Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-03 / 130. szám

Szeged, 1916. junius 3. BlLMÁöYÁ»OI§E£t 5 HIREK 0000 Az öreg nyugalmazott kalózkapitány megtömte a kis rövidszárú -.fa-pipát, aztán a társaság unszolására előadta élete történetét. Mindig sejtettük, hogy az öreg főnemesi családból származik, bár tetteivel mindig ráicáll'olt erre és viselkedésével is palástolni igyekezett főúri mivoltát, de minket — a (barátait — nem tudott megtéveszteni. Most is szerényen ki akart térni az elől, liogy életének fordulatos történetét nyilvánosságra 'hozza, de nem lehetett, mert a hölgyek körülcirógatták az öreget, aki a nőktől sohasem tudott seiriirBt megtagadni. Rossz nyelvek híresztelik, hogy a férfiaktól annál inkább. Az öreg kalóz végre is beadta a derekát és miután lecsúsztatott néhány palack sherryt, összefüggéstelenül, de annál zavarosabban a következőkiben ismertette élete folyását: — Egész kiesi koromban születtem, az atyám sorba jó-tábornok volt, a Hortobágyon. Atyám kissé rövidlátó volt, tetszik tudni a délibábok gyakori játéka kártékonyán hatottak a szemidegeire. Mint történhetett aztán, hogy engem évekig lánynak tartott és csak akkor jött rá a tévedésére, amikor egyetemi tanulmányaim elvégzése után nősülni akartam. Szerencsére nem fogta fel valami t ultra,g-iiknsam az esetet és maga is jókat nevetett a tévedésén, pedig már férjet is keresett számomra. Katonai pályámat ,a fnrvézereknél kezdtem, minit egyszerű, szürke őrnagy, majd önkéntes i évemet a -dragonyosoknál szolgáltam le. A n agy gyakorlatokon a főherceg is megjelent. A kapitányom egy fontos parancsot "bízott rám, ami annyira megnyerte a főherceg tetszését, ho-'y levette a melléről a saját kitüntetését és az én mellemre tűzte. A főherceg, aki tüzoltöfőparanesiioki egyenruhában volt, egy ideig összehúzott- szemöldökkel vizsgálta az arcomat, majd meglepetten felkiáltott: — Álherceg legyek, ha te nem hercegi csalá dhól származol! Zavarba jöttem, mert. sohasem szerettem előkelő .származásommal kérkedni, de a főherceg parancsára mégis el kellett mondanom, miért, nem használom a hercegi címet. Elmondtam, ahogy történt, elbeszéltem azt a családi drámát, amely az egésznek kiinduló pontja volt. TTgy történt az eset, — persze feszes kaptáikban adtam elő, hiszen bonvédhúszár százados voltam, a tereniburáját, — liogy néhai nagyatyám, az isten nyugosztalja, nagyon büszke volt. Egy íziben valami csekélységen összeszólalkozott a bátyjával, aki hercegi házunk nesztora volt. Már nem emlékszem, miről vitatkoztak, csak azt tudom, hogy valami negyven milliót veszített a nagyatyám, — az isten nyugosztalja őfenségét — előtte való estén lóriimon. A vita egyre hevesebb lett, végre is nagyatyám, — nagyon hevülékeny természetű ifjú volt — visszadobta a hercegi címet és azóta nem élünk vele. A főhercegnek láthatólag imponált nagyatyám nyakassága, mert nyomban felterjesztett kitüntetésre. Meg is kaptam a nagy ezüst érmet a gyémántokkal. Ha akarjátok látni gyermekeim, látogassatok meg, ott hever valahol az etuzseren. 'Amikor az évemet leszolgáltam, az ezredesem napiparancsban megdicsért és a hadsereg nevében felszólított, liogy aktiváltassam magamat. Amikor -ez történt, az egyik főhadnagy gúnyosan mosolyogni kezdett. Ezen én annyira dühbe jöttem, hogy valószínűleg inzultáltam. Párbaj lett a dologból, negyvenszeri golyó váltás, bandázs nélkül. Ha jól emlékszem, egyikünk halva maradt a küzdőtéren. Körülbelül elmondtam mindent. De nem, nem volna tökéletes elbeszélésem, ha az arabsló történetét- elhallgatnám. Ulánus-'kadett- koromban történt. Veszettül -csinos kölyök voltain, pedig a hajam már deresedni kezdett. gráffal fogadtam, hogy egy szál kifeszített kötélen átmegyek a Szajnán. Én százezer aranyat tettem a gróf arabs-lova ellenéhen. Felhajtottam néhány kupica konyakot, azután, — ugy emlékszem, mintha ma lett volna, — 21/-' másodperc alatt átszaladtam a kötélen a viz fölött, A túlsó oldalon várt a ló, rápattantam és hazanyargaltam ősi birtokunkra ... Ez volt aztán a bravurstikli... Az öreg kalózkapitány arca lázban égett, keble viharzott, amikor a régi idők szép emlékeit lelki szemei előtt elvonultatta. Aztán .erőt vett magán és egykedvűen tovább pipázott. — Gróf Tisza István a királynál. Bécsbő! jelentik: Gróf Tisza István miniszterelnök pénteken reggel Bécsbe érkezett és a bankgassei magyar házban szállt meg. Röviddel megérkezése után báró Roszner Ervin, a király személye körüli miniszternek látogatását fogadta, akivel hosszabb ideig 'tanácskozott. A miniszterelnök délben kihallgatáson jelent meg a királynál. A kihallgatás után báró Btitián István külügyminiszterrel tanácskozott. — Bocsánat, ez csak tiz pfennig! Kávéházakban, vendéglőkben, üzletekben mind gyakrabban találkozunk ezzel az udvarias tiltakozással, amelyeknek az a forrása, hogy túlságos élelmes emberek im-már német tizpfennigeseket tervszerűen összegyűjtik, liogy mint magyar huszifilléreseken adjanak tul rajtuk. Azonban bármennyire becsüljük is a nemét szövetséget és a német pénz értékét, de a mi husz filléreseinket mégis többre kell tartanunk a német tiz pfonnigesuél. amely nagyságát tekintve, könnyen összetéveszthető magyar riválisával. A tiz .pfenni-geseklcel való „tévedések" azonban gyakran ópenséggel nem jóhiszeműek, és az utóbbi időben Szegeden annyira otthonosá lettek, hogy komolyan veszélyeztetni kezdik a közönség érdekeit. Ugyanis az igy elcsúsztatott pénzeknek meg van az a rossz szokásuk, hogy mihelyt mint magyar luisz filléresek elkeltek, azonnal újra magukra öltik Pfennigjellegüket és mint csengő csalódások lapulnak meg a károsultak zsebében, ahonnan csak akkor merészkednek ismét elő, ha kártya- vagy dominójáték közben fizetésre kerül a sor. -- Bocsánat, ez csak tiz pfennig — hallatszik ekkor újból, mire a visszautasított tréfásan-komolyan igy riposztoz; — Nincs a teremtésben vesztes csak én! (Eleintén ezek az esetek talán mulatságosak is voltak és mint a háborús idők egyik tünetét meg is mosolyogtuk őket. De most már kezd egy kissé elfajulni a dolog. És minthogy az ismételt aposztrofált kitételben a „bocsáiiat"-on mind halkabb lesz a hangsúly, a jóhiszemű tévedést illetőleg a bizalom kezd megrendülni, az mlvariaskodásból végre is gorombaság lesz és az emberek nem azzal utasítják vissza az odaesusztatott pénzt: „Bocsánat, ez csak tiz pfennig!", — hanem igy: „Hallja uram, maga be akart engem csapni!" Azért egy kis óvatosság nem árt, nehogy elveszítsük a türelmünket és a körmükre koppintsunk a csökönyös tévedőknek. , — A kereskedelmi és iparkamarák országos nagygyűlése. Az ország kereskedelmi és ipari kamarái Debrecenben országos gyűlést tartanak, amelyen alaposan megvitatják azokat a kérdéseket, amelyek elintézése szoros összefüggésben- van Magyarország jövő fejlődésével. A kongresszus azzal a kérdéssel kiván elsősorban foglalkozni, liogy a háború után mikép lássák el nyersanyaggal az ipart, különösen azonban a kis- és középiparosokat. Emellett természetesen most kell már gondoskodni arról is, liogy a liáborn miatt pénztelenné vált és nyersanyagaikból kipusztult műhelyek iparűzési aktivitásúkat ismét megkezdhessék és már ma meg kell állapitan i azt, hogy az ilyen ipari műhelyek és 'kereskedelmi üzletek tulajdonosait miképen lehet és miképen kell boldoguláshoz segíteni. A most tárgyalás alatt levő állami munkaközvetítési törvény tervezetét is ezen a kongresszuson kívánják megvitatni, ugy szintén a rokkantak foglalkoztatásának nagy problémájánál is keresni fognak olyan megoldást, amely lehetővé teszi, hogy az állami robkantliivatal a vidéki kamarákkal együtt tudjon megfelelni hivatásának és vidéki központok gondoskodjanak majd arról, hogy a hadi rokkantak régi mesterségükhöz visszatérhessen-ek.-A kereskedelmi és iparkamarák debreceni kongresszusa lesz az első mozgalom, amely országosan és részletesen foglalkozik a ihéke után megoldásra kerülő problémákkal. A kongresszus elé nagy érdeklődéssel tekint az egész ország. — Kitüntetett szegedi zászlós. Lindenfeld Sándor zászlóst és gépifegyver-osztag parancsnokot, Lindenfeld Bertalan szegedi cukorgyáros fiát, az ellenséggel szemben tanúsított vitézségéért ezüst éremmel tüntették ki. — A pénzügyminiszter elismerése a szegedi bankoknak. Dr. Teleszky János pénzügyminiszter a negyedik hadikölcsön sikere érdekéhen kifejtett buzgó tevékenységért az alábbi elismerő levelet intézte a szegedi bankokhoz: Tisztelt Igazgatósági A hadi szükségletek fedezése céljából kibocsátott negyedik hadikölcsön jegyzése —amint már most megállapítható — a jogosidt várakozást messze meghaladó sikerrel záródotti. Az ország pénzintézeteinek hatalmas hálózata és kipróbált hitelszervezete ezúttal is hazafias lelkesedéssel és közgazdasági hivatásuk teljes átértedével készségesen állott a hadikölcsön elsőrendű fontosságú ügyének szolgálatába és e kölesöinkibocsátás minél jelentősebb sikeréhez fűződő nagy pénzügyi és közgazdasági érdekeknek teljes- mértékben való felismerésével, az ország minden részéhe 'elhatok), céltudatos működést fejtett ki az iránt, hogy a negyedik hadikölcsön jegyzésébe a rendelkezésre álló összes szabad tőkeerők bevonassanak. Különösen ki kell emelnem azt a nagy odaadást, lelkes készséget és fáradhatatlan buzgalmat, amellyel pénzintézeteink kipróbált és szakavatott tisztviselői kara az öt hétre terjedő jegyzési idő alatt, a számra és összegre nézve egyaránt jelentékeny jegyzések sima, pontos és gyors lebonyolítását országszerte lehetővé tette és a jegyző feleknek szakszerű felvilágosítással s készséges útmutatással szolgálva, a kölcsön jegyzését hathatósan előmozdította, örömmel állapítom meg, hogy pénzintézeteink és azok tisztviselői kara e becses közreműködésükkel az ország pénzügyi és közgazdasági életének egyaránt kiváló szolgálatot teljesítettek és méltán kiérdemlik a nemzet háláját és elismerését. Pénzintézeteink kiválóan eredményes szerepe a negyedik hadikölcsönnél újra bizonyságot szolgáltatott arra nézve, hogy pénzintézeteink közgazdasági és pénzügyi életünknek egészségesen megalapozott és hivatásuk magasla, tán álló nagyfontosságú szervei ós nemcsak a