Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-10 / 109. szám

4 ÖÉLMA8YAEOBS12Á8 Szeged, 1910. május 10. és az elitéit vádlottak büntetésének súlyosbítása ifntatt. Kérte, tekintettel az itélet súlyosságára, Roller Brankó előzetes letartóztatásba való helyezését. Dr. Zsíros János védő Lákovics és Sevity elitéltetése miatt sénuniségi panaszt jelentett be és a tárgyalás folyamán tett semmiségi panaszait fenntartotta. Dr. Kószó István, Roller védője a védencére kiszabott itélet súlyossága miatt jelentett be semmiségi panaszt 'és kérte az előzetes letartóztatásba való helyezés mellőzését. A törvényszék rövid tanácskozás után a bejelentett semimlségi panaszokat elfogadta. Roller Brankó előzetes letartóztatását mellőzte a bíróság. J7 Szeret mel/ett „kitört" a béke. — Szegedi katonák levele az orosz frontról. — (Saját tudósítónktól.) Három levelet közlünk alább, amelyek a galíciai front legelső lövészárkaiíból érkeztek Szegedre. Az első két levelet Máté Sándor zászlós, a harmadikat Faragó Miklós k'adett irta. A bárom levél azokról az érdekes .jelenségekről számol be, amelyeik a húsvéti ünnepeken és az ünnepek óta tapasztalhatók az oroszokkal szemben levő harcvonalainkon. A leveleket kommentár nélkül itt adjuk: I. Amióta élek, sok minden szépet és érdekeset láttam, de olyat, ami az utolsó napokban történt, még nem. Az érdekfeszítő, sőt izgató esetek, jelenetek egymásutánja lehetetlenné tette, hogy bővebben irjak. De most már van egy kis türelmem és irok. 22-ikén délután 5 órakor az 'egész ezred a főállásban sorakozott. Az ezred papja feljött a rajivonalha és a jobbszárnyon kezdve végigszentelte a legénységet. Minden szakasz a körletében sorakozott és ugy várta az Isten szolgáját, alki teljes omátusban, feszülettel a közében először rövid imát mondott, azután beszentelte az embereket. A hangulat nagyon ürmepies volt. Egy lövés sem hallatszott. Hat óra volt, amikor a tábori őrsök jelentették, hogy az oroszok fehér zászlókat tűztek ki és fedezékeik tétjén állnatk és énekelnek. Persze nálunk is miinxlenki felment az emelt állásba és onnan gyönyörködött a látványban. Amerrs csak a szem ellátott, mindenütt éneklő, ujjongó ember-láncolatot látott. Mindenki örült, Jiogy legalább rövid időre is megszűnt vakondnak leírni. Egész éjjel énekelteik az oroszok.' Reggel (23-lká n) tömegesen jöttek állásaink felé kellemes ünnepeket kívánni. Parancsunk volt rá, hogy lovagiasan kell velük bánni. Elfogni nem szabad senlkit, csalk azt, aki határozottan kijelenti, hogy végleg itt akar nálunk maradni. Dandárunk frontján csak két orosz esett foglyul. Hogy ez miiárt volt. arra később térek át. Elég az hozzá, hogy ezért megnehezteltek a hadosztálynál és a lovagiassággal nem tartották összeegyeztethető dolognak. Ami pedig a velőink szemközt álló oroszok lovagiasságát illeti, felülmúl minden képzeletet. Leirok egy pór itt lejátszódott esetet. Egyik tálbori őrsünkön nagy hangon éne kelnek a mieink, hegedű- és fuiiulya-ikiséret mellett. A zene szép szánni oroszt húzott oda, akik tojást, kalácsot és cigarettát hoztak nekünk. Mi pedig 'borral és Király cigarettával viszonoztuk figyelmességüket. Mindenfelé nagyiban folyt a .jkoinázás", amelynek 'egyes epizódjai felejthetetlen nyomokat hagytak mindenkiben. A mi bakáink közül szép számmal voltak W. faluban az orosz állás mögött. Etették és itatták őket. Három szerb nem akart visszajönni, mire egy orosz tiszt jött a tábori őrsünkre, ahol készültséget kért, hogy a három atyafit visszahozza. Bejelentettük az ezrednek -és az ezredesünk megtiltotta, hogj átmenjenek értük és elrendelte, hogy tény vázlatot vegyenek fel a három mákvirágról, akiket ezennel szökevényeknek minősít. Sok orosz tisztet is lehetett látni, akik a két rajvonal között korzóztak. A mi tisztjeink csatlakoztak hozzájuk és kedélyesen beszélgettek. Több fényképfelvételt is eszközölt Hanvenheim zászlós, amint egymással barátkoznak a mieink az oroszokikai. Pásztor hadapród (géppuskás) egy orosz főhadnagytól cigarettatárcát kapott névaláírással. Festett tojást kaptam én is, meg cigarettát. Érdekes volt, miikor állásaink előtt épülőben devő magas feszültségű villamos akadályok cementezett cölöpéire mulatnak az oroszok és megjegyzik: „Még most sem készitettétek el? Hiszen már egy hónap óta halljuk, , hogy épül!" Az orosz tisztek jól beszélnek németül; a legénységgel pedig a szerb nyelv segítségével folyt a beszélgetés. Azt sem felejtem elsoha, mikor a baka figyelmezteti a muszkát, Ihogy .vigyázz, mert itt is van akna, meg ott is." A 301-esekiiél történt, hogy az orosz 6-ik gyalogezred tisztjei a .parancsnokukkal az élén jöttek .jó ünnepet kívánni. Megálltak a két rajvonal között és odamentek ugyanekkor a mi tisztjeink. Egész belemelegedtek a .beszélgetésbe .. . Ilyen kijelentést is tett az orosz ezredparancsnok: „Urak! Most már láthatják-, hopp sem mi, sem maguk nem csinálják a háborút, hanem azok, okik a zöld asztalnál ülnek. Mi a legnagyobb békességben megférnénk egymás mellett stb." Igy beszélt erősen gesztikulálva az orosz ezredes. Ugyancsak az oroszok mesélték, hogy amikor megtudták, hogy honvédek vannak velük szemben (előttünk ugyanis osztrák ezredek voltak e front-szakaszom) támadásra számítottak és nagyon megerősítették védelmi állásukat. Ezt természetesen nem az orosz tisztek, hanem a legénység beszélte. Az orosz baka nagyon bőbeszédű. Nagyon sok érdekeset meséltek. Náluk, akiket besoroznak, azonnal viszik a front mögé, ott folyik a kiképzés. Húsvétra engedélyt kapott minden orosz baka és tiszt, Ihogy három napra a felesége meglátogassa. Sok szép dolog történt, (le szomorúságból is kijutott a rész. Négy orosz 'baka négy honvéddel ölelkezve megy a N. felé vivő országúton, melyről látom, hogy balra letérnek. Mivel ott egy meredek lejtő van, eltűntek szemem elől. Egyszerre két óriási detonáció hallatszik és két hosszú füstoszlop látszik. Azt hittem, hogy talán valamelyik ravasz muszka kézigránátot dobott. Élénk lépésben mentem halra, az országútig, melyet átszel a rajtvonalunk. Itt láttam a szomorú valót, mely ugy történte, hogy saját aknánkra léptek és pedig kettőre, aminek következtében egy tizedes megvakult mindkét szemére, a többi ihárom emberünk pedig súlyosan megsebesült. Alki pedig nem hiszi, hogy kitört a béke. az jöjjön ide a Szeret mellé, ahol egész szépen folyik a szántás ugy az orosz, mint a ml részünkről. 22-ike ólja nappal (puskából egy lövés nem történt. Egész nyugodtan lehet kint és fent sétálni, ahol azelőtt csalk a tévedt golyóbisok korzóztak. II. Nagyban rolyik a szántás errefelé. Ezredünk S. faluban levő minden felesleges lova eke eilé van fogva. Különös újság nincs. Csend a vonalon. A muszka nem lő, mi sem lövünk. Úgy veszem észre, hogy a háború már abban a stádiumban van, amikor a felek (nem k'ell azt hinni, hogy: ellenfelek) „kölcsön kenyér visszajár" jeligét vallják magukénak. Nappali lövöldözésről szó sincs, hanem csak éjjel lő a tábori őrs egy párat, ugyanannyit vissza aa orosz. A 409. zlj. 3-ilk századával szemközt a muszkának van 1 egy aknavetője. Amikor az ló egyet vagy kettőt, ugyanakkor lőnek tőlünk is Ugyanigy állunk a tüzérekkel is. Ahány srapnelt kapunk, annyit adunk. Az 'eredmény az, hogy sem a muszka nem lő, sem mi. Pedig ezelőtt, ha egy trénkocsi baktatott Kasperovvee felé vivő országúton, nem sajnálta a muszka a Schrapp Nellit, hanem lőtte, ameddig el nem tűnt a kocsi az országútról. Igy agonizál a háború. Csendesen... csendesen . . . III. A húsvéti jókivánság, ha elkésve érkezett is, beteljesedett, A két ünnepnap a legnagyobb csöndben és a legkellemesebben telt el. Két napig nem hallottunk puskalövést, csak éjjel és ágyúszót egyáltalában .nem. Minden jóval eláttak bennünket, Ugy éltünk két napig, mint a kis királyok. Érdekes dolgoknak voltam szemtanúja, amit sokért nem adok, Ihogy láttam. Ilus,vét első napján, mikor kibújtam földalatti lakósomból, mindjárt újságolták a bakák, hogy már korán reggel kint járkáltak ugy a. mi bakáink, mint az oroszok az állások tétjén és nem lőttek egymásra. Meg kell jegyeznem azt, hogy a, muszkák húsvétja összeeseti az idén a mi ünnepünkkel. Később aztán a következő epizódnak voltam szemtanúja: Kézjelekkel és a tót s egyéb szláv nyelvek segitségévcl megegyeztek a muszka katonák és a mi bakáink, hogy ha kimennek a két rajvonal közé, nem lőnek egymásra. Ez könnyen ment, hisz állásaink egyes helyeken nincsenek messzebb az orosz állásoktól 60—60 lépésnél. Egyszer csak kimászik a mi bakánk egy üveg borral a kezében az árokból; elindul a muszka, az piros tojást és hófehér kalácsot hozott. Pontosan a két rajvonal között összetalálkoznak. Megálltaik, háromszor kezet fogtak egymással, aztán megölelték és megcsókolták egymást. Azt mondják, ihogy ez az oroszoknál húsvétkor nemzeti szokás. Kicserélték az ajándékokat. Mókáztak, vicceltek egy darabig. Aztán megfordult mind a kettő s szépen hazament mindegyik. Azt a jelenetet a raj vonalban mindkét részről ugy nézték végig, mint valami páholyhói a legérdekesebb cinkuszmutatványt. Más hasonló jelenetet is láttam, sokról pedig beszélni hallottam. Ha megérem a békét, örökké felejthetetlenek lesznek ezek a megható jelenetek. Érdekes, ma vagy tegnap már ugyanazok az ellenségek vagyunk, mint azelőtt voltunk. Ugyanúgy lő a tüzérség és figyel a gyalogság, mindenki ugy teljesiti kötelességét min álra tik, mint azelőtt. Indiából nem szállíthat Anglia több csapatot. Berlin, májms 9. Amsterdamból jelentik a Vossisctie Zeitung-mik: Chamberlain állításával, amely szerint Indiában teljes a nyugalom, ellentétben az indiai kormány hivatalos közlései a beiisziilötteknek még hét fölkeléséről számolnak be, amelyek köziil csak kettőt lelhetett tárgyalás utján elintézni. A mult év decembere ót,a már nem lehetett indiai csapul okot Európába küldeni, mivel India egy részében több indiai ezred föllázadt, ami angol tiszteknek is életébe került. Számos kerületben éhínség van. A katonaköteieseket ezelkböl kényszer utján eltávolítják. Annyi mindenesetre ál'l, hogy indiai csapatokat többé az európai háborúban használni nem Idhet.