Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-06 / 106. szám

r'r DKLMAGYASÖBSZÁG /Szeged, 1Ö16. május 6. Hivatali ezt az eszméimet életrevalónak és keresztittvilhetőnek találtja, nagyon /szivesen állok rendelkezésiéire, mert amint mondtam, kötelességemnek tartom a rokkantak elhelyezésének ügyét 'Szerény tudásommal eflőmozditani, Ugy látszik, a 'Rokkantügyi Hivatal is abba a hibába esett, a mély azi idővel legjobban funkcionáló állami, Vagy városi szervezetnek is elimaradihatatllan gyermekbetegsége. Aczéll Géza (indítványa helyesen akarja szolgálni a nagy célt: a (rokkantak kenyérhez juttatását. Az olyan praktikus módszer nélkül1, aminőt Aczél ajánl, a hivatal újból és' újból igondoskodhatik ugyanannak a rokkantnak éllhelyezéséről, tehát fölöslegesen szsaiporitja munkáját és költségeit, azon kivül megnehezíti a munkaadóknak azt, hogy egyegy betöltésre váró .munkakörre idejében kapjanak megfelelő alkalmazottat. Ép azért valószínű, Ihogy a Rokkantügyi Hivatal Aczél módszerét bevezeti. A nagykikindai felségárulási bünper a szegedi törvényszék előtt. (Saját tudósítónktól.) Pénteken, a nagykikindai felségárulási bünper tárgyalásának negyedik napján, a tanúkihallgatásokat folytatta a törvényszék. Pénteken már nagyobb vőlt a közönség a hallgatóság számára fenntartott helyen. Elsőnek Fodor György csendőrfőhadnagyot hallgatta ki a bíróság. A főhadnagy kijelentette, hogy miután felsőbb parancsnokságától nem kapott engedélyt szolgálati titkok elmondására, csakis általánosságban nyilatkozhat. Fodor főhadnagy előadta, hogy a Szokol-egyesiilet tagjai magyarejlenesen viselkedtek. Vallotta még, liagy a trónörököspár meggyilkolása után a kikindai egyesület elnöke: dr. Va,szilijevics Milán ügyvéd Olaszországba szökött. Ugy a nagyki'kindaí egyesületben, mint a többi íiókegyasüiletben napirenden voltak a magyarellenes izgatások és felségsértések. A trónörököspár meggyikőlásának napján a kikindai Szokol nagy ünnepélyt rendezett. A csendőrfőhadnagynak 'utasítása volt, hogy az ünnepséget beszüntesse. Amikor ezt a vezetőkkel közölte, szó nélküli véget vetettek az ünnepélynek és azt sem kérdezték, miért keill a mulatságot abbahagyniok. A háború kitörésekor a környékbeli szerbek házában házkutatást tartottak és nagymennyiségű fegyvert koboztak el. Előadta még a 'tanú, hogy a Szokol-egyesiiilet tornagyakorlatait állandóan figyelemmel kísérte. Ezekről a gyakorlatokról1 határozottan az a véleménye, hogy katonai gyakorlatuk voltak. A vezényszavak a szerb hadsereg vezényszavaival részben megegyeztek. A tornatanár minden gyakorlat megkezdése előtt buzdító szónoklatot tartott iszCrb nyelven. A 'vádlottak izgatottan hallgatták a tanúvallomást é's több izben közbeszóltak, az elnök azonban erélyesen hendreutasitotta azokat, akik a tárgyalást zavarták. (Kihallgatta még a bíróság a nagykikindai rendőrbiztost, aki előadta, hogy egy Szokol-ünnepélyen iigyéteteis 'szolgálatot teljesített, Laub 'Rezső törvényszéki irodakezdő, Bizony Gyula kereskedő és Stenta József járásbirósági irodakezeilő tanúvallomásai lényegtelenek. Biró Jónásné tanú a vizsgálat során terhelő vallomást tett, de (vallomását, a tölrvéyszéki tárgyaláson visszavonta. — Gyors Péter lés Biró István tanuk kihallgatása után az elnök felszólítására Bukur K. Dragomir törvényszéki tolmács néhány általa imagyar'ra 'fordított izgató tartalmú cikket olvaisott fel, amelyeket Roller Brankó tornatanár irt és arnélyek a Srbski Sloga cimü lapban jelentek meg. A iperbeszédekre szombaton délelőtt kerül a sor, itélét valószínűleg csak hétfőn lesz. Qránátesöben a tűzvonal felé! — Sgt/ önkéntes auiomobilista naplójából. — Dec, 1914. szeptember. Oh, csak íelderitö szolgálat ne lenne! Ez az én idegeimre megy, pont az én idegeimre. Hogyne, mikor a íelderitö szolgálat abból áll: fessétek ki az ellenség 'mozdulatait. Köszönöm szépen az ellenség mozdulatait, én ugyan nem vagyok rá kíváncsi és nem is értem, hogy lehet olyan ember a tábornok ur, hogy minden áron ösmerni akarja az ellenség mozdulatait. Minekolyan kíváncsi, mikor az pont az én idegeimre megy. No és ha tudja az ellenség mozdulatait? Van-e haszna belőle? Dee. Ugy mondják, hogy: Decs és mégis >,c"-vel irják. Borzasztó ravasz nép ez a horvát, mint ebből a példából is látható, mindig mást mond, mint amit ir. Vagy például itt egy másik falu: Surcin, ezt is Szurcsin-nak ejtik. Bizony szép meleg nap volt, ahogy Pop inéiról eljöttük. Az egész divízió gyalogsága felfejlődött a falu mögött és rajvonalban vonultak előre. Apró előőrs csatározások folytak jobbra-balra, de tisztességes Gefácht nein fejlődött belőlük. Az országúton meg végteleu sorban a ínén, ágyuk, konyhák. Kevés lraszársúgunk is volt, a generális körül tanyázta^ mintha testőrei lennének. Erdőn át vonultunk, itt már sűrűbben pattogott a puska, de harc nem volt. Elfogtak néhány szerb patrouill/et. A puskájukat én rekviráltam á egy korona. Decen csönd volt. Néhány szerb paraszt és öregasszony maradt a csendes faluban. Kancsókban, vödrökben vizet hoztak a ház elé és nyújtogatták a legényeknek. Azok mohón kortyogtattáik, sőt egyik-másik helyen kenyeret is kaptak. Engem, aki szégyenszemre lépésben mehettem csak a huszárok mögött a vonuló sereggel, engem más érdekelt. Meg is kérdeztem az egyik asszonytól: — Voltak-e .itt szerbek? Nagy sebesen bólogattak rá: — Ima, Ima! Tehát voltak itt és vannak! Többet aztán nem is tudtunk kivenni belőle. Mintha megbánta volna amit mondott, ezentúl' csak azt. felelte mindenre: — Neznám, gospodin, neznám. Nem tudom, uram, nem tudom. Délben azután előlkerültek a szeiibek. A templom toronyban kuksoltak a harangok alatt. Mikor mind a négyet bekísérték az irodába, találkoztak a tanítónővel. Az egyik barátságosan oda szólt: — Fala lepő gospojjice! Megszólítom a csinos nőt: — ön ismeri ezeket? — Oh nem. Azaz hogy igen. Ma reggel állítottak be .a. faluba, az egyik közöttük tiszt, csak közlegényruhában vau. Bezörgettek hozzám az iskolába. Halálra rémültem, amikor megláttam őket. Bejöttek, kávét kértek. Persze adtam nekik; kényszeritették, hogy üljek közéjük, — elpirult — velük kellett kávéznom. Mikor megitták a kávét, megköszönték és elmentek. Ugy tudom, a templom tornyáb* mentek mind az öten. Mikor azután a magyarék jöttek, az egyik szépen lejött és elvitte a hirt. A többi itt maradt és házról házra járt. Ugy látszik, a lakosságot instuálták. Jó lesz, ha vigyáznak ... A tanítónő azután a div.iziouárius előtt is érdekes dolgokat mondott, többek közt azt is, hogy alighanem szerb tiszt volt az, aki megugrott, mielőtt jöttünk, mert az elfogottak között nem találta. És a szerb tiszt mikor náía kávézott a legényeivel, egyszer csak kiküldötte a katonáit és — hát Istenem ő csak egy gyönge nő — a tiszt nagyon erőszakos volt. J... báró parancsőrtiszt a monokliján keresztül erősen nézte a tanítónőt, ez meg állta a nézést. Azt 'hiszem, J... báró hadnagy kipanamázza magának, hogy az iskolában szállásolják el... Unalmasan telt a nap. Lovas küldöncök jöttek-mentek, ez volt minden. Menázsi után elaludtam. Csoda jót álmodtam, de felráztak. Bután nézek körül, már sötét volt. J... bárót láttam élöttem: — Ajvé! — legyintett — felderitőszolgálat! Kahlovcicra kell menni! — És ha nincs benzinem? — Az nem baj, megjött a trén, van ott elég. — Hát akkor mim ne legyen? — Azt hiszem minden hiába. Az öheg nagyon méhges. — Bedeckung van már? — Fent ülnek a kocsiján. Hátranéztem. Tényleg, nagy kényelmesen ült ott négy nagybajuszu Jager. A báró felszállt mellém. Kivettem a térképet. Karlovcic. — Alig négy kilométer. — Csakhogy jobb volna Siinauovcin át Mibal je veinek menni és ugy Kablovcic alá. Hosszú körmével mutatja a térképen. — De ugy több mint tizenkét kilométer! — Nem haj. Mennyi idő alatt tesszük meg? — Ahány kilométer, annyi perc. — Tizenkét kiloméíeih az ugye tizenkét pekc. — Annyi. ! — Hát akkoh talán menjünk. Elindultam. Repültünk. Meg akartam mutatni, hogy ahány kilométer, annyi pere. De azért csak oda kiabáltam: — Minek megyünk oda, hiszen ugy mondták a menekülők, hogy ott szerbek vannak? Tudom — ordított '.vissza — de éppen azéht megyünk. Az ö/hnagy azt mondja, hogy ott van W... ezkedes, illetőleg máh ott kell lennie. Az ezhedesnek viszünk pahauesot. Simanoveit elhagytuk, a lámpámat eloltottam. Vaksötétben mentem. Borzasztó zökke-