Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-05 / 105. szám

Szeged, 1916, m&jus 6, : DÉLM6AGYABOBMH1 gránátesőben a tűzvonal felé! — Egy önkéntes automobilista naplójából. — Surcin, 1911 szeptember. Éjjel egy 'nagyobb autó-turán jártam. Az el'nmlt este elfoglalt Jacovoba vittünk parancsot, iSurcinon ikeresztiül; aztán 'vissza ugyancsak Surcinom Bezsáiiiján át Zimonyba iktíllett rohanni. Koromsötét volt, mikor elindultunk, négy fegyveres „Bedeekong", magyarul fedezet, kapaszkodott fel a kocsimra, mellém ült J... báró hadnagy, aki a parancsot vitte. Reflektort nem volt szabad meggyújtani és csaik amnalk köszöfnihetjük a rugók épségét, hogy ismertem ,a tájat, mint a tenyeremet. Az erdők mellett robogva húztam el és bizony nem igen törődtem velle, hogy ár t-a a pneumatiknak a túlzott sebesség. Repültünk az egyenesben ós a jól ismert kanyarodok, biukkauiófc előtt csak épen annyit lassítottam, hogy erősen magkapaszkodva ki ne repüljünk a kocsiból. Homokos helyeken nyögött a motor, de h.uzta rendületlenül a finom alkotmányt. Feltűrni, az első ház. Surcin. Jdbbra a főúton mozgó trein között kifutottunk a (faluiból, el a téglagyár mellett, ki az országútra. Mintha égne a falu. Csodás fény, vörös tüzszin rajzol a fekete éjibe lobogó hajú fantasztikus alakokat, halvány szélű biborlepel hullámzik az ég alján. Ég a falu. Rohanvást közeledünk. A keresztezésnél, ahol délután erős. ütközet folyt. Lovak, emberek, felfordult isztekér, alatta bullák hevernék szanaszét. A .sarkon megdőlt kereszt. Katonák vonulnak Jacovo felé és mosit már látjuk, nem Jacovo ég, hanem távolabb valami. A mezőn a kukoricás között szanitécek .szedik össze a nyögő, siró betegeket, sebesülteket. A sötétben misztikusan liinitézva mozognak az emberek, mintha ezer csodák raja kelne, ijeszteni a jámbor lelkeket. Nyögnek, sóhajtoznak a hordágy vergődő, forgolódó fekete alakjai, A rohanásban oda-oda hoz egy-egy szót a lanyha levegő lusta mozgása, és vonulnak a sauitécék, a hordágyak hosszú sorával imbolyognak a sötétben, mint .a kósza kisértetek. Lassítok. Amint 'elmegy a kocsi egyesek mellett, ráirn néznek. Aszongya. a szemük: — De könnyű is ennek ott a .párnás 'ülésen, bezzeg én itt a sáncokban!. Az én szemem meg viasza beszél: — De könnyű is nektek ott a sáncokban, de bezzeg én négy na.pja nem ettem-ittam-aludtam, csak űzöm, zavarom ezt az ördögmasináját éjjel-nappal. Járok .felderítő szolgálatra, hogy már kóemadzaggá rongyolódott minden idegem szála. És köziben csökönyös a gép: reperálni, kínlódni vele, aztán tovább, hajrá előre. Hordani ezerfelé .parancsot, ihirt, naponta ötszáz kilométer... — Cseréljünk, pajtás! De csak tovább robogok. Az első keresztezésnél balra. Törött kerekű ágyú az utón. Nesze neked. Most majd le fogtok szállni és fogtok ágyút búzni. Le is szálltunk ós nekigyürkőztünk. Megnéztem. Szerb ágyú, francia márka, Schneider-Crciusot-féle. J ... báró elaludt a kocsimban. Katonák jöttek, odamentem a. tiszthez, alig találtam meg, mert a hátán torniszter, váll án puska, alig lehetett a legényeitől megkülönböztetni. —• Uraim, itt egy ágyu. Nem bírunk vele, nekem m,eg sietnem kelleme, mert fontos parancsot viszek. ~ Hol az az ágyu?! — Itt az országúton, — Hó emberek! Első eug! Félre azzal az ágyúval! Odafut a szakaisz gyalogos, a következő percben az árokban van az ágym. Megköszönteim a tisztnek és felszálltam -a, kocsira. A legények is feltápászkodnak >a helyükre. — Kész? — Igein — hangzik (kórusban. Kapcsolni akartam, kezem az emelőn, de odafut hozzám a hadnagy. — Jut-e ma, vagy holnap valahová, ahol pósta van? — Az éjjel Zimonyba megyek. — Brávó! Egy szívességre kérném. — Mivel szolgálhatok? — Egy igen fontos levél, nőnek szól, nagyon kérem, tegye postára. A menyasszonyomnak szól . . . Ezt talán csak azért tette hozzá, hogy a szivemhez beszéljen és annál biztosabban feladjam a levelet. Tisztelegtem, aztán bekapcsoltam a motort; rohantam tovább. Franciaországnak ©iasz segítség is keli. Liigano, május 4. A Persevewnza egyik Icguuóhbi számúban párisi levelezőjének 'következő távirati tudósítását közölte: — íMarsetíleban eddig osak néhány ezer orosz van. Ötvenkét napig jötték Vladivosztokból és az utón francia Lehel-fegyverrel gyakorlatoztak. A többi kiváló fölszerelést hazulról hozták magúikkal. Eddig az értékük tisztára erkölcsi, az igaz, hogy nagy. De két hónap múlva 180—200.000 orosz lesz Franciaországban. Ha Oroszország tizenöt millió katonájából már előbb küldött volna kiét milliót Franciaországiba, akkor másként folyt volna le a harc a nyugati fronton. Franciaország reméli, hogy az oroszokkal együtt megtisztiihatja területét az ellenségtől vagy — föltéve, a legrosszabb esetet — a németek további előnyomulását végeredményben még ellensúlyozni tudja. Az oroszok megérkezése ismét fölvetette az olasz segítség kérdését. A francia lapok erről kevesebbet irtiak. mint az olasz és az angol lapok. Senkísem akarja azt a látszatot kelteni, imintha idegen segítséget remélne. De ,a levegőben érezhető: ha most hatalmas segítség érkezik, tárt karral fogadnák. Nyilvánvaló, Ihogy a németek nyugaton Verdim mellett vagy másutt borzasztó erővel keresik a . döntést, rengeteg hadigépek egész arzenáli'sát Iföl fogják használni és a franciákra nehéz órák fognak elkövetkezni. Hősiesen fognak verekedni a legutolsó óráig, de mégis eljöhet az a pillanat, amikor lebírják őket. íMegengedihető-e, ihogy ebben az esetben, amely mimlen áldozat ellenére is bekövet'kezhetik, elinni asszunk valami kisér-' letet, ami az emberi érőtől télik, a legvégső csapás (megakadályozására? E távirati tudósitásboz a' Persevaranza megjegyzi: A szövetségesekre épp oly végzetes volna az orosz vagy az olasz vereség is, mint a francia. A nyugati fronton való együttműködés kérdése inkább katonai, mint politikai természetű. Ha a főparancsnokság mellette dönt, akkor senkinek sem lesz kifogása ellene. Mindenki vegye meg a Nemzet Háza időreform emléklapját. s Tüdővészkórház Szegeden. (Saját tudósítónktól.) Dr. Hollós József főorvos tudvalevőleg indítványt terjesztett az áprilisi közgyűlés elé, amely azt célozta, hogy a város tüdővész-kórházat ópittessen. Az indítványt Hollós közvetlenül a közgyűlés előtt kénytelen volt visszavonni, mert rövidebb időre -el .kellett Szegedről távoznia. A tüdővészkórlháznak Szegeden való felépítése érdekében azoniban olyan események történtek ujabban, amelyek ezt az ideát nagyon közel viszik -a megvalósításhoz. Tárgyalások voltak 'Ugyanis — bár nem hivatalosan — Korányi báró egyetemi tanárral, a tüdövész ellenes mozgalom nagynevű vezetőjével1 és 'báró Klebersberg Kunó államtitkárral arról, hogy támogatná-e az állam Szegedet, lia áldozatkészséget mutatna annak érdekében, hogy itt tüdővészkórház építtessék fel. A tárgyalások azzal az eredménnyel 'végződtek, Ihogy rokkantügyi hivatal ugyanannyival hajlandó egy Szegeden felállítandó tüdővészkórház létesítéséhez 'hozzájárulni, mint amennyit a város áldoz erre a célra. A tárgyalások anyagát és eredményét közölték dr. Somogyi Szilveszter polgármesterrel, aki felterjesztéssel; fordult a rokkantügyi hivatalhoz és felajánlotta a város részéről a tüdővészkórlház számára az Oltványi-féle alapítványt. A felterjesztés a rokkantügyi hivatalnál most van elintézés alatt, értesülésünk szerint minden valószínűsége megvan annak, ihogy a rokkantügyi hivatal támogatásával lé* ül Szegeden az uj kórház. Dr. Hollós a következőket volt ves ebben az ügyben munkatársunknak elmondani : — Egészen kétségtelen, hogy a háb ü után a tüdövész a jelenleginél is sokkalta nagyobb mértékben fog' elterjedni, mert a lappangó igümőkórban szenvedő katonák (és ilyenek rendkívül SOKan vannak) a harctéri fáradalimak következtében tüdővészesen kerülnek Ihaza is ujabb forrás,ai lesznek a fertőzésnek. lAnnál íontosabb, ihogy már most gondoskodjanak olyan intézményekről, amelyek a baj meg nagyobb elterjedésének gátat vessenek. A rokkantügyi hivatal a rendelkezésére álló összegek ilyen jelentékeny részlét máris tüdővész-szanatóriumok íelállitására fordítja és e célra pl. egész Alsó tátrai üt ef berendezi. A szanatóriumoknál --zónban r dekái célravezetőbb tüdővészkórházak ala. vasa, amelyek nem a könnyű és középsúlyos eseteik gyógyítását célozzák Ihainem épen a súlyos és erő-on fertőző tüdő vészeseket fogadják be a- elkülönítés céljából, vagyis a betegség tovűbbterjedésének megakadályozása céljából. Ilyeneket minden városnak módjában -volna emelni s előbb-utóbb meg is fogják ezt valósítani, mert csakis az izolálás képezheti a tüdővészUeküzdés alapját. Kilátás van arra, hogy Szeged ilyen intézményihez rövidesen ho. üt, ha ugyan sikerülni fog a rokkantügyi hivataltól e célra kérvényezett -300.000 ku a megnyerése, a mely az Oltványi-féle, szintén közel 300.0'. . koronás alapítvánnyal kiegészítve, teljesen: elegendő volna egy 200 ágyas tüdővész' 'írház megteremtéséhez. E kórház egyelőire tüdűvészes k; onák elhelyezésére és gJ" vitására szolgálna s későbben a város tufe-donába menne át. j . ,-J