Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-08 / 134. szám

3 i Szeged, 1916. junius 8. DÉLMAG YARÖRSZÁÖ — Marica, a bübájo3 szépségű román parasztleány körül a legizgalmasabb jelenetek játszódnak le A szerelem bolondjai ciniü bárom felvonásos drámában, amely még csak csütörtökön kerül szinre a Korzó-moziban. MariieáJba az ország legvagyonosabb főnemese beleszeret és kiragadja a szegénységből, de a lányiból kitör az alacsony származás és rutn 1 visszaél barátja jóindulatával. Két fivér is beleszeret az ellenállhatatlan szépségű iMaivilcába, aki jalbbafa leli vad gyönyörűségét, bogy minden férfit magába bolondit a kacárságával. A szerelem bolondjain kiviil egy faétf el vonásos kacagtató vígjáték: Az elnök ur és a fényes kisérő műsor kerül szinre. — A gőzgépkezelők és kazánfűtők legközelebbi képesítő vizsgáit Szegeden junius 18-án délelőtt 9 órakor a szegedi alsó szivattyútelepen (ifelső ipariskolában) tartják. A vizsgálati kérvényeket kellően felszerelve az iparfelügyelőséghez kell küldeni. Tanuljunk idegen nyelveket a Városi Nyelviskolában. Telefon 14—11. Orosz író Németország fölényéről. -- Szegény „gazdag" Oroszország. — Petrov Griyorij, aki azelőtt orosz pap volt és akit általán „Grigorij atyának" íhivnak egész Oroszországban, most mint a Russkoje Slovo tudósítója, az orosz fronton tartózkodik. Ö hazájának azon kevés irója közé tartozik, akik a németséget helyesen értékelik és megvan benne a bátorság, a íiémete'fet földiéi előtt mintáikul feltüntetni. Ennek a Petrovnak egyik érdekes Írását hozzuk az alábbiakban: /Egyszer tiz napig barangoltam a német birodalom egyik pompás zugában, az Elba festői partjain, amelyek engem élénken emlékeztettek a Közép-Volga vidékére. /Magánosan álló, hatalmas sziklák, mint valami óriási őrtor nyok emelkednék ott az égnek. Hajdanában rablólovagok várai állottak azokon, ina kedélyes vendéglők látják ugyanitt szívesén a vendégekét. A part mentén termékeny mezőnyök közepette falu falu mellett, a megelégedett, jól végzett munka vidám képe.. Jól végzett, munka, igen: ez a jellemzője. Az egész országon rajta a, jóleső megelégedettség bélyege. Minden, föld a leggondosabban megművelve és az utak mind a legnagyobb rendiben. Milyen nyomorúságoson fest ezekkel szemben a mi orosz falunk! Az ott látható falusi utcák a mi kerületi városainkban, mint Konotopben, Wasszáhszurszkiban stb. diszutieók számba mennének. Minden ház mellett gyümölcsös és cseresznye-fasorok vezetnek az egyes falvakba. A fák tele vannak gyümöföscsel és látok egy fiatal fickót, aki kétágú létrán olló segítségével gondosan leszüreteli a cseresznyét. Megkérdem tőle, kiéi a cseresznyefák? — A mieink, — hangzik a válasz, a mi parasztjainké. — Köztulajdon? — Dehogy, minden gazdának megvannak a maga fái. , — bem lopják ezt a gyümölcsöt? — kerdezo.sköd öm továhb. ; — Ugyan ki lopná? — felel a.cseresznyeszüretelő — és olyan bizalmatlan tekintetet vet rám, hogy kalapemelve, sietve távozom. Gondolkodtam a fiatal ember válaszán., Ö nem tudja megérteni, bogy valaki cseresznyét lopjon. No, csak jönne egyszer valamelyik orosz faluiba, majd kinyiina a iszeme. Ott nemcsak a cseresznyét lopják, hanem ráadásul letörik még az ágakat és galyakat is, még pedig nemcsak az országúton, hanem a házak melletti kertekben is. Ezekből az utmenti cseresznyefákból nálunk nyolc nap alatt, legföljebb a kopsz törzsek maradnának meg. Az emeletes házak mintaszerű "i il lák, tágasak és jól berendezettek. Tűzvész esetére gondoskodtak minden szükséges tűzoltás® erről. A gyermekek számára vannak Játszótereik nagy homok rakásokkal, amelyeken kedvükre játszhatnak és dolgozhatnak. Odamegyek az egyik játszadozó csoporthoz és a gyermekek illedelmesen köszöntenek. A kis fiuk egyike nagy homokterületet felosztott ágyakra, egy másik apró fekete földrakásokat szórt rá ezekre. Megkérdeztem tőlük, mit játszanak. — .Trágyát hordunk! —felelték fontoskodó arckifejezéssel. És ezzel rögtön megoldottnak találtam azt a talányt, miért van nálunk minden évben majd itt, majd ott, olyan borzasztó rossz termés, ami Németországban jóformán ismeretlen. Nálunk mindenfelé az a szokás, bogy a. trágyanyagot kihordják a legközelebbi gödörbe, hogy felhasználják a szántóföldek megtrágyázására. Itt a hat esztendős parasztfiucska i.s „trágyabordást" játszik és — ebből megértettem azt is, miért akad itt minden kis fickóra nadrág, míg nálunk a 'falusi fiuk sokszor még akkor is nadrág nélkül szaladgálnak, amikor már ütközik a bajuszuk. Nálunk, egyik helyütt ép ugy, mint a másikon, még minden ugy folyik, mint ősapáink idejében: túlságosan sokat bízunk a szerencsére és a véletlenre. A földet egy kissé felkarcolják az ekével, találomra rászórnak egy iküs magot és várják, mi jutalomban részesíti őket fáradságukért a ,ió Isten. iHa beüt, van kenyér és pálinka, ha balul üt ki, akkor a koldusbotra vagy a meghalásAi kerül a sor. Németországban is Istenihez tartják magukat az emberek, de mást következtetnek belől: — Isten ideadta a földet az embereknek, •— mondják — de a kart. munkára, a fejet gon dolkodálsra adta, tehát minden egyéb az ember dolga. Nos tehát, a földet és a munkára alkalmas kart néküntk is megadta az Isten. A mi parasztjaink is bőségesen áztatják földjeiket verejtékükkel és alaposan dolgoztatják izmaikat a mezei munkában — de hiányzik a fejmunka, a gondolkodás. lA mi 'falusi iskoláink egyáltalán nem alkalmazkodnak a mi parasztjaink szükségleteihez. Az iskolaidő alig több két-három esztendőnél és annak is a fele száraz hetüzéssel telik el, ellenben olyan ismeretekről, amelyek az észszerű földvniveléssel kapcsolatosak, szó sem esik. Mit szólanánik olyan kereskedelmi vagy ipari iskolához, amelyben a kereskedelemmel ,s ipari-ól egy szóval sem emlékeznek meg? És mit gondoljunk az olyan Ifalúsi iskoláról, amelyiknek a tanítója maga sem tud különbséget árpa és köles közötti Amíg ezelc az állapotok meg nem változnak, a német jólét a mi kiéhezett orosz falunk előtt megmarad elérhetetlen célnak. És Oroszországot az idegenben mégis gazdag országnak tartják. Amikor néhány évvel azelőtt egy német falusi korcsmában 7 lefekvés előtt még egy fél órácskára lementem a korcsma szobába és a pohár sör mellett üldögélő parasztokkal egyről-másról beszélgettem, egyikük megkérdezte tőlem, hová való vagyok. Amikor megmondtam neki, hogy orosz vagyok, azt mondta: — Ah, gazdag rszág az az Oroszország, gazdag nép az orosz! Ezt a megjegyzését benső nyugtalansággal hallgattam. IBgyl évvel előbb a Svájcban egy svéd deákkal találkoztam, ő tőle is ugyanezt a megjegyzést hallottam. Ausztriában egy esehliel, 'Franciaországban egy belga mérnökkel társalogtam és ezeknek is ez volt a véleményük: — Oroszország gazdag ország, gazdag nemzet! Az a vélemény, bogy Oroszország gazdag, bizonyára onnan van, hogy a mi külföldet járó embereink fele marokkal szórják a pénzt. Nyugaton úgy látszik, mindenfelé azt hiszik, liogy nálunk úgyszólván mindenki milliomos. — Szeretném, ha ugy volna, ahogy ön mondja, — feleltem a német parasztnak a korcsmában. iNem értette meg a szavaimat. — Hogyan? mondta. — önök táplálják gabonájukkal egész Európát, óriási a fakivitelük — rengeteg pénz folyik ezekből az országukba. Szerettem volna neki ezzel az orosz közmondással válaszolni: „A bor ugyan megáztatta a bajuszát, de nem folyt a szájába." De azt. hiszem, ezt sem értette volna meg. Röviden elbúcsúztam és fölmentem a szobámba. Oh igen, az én szegény „gazdag" Oroszországom! .,. Pulit! Testuérek férfi és női divatcikkek legnagyobb raktára. — :: Legmegbízhatóbb cég. :: Legolcsóbb beszerzési forrás. Csekonics-u. 6. Széchenyi-tér 17. Telefon 854. Telefon 855, Veszek viselt férfiruhát, tört aranyat, ezüstöt, ékszert, revolvert, értékes szőnyeget, cipőt — bútoron kivül mindent — a legmagasabb áron ht8I|6nifiPf. Groszmann Gyula BBVLS A Délmagyarország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81. iafili Imitt Várnay L Hifly%(sH(áOO«i> Szegeden. !• Az irodalom legnagyobb kincsei rendkívül leszállított áron szerezhetők be Hl 1916. junius 20-ig.