városokban a következő galxmaárak esznek érvényben: Julius 16-tól december 15-ig: Buza 41 korona, rozs 33.50, árpa 32 korona. Deczember 15-től: Buza 37 korona, rozs 30.50, árpa 29 korona. A sörárpára vonatkozólag az egész országban egy ár van megállapítva: julius 16-tól december 15-ig 42 korona, ezután 38 korona. Aki a rendeletet megszegi, 6 hónapig terjedhető elzárással és 2000 korona pénzbirsággal büntethető. Ha pedig a jogtalan nyereség megállapítható, akkor a 2000 koronán felül a pénzbüntetés a nyereség kétszeresére terjedhet. A vevő nem büntethető, ha magasabb* árat fizetett, de a kihágást feljelenti. — Személyi hir. Dr. Cicatricis La szombaton este Szentesre utazott. — Elnapolták a képviselőházat. Budapestről jelentik :"A képviselőház szombati formális ülését Beöthy Pál elnök háromnegyedtizenegykor nyitotta meg. Az elnök bejelentette, hogy dr. Czifra Kálmán lemondott a mandátumról és előterjesztést tett aziránt, hogy a legközelebbi ülést augusztus 9-én tartsák. Amelynek napirendjére a három legfontosabb adójavaslat tárgyalását tűzzék ki. A Ház előterjesztést elfogadta, úgyszintén harmadszori olvasásban elfogadta a bélyeg-, szesz és dohány javaslatot, valamint a megyei ISóis Illés azonban a maga kislbitüsógében a föltett kérdésre csak a vállát ráncigálja. Majd kétségbeesve és elkeseredve nyögi: — Legjobb, ha koldustarisznyát, vagy kintornát akasztanak a nyakamba. Belőlem ugy sem lesz többé egész ember ... (A bizottságban ma ott van az ország soksok ezer rokkantjának a legfőbb gyámja, atyja: Klebersberg Kunó gróf államtitkár is. Jóságos szavakkal biztatja a sötét gondokkal küzdő Illést: — Látod, fiam, nem szabad annyira elhagynod magad. Mi a barátaitok vagyunk és ami kárt tett bennetek az ellenség fegyvere, azt mi barátsággal és emberséggel ki akarjuk pótolni. g aztán az álamtitkár sajátkezüleg fölkap egy gyalut ós odaadja a mükaros rokkant kezébe: — Próbáld csak meg, fiam, tudnál-e evvel bánni? Az egyik tanitó erre odaugrik Sóshoz ós készséges szakértelemmel elmagyarázza neki, hogyan .fogja a gyalut és mint kell vele bánni. •Utána Sós Illés nem kis ügyességgel végigcsusztatja a szerszámot a gyalupadba fogott a deszkán, melyről ugy hullott a hosszú,, göndör forgács, mint eke után a barázda. Sós Illés megint egész ember. Irta: Striegl F. József. Sós Illés és Pörge Mihály földiek. Egyazon falu szülöttei, ugyanegy ezredben szolgáltak és vitézkedtek és ugyanabban az ütközetben sebesültek meg mind a ketten. Sós Illésnek a bal 'karját, Pörge (Mihálynak pedig ,a bal lábát vitte el a muszka gránát. Most a rokkantak pesti iskolájának a kertjében ülnek egymás mellett. Csak aki jobban szemügyre veszi őket, látja, hogy nem ép emberek és hogy .az egyiknek a karja, a másiknak a lába vau mesterségesen kitoldva, Egy darabig szótlanul ülnek egymás mellett. De mig Pörge Mihály élénken jártat j a ide-oda a szemét, mely — .akár a kerten elterülő napsugaras verőfény — élvezettel siklik végig a .zöld bokrokon, virágba boréit fákon, az utakat ellepő fehér, lapos kavicson, addig Sós Illés önmagával és a világgal elégedetlenül, komoran bámészkodik maga elé. Amit Pörge Mihály föl se Vett: a rokakntságot, az végtelen keserűséggel töltötte el bajtársa, Sós Illés szivét. Pörge Mihály szólalt meg először: — .Miit búsulsz, Illés? Olyan emberek leszünk megint, mint annak előtte. Itt az iskolaiban majd kitanítanak bennünket valami mestersegre s aztán fütyül Ve nézzük a világot. ' , | Sl-npi — Sohse lesz belőlünk többé emlber, — válaszolt lemondó szomorkodáslsal Illés) ;— Nyomorékok vagyunk, a világ csúfjai. Egykét óv múlva még majd gúnyolódnak is rajtunk az utca suhamcai. Szomorúság lesz a mi sorsunk és koldusalamizsna a kenyerünk. — Eíjnye pajtás, hogy beszélhetsz má.r igy, — méltatlankodott Miska, — (Már miért kellene nekünk szomorkodnunk? Hát te azt hiszed, hogy másoknak, a többieknek, melegebben süt a nap, vagy nekik a virágok illatosabbak, nékik a madárdal szebb, vagy a csillagok ragyogóbbak, mint nekünk? Nekünk is csak olyan szép a világ, mint másoknak. Vagy kolduskenyér lesz az, amit majd (becsülettel és emberséges munkával megkeresünk? Miska beszédjébe beleszólt az iskola csengetyüszava. Fel' kellett- menniök a .foglalkoztatóba. Sorsdöntő órára szólította őket a osengetyüszó. Ma lesz a próbájuk. Ez azzal kezdődik, liogy egy bizottság megkérdi tőlük, kinek milyen mesterségre volna hajlandósága. iPörge Mihály, a mülábas, derűs jókedvvel fogja, föl az egész próbát. A magabizakodás ifelsőséges humorával azt válaszolja: — Megtanulok én kérem akármilyen mesterséget. Csak azt ne kívánják tőlem az urak, hegy ezzel a miilábammal levélhordó, vagy éppen versenyifutó legyek.