Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-04 / 131. szám

Szeged, 1916. junius 4. DELMA G Y ARORSZÁG T gondolkodott. Felöltötte magára a Kamó uj (kék zsaket-öltönyét és albban kisérte tisztes távolban József főherceget, akinek itt idézéséről riportot kellett csinálnia. Esti kilenc felé íjárt az idő, amikor Csoór betért a szerkesztőségibe, ahol nagy volt a felfordulás, mert mindenki a Kamó ,uj kék zsaket ját kereste. Megkérdezte az izgialom okát s mikor Kamó elmondta a kék zsaket eltűnését, Csoór a legteljesebb (nyugalommal jelentette ki, hogy rajta van a zsaket, neon kell tovább keresni. És már vetkőzni is kezdett. Kamó per sze korholta Csoórt, aki ügyet sem vetett a Kamó szavára és esaik annyit válaszolt: — Ez a zsaket sem lesz többet olyan uri társaságban, mint volt most, bogy rajtam volt. Megköszönhetnéd ám, Kamó... * Makó Lajos szinigazgatása idejében történt, hogy a társulat Znojemszky .Nándortö a karmestert, jubilálta. A társulat részéről a jubileumot Pethes Imre rendezte, aki mókából megtanította Znojemszkyt, hogy kell az embernek a közönség előtt meghajtania magát. Znojemszkyt nagyon izgatta a jubileum. Pethes kiadta a rendeletet, hogy fehér keztyüben kell a színpadon és a zenekariban, a pulpitus előtt megjelennie. Tudni kell, hogy akkoriban a színházi karmester katona-karmesteri öltözetet viselt még nappal is és kardot viselt, amelyet Pethes leszögezett, még pedig azzal az indokolással, nehogy Znojemszky kardaffért csinálhasson,, aminek a levét a színtársulat ihatná meg. Elérkezett a jubileumi est. A társulat a színpadon gyülekezett és mindazok, akik ünnepelni kívánták egyetmással a karmesteri Az első beszédet Makó tartotta és átadta az igazgatóság megemlékezését, száz darab uj veretű koronát. Majd Pethes .a társulat nevében köszöntötte .Znojemszkyt, akit ez.üst koszorúval tiszteltek meg. A közönség megemlékezését, négyszáz koronát, egy kis — nemzeti szinü szalaggal díszített — zacskóban az egyik színházi tudósító adta át az ünnepeltnek, mint néhai Kass Jánosné gyűjtését. És még sok mindent adtaik át a karmesternek, aki már roskadozott a sok virág és koszorú .alatt, amelyet a kezében tartott. Ünnepélyes csend következett. Mindenki azt várta, bogy az üdvözletekre mit válaszol Znojemszky. Az öreg egyszerre csak mérgesen megszólalt: — Az úristentől neki, hát hová tegyek én most mind ez tetet?... — Kitüntetések. Ferenc Salvator főherceg, mint az osztrák-magyar monarchia VörösKereszt egyleteinek védnökihelyettese, a királytól átruházott hatáskörében, báró Gerliczy Fólixné, önk. vezető föápolónőnek és dr. Turohányi Imre igazgató-főorvosnak a kadiékitményes II-ik osztályú díszjelvényt díjmentesen .adományozta. — A béke ügye a magyar képviselőházban Budapestről (jelentik: Az ellenzéki pártok juniius 6-án közös értekezletet tartanak, amelyen a junius 14-én összeülő képviselőiház ülésein követendő magatartásukat állapítják meg. Az ellenzék .a béke lehetőségének kérdésében meginterpellálja a kormányt. A közélelmezésre, a kiegyezési tárgyalásokra, és a Németországgal való kereskedelmi viszonyunk rendezésére vonatkozólag az ellenlzék szintén felvilágosítást kér a kormánytól. Az értekezleten szóiba kerül a lengyel kérdés is. — A román királyi család dunai kirándulása. Bukarestből jelentik: A királyi család a jövő hét közepén indul el a lapok által jelentett néhány napi dunai kirándulásra. — Az iskolaszék ülése. A községi iskolaszék szombaton délután dr. Góiál Endre elnöklésével ülést tartott. A szülők kórelmére az iskolaszék megengedte, hogy Csikós Gyula tanító a IV. osztályú tanulók részére póttanfolyamot tarthasson. A folyó ügyek elintézése után Tóth Antal népiskolai felügyelő nyugdíjaztatás iránti kérelme került az iskolaszék elé. Dr. Gaál (Endre méltatta, azokat az érdemeket, amelyeket a nyugalomba vonuló iskola,felügyelő három évtizeden át Szeged iskolaügyének fejlesztése körül szerzett és kérte, liogy az iskolatfelügyelő a szellemi vezetést továbbra is tartsa meg legalább ban mégis szépen fog hangzani, ha ebben a nagyfontosságú kérdésben Szeged teszi meg az első indítványt. Dr. Temesváry szerint a kvártélyadó asszonyokat kell társadalmi uton ellenőrizni és a bejárónői-rendszert kell megszüntetni. Végül dr. Forbáth szólalt fel Pálfy indítványa mellett és azt mondta, hogy békében lehetett arról szó, hogy valaki érzékeny, de most drákói intézkedéseket kell tenni a titkos betegségek leküzdéise érdekében. Dr. Pálfy indítványát dr. Wolf főorvos a közgyűlés elé fogja terjeszteni. HIREK 0000 Apró történetek. — Régi idők emlékei. — Néhay Kemechey Jenő egy szerkesztőségben dolgozott Csoór Gáspárral. Mindenki szerette, mindenki tisztelte nemcsak az irói és újságírói kiválósága, hanem az uri modora, a szeretetreméltó egyénisége miatt is. A város legelőkelőbb ^családjaihoz bejáratos volt s nem fordult elő olyan estély, amelyre meghívást nem kapott volna. Egy szombati napon .nagyban készülődött Kamó (ez volt a becéző neve) egyik előkelő ügyvéd családhoz, vacsorára. (Szép kék zsaketot csináltatott erre az alkalomra. Elérkezett az öltözködés ideje, de Kamó nem találta az uj zsaket-öltönyét. Kereste, kutatta (a szabó aznap hozta haza)., de mintha szőre-szálán elveszett volna, nem birt a nyomára akadni. Nagy izgalom volt a szerkesztőségben, mindenki azon tűnődött, hogy hova tűnhetett a remekibe készült kék zsaket? Csak Csoór nem volt a szerkesztőségben. Aznap ugyanis itt járt néhai József főherceg és a szerkesztő Csoórt. bizta meg a rlportcsiuálássál, aki nem dicsekedhetett valami bőséges ruhatárral. A megszorult ember ugy segit magán, ahogy lelhet, gondolta magálban Csoór és ugy cselekedett, ahogy A szabadulás. Irta: Biró Lajos. Olyan rossz volt, — beszélte előkelő, de kissé patetikus modorában a fiatal Laczffy mint amilyen csak egy szép, fiatal szinészlány lehet. Vannak ezeknél a színházaknál — magyarázta azután — fiatal lányok, akik valósággal gyerekek voltak, mikor a színházhoz kerültek. És mivel szépségük állandóan ki van téve néma bámulásoknak és hangos dicséreteknek, és mivel érvényesülésük útját más, szerintük öreg nőktől elzárva látják és mivel fiatal elméjüket és szivüket idő előtt rohanja meg a mérges suttogó tudás: rosszak lesznek, gonoszak, Uketlenek. Jól meg tudják magukat őrizni, mert tudnak mindent, de a lelkük meghal. Az egész lány maga a ragyogó szivtelenség, a testet öltött falánkság, csupa mohó, siván étvágy: hir, pénz, dicsőség, hódolás után. Még az indulataikat és ösztöneiket is megfojtotta a színház levegője, nem szeretnek mást, mint magukat, és nem érdeklődnek más iránt, mint a maguk hódítása, gazdagodása iránt. Ennek a ragyogó színházi bestiának a tipusa Tábor Panni. Akkor még nem volt primadonna, de már kezdett azzá lenni. És -tudta, az lesz. Én szerelmes voltam belé. Háromnegyed eve volt már, bogy ismertem. Hamar megbarátkoztunk, tegeződtünk és Tábor Panni a második hónapban azt mondta nekem: — Ha egy millióm volna, feleségül mennék hozzád. Ha egy milliód volna, szeretőd lennék. Igy csak jóbarátok lehetünk. Mindenáron el akartam hitetni magammái, hogy a jó barátság és egy-egy csók, amit néha kaptam tőle, elég nekem, de kegyetlenül szenvedtem. És ha néha kitört belőlem az indulat, Tábor Panni, ez a tizennyolcéves édesszemű baba, ez a lány, a tudás mosolyával válaszolt: — Majd ha előbb eljött a milliomosom. Felháborodtam ezen a cinizmuson, dc sokkal jobban szerettem, semhogy egy napnál tovább távol tudtam volna maradni tőle. Egy napon igy megismerkedtem nála Klein úrral, IKlein Salamonnal, a Gri'm és Hausner cég utazójával. Nem csekély idegenkedéssel fogtam először kezet vele. Alkalmatlan is volt és kellemetlennek is találtam, habár inkább arra lett volna ok, hogy megessék rajta az ember szive. Olyan ügyetlen volt, olyan szánalmas és olyan szerelmes.^ Esetlenül ült a szélien és nedves, könyörgő, nagy keleti szemeivel ngy nézett a ragyogó, rossz leányra, mint egy hü állat. Tábor Panni kegyetlen volt hozzá, olyan kegyetlen, mint amilyenek csak az alkalmatlankodó múlthoz tudunk lenni. Kiderült ugyanis, bogy Klein ur és Panni gyermekkori játszótársak voltak egy ferencvárosi kis házban, ahol az öreg Tauberuek — a Panni apjának — pálinkamérése volt. Az öregek itt abban is megállapodtak, hogy a két gyerek egymásé lesz, és ők menyasszonynak, vőlegénynek tekintették egymást. Panni azonban tizennégyéves korában egy napon, egy átkozott napon a sziniiskolába került és most. amig Klein ur szövöttárukkal látja el az országot Nagyváradtól Mezőkövesdig, azalatt Panni egyre távolodik tőle, egyre emelkedik, egyre csillogóbb magasságba, ugy, hogy az embernek könnyezik a szeme, ha sokáig néz utána. Akkor mindezzel nem igen voltam tisztában. Klein nr akkor csak alkalmatlan volt nekem, hántó, terhes és kellemetlen. Ö viszont irigyelt és gyűlölt engem annyival is inkább, mert nem tudhatta, hogy én is csak koldusa vagyok a Panni szerelmének és nem élvezője, Ihogy nekem is csak morzsák jutnak és hogy a teritett asztal másra vár. Valóban van-e szánalmasabb lény a világon, mint egy ilyen commis voyageur, aki egy primadonnába szerelmes! Ez még csak nem is diák, hogy bizonyos romantikája legyen a szerelmének. Ez .se hírt, se pénzt, se tapsot nem hozhat. Egy szövöttárunagykereskedő is gyenge legény a színfalak mögött, hát ínég valaki, aki csak az lesz, valamikor . . . talán. Hozzá képest én a kaszinóval, amelynek tagja voltam, a lapokkal, amelyekbe irok, a virágjaimmal, a nevemmel és a görög profilommal: a hódítás eszközeinek valóságos (kröznsaként tündököltem. Elég szűkkeblű voltam Klein urat mégis ki nem állhatni. Talán •az osztályösztön is megszólalt bennem, a gyűlölet az iránt, aki kemény munkával a helyünkbe dolgozza fel magát, aminthogy Klein