Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-22 / 145. szám

Szeged, 1916. Junius 22. DÉLIMAGYAIRORSZÁÖ 3 Iparfejlesztési politika. Engedje meg igen t. Szerkesztő ur, hogy Kecskeméti Antal ismert beadványá­ra, amelyben a Kereskedelmi és Iparkamará­tól intenzivebb és eredményesebb iparfej­lesztési politikát sürget, én is megtehesssm észrevételeimet a Délmagyarország hasáb­jain. Azt hiszem, abban a tekintetben mind­annyian egyetértünk, hogy általában a ma­gyar ipar — a kisipar és gyári ipar egy­aránt — az ország vagyonosodásának és közgazdasági kultúrájának még mindig nem oly hatalmas erőforrása, amelyből az állam jótétének életgyökereit megfelelő módon táplálhatnék és az sem szenved kétséget, bogy a világháborútól próbára tett anyagi 'teherbírás és a háborít után megoldásra váró szociális problémák ennek az erőforrásnak növelésére parancsolólag hivnak föl bennün­ket. A városok anyagi helyzetének riasztó1 képe az intéző körök segitőakcióját halaszt­hatatlan szükséggé emelte és bizonyos, hogy az elébünk tornyosuló nehéz feladatokkal csak akkor leszünk képesek megbirkózni, ha iparfejlesztési politikánkba tettrekészebb szellemet, nagyobb lendületet és teremtő erőt viszünk be és szakítunk azzal az indo­lenciával és ötletszerűséggel, amely a ma­gyar iparfejlesztést a múltban egységes program és öntudatos vezetés nélkül ke­zelte. Szeged város ipari fejlődése — sajnos — igen szomorú képet mutat. Nem akarok közismert fejtegetésekbe bocsátkozni azzal, hogy kimutassam annak a tételnek az igaz­ságát, amely szerint csak az ipari városok lehetnek igazán gazdagok és erősek. Sajno­sai! tapasztaljuk ezt különösen most, ami­dőn a városok anyagi teljesítőképessége roskadozik a háború terhei alatt. De a re­krimináció fölösleges is. A jövő perspektí­váját kell feltárnunk, amely a városi ható­ságok elé uj irányokat szab és az intéző ^köröktől eszméket, terveket, gazdag mun­kaprogramot követel. A Kereskedelmi és Iparkamara minden bizonnyal igen sokat és üdvöset tehet e té­ren. De a város hatóságának hathatósabb támogatása nélkül a Kereskedelmi és Ipar­kamara tevékenysége eredményre nem ve­zethet. A szegedi hatóság a múltban nem sok hajlandóságot és megértést tanúsított az iparfejlesztési törekvésekkel szemben. Ebben látom egyik főokát annak, hogy a város ipara a részvétlenség talajában neiíf nőhetett nagyobbra. Nem mondom, hogy a város az iparpártolási mozgalmak felkaro­lása elől teljesen elzárkózott volna, de nem tulajdonított kellő fontosságot annak, hogy Szeged ipara hatalmasabb lendületet nyer-e vagy sem. A háború után biin volna megmaradni az eddigi nemtörődömség és patópáloskodás — bár kényelmesebb — álláspontján. A városi tanácsnak intenzivebb .módon kell foglalkoznia az iparfejlesztési ügyekkel hogy ezt megtehesse, szervezni kell — a mint az már tervbe is volt véve — egy ipar­fejlesztési ügyosztályt, amely kizárólag a varos ipari ügyeivel foglalkozzék. Az ipar­fejlesztési , ügyosztály élére egy olyan ta­nácsnokot kell állítani, aki teljes munka­erejét az iparfejlesztési politikának szentel­hesse, nem, szabad tehát megterhelni ad­minisztrációs teendőkkel, amelyek alkotó­tehetségét guzsbakössék és munkájának eredményét kockáztassák. A létesítendő iparfejlesztési ügyosztály kezdeményezné, irányítaná az iparfejlesz­tési mozgalmakat, programokat dolgozna ki, amelyeknek megvalósítására igyekeznék megteremteni a feltételeket. Ebiben a mükÖ­Sajtóhadiszallás, junius 21. Az orosz harctér stratégiailag legfontosabb területén, Volhiniában az osztrák-magyar és német fegyverekre kedvezően haladnak előre az események, Lokaciíól északra, a Luga jobb­partján, valamint a Luga—fLipa-vonaltól •északra hiába kísérelték meg az oroszok, hogy előrejussanak. A Stochod-szakaszon visszavetettük az oroszokat és a szövetséges csapatok e he­lyen tért nyertek. Kisielin községet, amely­ért három napig elkeseredett küzdelem volt, visszafoglaltuk. , A Styr középső részén, Sokul és Kolki között az oroszok ismét 'hasztalanul tettek kísérletet az átkelésre. A junius 18-án Lopusznónál vivott har­cokról utólag azt jelentik, hogy a vissza­vonuló orosz gyalogságot saját gépfegyve­reikkel és ágyúikkal lőtték és hogy az orosz tisztek korbáccsal hajtották visszafelé a katonákat. Az orosz csapatok a két tiiz közé szorítva rengeteg veszteséget szenvedtek. Az ellenség gyilkos taktikájának dacára sem tudott ezen a frontszakaszon eredményt elérni. Bruszilov kezd diszkrét lenni . . . Amsterdam, junius 21. A Telegraaf-nak jelentik Pétervárról: Bruszilov tábornoküfik az a célja, hogy szakadatlanul üldözze az ellenséget, azonban progmmmjában nincse­nek meghatározott geográfiai pántok, ame­lyeket föltétlenül meg kellene hódítani. Az a vélemény, hogy az ellenséges csapatok­ban való kártevés sokkal fontosabb, mint egyes hangzatos nevü helységek elfoglalá­sa, ami nagy áldozatokba kerülne. Oroszország négymillió uj katonát küldött a frontra. Basel, junius 21. Az orosz frontról To­kióba érkezett Salaiba japán alezredes egy ottani szerkesztőnek kijelentette, hogy Oroszország csaknem négymilliónyi uj ka­tonát állított ,a Rigától a román határig ter­jedő frontra. Oroszország Kurland fölsza­badítására is meg fogja indítani az offen­zívát. Az orosz kereskedők őszre Tárták a kékét. Berlin, junius 21. Az orosz határról je­lentik: Az orosz offenzíva első sikereinek idején a pétervári, moszkvai és odesszai kereskedelmi körökben igen nagy várako­zást fűztek az elkövetkezendő események­hez. Igy például Odesszában már üzleteket kötöttek Franciaországgal a béke idejére, désében aztán .. nagy segítségére lehetne a Kereskedelmi és Iparkamara is, amely Sze­ged iparügyének tudomásom szerint leg­utóbb, is kiváló szolgálatot tett. Egy gyár és egy nagyobb ipari üzem sérelmét igyek­szik orvosolni. A Kereskedelmi és Iparka­mara, a hatósággal karöltve ily módon meg­alapozhatják , Szeged ipari fejlődésének szebb és biztatóbb jövőjét. Közérdekű soraimnak közlését kérve, vagyok, Szerkesztő urnák tisztelő hive: (Aláírás.) aaaBBaaniasBssaaaaasaaBaaiaeessasaBiBaBaBasBaaBBMa mert mindenki meg volt győződve, hogy az idei ősz meghozza a békét. Most már nagy a csalódás, mert belátják, bogy az orosz offenzíva már tul van a tetőpontján ugy Volhiniában, mint Galíciában és Bukoviná­ban. A pétervári politikai szalonokban láza­san várják, mikor lépnek offenzívába az angolok. Az orosz katonai körök már csak azért is szükségesnek mondják ezt az offen­zívát, mert csak igy lehetne megakadályoz­ni, hogy Németország a nyugati frontról csapatokat küldhessen Volhiniába és Galí­ciába. A Times kritizálja az orosz offenzivét. — Ha Hindenburg fölébred téli álmából. . . — llá(ja, junius 2.1. A Times junius 13-iki száma vezércikkben, foglalkozik az orosz of­fenzívával. Azt állítja, hogy a támadás meg­lepte Auszt ria-Magy arországot. Az offenzí­vának legnagyobb sikere eddig Volhyniában volt, ahol az oroszok Kővel elérésére törek­szenek. Figyelemreméltó a .cikk hűvös, csak­nem szkeptikus hangja, a mellyel Oroszor­szág sikereit kritizálja és az. a nagy respek­tus, amellyel Hindenburg ismeretlen tervei iránt viseltetik. Elítélő szavakkal illeti az angol sajtót is, amely mindjárt az első orosz jelentésekre sietett megfújni a győzel­mi harsonákat. A cikk végső következtetése igy szól: Minket nem vezet a rajongó képzelődés, amely rögtön kigyullad Angliában, ha a cár lobogóit valami győzelem kiséri. Az angol közvélemény egyik legnagyobb hibája, hogy mindig csak Oroszországtól várja a lehetet­len dolgok végrehajtását. Nekünk magunk­nak is óriási hadseregünk van a nyugati fronton, azonban senkisem követeli tőle, hogy néhány nap alatt Berlinbe masírozzon, miután áttörte a német frontot H,a azonban Oroszország fegyvereit siker koronázza, rög­tön a legmesszebbmenő következtetéseket fűzik hozzá. Az orosz légió rengeteg tömege hipnotizálja az angol agyakat. Mikor Nihola­jevcAs Miklós nagyherceg tél közepén elfog­lalta Erzerumot, egyes rajongó tollak siettek megírni, hogy az orosz lovasság néhány nap múlva el fogja érni a Boszporus partját. Mi­kor az orosz hadoszlopok rendkívül heves harcok után megszállták a Kárpátok néhány szorosát, rögtön készen voltak Angliában azzal a következtetéssel, bogy. a kozákok csakhamar leereszkednek a magyar búzaföl­dekre és meg fognak jelenni Budapest ka­pui előtt. — Most, midőn az orosz hadsereg kétség­telen sikereket ért el Aüsztria-Miagyaror­szággal szemben, ismét működik a fantáézia Volhlníábaíi visszaszorítjuk az oroszokat.

Next

/
Thumbnails
Contents