Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-07 / 107. szám

Szeged, 1*9ÜJ6. inájus 7. DÉLMAGYARORS2ÁÖ 9 A fiatalkorúak foglaíkoztató­miihelyében. — Rokkant katonák is kapnak munkát. — (3-ijái tudósítónktól.) A Vásárilielyi-su­gárut 31. szám alatt van a fiatalkorúak fog­lalkoztató műhelye és munkaközvetítője. Az intézményt, amely az egész országban egye­dülálló, az igazságügyi kormány támogatá­sával a Szegedi Jótékony Egyesület tartja fenn. A hatósági gondozásra és ellátásra szoruló fiatalkorúak 1912 április elején, ami­kor az intézményt létesítették,, a régi gim­názium épületének bárom termében nyertek elhelyezést. Később 'a gondozásra váró fia­talkorúak száma megnövekedvén, célszerűbb elhelyezésükről kellett gondoskodni. Az igazságügyi kormány a fiatalkornak ható­ságának kérelmére 1913 május 1-én az árva­széktől megvette a mostani épületet, amely­nek tulajdonjogát a Szegedi Jótékony 'Egy­letre ruházta át. Ez időtől kezdve a fiatal­kornak a szociális és pedagógiai kívánal­maknak teljesen megfelelő elhelyezésiben, el­látásban és foglalkoztatásban részesülnek. A fiatalkorúak) részére Bach Bernát tágas és jól berendezett műhelyt állíttatott fel. Uj épületélben az intézmény egyre tökélete­sedik .és máris szép eredményekre tekinthet vissza. Az áldásos intézmény a jótékonyság legnemesebb formáját gyakorolja a fiatal­korúakkal szemben, mert részükre nem ala­mizsnát ad, hanem mesterségre képezi ki azokat, akiket épen a munkakerülés és a> felügyelet hiánya sodort a lejtőre. A foglalkoztatóban most 35 fiu kap el­látást. Nemcsak Szegedről, hanem az ország minden részéből helyeznek itt el fiatalko­rúakat. Sőt van közöttük egy-két más or­szágbeli is. Iván Athanas például Szófiából került a szegedi foglalkoztatóba. A bolgár fiu kárpitos-inas volt Szófiában. Néhány hónappal ezélőtt. Szófiában felosont egy Magyarország felé induló német katona­vonatra. Szegeden jelentkezett a rendőrsé­gen, ahol a fiatalkornak hatóságához utasí­tották. iMost szorgalmasan dolgozik a foglal­koztatóban és néhány nap múlva a szófiai kárpitos-inas az egyik szegedi cukrászhoz beáll cukrász-inasnak, amely foglalkozás hajlamainak jobban megfelel. A foglalkoztatónak két műhelye van: az .asztalos- és cipőmiühely. Az előbbinek Gányi Oszkár a vezetője. Az asztalosmü­helyben kapott munkát legutóbb két rokkant katona is. Az egyik, Dobó András batos hon­véd, aki mint rokkant az orosz fogságból keriilt haza. Heteken át keresett munkát, de mindenütt elutasították. A rokkant-tör­vény még nem készült el, nem akart a kö­nyörületességből .élni. A fiatalkorúak .mű­helyéiben aztán alkalmazták, ahol napi öt korona fizetést kap. IA másik rokkant — szintén asztalos-segéd — tengerész volt és ugyancsak hasztalanul kopogtatott be a sze gedi iparosokhoz. Most ő is szépen megél a foglalkoztatóiban. A foglalkoztató-műhelyben igen szép és változatos tárgyak készülnek. Az Országos Tanszermúzeum részére ép most szállítják a megrendeléseket, amelyeket a foglalkoz tató versenypályázat utján nyert el. Az Or­szágos Tanszermúzeum különféle ovodai fog­lalkoztató eszközöket rendelt: 120 kis játék­szebát, 700 taliioskát, .1600 darab kis fenyő­deszkát, 1770 korona értékben. Készítenek a műhelyben egész) szoba­berendezéseket is üzletek és magánosok ré­szére. A rokkant katonák részére a foglal­koztató minden előleg nélkül, tetszés szerinti részletfizetésre szállít egy-egy szóiba bútort. Két, most. nősült szegedi rokkant katonának a foglalkoztató épen a minap szállított bú­torokat, ,Egy szobaberendezés ötszáz korona. Készülnék még az asztalos-műhelyben ma­"lövészeti játékok, ajándék- és emlék­tárgyak is, amelyek szintén igen ikeresettek. AZ iparművészeti kiállításon a szegedi fog­lalkoztató állandó kollekcióval szerepel. Az egyik kiállításon a. foglalkoztató készítmé­nyeit bronz éremmel tüntették ki. Az ipoly­sági kiállításon és a milanói iparművészeti kiállitáson arany érmet nyert a szegedi fog­lalkoztató asztalos-műhelye. A műhelyben jelenleg öt segéd ós öt inas dolgozik. A se­gédek közül bárom a foglalkoztatóban sza­badult fel. A leipőmühelyben, ketten dolgoznak. .Egy cipő ára 36—40 korona. Legnagyobb kelen­dősége van azonban a disznóbőrből készült, fatalpas cipőknek, amelyeket 4 koronáért lehet kapni. A szombati hetipiacon 14 pár kelt el. A foglalkoztató kertjében konyhakerti veteményeket termelnek. A szegedi kerté­szeti 'kiállitáson a foglalkoztatót az állami eziist éremmel tüntették ki. A kertben ülte­tett gyümölcsfák is szépen fejlődnek, gon­do.zottak. A foglalkoztatóban van még 3 háló­terem, a nappali szoba és étterem, a 824 kö­tetből álló könyvtár és a gondnok lakása. Rövidesen a .fürdőszobát is átadják rendel­tetésének. A tél folyamán á foglalkoztató, mint is­meretes, vonaton bejáró diákoknak adott ellátást és szállást. A fiatalkornak foglalkoztatója, amint lát­szik, oly sikeres ember-mentő hivató A tel­jesít, hogy igazán kár, hogy az ország más városaiban hasonló intézményt eddig még nem állítottak föl. .A fiatalkorúak 'szegedi hatóságának buzgó munkálkodása az elér* szép eredményiben találja meg legméltóbb elismerését. nBaaaBaBBBmBBBBBBBBBBBIIBBBBBaBBBBpii5sa9BaaEaDXSBaaasB)(BaBSQQi{a Qrónátesőben a tüzvorja/ felé! — Egy önkéntes automobilista naptójából. — Mihaljevci. Wernidl .puskás, e.ivilruibás Landsl ormok /vonulnak a sötétben. A falu vé­gén .vagy hatfelé ágazik az ut. Itt aztán fel­mondta a térkői) is a szolgálatot. — Fogni kellene valakit, aki elkalauzol bennünket. — Gyehünlk a Ihendőrségre. — Miért nem mindjárt a főkapitányságra'? Talán községházát akart mondani? — Igen, igen. He Illát hol van az Istenéht? — Hé emberek! — semmi válasz. -r- Hé! Hol a gospodin nbtar? — ezt már megértették. A gospodin notar adott azután egy „íhendőrt". A rendőr alatt értsd ugyanis: mezítlábas gentleman vastag bottal, rongyos eivilrubálban. Felült, illetve állt az autóban hátul, a hátam mögött. Csodálatos bátorság­gal dirigált. .Miután nem értettem öt, ő meg engem, (hát ugy csináltuk, hogy a két marká­ba vette füleimet. Ha jobbra kellett menni, a jobb, ha balra, a hal' fülemet húzta meg. Az alatt a negyed óra alatt több centimétert nőt­tek füleim. Egyszer csak belekapaszkodott •mindkét fülembe, de ugy, Ihogy azt hittem, menten leszakítja a fejemet. Ez alkalmasint azt jelenti, hogy álljak meg. Megálltam. Nagy igyekezettel mászott ki a kocsiból és leérve a földre, elkezdett kézzel-lábbal magyarázni, Ihogy ő majd itt megvár minket, menjünk csak egyenesen. — Gazember, gyáva kutya! Er re ő nagy alázatosan elkezdett hajlon­.gani és megindult a kukoricás felé. — Mit csináljunk? — kérdeztem a bárót. — Ez most biztosan a szebbek ölelő karjai­ba küldött! Nagy mérgesen bevágtam a kapcsolót és elrobogtam a jelzett irányiba. A báró hátra­hajolt és mikor visszaült, kezében egy — pus­kát szorongatott. Mihelyt a kukoricás széléhez értem, a háló felkapja a puskát és ezentúl minden kőnél, fánál vállához kapta a Man­licíhert. Halálra idegesített. Nem vagyok gyá­va, de rettentően bántott ez a müvelet. Óvato­san, lassan haladtam, végre egy fehér hát tűnt fel a falu szélén. A lehető leglassabban megfordultam és eurmkkoltlam befelé, ha ne­tán futni kéne, ne vesződjem a megfordulás­sal. A sötét ijesztően fekete, sehol semmi hang. — Ez a csend gyanús kóhem — súgta a báró. Végre világos vörös osikot láttunk pis­logni az utón, egy nagyobb fajta házból jött a fény. Megálltam. Az egyik Bedeckuug óva­tosan, lábujjhegyen odasompolygott az ablak­hoz, majd az utcára nyiló bejárathoz ment, berúgta és belökte rajta a szuronyos puskát. A báró remegett, mint a kocsonya és fran­ciául mormogott, alighanem imádkozott. TV hiába várt lövés csak nem dördült el. 1 ve ültem én i« a helyemen, de egyszer csak hangosan beszélgetve jött a katonánk és egy civil, mint megtudtuk, a jegyző. — A szebbek, mintegy ezer ember, azelőtt egy órával jártak itt. Magyar katonát még nem láttunk. Ugy tudom azonban, a falu végén néhány beteg .szerb katona szállásolta el magát. Ajánlom az uraknak, legyenek óva­tosak. Elköszöntünk és megindultunk visszafelé... Ajánlom áz (uraknak, legyenek óvatosak.... hangzott egyre a fülemben. A falu végén rop­pant csendesen mentem. Már elhagytam az utolsó házat, amikor egy csúnya durranás, hangzott. Rögtön utána elsült a báró puskája és a négy Bedeckuug vaktába elkezdett tü­zelni, ahogy csak birt. Én meg lenyomtam a gázadópedált, a kocsi megugrott és rohant, ahogy csak forogni tudtak a kerekei. Örült tempóval1 Ihuztunk át Milhaljevcin, Simanov­cim, a kanyarodóknál majd felborultunk, de mentünk, mint a villám. Nem igen törődtem a hepe-hupá'val, még árkot is ugrattam volna a kocsival, iha épen az kerül elém. Rettentően füstölve, gőzölögve érkeztünk haza. A hűtő­víz felforrt, a szédületes sebesség mellett. Tá­molyogva szálltak le a Jagerek. Remegett az én térdem is. Hogy a báróval mi volt, azt nem tudom megérteni. Frissen, fürgén ugrott ki és elkezdett káromkodni, mint egy zupás őrmester. Csak néztem. Befutott az iskolában levő tiszti menáasiba. Egy ismerős tiszt mond­ta el később, mit beszélt a báró. , — Egy század szerb jött ki a kukohicás­ból és soihtüzet adtak. Mi meg visszalőttünk. Sokan megsebesültek, még többen meghaltak,, nekünk semmi bajnak. Nagy szeli ii bátoh fiu az az autós! Ugy .hajtott, mint a szélvész. Hajmeresztő meséket mondott és ha már nem emlékezett pontosan, mit mondott előző­leg, mindig félre Ihivta egy barátját. — Mondd csak kérlek, hogy is mondtam el én azt tegnap? Tudod, kéhlek, az embeht na­gyon megzavakja az ilyen halálveszedele • Az eset után rendes szokásomhoz hiven körüljártam a kocsit. Megnéztem a rugókat, pneuokat. Ahogy a hátsó balk-erékhez érteni, elkezdtem borzasztóan m vetni. A hátsó bal.

Next

/
Thumbnails
Contents