Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-07 / 107. szám

Szeged, 1916. május 7. DÉLMAU Y ARO USZÁtí 7 tam állana, a városi színházat haszonkénbe adnám és egyidejűleg biztositan ám a színművészetnek jogos érdekeit is. Idáig azonban még nem ért meg az illetékes tényezők előtt az ügy, ennélfogva a tényleges helyzettel számolva, a revízió alatt levő szinházi szerződésre vonatkozólag előterjesztésemet a következőkben teszem meg: •A színház szerződésénél első sorban az anyagi részre terjeszkedem ki. Adassék a városi sziniház használata bérfizetési 'kötelezettség nélkül 3 évi időtartamra szerződéses vállalkozónak, ennék ellenében köteles Jegyen a. színháznak szerződéses vállalkozója, a külső és belső épületfm^artási és tisztogatási költségeket viselni, illetve a városnak megtéríteni. A színpad, nézőtér és tartozékainak -fűtését és világítását vállalkozó viseli, az -épületnek tüzibiztositási költségeit köteles a városnak évenkint az esedékesség- idején egy összegben megtéríteni; Köteles a szánházat szellőztetni, minden előadás után naponkint tisztogatta!ni, a (bútorokot letörölhetni, a pokrócokat portai ami tatai. A nézőteret felvonás köziben (kellően világítani, w lépcsőházakat, előcsarnokokat és folyosókat légszesz- vagy villany világítással ellátni; a gyertya biztonsági világítást beállítani vállalkozó kötelessége. Köteles legyen a színpadot -és. függönyt oly módon rendbehozni, bogy a. nézőtérnek minden részéről a színpad kellően áttekinthető legyen. A díszletek és ruházatok kifogástalan minőségben és mennyiségiben szerzen dők (be vállalkozó által; minden díszlet a kor színvonalán -álló, rendes, tiszta és ízléses legyen. A régi kimustrált -díszletek azonnal eltávolitandók. Aki a színházra pályázik, köteles legyen megjelölni a helyárakat, amelyek alapján pályázatát benyújtja. Ezeken a rendes helyárakon kívül kivételesen, indokolt esetben, rendkívüli előadások, vagy mulatságok helyárait a rendesnél magasabb összegben a tanács esetről-esetre állapítja meg. A város viseli a színház építési költségeinek annuitását, viszont a színházi ruhatár, étkező, cukrászda, péksütemény és vízelárnsitási jogért fizetendő dijak is a várost illetik meg. 'Legyen szabad vállalkozónak a színházban mczielőadásoikat is .rendezni, t-ováblbá hangverseny, va.gy nxás művészi előadásokat is tartani. A személyi részre nézve következő előterjesztést teszem: Legyen a színháznak elsőrangú rendezője, akinek még kivételes esetben sem szabadna játszani. Ha a szerződtetett rendező he nem válik, a hatóság kívánságára k-öteles vállalkozó ujabb rendezőt szerződtetni. íMegállapitanidónak tartom azokat a szerepköröket, amelyekre elsőrendű színjátszó tagokat kell szerződtetni, továbbá azo-. kat, amelyekre két tagot kell alkalmazni. Állapíttassák meg a sagédszeinélyek szerepköre és 'létszáma, a s-zinházi kar és zenekar letszáina. Állapi ttassék aueg, J'iogy mikor és kiknek köteles a, vállalkozó színházi rnhakat készíttetni. Köteles legyen vállalkozó opera-előadásokat is állandóan a műsorba felvenni. Kegyelem és rend teremttessék a szinPadon a felvonásközök rövidek legyenek Általában véve köteles legyen a vállalkozó oly társulatot, -szervezni, amellyel minden valtaju színdarab előadható legyen. Tehát opera, operett, szomorújáték, színmű, '-népszínmű, vígjáték, (bohózat, vagy életkép stib. 'Abban a meggyőződésben vagyok, bogy a^ színháznak üzleti része a. színművészeti részével szorosan összefügg; nem is lehet jó a színháznak üzleti része, ha a művészeti része rossz, viszont csak jó művészi előadáp1 leliet -ló -üzleti eredményt elérni. . kell ismerni, Ihogy ma már magvar . zmo^eink oly képzettséggel bírnak, hogy feloAivYmks5' teljes személyzet és megtaállitás mellett még gyengébb tagokkal is kifogástalan előadást produkálhat, sőt nagy sikert is érhet el. -Viszont liivat-ott rendező nélkül, fegyelem és rend hiányában, liiányos személyzet és gyarló kiállítás mellett kiváló tagokkal sem lehet kifogástalan, jó előadást, nyújtani. A .legtöbb színésziben szunnyad a tehetség, '-a rendezőnek kell abból tudással és erős akarattal kivenni a-zt, amire a jó előadáshoz szükség van. Az isten-tői megáldott kiváló tehetségeket pedig szintén a rendezőnek kell a túlzás nagy szer tel ensógeitől megfékezni. Persze ékhez szükséges az, hogy a színészek maguk is elismerjék a rendezőnek szellemi képességót ós hivatottságát, akitől tanulni lehet. Mindig nagy baj az, ha a katona érzi és tudja, hogy a vezér a táborban a leggyöngébb, akkor sikert elérni nem lobét. Valamikor Szegeden a régi favázas kis színházban telt ház esetén alig haladta meg a napi bevétel a 300 forintot. Ebből kellett fedezni nemcsak a színházi rendes kiadásokat, hanem még a színházért is kellett naponkint 15 forint haszonbért fizetni, mégis boldogult a színészet és a vállalkozó színigazgató minden anyagi baját, amit máshol szerzett, itt beverte ki. Az uj színháziban tethláz esetén a napi bevétel mint-egy 2000 korona, és bérfizetési kötelezettség nincs. Ehhez járult eddig még a szinházi épület jövedelme, állami és városi szubvenció is, mégis örökös a panasz. Ezeknek az állapotoknak véget kell vetni, nem szabad a (hivatás -jelszava alatt egyeseknek a közvagyonból monopoliumot adni. Adassék meg a színművészetnek az, aimi a. színművészeté, a városnak pedig, ami a városé. De ne tévesszük össze a szin művészetet a vállalkozóval. -Én ugy tudom, begy (Magyarországon csak két színház van, amelyik nincs üzlet: alapra fektetve, ez a két színház: a. im. kir. Operaház és a Nemzeti színház. Reá is fizet a magyar állam -erre a két kultúrintézményére. A. többi sziniház az egész országban üzleti alapon van szervezve, -kiulturhivatás és eredmény .tekintetében mégsem állanak hátrább, mint -a két állami színház. lEaludiinak Vigszinháza és iBeöthynek színházai művészi tekintetben is versenyeznek az állami színházakkal és a magyarság kultúrájának legalább is tesznek -oly nagy szolgálatot, mint az állami színházak, dacára annak, bogy üzleti alapon vannak felépítve és a gazdájuknak nagy jövedelmet biztositanak. Azt hiszem, hogy iaz állami színházak nem veszítenének kuIturhivatásukból, ha üzleti alapra helyezve erős kézzel megszüntethetnék a deficit, de a szegedi színház sem teljesítene késeibb kulturhivatást, ha nem csupán a vállalkozó érdeke nyerne kielégítést, hanem a város és a közönség érdeke is, amelyek körül az egyik milliós költséggel oltárt emelt a színművészetnek, a másik pedig évenkinti százezrekkel fentartja a szimnüvészetet. HÍREK ooco A török Vörös Félhold képesievetezőíspíaSí 20 fillérért árusítja az Országos Bizottság, (Budapest, képviselőház.) Háborús kérdések, A megszállott Szerbiában a katonai kormányzóság (betiltotta a cirill-,betűs irás hivatalos használatát Értsük meg jól: magában Szerbiában. Kérdem: mit 'szóljanak ezzel szemben ahhoz, hogy iff Szegeden, a legmagyarabb magyar városban Se-vity Lázát görögkeleti szerb plébános a szegedi magyar középiskolák magyarországi születésű, szerb ajkú növendékeinek nemcsak szerb nyelvem tanit'ja a hittant, de a cirill-betüs írásra i* szorítja őket. Ez -az a bizonyos nemzetiségi elnyomatás? * A szegedi törvényszék előtt most foly» nagy kilelned.i felségárulási pör egyik ügyvéd-vádlottja tanukkal azt igazoltatta, hogy ő gyakran járt magyar társaságba és a kávéházi asztalnál együtt ült magyar bírákkal, ügyvédekkel. És (ha együtt -ült? És ha járt magyar társaságokba ? Érdem ez? Vagy a magyar hazafiság bizonyítéka ez? Ügyvédnek nem kell-e ügy véd társéval találkoznia? Vagy kára van abból valamelyik ügyvédnek, lia kávéházi asztalnál együtt ül ,bírákkal? * \Szaszonov Pétervárott megigérte Pasiéinak, hogy a iháboru végeredményekép meg fogják növelni Szerbiát Bulgária azon macedón területeivel, amelyeket a bolgárok az első és második balkáni háború során hódítottak el Törökországtól. Vájjon megkérdezte-e Pasics, -mi lesz a (Bánáttal, Boszniával, Hercegovinával -és Horvátországgal, mert Szaszenov annak időjén ezeket szintén odaígérte az orgyilkos nációnak? (S vájjon volt-e Pasicsban annyi udvariasság, hogy viszontszolgálat fejében odaígérte Oroszországnak Lengyelországot és Kúriándot? Nem tehette volna meg Pasics ezt az ígéretet ugyanazzal a fáradsággal, amellyel Szaszonov ígérget? * Prohdszka püspök, a jelenkor egyik legkiválóbb magyar elméje, az apostoli férfiú, nemcsak állása díszénél, de puritán életmódjánál, emelkedett gondolkodásánál és demokratikus érzelmeinél fogva is, egy nagyszerű eszmét: a beteg magyar földbirtokpolitika reformját vetette fel. Ennek a korszakalkotó eszmének valóságos sáskahad esett néki ét rengeteg papirt és nyomdafestéket pazaroltak annak a bizonyítására, miként nem oldható meg ez a nemzeti probléma. Kérdem: ha ezek az augurok ugyanennyi fáradsággal azon törnék a fejüket, miként realizálható ez a nagyszabású eszme, nem tennének-e nagyobb szolgálatot a hazának, a nemzetnek, a földéihes és földnélküli proletároknak? Ét vájjon nem tennének-e ezzel végül önmaguknak is nagyobb szolgálatot? Miután elvégr* nekik ez a fő. Vagy önzetlenségből, hazafi'