Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-15 / 163. szám

2 Szeged, 1Ö16. julius 15. farmokra és minden törvényes preventiv intézkedésre. Ujabb esztendőre szervezzük most a lisztelosztást. Mindenki végezze becsülete­sen a dolgát. A közönség pedig fokozza le igényeit és ne feledkezzék meg arról, hogy csak a fölött a lisztmennyiség fölött disz­ponálhatunk, amely egyéb, ma mindenek: fö­lött való szükségletek után rendelkezésünk­re áll. ••••••••••••••••••••a Jelentékeny olasz haderők veresége. BUDAPEST, julius 14. (Köz'li a minisz­terelnöki sajtöű'sz'tály.) A Brenta és Etsch közti harcvonalon az éléntk harci tevékeny­ség tart. Erös tüzérségi tüzelés után több helyen nagyon jelentékeny olasz haderők ismételt támadásokat intézteik a Címa Diecí és a Monté Rasta közti védelmi szaka­szunk ellen. Különösen szívós harc folyt a Monté Rastatól északkeletre, ahol az ellen­ség tíz rohamot kísérelt meg. Csapataink valamennyi támadást az ellenségnek leg­súlyosabb veszteségei mellett verték vissza és összes állásaikat megvédték. A Posina-völgytöl északra fekvő vona­laink heves tüzérségi tüz alatt álltak. A Pasubion az ellenség egy éjszakai támadá­sát vertük vissza. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Az oroszok súlyos veszteségei Bukovinában. A szegedi lisztankét. Az uj termés gondos betakarítása fog­lalkoztatja a gazdákat, hatóságokat, kor­mányt és katonaságot. Nincs funkció, a melynek jelentősége fölérne ezzel és nincs győzelem; ámely ellenségeinknek jobban fájna, mint az, amelyet a imagyar paraszt munkás keze most arat az áldott és termé­keny földeken. A közönség képzeletét a háború egész ideje alatt kevés kivétellel csak a harctéri események külsőségei ragadták meg. A gorliee* " 'és után sem értékelik eléggé azt a aimas győzelmet, amelyet derék seregei • Kárpátokban arattak és majd­nem a;: tehet mondani, hogy a harctéri ese­ménye értékelésének az a gyakorlata fej­lődött -L: nálunk, hogy győzelmesnek csak az oh an összecsapást tekintjük, amely után legalább 90.000 ellenséges katonát, 120 ágyút ás 170 ^fegyvert iidjvözöfihetünk dicső vezérek jóvoltából a belső országrészekben. Bizonyos, hogy fogolyszám és zsákmány dolgában el vagyunk kényeztetve, alighanem ez az oka, hogy nem tudunk értéke szerint méltányolni olyan eseményeket, amelyek a fronton, vagy a front mögött kisebb mére­tekben játszódnak le, de jelentőségben föl­érnek a legnagyobb győzelemmel is. Az aratás megkezdését, az aratás be­fejezését ugy kellene ünnepelnünk, mint a legnagyobb diadalokat. Fel kellene házain­kat lobogózni és zenés körmenettel, lampio­nok és fáklyák vörös éjjeli fényében kellett volna járni az utcákat azon a napon, midőn a kasza elsőt pengett a dus szegedi földe­ken, a cséplőgép megkezdte áldott munká­ját. Eszünkbe sem jut, hogy a termés sze­rencsés betakarításával 'mii!yen győzelem­hez segítette a sors ügyünket. Természetes­nek találjuk, hogy a föld teremjen nekünk busásan és kormány és hatóságok bőségesen lássanak el bennünket abból, ami termett. Nem gondolunk arra, hogy a hatalmas had­sereg szükségletéről kell első sorban gon­doskodni, ihogy a hadseregnek nagy tartalé­kokra is szüksége van, hogy kötelezettsé­gek terhelnek szövetségeseinkkel szemben is, hogy takarékosan és szerényen kell te­hát élnünk. Emlékeztetünk azokra a bajok­ra és zavarokra, amelyek a mostani termés­évnek különösen a vr'ge felé állandóak vol­tak. Minek ismétel re a panaszokat, ame­lyeket sokszor megbeszéltünk, a bajokat, a melyeket őszintén feltártunk, és a köteles­ségeket, amelyekre hatóiságot, kereskedőt és közönséget állandóan emlékeztettünk. Az uj termésév küszöbén uj kötelessé­gek várnak mindenkire: értékesíteni a ta­pasztalatokat, amelyeket szereztünk és se­gítségére sietni a hatóságnak abban, hogy munkáját az eddiginél tökéletesebben végez­hesse el. Balogh tanácsnok értekezletet hí­vott össze, amelynek rendeltetése, hogy megállapítsa azokat a módokat, amelyeken á város jövő évi lisztsziikségletét és a majd rendelkezésre álló liszt egyenletesebb el­osztását biztosítani lehet. Nem tudjuk ugyan, hogy mikép juthat konkrét eredményekre az ilyen értekezlet addig, arnjg a miniszteri rendelet meg nemi jelent, mégis helyén való' nak tartjuk már is, hogy ezeknek a meg­beszéléseknek jelentőségére figyelmeztes­sünk. Senkise várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön és különösen hozzáértő gyakorlati emberek ne csak a hatóságtól várják a kérdés gyökeres megoldását. Az ankétra bizonyára olyanok nyertek meg­hívót, akiknek módjukban volt sok tapasz­talatot gyűjteni, de ez nem jelenti azt, hogy bárki is mentesítést nyert a hozzászólás és támogatás kötelessége alól. Hozza a ható­ság tudomására, aki visszaélést, vagy visz­száságokat tapasztalt, aki rendszert tud, jobbat a szegedinél. Az uj rend megállapí­tásánál alkalom van a leggyökeresebb re­Sujtóhadiszállás, julius 14. A bukovinai harctéren a harci tevékenység igen élénk. Amig Jakobenitől északkeletre részünkről gueriüu-harc folyik, amely az ellenségnek jelentékeny veszteséget okoz, azalatt Kirli­babától északkeletre a hegyek között na­gyobb összeütközések történtek. Nagyon sok orosz katona, aki nem birta el a hegyi há­ború fáradalmait, átszökött hozzánk, néhány százan azonban Romániába dezertáltak. Azzal az orosz jelentéssel szemben, hogy Keller orosz tábornok Kutynál sebe­sült volna m.eg, az a valóság, hogy a buko­vinai támadó, haderők parancsnoka Valeput­nánál sérült meg súlyosan. Keller tábornoTc négy vezérkari tisztjével automobilon haj­tatott a valeputnai uton, hogy megszemlélje csapatait. Ekkor hirtelen lecsapott egy osz­trák-magyar srapnell és a tábornokot, va­lamint három tisztjét igen súlyosan .megse­besítette. Két tiszt belehalt sérüléseibe, Kel­ler pedig sebesülése következtében lemon­dott a parancsnokságáról. Á Mesztieanesztie Liviin a mellett vivott harcokban Keller se­rege rendkívül súlyos vereséget szenvedett, ugy hogy uj csapatokkal kellett pótolni a hézagokat. Az oroszok által helyreállított hidakon szállítják Csernovicba és onnan tovább a sebesültek végtelen sorát. A hidaknak a se­besültek részére való lefoglalása miatt mu­níción és , hadianyagon kiviil egyebet nerti hozhatnak be Bukovinába, ezért azután az orosz csapatok nagy élelmiszerihiányban szenvednek. Az oroszok emiatt elrabolják a falusi lakosság élelmét. Bukovinában most rendkívül nagy a meleg, árnyékban 35 fok, ami nagyon megnehezíti a harci tevékeny­séget. ; Beszterce, julius 14. Bukovina déli ré­szében folyó harcok napróLnapra nyernek jelentőségükben. Miután az oroszok junius 27-én Jakobeninél ) súlyos vereséget szen­vedtek, julius első napjaiban két utón igye­keztek előrejutni a bukovinai Kárpátokba és Magyarország felé. Az egyik ut Kimpolung­ból a hegyeken át Dornavatrába visz; és a második pedig Szeletintól a Moldova-folyÖ mentén Kirlibabába és onnan Magyaror­szágba. Az oroszokat néliány napon belül a he­gyek lejtőiről vagy visszaűztük, vagy pedig, akik nem. tudtak menekülni, életüket vesz­tették. Az oroszok újra összegyülekeztek és ujabb előretörési kísérletet tettek, mert" re­mélték, hogy Kirlibabánál áttörhetnék. Ez a reménységük azonban meghiusult. Nyolc orosz hadtest a Dnyeszter és a Pruth között. Grác, julius 14. A Grazer Post katonái munkatársa jelenti: Az orosz hadvezetőség a déli fronton félmilliós hadsereget állított velünk szemben. A Dnyeszter és a Prúbh között legalább nyolc orosz hadtest dll. A Somme menti csata második fázisa. — Az angolok megcsappant reményei. — London, julius 14. A Times irja: A vesz­teséglistúk napról-napra szomorúbb képet mutatnak és erősitik a nemzetnek azt a meggyőződését, hogy ilyen nagy áldozato* kat nem szabad hiába hozni. Nagy árat kell fizetni, ha olyan állásokat akarunk meg­támidni, amelyeket az ellenség hosszabb idő óta erősített meg. A győzelemhez csak egy ut vezet. Az egész területet, amelyet az an­golok elfoglaltak, szilárdan tartjuk és most már várihatjuk az ellenség második vonala elleni tálmadást is. Lelhet, hogy ez a támadás nem lesz olyan nehéz, mint az első volt, de sok jel arra vall, hogy mégsem lehetünk egész biztosak a dologban. A németek mind több és több csapatot vonnak itt össze, hogy az angolok támadását megállítsák. Minden talpalatnyi földet harcok árán kell megsze­reznünk. Az ellenséges tüzérség megerősí­tésével számolnunk kell. A terep még min­dig a németekre nézve kedvező. Az időjárás sem befolyásolta kedvezően a legutóbbi na­pokban az angolok hadműveleteit.' Az offen­zíva kezdetén elért gyors sikerek nem fog­nak megismétlődni. Sokkal lassabb és ke­ményebb munka előtt állunk, hogy elérhes­sük, ihogy a franciák Bichestől lefelé átkel­hessenek a Somrnen. Biztosra vehetjük, hogy az ellenség az összes fenyegetett pon­tokon erősen beássa magát. Bár védelmi müveletet rögtönözni is lehet, mégis a már eddig meghódított állások hónapok nehéz

Next

/
Thumbnails
Contents