Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-04 / 131. szám

& p®!6!iK£s iparfejiesztes. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Megtisztelő íefozciitásának, hogy Kecskeméti Antal tisztelt 'barátom közérdekű indítványáról mondjam el a magam nézeteit, az alábbiakban teszek krózsé&'&S örömmel -elegét. A-z indítvánnyal csak igen röviden és szorosan a f-ő&érd&sel (foglalkozom, mert olyan óriási anyagot ölel fel, liogy köteteket lehetné, illetve kellene róla imi, Ka csak kissé részletesén foglalkoznám vele. A Keeskemétüféle- indítvány; a lehető legaktuálisabb és á legsürgősebb kérdést veti fel, az egységes iparpolitika' megteremtését W az iparfejlesztés mogin-ditását. Az incl'itválypzó érzi és tudja, hogy milyen, fontos a nostani időpont kihasználása. A mi iparunk szomorú állapotáról sokat lelctne elmondani, ezek a kérdések a nyilvánosság elé kívánkoznak, mert csak akkor talál latunk orvoslást, ha megismerik sérelmeinké. Azok fa bajok, amelyek most a mi iparunk fejlődését hátráltatják, a nyugati államcfclán is megvoltak, csakhogy ott idejében félisnerték a bajt és a teendők egész sorozatát foganatosították, hogy a. kisipart megmentsek ós mint termelő tényezőt megtartsák. Németországban -pl. valósággal (körülbástyázták a kisipart, hogy a technika fejlődése, a közlekedés rohamos haladása folytán megerősödött gyáriparral szem-ben megvédelmezz"51 Ennek a német iparfejlesztési politikának sohasem volt szembetűnőbb a hatása, mint most, amikor világosan mutatkozott, hogy a gyáripar nem ellensége a kisiparnak, a gyáripar mellett szükség van kézműiparra is, mert. a kézműipar kiegészítője a gyáriparunk és viszont a kisiparnak szüksége van a -gyáriparra. A mi kisiparunknak az a betegsége, hogy kisiparosainkban a kereskedelmi érzék abszolút hiánya mutatkozik, továbbá nagy betegsége kisiparunknak .a technikai fejletlenség, a tőkeszegénység és iparosainknak az iskolázatlansága. Németországban ezeket a bajokat mar a mult század ötvenes éveiben felismerték es az állam, valamint a városi hatóságok hathatós készséggel és bölcs előrelátássá s et tek a kisipar segítésére. Hogy ez valóban igy volt, idézem a német közgazdasági e et egy akkori úttörőjének. Schnltze^Delitsclmek 1853-ban a német feisi-par vedelmere tartott egyik beszédéből a következőket: „Valami alapos az az érzésünk, hogy kezmuiparun-k mai szervezetéhen, illetőleg szervezetlenségével a tőkével és .gyáriparral szemben egyáltalában fennt. nem állhat. Kézmüi,parosaink egyetértenek abhan, hogy ez igy nem maradhat. Csakhogy ahelyett, hogy előre törekednének, a régi állapotok visszaállításán fáradoznak. IEZ A törekvés épen olyan botor, mint aminő kivihetetlen. Semhogy a tőke, a kereskedelem. és a gyáripar hódításai felett keseregnének, inkább igyekezzenek maguk is a gyári termelésnek, a kereskedelmi szellemű munkának és a tőkének előnyeihez jutni, illetve ezeket az előnyöket saját részükre hasznosítani." Ez a .néanet kép 1853-ból, amelyben önmíjfcunkra ismerünk Magyarországban 1916ban. Azt hiszem, mi sem igazolja jobban á Kecskeméti-féle inditvány fontosságát, mint a f-emt hivatkozott idézet. A ma,gyár ipar fejlődését gátló akadályokat régi idő óta ismerjük, ezek az akadályok, mint már emiitettem, a kereskedelmi ismeretek hiánya, a technikai fejletlenség, az iskolázatlanság és tőkeszegénység. Ha ezeket az akadályokat elkezdenénk hengergetni a magyar ipa.r fejlődésének útjából, egyszerre meglenne a heiyes iparpolitikánk, amelyet esek részletkérdésekkel kell .kiegészíteni. Az iparfejlesztés egyéb módozatairól is lehetne beszélni, csak illetékes tényező kellene hozzá, amely előkészíti a talajt a háhorn utánra. Abhan a részben, eltér a véleményem a Kecskeméti-féle indítványtól. hogy nem a kamaráktól és ipartestületektől várom az iparfejlesztés megindítását, mert ez állami és főként városi feladat. A -kamarák és ipartestületek eddig is megtették kötelességüket, azonban anyagi érék, hiányában olyan irányban, mint azt az indítvány célozza, részt nem vehettek és részt nem vehetnek a jövőben j sem az iparfejlesztési .akcióban. A törvény egész pontosan körvonalazza azt ,a működési teret,, amelyben a kamarák és ipartestületek mozoghatnak és igy a törvéh'yszahta korlátok .'közül ki nem léphetnek. Igáz, éreztük, hogy az ipartestületnek közelebb kellene simulni az élethez, és j-chíban osszefüződm 'az 'iparosok gazdasági érdekéivel es bár erről sokat tárgyaltam az ipartestületben annak érdemes titkárával, Bozsó Jánossal, sajnos anyagi erő hiányában, más részről meg a törvényszabta korlátok miatt, az ipartestület működési körét meg nem változtathatta. Mi lettünk volna a legboldogabbak, ha az ipartestület a Kecskeméti-iféle indítvány irányában mozoghatna, ,de sajnes a törvény értelmében nem lehet más az ipartestület. sem, mint hivatal. Ha az uj ipartörvény elkészül, abban gondoskodás fog történni, hogy az ipartestület ne csupán a hivatalok számát szaporítsa eggyel, hanem hatásköre is legyen, amelyet az iparosok javára tölthet 'be. A Kecskeméti-féle inditvány az ipartestületektől ás kamaráktól várja, hogy a kisiparosoknak tanácsadója és gyámclitója legyen. Igaz, hogy neon hivalkodunk vele a testületnél, azonban nagyon sok esetben megtettük, hogy iparos-társainknak jó tanáccsal és útmutatással szolgáltunk, ez azonban nem elegendő, mert intenzivebben kellene a kisiparosok ügyeivel foglalkozni, és e -célból az ipartörvény tárgyalásának keretéhen fogom megtenni a javaslatomat: hogy a bevált iparf lügyelői intézmény keretéhen szervezzenek kisipari iparfelügyelői állásokat, vagyis repülő ipar felügyelőket, akik a kisiparost .felkeressék. tanításaikkal és tanácsaikkal ellássák. Ilyen ipartfelügyelői intézmény Ausztria bnn már van és sok hasznát veszik az iparosok. amennyiben az ilyen iparfelügyelők tanításának hatását úgyszólván kézzelfoghatráfog meg lehet állapítani. 'A Kecskeméti-féle indítványban nem találtam konkrét javaslatot a legsürgősebb tennivalóról, amely a mai viszonyok között máris megvalósitható és célravezető. Szerintem a legsürgősebb tennivaló, a városi közgyűlés által megszavazott iparos tanácsnoki állás betöltése. Töltsék be azt az állást a lehető legsürgősebben, még pedig a városi tanács egyik érdemes tagjával, akinek az iparügyek intézésében edid'ig is igen sokat köszönhetünk, vagy esetleg hívjanak meg erre az állásra olyan egyént, akinek eddigi közgazdasági munkássága garanciát nyújt arra, bogy ezt a nehéz hivatást várakozásunknak megfelelően fogja, betölteni. Ha ez a tanácsi ügyosztály megkezdi a működését, nem szabad más munkákkal, illetve munkakörrel elhalmozni, hogy teljes munkaerejét az iparfejlesztés ügyének szentelhesse. Az uj tanácsi ügyosztály megszervezése azonban csak akkor fog igazi értékes eredménnyel járni, ha megfelelő embert tudunk ennek a nehéz hivatalnak a betöltésére találni és ha. nem sajnáljuk azt az öszeget, amelyet erre a célra okvetlenül áldoznunk kell. Maga a tanácsnoki állás betöltése, illetve ezen ügyosztály felállítása nem elégséges, mert ahhoz, hogy ez az- ügyosztály eredményesen tudjon dolgozni, pénz is kell, még pedig .nem is kevés. Kis pénzzel ipart teremteni és a meglévőt fejleszteni nem lesz lehetséges, (Példákat sorolhatnék fel, hogy miként gondolom az iparfejlesztést megkezdeni, azonban a-ddig, amíg nincsen illetékes faktor, akinek kezébe eszméinket letehessiVk, ezeknek a felsorolása hiábavaló időpazarlás lenne. A Kecskeméti-féle indítványnak) va.n még egy része, amelyly-el röviden foglalkozni kívánok. Az indítvány a kamarák élére gyakorlati iparosokat, kíván állirtan|i, méltóztassanak megengedni, hogy felemlíthessem, hogy ugyanez a gondolat vezette akkor a szegedi iparosokat, amikor Bakay Nándor szegedi kötélgyártó mestert, aki később országgyűlési képviselője is volt Szegedne, a kamarában másodtitkárrá választották. Bakay működéséhez nagyreményeket fűzött a szegedi iparosság, azonban minden tendenciától mentesen tisztán a történeti hűség kedvéért konstatálnunk kell, hogy a működéséhez fűzött reményéket nem váltotta be. Pe dig Bakay Nándor vérbeli iparos vált, aki mint kötelesinas tanulta mesterségét és mint segéd gyarapította tapasztalatait. Be nemcsak a saját mesterségét értette és ismerte, hanem ismerte az egész ország ipari viszonyait, mert mint országos nevű iparos, hamar megnyerte iparostársai bizalmát, mint kitűnő szónok országos iparos gyűléseket irányított és valóban hivatott ismerője volt a magyar iparügyeknek. Mielőtt országgyűlési képviselővé választották, már számottevő érdemei voltak. Hogy nem tudott alkotni, azt nem rovom fel hibának, mert olyanok a kamarai hivatalnak a törvény által alkotott keretei, hogy az nem lehet más, mint hivatal. Es végül az indítványban egy kis ellenmondást látok, abban, amikor egyik részről alkotásokat sürget, produktív- munkát vár a kamaráktól ós ipartestületektől, másrészről pedig azt akarja kimondani, bogy a. kamarai titkár semmiféle ipari alakulatnál állást még tiszteletből se vállahasson. Kár v-olna ilyen határozatot kimondani, mert a „Szegedi cipő, csizma és papucstermelő szövetkezet" a „Festékáru szövetkezet," a szabó iparosok szövetkezete, soha meg nem alakultak volna, ha az iparasok vezető tisztviselői, a szóiban forgó szövetkezetek élére nem állanak és az iparosokkal egyenlő mértékben nem osztoznak az alkotás munkájában és a felelősségben. Sőt fontosnak és kivánatonak tartom, hogy az illető tisztviselő urak, szövetkezetek létesítésében -szerzett értékes tapasztalataikkal továbbra is támogassák a kisipart és épen azt tartom legkívánatosabbnak és legfontosabbnak, hogy ők maguk is aktív részt vegyenek — ínég fokozottabb mértékben, mint eddig — ilyen szövetkezetek alakításában. A kisiipar fejlesztésének kérdése nyolcvan százalék mértékben csak szövetkezeti alapon lesz megvalósitható, amiért is csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk az illető tisztviselő uraknak a szövetkezetek alakításában folytatott, a messze jövőre kiható, nagyértákü munkásságáról. Igaza van, Kecskeméti -Antal t. barátomnak, liogy a városi hatóság nem törődött ipari ügyékkel, mert csak vádoltuk a hatóságot ahelyett, hogy konkrét javaslatot tettünk volna. arra, hogy miként segítsenek a helyi iparon és mit tegyenek az iparfejlesztés érdekében. Meggyőződésem az, bogy ha olyat indítványozunk, amely megfelelő eredménnyel ke esegtet, a városi tanács nem lesz az iparfejlesztés ügyének ellensége. Az iparfejlesztést ott kell 'kezdeni a városnál, most már ne késlekedjünk, ne várjunk a munka megkezdésével egy percet sem, semmiféle felső irányitást vagy támogatást, pusztán a magunk erejére támaszkodva megtudjuk csinálni, mert minden eszközünk meg van hozzá, hogy ugy a kézműipar mint gyáripar fejlesztésében nagy eredményeket tudjunk felmutatni. Maradtam Szerkesztő urnák őszintén tisztelő híve Pálfy Dániel. ós iseróleli mindennemű bútorokat, antik és mütáryyakat(réglségek) fegyvereket és :-: záiogcédulákat. :-: Winkler S-, Szeged, MIkiidtti Rilodn-efn fi.