Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-12 / 111. szám

Szeged, 1916. május 12. BÉLMAGYAKÖMZÁÖ is A franciák megtették a magukét, amikor világgá kürtölték annak a Maas balparti vétteljmi áfásnak a fontosságát, amelynek 304-es magaslat a neve és félúton Avocourt és a Mort Homme közt fekszik. A Maas balpartján súlyos harcok közepette a franciák számára úgynevezett zsákállás képződött. Mikor ugyanis március 25-én sikerült ellenségeinknek egy oi'j védelmi szakaszát legyűrnünk, azt amely Malancourttól -félivben Avocourttól északra vezetett, nem voltunk képesek frontunkat a 304-es magaslat kritikus pontjáig előretolni. Ettől a magaslattól keletre, vonalunk szintén bizonyos távolságban maradt tőle és Bethincourt területéről a Mort Ho<mme magaslatain keresztül Cumiéresig húzódott. Ezáltal a franciák, akik makacsul tartották a 304-es magaslatot, egyidőben 'három oldal felé tudtak védekezni: nyugat felé a 287-es magaslatnál levő állásunk ellen, északon a haucourti. magaslattal szemben és kelet felé a Mort Homme-on tevő frontunk elten. A franciák minden pillanatban el tehettek rá készülve, hogy mi, valamelyik oldalról előretörve, elvágjuk ezt a zsákállásukat. Ez a Bois d'Avocourtból kiinduló támadás vagy a Mort Homme-on levő 265-ös és 295-ös magaslatok irányából történő támadás által tett volna tehetséges. Ugy látszik azonban, 'hogy a helyzet ilyen taktikának nem kedvezett, mert más utat választottunk, az észak felöli direkt támaáást a 304-es magaslat északi lejtője ellen. Hadvezetőségünk elég gyakran juttatta a hazát hálára kötelező ama törekvését kifejezésre, Ihogy a veszteségeket a lehetőségig korlátozza. Ebből olyan taktika fejlődött ki, amely lemond arról, ihogy „a bikát a szarvánál ragadja meg". Minden esetre ideális siker lett volna, az ellenséget a 304-es magaslaton elvágni, 'vagyis oldalról való előretörések által az ellenséget megakadálj 7ozni a visszavonulásban. De a francia védelem főállására vetett egy pillantásból is kiviláglik, hogy a rohamozó német gyalogos tömegek erre a munkára csakis az ellenséges tüzérség fegirtózatosabb tüzelése alatt váltai kozhattak volna. A Fort Marre nevű erős francia erőd az emiitett 265-ös és 295-ös magaslatoktól csak négy kilométernyire fekszik. A De Bois Bourrus-erőd pedig mindössze hat kilométernyire délkeletre van attól a területtől, amelyen át kellett volna haladni. És az ellenségnek a főállása énnek a két •erődnek a tájáról az Esnes melletti hegyeken húzódik át, ezek a hegyek pedig a 304-es magaslat keskeny délkeleti lejtőjének a kivételével, a legmagasabbak az egész északi vidéken. A francia főállás folytatása Esnes mentén Avocourt vidékéig terjed, ahol Végül a mienkkel párhuzamosan halad, nem egészen két kilométernyire a miénktől. Tehát az avocourti erdőből előretörő német gyalogság is a leghevesebb ellenséges oldalozó tűznek lett volna kitéve. Ez okból kezdtük mi, az én véleményem szerint, Haucourttól délkeletre a támadásunkat, amely most teljes sikerrel végződött. Az utolsó napokban a franciák el len támadást ellentámadásra inditottak támadási irányunk elten. A veszélyt már rég felismerték. Emlékeztetek Lacroix-nak, az egykori francia generalisszimusznak ,a nyiA 304.-es magaslaton. — Moraht őrnagy cikke. — latkozatára a Tempsben. Ö kifejezetten Haucourt és a Mort Homme között várta a tamadást. És a szombat (május 6.) délutáni francia hivatalos jelentés elismerte, Ihogy a 304-es magaslat francia védőserege az északi lejtő árkainak egy részét kénytelen volt kiüríteni. A 304-es magaslat észlaki lejtőinek az elfoglalása után pedig vonalunkat előretoltuk magára a magaslatra és ezzel Veráun védelmi területéből ismét kiszakítottunk egy fontos szektort. Mindannyiszor, ahányszor uj sikert értünk el, a francia hivatalos és félhivatalos tudósítás kifejezetten 'rámutatott arra, hogy a német tüzérség irtózatos hatásával szétrom holta a francia árkokat és tarthatatlanná tette azokat. Ugyan sohasem hiányzott ez a hivatkozás, sem: „A mi ütegeink nem kevésbbé erőteljesen válaszoltak", de a mi tüzérségi tüz-iinknek mégis csak messze felül keltett múlnia a francia tüzérségi védelmet, mert ahogyan az ámen a templomban, olyan biztosan következett be a német gyalogos vonal előretolódása. Hisz Verdun elleni egész támadásunk, miként ellenségeink azt már rég felismerték, nehéz ágyúink ezen elnyomó hatására van alapozva. Amit most tüzérségi harcainkkal elérünk, kisebb mértékben előre sejttettük a többi nyugati várak elfoglalása alkalmával. Azonban tüzérségi füzünknek ez a borzasztó tömeghatása csak lassankint emelkedhetett mostani nagyságára, nevezetesen tüzérségi támadó eszközeink: a nehéz lövegeknek -és nehéz lövedékeknek a szaporítása által. Ugy tetszik, hogy francia ellenségünk képtelen ugyanezen ütem elérésére. A Verdun körüli francia védelmi harcoknak ebben a válságos stádiumában csak természetes, hogy hivatalos jelentéseiben mind a két fél ismételten foglalkozik az ellenség veszteségeivel. Már régebben megmondtam e helyütt, hogy csak a háború után lesz megállapítható, mekkora a nyereség és veszteség arányszáma, más szóval; ab ellenfelek közül melyik vásárolta meg drágábban a maga sikereit. Eleddig csupán csak a német hadseregeknek voltak taktikai értelemben vett sikereik. Értékük csökkenne, iha megállanák helyüket a mi súlyos veszteségeinkről való francia állitások. Ámde teljes joggal kételkedhetünk az ellenséges adatok valódiságában. Ezzel szemben megállapíthatjuk, hogy a 304-es .magaslatért folyt harcokban az ellenség ismét „rendkívül súlyos, véres veszteségeket" szenvedett. Ez megmagyarázható ugy a német ágyuk tüzérségi hatásából, mint az ellenséges védelemnek a szétlőtt árkokban való kitartásából. A veszteségek kérdésének a magva, természetesen az, kinek a forrásaiból ömlik bővebben a pótlás; és e tekintetben bizonyára kételkednünk szabad a francia források bőségében. Mint állnak ott a dolgok, világosan kitűnik azoknak az erőknek mindinkább növekvő felhasználásából, amelyeket ez a szerencsétlen ország a háború ezen stádiumában előteremteni kénytelen, ötvenegy hadosztály hiába küzdött, hogy Verdun elleni támadásunkat megdöntse. Ez kereken nyolcszázezer ember, vagyis a pillanatnyilag még harcképes egész francia állománynak hihetőleg a fele. A mi hivatalos jelentésünk egyszerű, szerény szavakban megállapítja, Ihogy mi. a támadók, kevesebb, mint ennek a falét h náltuk fel, hogy elérjük azt, ami eddig a kezünkön van. A ihdboru kitörése előtt ugy számította mindenki, hogy a mai hadi eszközök mellett "a támadónak legalább négyszeres túlsúlyban kell tennie. De mindenütt, ahol sikereket értünk el, Keleten ugy, mint Nyugaton, számbeli kisebbséggel értük el azokat és Ausztria-Magyarország egy számbelileg több •mint kétszeres túlsúlyban levő ellenséget tart .már egy álló esztendő óta távol délnyugati határaitól. A győzelem fökelléke, csapataink citcke és erkölcsi rrkamta a győzelemhez, állandóan a mi részú. .ön van növekvő ben. Ugy keltene, bog.. - ellenségeinkre és egyes sanda semlegesekre ez kiábrándítók" hasson. A Balkánon nincs esemény. BUDAPEST, május 11. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A délkeleti harctéren nincs ujabb esemény. HŐFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, május 11. A nagy főhadiszállás jelenti: A balkáni harctéren különösebb esemény nem történt. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG(Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A bajor király a békéről. München, .május 11. Pfalz Bajorországihoz való csatolása 100 eres év-fordulója alkalmából küldöttség jelent meg Lajos bajor •királynál, .amelynek üdvözlésére Lajos király hosszabb beszédben válaszolt és többek között igy szólt: — A íiáboru derekán vagyunk. Hogy mikor végződik, nem tudjuk. De hogy nem fogtak .minket legyőzni, annak tudatában vagyunk és nem akarunk olyan békét, amely nem hoz számukra jobb helyzetet, mint aminőben most vagyunk. Ellenségeink szétzúzódnak a német birodalom és szövetséges sereigeinek erején. A legsúlyosabb áldozatokat hozzuk vérben és vagyonban, de áldozatokat hozunk otthon is, ahol a nép kemény nélkülözéseket áll ki. Hogy ettől a népet mindenkorra megkíméljük, ez az a cél, -amelyet a békekötésnél el kell érni. Brazilia is jegyzéket intéz Németorszá IOZ. Genf, május 11. A Havas-ügynökség jelenti Rio de Janeiróból, .hogy a brazilia. kormány a közvélemény nyomása ala. elhatározta, hogy a „Rio Branco" megtorpedózása miatt a német kormányhoz jegyzéket intéz, melynek tartalmát ez alkalommal -a minisztertanács fogja megállapítani. Vincesla Braz a kormány nevében megigérte, hogy a kormány teljesíteni i kötelességét. A kormány közölte a német követtel, hogy a Rio Branco ügyében elrendelte a vizsgálatot és a követ utján felvilágosításokat kért a nemet admirálistól. j