Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-21 / 144. szám

4 DÉL&íiÁÜYARüRSZAÖ Szeged, 1916. junius 21. 50.000 koronát fizetett ki; 34 ezeret a vá­lasztmány megkérdezése nélkül. A jogtala­nul kiutalt összegek közé tartozik az 5200 korona is. A Vöröskereszt megbízottja: Hogyan van az, hogy Önök, akik résztvettek az alap­szabályok megalkotásában, nem akadályoz­ták meg, sőt jóváhagyták a 6000 korona ki­utalását. Elnök: Megtiltom, hogy erre válaszol­jon ! Csukásy védő: Védencem érdekében én teszem fel ezt a kérdést. Sándor: Az alapszabályokat nem én, hanem Andreics elnök készítette. A szegedi ntra vonatkozólag előadja a tanú, hogy nem az Emke, hanem Andreics személyes érdeke volt, hogy a Dmke ülésén a három kiküldött tag megjelenjék. Ott vol! a gyűlésen, amikor Floris doktor fizetés nél­kül ajánlotta fel az egyesületnek szolgálatait és Andreics a vejét, dr. Toldy Lorándot aján­lotta. Az elnök: Hogy nem vették fel a jegy­zőkönyvbe, bogy az orvos nem kap fize­tést? — Senki sem szupponálta, hog.y fizetést kapjon. Andreics a saját elhatározásából utalt ki 1200 koronát. Az elnök: Maga irta azt, liogy szobát rendezzenek be részére a hivatalos helység­ben, mert ha az oroszok Kolozsvárra jönnek, ide akar menekülni? — Ki van zárva! Ez inifámis rágalom! Szembesitik Antallal, aki azt mondja, hogy Gallovich mutatta az elnök ezen leve­lét. A levél gépírásos volt. Zboray védő: Tett volna ön az üzelmek miatt feljelentést? — Nem! — Fentartja az Emke a feljelentést? — Nem a mostani vádak alapján, de az ügyészség eljárását nem akarja taglalni. Én magánjogi szempontból fogom fel a kér­dést. Sándor József kihallgatása után, félti­zenkettőkor, az elnök szünetet rendelt el. (A délutáni tárgyalás.) Szünet után Csorba Gézát hallgatta ki a biróság. Elmondotta, hogy Antal Nándor a plakett-akcióra 5000 koronát csalt ki tőle azzal, hogy nagy haszon lesz. Mikor Gallo­vich megtudta a dolgot, visszafizettette a pénzt; kára nincsen. Elnök: Ha a királyi ügyészség az erre vonatkozó vádat elejtené? — Nem veszem át! Thaly Lajos nyomdász elmondotta, hogy 1.400.000 számoló cédulát és 8 millió darab levéldiszt készített. Marich Ernő igagató azt vallja, hogy 45 koronát küldött a Vöröskeresztnek tag-> ságidij fejében. A pénzt, mint ismeretes az Emke megtartotta. Postatakarékpénztár; csekkel küldte el a pénzt és ráírta, hogy a Vöröskeresztnek küldi. Kun Ella, aki az Ernke-kollégiumnak volt a gondnoknője azt vallja, hogy az ado­mányoknak N. N. .cimre való elkönyvelése Gallovicihnak intézkedésére történt. Elnök: Vanre tudomása arról, hogy a pénztári naplóból lapokat téptek ki? — Igen! Gallovich tépte ki azokat a la­pokat, amelyek Andreics tételeire vonat­koztak. Gallovich: Ez igaz. A lapokat azért tép­tem 'ki, mert nem odavaló tételeket tartat uraztak. Az elnök ur privát kiadásai voltak bejegyezve és miután kifizette ezeket, kitép­tem a lapokat. Ezekre a lapokra egyéb téte­lek nem voltak könyvelve. A tanút vallomására megeskették. Nagy Pál kollégiumi igazgató volt a következő tanú, aki a könyvelést végezte. Elmondja, hogy olyan pénzeket is helyeztek el bankokba, melyről a Vöröskereszt nem íudott. Elnök: Gyanús volt ez önnek? — Kissé gondolkodóba estem, de nem találtam olyannak a helyzetet, mintha a •pénzt elakarnák rejteni. Kálmán Géza lényegtelen vallomása után Szilágyi Máriát hallgatták ki. Azt mon­dotta, hogy Galloviah utasítására több ado­mányt .N. N. cimre könyvelt el; ezek az ado­mányok 2—4—5 koronás tételekről szóltak. Elnök: Miért történt ez? — Galloviclh azt mondotta, ne jusson a Vöröskeresztnek. — Szó szerint ezt mondotta? — Szó szerint már nem emlékszem rá, de határozottan tudom, liogy az volt az ér­telme. — Figyelmeztetem, hogy a rendőrségen nem ezt vallotta. — Határozottan mondhatom, hogy Gal­loviclh szavainak ez volt az értelme. A pénztári könyvből hány lapot semmi­sítettek meg? — Nem tudom. De azt tudom, hogy né­hány lapot megsemmisitettek és még az új­ságok'közlése előtt visszafizették a privát célra bevezetett összegeket. Arról is tudok, ihogy Sorbán tanácsos megfigyeléséről Gallo viűh intézkedett és 20 koronát adott át An­talnak, hogy juttassa el a detektivne'k. An­dreics a legnagyobb bizalommal viseltetett Gallovich iránt. A leveleket Galloviah fogal­mazta. A tanú megesketését sem az ügyész, sem a védők nem kívánták. A tárgyalást ezután az elnök berekesztette és folytatását szerda reggelre tűzte ki. Románia nem köt gazdasági szerződést Törökországgal Bukarest, junius 20. A központi kiviteli bizottság tegnap ülést tartott, amelyen kizá­rólag a Törökországgal 'létesítendő gazda­sági megállapodás kérdésével foglalkozott A bizottság elhatározta, hogy Románia nem köt szerződéses gazdasági megegyezést Tö rökorszúggal. Az árucsereforgalmat kölcsö­nösen továbbra is lebonyolítják, a kiviteli bizottság azonban esetről-esetre mindig kü­lön fog határozni. Jó hirek a török harcterekről Köln, junius 20. A Kölnisclhe Zeitung szófiai távirata szerint a török harcterekről folyton jó hirek érkeznek. Dzsemal basa ke mény ökle megakadályozta azt az angol­francia kísértetet, hogy zavargást támasz-* szon Szíriában. Arról is hirök érkeztek hogy a szent háborúra való fölhívás nagy hatást, keltett .Indiában. A tanyai vasút és a szegedi érdekek. A jövendő tanyai vasútnak első sorban szegedinek kell lennffe és a szegedi érdeke­ket kell szolgálnia. Ezért helyrehozhatatlan liba azt az államvasutak intézményébe be­kapcsolni. A magunk erkölcsi és anyagi ere­jére vagyunk utalva. Ha már elhatároztuk, íogy szegedi közvagyonból létesüljön a ta­nyai vasút, annak első sorban a szegedi ér­dekeket kell szolgálnia', Szeged élelmezését kell ellátnia és a szegedi földök megművelé­sét megkönnyitenie. Ezt pedig ugy érhetjük el, ha a tanyai termelőnek megkönnyítjük a piacralhozatalt. Ezzel önként adódik a tanyai vasút kiindu­lási pontja a vásárcsarnokból. Innen csat­lakozhatunk az államvasntba a transrtó for­galom számára és a jövendő tiszai kikötőbe. Nem ilyen egyszerű a végállomás kér­dése és a vonalvezetés. Eddig a vonalveze­tés képezte a tanyai vasút létesítésének fő­akadályát. Ma, amikor a kulturországokban a mezőgazdasági vasutakat kívánják a több­termelés szolgálatába állítani, ez a kérdés is sokat vesztett súlyosságából. A vasút a jövendő országútja. Tehát épen ugy, mint ahogy a fővonallal képesek vagyunk az elsőasztályu országutakat men­tesíteni, ugyanúgy építhetünk szükség sze­rint a rendes nyomtávú tanyai vasúthoz keskenyyágányu szárnyvonalakat és a szárnyvonalak végpontjaihoz csatlakoztat­hatjuk a transportábilis mezei vasutakat, amely utóbbi olcsóságánál és rendkívüli mozgékonyságánál fogva hamar elterjed a magántulajdonban is. Igy aztán minden köz­igazgatási nehézség nélkül összeegyezik a magánérdek követelménye a közérdek kívá­nalmaival. Ma már most meggondoljuk, liogy a városi vásárcsarnok az elsőrendű gócpont, a keskenyyágányu elágazás a másodrangú és tovább a mezei vasút harmadrangú góc­ponttá válik, a gócpontok ismét nagy szere­pet játszanak az intenzív mezőgazdaság szempontjából a többtermelés érdekében. Ha a gócpontokon közös szérűk létesülnek és a mag közraktárakban halmozható föl, a me­zőgazda kiméivé lesz a nem kívánatos köz­vetítő kereskedelem káraitól és a behordási költségek csökkentésével lényegesen olcsób­bá teszi az előállítási költségeit. Mihelyt a behordást megkönnyítjük a termelőnek, több igája marad az őszi szán­tás előkészítésére és a talaj megmunkálásá­ra. Viszont, ha a tanya könnyebben megkö­zelíthető a fiitőnyagok számára, hamarosan elterjednek a gazdasági gépek és tért nyer a mezőgazdasági ipar. Ezen az alapon nemcsak hasznot haj­tóvá tehetjük ezt a közlekedési vállalatot, hanem fejlődésképessé is. Az egyetlen fölté­tele ennek, hogy saját erőnkben bizva fog­junk minél hamarabb a munkához. Azt, amft a német kormány képes volt megcsinálni Délnémetafrikában a hottentották és hererok között, mi is képesek leszünk a saját pátri­ánkban. Viom. A Délmagyarország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81.

Next

/
Thumbnails
Contents