Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-16 / 164. szám

Szeged, I9l6 jMins 16. ^ DÉLMAGYARORSZÁG jft szegedi hős háziezred ünneplése. \ (Saját tudósítónktól.) Vasárnap délelőtt 11 órakor a kultúrpalota előtt ünnepség keretében veszi át a város polgármestere a 46-osok küldöttségétől a 46-osok fájj át, a mely St. Martinon, mint vitéz fiaink hónapokon át állta a (hitszegő ellenség ádáz ostromát. Költőibb goondlatot, imint ezt a sebektől borított, hónapokon át ápolt, fiaink szenvedéseiben és hősi usáiban részes fát hazakiildeni, az utókornak megőrizni, keveset termett ez a háború és előttünk értékesebb, kedvesebb háborús ereklyéje aligha lesz a muzeumnak, mint a 46-osok fája. Szeged csendes, de bensőséges ünnepének méltóképen akart hangot adni a Délmagyar, ország, üzenetet hoz teíhát az ezred nagynevű tulajdonosától, báró Hazai Samu, honvédelmi minisztertől, vitéz fiainkról közöl sorokat mai számunk Cicatricis Lajos főispánnak és a polgármesternek, Somogyi Szilveszternek tollából. A fát tudvalevőleg küldöttség adja át, amelynek parancsnoka dr. Singer István, hadnagy, aki hónapok óta küzd dicső ezredében az olasz harctéren. Felkérésünkre az ünnep alkalmából dr. (Singer szines sorokat ir arról a megbecsülésről és szeretetről, amelyben József főherceg, Csodálatos időket élünk! A népnek | egyszerű fiai, akik ,több mint egy év óta ! a legrettenetesebb küzdelemben vérzőnek a hazáért, históriai göndoafrtoka'L históriai emléketj állítanak a jövendő nemzedékek számára és haza küldik szeretett szülővárosukba örök kegyeiét tárgyául azt a lombjától megfosztott fartörzset* amely maga is ezer golyótól sebzerttten, néma szemtanúja volt az önfeláldozó hazaszeretetnek. Midőn ez a nép irtó háború megindult, a megdöbbenés és kétség szállotta meg lelkünket: vájjon a tuiMmamUlt, modernk orszakimak önző nemzedéke fog-e birni elég lelkierővel és önmegtagadással a viégsékig kitiartani a haza Védelmében. A közel két esztendős héroszi küzdelem tanúságai mutatják, hogy mi kételkedők, kishitűek voltunk. A magyar ma is az, almi volt egy évezrítd előtti: 'hősi faj. amelyet a haza'védelmöben nem netteut meg semmi vész. Szeged háziezrede, a Vjfiéz 46-osoik, a kiknek sonaiban a magyarság (legtisztább és legmemiesebb vérii fiaii küzdenek, hiven őrizték meg a harcos nemzet összes tulajdonságait: a dicső ivörössiipkásolk fiai és unokái, — mikénft félszázaddal ezelőtt ősei — patakokban önitják a vért a szorongatok haza szabadságáért. Soraikalt ritkítja, tépdesi bár a hitszegő ellenség golyózápora, de törzse megmarad (és büszke önérzet dagasztja keblünkben a hitet, hogy kivirit még a magyar nép fája, lombjait4 majd isten, ömber csodálja! hadtestparancsnok részesiti állandóan háziezredünket, amelyet nem rég magasztalt a Hőfer-jelentés is, ; > ; J| Meghatódottsággal gondolt ez alkalommal a Délmagyarország a hősi halált halt 46-osok özvegyeire, árváira és azokra, akiket a nagy küzdelem, rakkontakká tett. Három aktuális képről: a 46-osok fája St. Martinón, a földből kiemelt fa elküldés előtt, az elküldési ünnepélyen József főherceg vitézségi éremmel ékesit fel 46-osokat, levelezőfapoa'kt készíttetett és azokat 5000 példányban a ipolgánmestjer ,ur rendelkezésére ibocsájtja, A kéipes leviellező-Japokaít trafikokban és könyvkereskedésekben árusítani fogják és a befollyó téljes jövedelemmel a 46-i'k gyalogezred rokkantjait és elesett hőseinek hátirairnaradottljait fogja támogatni a hatóság. A levelező lía-pókait nemcsiak Szegeden fogják árusítani, hanem Hódmezővásárhelyein, Csongrádon és mindazokon ,a helyeken is, ahonnan a szegedi ezred számára soroznák. A vasár na,pi ünnep álkalimából a Délmagyárország számára tett nyilatkozóitok a következők: Legyetek biztosak, dicső hőseink, hogy ! idegen földön hulló véretek a magyar szabadság fáját öntözi; hálás nemzet aggódó szeretete kiséri önfeláldozó küzdelmeiteket és kegyeletes emlékként őrzi mg a 46-osdk dicsőségéinek hazaküldött, néma szemtanúját. Dr. Cicatricis Lajos. A san-martinói fattörzs egyike lesz a szgedi muzeuim legbecsesebb hábonis emlékeinek. Minden gondolatiunk, minden érzésünk a mi hősiesen harcolló fiainknál van. Örömük, bánatuk, ísonsukj a szülői szeretet közvetlenségével és melegével érdekel miniket, és hogy a vitéz háziezred hősei ugyanígy éreznek mi irántunk, az kitjühi'k az ő több hazafias megnyilatkozásukból, melynek épen egyik Heggyönyörübb részlete, hogy harcos sorsuk hosszú időn árt volt hűséges osztályosát, a szan-mart knói templom előtjti fa törzsét küldték el nekünk. A legbecstellenebb ellenséggel való végtelen súlyos harcok, az állandó életveszedelem sem volt képes elpusztítani hősi lelkük ideálizmusát. A város közönsége hálás ezért, és a háború Után .maradandó emlékkel fogja megörökíteni hős háziezrede nehéz kitódelmeinie'k emlékét a saftumantrinói fatörzs régi helyén. Dr. Somogyi Szilveszter. iA 46-osok imádott hadtestparancsnokának, József (főhercegnek az ezred iránti szeretetét tanusitó számos nemes ténykedése 3 vált már kötudattá. A becsülettel és hősiességgel szerzett érdemeket azonban soha méltiinyolávS nélkül nem hagyó egyénisége ezt a magyar érzésű királyi hereeget mindig ujabb és ujabb megindító tettre készteti, amelyek mindmegannyian méltók arra, liogy a már ugy is legendás alakját még magasabb piedesztálra emeljék. Néhány ilyen magyaros, érző szívre valló -és még eddig kévésüké ismeretes cselekedetét a következőkben mondjuk el: B. Gy„ a negyveuhatosok kiváló gránátosa megsebesült. (Egy kézi gránátot akarván eldobni, begyújtáskor a kézi gránát felrobbant és a. vitéz gránátosnak keze fejét oly súlyosan megsértette, hogy munkaképtelenné vált. A gránátost beszállították a hadosztály egészségügyi intézetélre, ahol József fqfherceg személyesen 'felkeres tfe, állapota iránt, meleg részvéttel érdeklődött és mikor kérdéseire a gránátos előadta megsebesülésének történetét s hogy továbbá ugy is, mint volt géppuskás s később, mint gránátdobó, az ellenségnek mily súlyos veszteséget okozott, József főherceg a derék negyvenhatost a nagy ezüst vitézségi érmen kivül, életjáradékként 10 hold föld évi jövedelmével jutalmazta meg. Igazán meginditó a P. J. ós e»ete is. P. J. -zászlóst egy forte s s teljesítése közben fején gráutszi ^ „ s halálos sebével a s.. .-i tábori kóvuaZba került. Épen azon a napon látogatta meg József főherceg a tábori kórházat, liogy szokásához hiven személyesen győződjék meg dexék katonáinak a gyógyulásban tett előrehaladásáról. Mikor a zászlós ágyához ért s látta az életveszélyes sebet, megkérdezte tőle, hogy van-e valami óhaja? P. zászlós egyetlen kívánsága az volt, hogy amely kitüntetést ő kapott volna meg, az juttattassék tisztiszolgájának, mert az őt mindig hiven szolgálta s megsebesülése után a neki kiadott parancsokat a legerősebb gyalogsági és tüzérségi tűzben is helyesen továbbította, igy érdemes része volt abban, hogy az ő parancsnoksága alatt végrehajtani szándékolt akció megsebesülése dacára is sikerre vezetett. Szegény P. J. másnap eltávozott az élők sorából 8 azóta a s...-i virágokatonai temetőben nyugszik. Tiszti szolg virati ,uton adadott be a vitézségi éremmel való kitüntetésre s jelenleg a fenséges iir körül teljesít szolgálatot. József föliericeg nemcsak az ezrednek, hanem minden egyes katonája e tisztje iránt viseltetik /szeretettel, de meni mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy az ezred mint csapattest) iránti becsülésének kifejezést adjon. A negyvenfliatosok egyik nagy napja, az idei március 13-ika után, amikor az ezred ötszörös ellenségnek hétszeri rohamát segitség nélkül véresen visszaverte, József főherceg az ezredparancsnoknak a következő tartalmú sürgönyt küldötte: „Őszintén grdtiilálók ezredednek mai sikeréhez, amellyel -ismételten bebiz&iyitották, hogy Isten a hitszegőket az ö hőseivel bűnt éti meg." A negyvenhatos yy akgezred iránti szeretetének legújabb tanújelét akkor adta, a mikor kíséretével részt vett a negyvenhatos fa elküldésének ünnepélyén s beszédében kiemelte a negyverihatosok dioső haditetteit, azokat a hervadhatatlan érdemeket, amelyeket az ezred az immár két év óta tartó, világháborúban magának kiküzdött, , ^ Szivem melegével üdvözlöm a hősiesen küzdő, vitéz 46-ik gyalogezredem háziünnepélye alkalmából Szeged város nemes közönségét, amely méltó ünnepéllyel dicsőíti meg bátor fiait. Egész lelkemmel ott vagyok Szeged ünnepén és örvendek, hogy a Délmagyarország utján azt üzenhetem Szegednek, hogy "fiaira, vitéz katonáinkra, a rettenhetetleh 46-osokra továbbra is büszkén és forró szeretettel tekintsen. A jó isten áldja meg őket! báró Hazai Samu.