Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-16 / 140. szám

5 DÉIMAGYARORSZAG Szeged, 1916. junius 16. A tanyai vasút. 55 Csütörtökön egyszerre a legnagyobb városi tervek élére került a tanyai vasiit ügye. Idestova tizenöt éve, hogy a vasút épitésének kérdése a helyi közélet .hullá­main hánykódik, jövőre lesz tiz éve, hogy a közgyűlés nagy többséggel az élpités meg­kezdését elhatározta. A főispán erős keze most olyan lendületet adott ennek az egy­szerű ügynek, amelyet itt problémává bo­nyolítottak, hogy a legkomolyabban bizni lehet abban, 'hogy a iháboru befejezése után rövidesen hozzá lelhet fogni a munkálatok­hoz. A húszmilliós beruházási kölcsön föl­vételének kapcsán szóvátettük ezen a he­lyen. hogy ezzel a pénzügyi tranzakcióval egyidejűleg a város szakreferensén kiviil •másnak is hallatni kellene szavát. Szeged nem. vehet föl kölcsönt azért, hogy több kamatot fizessen utána, mint amennyiért el tudja helyezni. Határozott rendeltetés nélkül a város akkor sem vethet igénybe köl­csönt, ha többet tud az igy szerzett pénz­zel keresni, mint amennyibe van neki. Ilyen szerepre a hatóság még átmenetileg is csak ugy vállalkozihatik, ha arról van szó, hogy az a munka, amelyhez hozzáfogunk, eltart két és fél évig és a tanács a város vagyo­nának gondos sájfárjfakant ez alatt az idő alatt is minél busásabban akarja gyümöl­csöztetni azt a pénzt, .amelyet a munkála­tok még föl nem emésztettek. Igaz, hogy a pénzügyi tanácsnok ur felsorolta azokat az elsőrendű munkákat, amelyek végrehajtá­sát továbbh'alasztani nem lehet. Tudtunk­kal a város régen tul van az ilven felsoro­láson, hiszen például a csatornázásnak éveken át kirendeltsége volt, amely magá­tól a hatóságtól nyert információink sze­rint sok és alapos munkát végzett­Ha a kölcsön fölvételének egy véletle­nül érkezett kedvező ajánlat adott újból ak­tualitást, régi terveinknek a megvalósításig való előkészítését az idő parancsolja ránk. A vízvezeték, a csatornázás, a kövezés lé­tesítése elsőrendű városi kötelesség. A kór­ház épitésénél joggal igényelhetünk állami támogatást, vizről és csatornáról a magunk erejéből kell gondoskodni. Nem fog azon ki­vüí ártani, ha a békekötés után közvetlenül elkövetkező események felkészülten találják a várost és szerintünk élhez a felkészültség­hez nem kis mértékben tartozik hozzá az, Ihogy munkára találjon itthon az a sok-sok — 'sajnos nem tiz és tizezer — szegedi mun­kás, aki a lövészárokból visszatér rendes polgári foglalkozásához. íRitkán adatik hatóságnak alkalom ar­ra, hogy elsőrendű szükségletét kielégítő, értékes intézmények megteremtésével egy­idejűleg ilyen nagy célt is szolgálni tudjon. Az alkalmat annyival kevésbé szabad el­szalasztani, mert a hatóságnak kötelessége is a kérdéssel foglalkozni, a 'háború utáni időkre ép ugy fel kell készülnie, mint a had­seregnek a háborúba. Nem lelhet arra a ké­nyelmes álláspontra helyezkedni, hogy ez állami kötelesség. A dologban egyébként té­vedés is van, azon kiviil az állam nem indii­iiatja meg a miunkáícnaik azt a tömegét, a melyre szükség van és miért kezdien a vá­ros egy munkához 1918-ban. ha 1917-ben is hozzákezdhet, amivel még nagy lokális célt is szolgál. Ha most itt őszintén meg akarjuk írni a véleményünket a főispánnak a tanyai vas­út ügyéiben való kezdciménvezéséről, dics­himnuszt kellene róla mondanunk. Ettől tar­tózkodni kivárnunk. Lehetetlen, hogy meg ne tudja a város minden polgára tudása gaz­dagságát, tapasztalatai bőséges forrását, realitását a tervezésre erejét és törhetetlen­ségét a kivitelre. Hitünk és meggyőződé­sünk, hogy a tanyai vasút most már meg­épül- Az ellentétes vélemények idejében tisztázódni fognak. A tanulmányokat és el­határozásokat friss energiák váltják értékes tettekre és ia békekötés után megtesszük az első kapavágást arra, hogy a tanyai vasút noaí.»aB«BBatEB«OBB3íeBBsB«»osBB»OB»saaeBBE9i!B3BOBBBai gőzmo'zdonya dibdalnias egységben forraszt hassa össze a nagyság és vagyonosodás út­ját byra megtaláló várost és tanyát. A keleti fronton javult a helyzet. Bécs, junius 15. Feltűnő jelenség, hogy az oroszok tegnap tétlenek voltaik Volhiiiiá­ban, az fkm metmt én Kéto-Gkilici4bm. A látszat az, mintha rövicl pihenőre lenne szüksége az ellenségnek, hzbriba>n ennek a föltevésnek ellentmond az a tény, hogy az offenzíva tegnap is tovább tombolt a Bóján és Csernovic között lévő Pruth-szakaszon, már pedig ez az orosz hadseregrész is ép­pen oljlan súlyos harcoikban állott csapa­tainkkal, mint a többi. A Pripettöl délre é,s a Botihmer-hadse­regge! szemben álló orosz csapatok arány­lagos passzivitását az a szükség sem okoz­hatta, hogy a hátramaradt trént magukhoz vonják, mert hiszen a tétlenség kiterjedt a felső Ikva és az alsó Strypa melleikére is, amely helyeken iaz oroszok tudvalevően nem birkák b&róyeMm Mílftwi^eÜ és ilfltn tudják élőbbre jutni. Azt sem állithatni, hogy az orosz iPu­tilcvka-csoportnál szükségessé vált harci szünet stratégiai tekintetékből terjedt át a szomszédos szakaszokra. Annak a körül­ménynek, hogy a vol'hiniai déli csoport elég messze előre nyomult nyugat felé, az lett volna a logikus következménye, hogy az ellenségnek teljes hevességgel folytatnia kellett volna támadását a Styr-szakaszon is Sokaitól Sapanovig, ihogy e helyen visszavonulásra birhassa csapatainkat, mert csak igy érhette volna el, Ihogy a •Sokultói Cartorijskon és Rafalovkán át, va­Az oroszok nem tudták áttörni frontunkat. Bécs, junius 15. Ámbár az újjászerve­zett orosz hadsereg, amelyet a külföldről rengeteg mennyiségű legmodernebb hadi­an3'aggal láttak el, a legutóbbi napokban is uj embertömegek előrevonásával uj tápláló­kot adhatott keleti 'frontunk ellen való tá­madása erejének, az északkeleti egé-sz hely­zet azt mutatja, hogy az orosz támadás frontunkat több helyen vissza tudta ugyan nyomni, de sehol áttörni nem tudta. Ami a harcba vetett erőt illeti, ez a támadás je­lentékenyen felülmúlja a mult évi kárpáti támadást. A támadás területe is sokkal kes­kenyebb, 'mint akkor volt. Ezzel szemben csekélynek mondható az a terület, amelyet az oroszok ebben az óriás csatában nyer­tek, annál is inkább, mert ez a nyereség há­rom egymástól elkülönített szakaszra osz­lik szét- A Luek mindkét oldalán és az at­tól nyugatra elterülő szakaszon elért terü­letnyereség az oroszoknak súlyos vesztesé­gébe került; az alsó Strypáuá'l a területnye­reség nem terjed sokkal tovább Rucsacon tul és délkeleti Galiciá'ba, a Pruth és a Dn3'eszter közt való 'kitérésünk a Dnyesz­tertől északra küzdő seregek zárt frontjának teljes megtartásával történt. Ebből az kö­vetkezik, hogy a több mint tiznapi harc •gyümölcsét rendkívüli áldozattal fizették meg és ha a túlerőben lévő ellenség el is ért helyi sikert, ennek mélyreható jelentősége lamint a Kreminiecnél elhajló orosz táma­dófrontot egy murgd^ságlia hozZfi a lucki érosz hadcsoport vmfMvyd. Ilyenformán az orosz támadásokban föllépő tegnapi szünet stratégiai magyará­zata az a föltevés, hogy az oroszokat va­lamennyi szakaszon oly rettenetes vesztésé gek érték, hogy mim bírják nyombdn foly­Mtiij támadásaikét és hogy Bukovina észak keleti részében csak azért nem állott be szünet, mert itt kisebb veszteség érte az el­lenséget ama körülmény folytán, hogy ezt a szakaszt önként .ürítettük ki­Mialatt töhát az ellenség kimerültnek látszik a Strypánál, Ikvánál és Styrnél, e helyektől klétszáz kilométer távolságra hir­telen erős támadásba fogott a.Jegszélsö of­fenzív szárnyán Baranovicénél. Az ilyen stratégiai szisztémának, enyhén szólva, mindig vannak sebezhető oldalai. Ha az ösz­szes jelek nem csalnak, akkor egy ilyen harci vállalkozásnak, amely csak akkor le­het hatásos, ha offenziv lökései közt .foly­ton megvan az összefüggés, kevés' kilátása van a tartós sikerre. A baranovicii táma­dás azt bizonyltja, hogy az orosz hadveze­tésnek eddigi harcaiban nagyobb volt a szerencséje, mint a tudománya és hogy a csapatok jobbak, mint a vezérek. Bár mlég minden lehetőséggel számolni kell, mégis bizonyossággal álli'tható, hogy harctéri helyzetünk tegnap óta, legalább e pillanát­j ban, lényegesen jobb. nincs. Bizonyos, hogy az oroszok csapa­taink visszavonulásakor sök sebesült és se­besületlen katonánkat foglyul ejtették, an­nál is inkább, mert katonáink mindenütt szí* lárdan kitartottak állásainkban. De bizo­nyos az is, hogy veszteségünk 'távolról sen; akkora, mint amekkorának az oroszok tün­tetik föl. Az ágyuk közül a régi szerkeze­tüeket, amelyek be 'voltak építve, ott kellett hagynunk. A cár távirata Bruszilovhoz Pétervár, junius 15. (Miklós cár a fő­hadiszállásról táviratot intézett BruszőHv tábornokihoz, amelyben gratulál az elért ujabbi sikerekhez és a többi között a követ­kezőket mondja: •Közölje az. Önre bízott fronton a pa­rancsnoksága alatt álló mélyen szeretett csapataimmal, Ihogy büszkeséggel és meg­elégedéssel tekintek reájuk kivívott sike­reik alkalmából. A jó Isten legyen segít­ségünkre, hogy sikerüljön az ellenséget kiűzni egész területünkről. Meg vagyok győződve róla, hogy csapataink szilár­dan ki fognak tartani és továbbra is hat­colni fognak, az orosz fegyvereknek di­csőséget hozva végig. (M. T. I.) Az oroszok nagy veszteségei Bd^cl, junius 15. A 'Baseler Nachriahten nek jelentik Pótervárról; Bruszoliv tábor­nok főhadiszállása, ahol jelenleg Ruskij és Iwrnov tábornokok is tartózkodnak, még

Next

/
Thumbnails
Contents