Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-10 / 136. szám

2 DÉL'MAGYARORSZAG Szeged, 1916. junius 10. Az oroszok támadásait súlyos vesztesé­geik mellett visszautasítottuk. Rossz üzlet a háború. A íviláglháJboru kitörése, elhalasztása, vagy elkerülése, imint azóta okmányszerii­leg kiiderült, Anglián fordult ímeg. Ha Anglia őszintén és becsületesen törekedett volna a békére, ha Anglia nem kertelt volna azok­ban a végzetteljes tugusztusi napokban, ak­%r ez az óriási világkatasztrófa nem sza­kadt volna a világ nyakába. De akkor Anglia (külügyi feje, Qrey kijelentette, hogy Anglia sokkal többet vészit, ha nem lesz háború, mintha hozzájárul annak felidézéséhez, te­hát Anglia belement a jó üzletnek látszó há­borúba. Hogy azóta kiderült, hogy a Iháboru mégsem olyan jó üzlet és az angol spekulán­soknak ez egyszer nean volt jó orrúik az tény, de viszont legalább az utolsó időkig megmaradt az angol presztízs. Mert mire voltak büszkék az angolok mindig? Először arra, hogy nem estek áldozatul a mílitariz­musnak, ndniqs állandó szárazföldi hadsere­gük. Ez a legutolsó hetekben megdőlt. Anglia is kénytelen volt szárazföldi hadsereget fel­állítani, kénytelen volt magát belevetnie a militarizmus karjaiba, ímert be kellett látnia, hogy az európai háború ,a szárazföldön dőlt el. Mikor pedig Bethmann-Hollweg kancel­lár rámutatott arra, Ihogy a béketárgyalá­soknak a térkép alapján kel! megiindulniok és a békefeltételeket a térkép körvonalai határozzák meg, akikor Anglia a mellére ütött és azt mondta, de ne csak Európa szárazföldjének térképét nézzük, hanem néz­zük a tengerek térképfát is. Akkor megálla­píthatjuk, mondták az angolok, hogy ha a központi hatalmak elfoglalva tartják iféi Európát, az angolok pedig elfoglalva tartják az összes tengereket. Ez volt Anglia büszkesége! A tengeri uralom, amelyhez eddigi látszat szerint nem léhét Ihozzálfijrni, amelyen az angol hajó­had nyomasztó fensőbbséggel uralkodik. Ez volt Anglia presztízsének a vértje! A ten­geri uralom iés a hajóhad. Az angol büszke­ség és az angol gőg itt jutott legjobban ér­vényre. Ez a hit adott gyengeséget a semle­geseknek arra, hogy tűrjék Anglia kisebb és nagyobb merényleteit. Ez a fensőbbség tette Angliát gőgössé és ragadtatta abba a Vég­zetteljes szélsőségbe, hogy nemet mondjon mindannyiszor, valahányszor a német biro­dalmi kancellár fölemelte szavát, hogy a Véres napokat elvonultassa Európa horizont­járól. De mit tesz Isten és mit tesznek a né­metek? Megmutatják, ihogy a legféltetteb­ben őrzött angol büszkeség és angol presz­tízs sem tud megállni előttük. Az a május 31-iki tengeri csata, amelyben hét óriási csa­tahajót, Anglia szemeíányét meritetfék víz alá a németek, alaposan megtépázta a'Z an­gol presztízst, alyon alaposan, hogy most már biztosan számíthatunk Angliában is a komoly békehangulat felülkerekedésére. Anyagilag és hadi szempontból is igen nagy veszteség az, .amit Anglia abban a bi­zonyos tengeri csatában elszenvedett. De sokai nagyobb az erkölcsi veszteség.-Nem tudunk elképzelni nagyobb csapást Angliára, neim tudunk elképzelni fájóbb valamit, mint az angol hajóhad óriási vesztesége. Ezt ma, amikor a skagerraki cisata lefolyása tisztán áll a világ előtt, teljes bizonyossággal rneg­állap itlhatjuk Ha tudjuk, hogy Angliában minden hajó vizrebocsátása országos ünnep, ha tudjuik, hogy Angliában semmit sem tiszteltek és becsültek annyira és oly nagyra, amint a hajóhadat, akkor el tudjuk képzelni azt az érzést, amely az elmúlt napokban az angol sziveket összeszorította. Vége mindennek, vége a presztízsnek. Most nemisokára An­gliában is eszébe fog jutni sokaknak a nagy jelszó: Menteni, ami mlég menthető! Mert rossz üzlet a Iháboru. BERLIN, junius 9. A nagy főhadiszál­lás jelenti: A német csapatoknál nincs sem­mi változás. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) BUDAPEST, junius 9. (Közli a minisz­terelnöki sajtóosztály/.) Északkeleten a har­cok tegnap kevésbé hevesek voltak. Kolki­niál Novoalexiniectöl északra, Tarnopoltól északkeletre és Dnjeszter melletti orosz támadásokat az ellenség súlyos veszteségei mellett utasítottuk vissza. A besszarábiai határon csend uralkodott. HŐFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. A verduni front. Köln, junius 9. A „KÖlnisdhe Zeitung" haditudósítója jelenti a verduni frontról: — Az utóbbi napokban pihenés nélkül szakadatlanul dolgoztunk a sáncokon, hogy maiit héten elfoglalt uj állásainkat, amilyen gyorsan csak lehet, megerősítsük, mert min­den órában várhattuk a franciák ellentáma­dását. A következő nap már megmutatta, hogy okunk volt a sietésre. Tőlünk nyugatra ugyanis támadást intéztek a franciák uj ma­gaslati állásaink ellen, azonban Véresen visz­szavertük őket. Most már bizonyosan ránk kerül a sor. Kora reggel kezdődött a tánc. El.ször csak néhány tucat ágyúlövés esett. Ugy látszik, a franciák be akarták lőni ma­gukat. Azután egy órai szünet következett­Regei hét órakor kezdődött meg a fran­ciák heves ágyutiizelése és tiz óráig szaka­datlanul tartott. Eddig még nem szólaltak meg a legnehezebb ütegek. Tiz órakor föl­szakadt a köd és akkor félelmetes vadságu­vá nőtt az ágyútűz. Az erdő jajgatott és olyan hangok keltek szárnyra, mintha vala­mely óriás ököl csapott vollna le ércpajzsra. Kezdődőt a komoly harc. Az első súlyos gránátok, amelyek hatalmas várágyukból vagy Ihajóágyukból származhattak, messze állásaink mögött csaptak le, azonban a l'éig­nycimás fákat döntött ki körülöttünk. Rövid idő múlva olyan volt az erdő, mintha ciklon pusztított volna benne. Fedezékünkben szinte elviselhetetlen volt a tartózkodás. A levegő megromlott, a füst leszivárgott s a kén gázok is betódultak, ugy, hogy nedves kendőt kellett a szánkba vennünk, Ihogy kissé felüdüljünk. Egy közel lecsapódott gránát eltorlaszolta a kifelé ve­zető utat, ugy, hogy még kínosabb lett a helyzetünk. Hlyen körülmények között is az Volt a jelszó: kitartani a födözékek mélyén mindádig, irmig a francia gyalogság rohamra nem indul. Az ellenséges ágyútüzelés néhány percre meggyengült és ekkor hamaro­san szabaddá tettük a fedezék nyilasát és odatódultunk, ihogy egy kis friss levegőt szívjunk. Fent a magasban mint fehér haty­tyuk, úszkáltak a német repülőgépek. Hat aeroplán cirkált a sötétkék 'égboltozat alatt. Egy sokai nagyobb ellenséges repülőosztály sietve jött déli irányból, hogy megtámadja a mieinket. Csakhamar észrevettük, hogy az egyik repülőgépből lángok csapnak föl, az­után mint egy kődarab lezuhan a földre. Ezt követte még másik három repülőgép is. Ha­marosan kiderült, Ihogy mind a négy Iezu­liant gép francia volt. A légi iharc után újra ágyúzták állása­inkat a franciák körülbelül négy óra hosz­szat és mi ezt az időt ismét fedezékeinkben szenvedtük át. Végre megszűnt az ágyúzás, j a franciák érettnek hitték a helyzetet a ro­hamra. Csakugyan föl ís tűntek az első ro­hamoszlopok- Hamarosan kiugráltunk a sáncokból és elfoglaltuk, löv'ésre készen tar­tott puskával, helyünket. A rohamoszlop, amely körülbelül kétszáz méternyire lelhetett tőlünk, szürkén, lomhán, némán közeledett felénk, mint a tenger mindent elborító hul­láma. Ágyúink rettenetes lékekét és sorokat hasítottak az embertömegben és a puskák is gyors egymásutánban küldték az ellenségre haláltadó golyóikat. Rövid ideig tartott a harc, azután az ellenség mint a tenger hul­lámai; amely hatalmas szikláihoz csapódott, visszafelé áramlott. A néimet védősereg Utá­na vetette magát a menekülőknek és ontotta rájuk a halált egészen a francia árkokig. íA támadást tehát szerencsésen visszavertük. Éjjel még egyszer rohammal próbálko­zott az ellenség, azután elcsendesedett a harctér és átvette birodalmát az éjszaka. A verduni harcokban beállott a krizis Bem, junius 9. Stegenmnn, a Bund ka­tonai szakértője kifejti, hogy a verduni har­cokban beállott a krizis. A csata forrpontján vagyunk, amikor gyorsan fognak kifejlődni az események s a világ rövidesen tul lesz azon, Ihogy Verdun állni fog-e vagy elesik azok alatt a pörölycsapások alatt, amelye­ket a franciákra a németek a mostani he­ves támadással mérnek­A francia kamara a titkos ülések ellen Bem, junius 9. A francia kamara köz­ponti nagybizottságának csoportjai a ka­mara tegnapi ülése után hat csoport szava­zatával négy ellen — két csoport nem sza­vazott — állást foglaltak mindennemű tit­kos ülés ellen. A liázszabálybizottság a maga részéről elhatározta, hogy további változá­sokat tesz előbbi határozatainak szövegén. Albániai csapataink összeütkö­zése olasz járőrökkel Szófia, junius 9. A Khmbma jelenti, liogy az Albániában álló magyar-osztrák­bolgár seregek előtolt osztagai több helyen érintkezésbe jutottak az olasz járőrökkel. Ezekben az összeütközésekben az olaszok minden esetben kénytelenek voltak vissza­vonulni és több halottat és sebesültet hagy­tak hátra. A Wotuca körül lefolyt csatáro­zásokban sebes illetlen olaszok is estek fog­ságba.

Next

/
Thumbnails
Contents