Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-18 / 116. szám

Szeged, 1916, máj ne 18. diilmágyákobszaö s ott beömlő, piaiakon semmi átjáró nincs, ezért a járőreink néhány száz lépést bolgár 'földön tesznek. Amikor erről tudomást szerez az ezredes, megpödri szép magyar bajuszát és ki/adja a paraaicsot: — Ami a bolgároké, az a bolgároké, ami a miénk, az a miénk. Ezen belső patakon azon­nal átjárói készíteni bárhogyan, mert nem en­gedem meg, liogy a határon tul bárki is egy lépést tegyen. Ahogy a kőhíd közelébe értünk, azon épen egy albán hajtotta át a tehenét jóizü-t moso­lyogtam magamban, mert tudtam, hogy ha­marois'au kitör a vihar. — Hát az mit keres odaát, — kérdi az ez­redes ingerülten a muftártól. — Ott van ,a földje és itt a háza, ideát la­kik. j j E váratlan felelet elhárította a veszedel­met, de most már gondolkozóba ejtette a köz­igazgatáshoz is érzékkel biró katonai parancs­nokot és csak annyit mondott. — Hogy telek,könyvezik majd a bolgárok. Innen kezdjük aztán a batárt megtekin­teni. Mindenütt a patak mentén haladtunk ke­zünkben á térképpel. Itt ,iis ott is fel-feltünt egy-egy bázesomó. Kérdezzük a muf tárt, hogy miféle helység ez. — P. . . község. —' Az nem lehet, mert annak a túlsó olda­lon kell lenni, még pedig 10 kilométerre a ha­tártól. — Már az a község itt van ezen a területen. Tíz-tizenöt kilométert tévedni mégis csak sok. Megyünk tovább. Ismét néhány ház az in­nenső és a túlsó parton. — Hát ez micsoda házcsoport? — Mind a kettő G. . . község — válaszolja a imi.ftá.rJ í ­— Micsoda!? Hi.sz ennek odaát kellene len­nie! — mondjuk meglepődve. Most mi történjék, kié a község tulajdom­képen. Az ezredes hamarosan megoldja a gor­d'iusi csomót. — A községből, ami ideál vna, az amiénk, ami pedig odaát van, az a bolgároké. — Csakhogy ezek már adót is fizettek a bolgároknak, — jegyzi meg halkan a pap. Kezd az iigy bonyolódni. Hogy teljes le­gyen a bonyolódottiság még három bolgár katona is mutatkozik. I — Hát ezek mit keresnek itt — kérdi az ez­redes. Maga elé szóllitja őket. Következik a nagy vallatás, ami kínosan folyik lei, mert bol­gárral albán beszél, ezzel szerb, a szerbet meg német tolmácsolja. Kiderül, hogy csak azért jött át, hogy rend van-e a községben mivel ez hozzájuk tartozik. Arra a kérdésre, liogy tudják-e mi a haltár, bosszú, fárasztó megértés után bevallják, hogy igen, tudják a(D. . . patak. — De hisz az lentebb vam, ez itt mesik. Ez ömlik abba. I — Gránic, gránie! — mondja a bolgár és a melléttünk folyó patakra mutatnak. Kiderült, hogy azért nem értettük' meg őket, mert ők a mi patakunkat máskép nevez­ték el. Végül barátságos, de hosszadalmas megmagyarázás' után elbocsátja az ezredes őket azzal a parancsai, hogy ezentúl .á patakot nem szabad átlépni, akár Ihol van a község. Mikor már sok hasonló ügyet így i-endez­tiink, úgyszólván torony irányában — a he­gyek tetején át — igyekeztünk haza. Már jó eljöttünk a határtól, mikor ismét bolgár kato­nákkal találkozunk. — Ugyan, hogy kerülnek ezek ;ide? — tű­nődünk mindannyian. Micsoda község ez? — kérdezzük a vezetőt. — R . . I I — Nézzük a, térképet és keltessük, keresők, de ezen a helyen sehol se volna szabad még egyháznak se lennie jó nagy területen. Végre aztán rátalálunk a patakon, tehát a gránicon tul mintegy 8 kilométerre. Most már aztán megértettük, hogy mi oko­zott folyton bajt a határon. Nem elég tehát a ' térképen meghúzni a gránieot, hanem meg is kell nézni, hogy mi hol vian. lío/VMú HÍREK 0000 A török Vörös Félhold képestevelezö* lapjait 20 fillérért árusltja az Országos Bi­zottság, (Budapest, képviselőház.) — Jobb vasúti összeköttetést Szegeddel. A közigazgatási bizottság dr. Becsey Ká­roly és' dr. Rósa Izsó indítványára tudva­levőleg elhatározta, hogy sürgős Jeliratban kéri a 'kereskedelemügyi minisztertől a ta­nyavilággal és Hód.mezővá'Sárhelylyel való vasúti összeköttetés infegijaviitását. Az üd­vös akció nyomán ina többen arra hívták fel figyelmünket, hogy Szegednek Szabadkával való ösiszekötitetése is nagyon hiányos és hogy az is a polgárság érdeke lenne, hogy ez az összeköttetés is megjavittassiék. A te­kintélyes számú érdekeltség azt hiszi, hogy ezzel a dologgal nem kellene most már várni a közigazgatási bizottság legközelebbi üléséig, hanem a polgármester vagy a ta­nács tehetne valamit a Szabadkával való vasúti összeköttetés megjavítása érdekében. — Személyi hir. Dr. Cicairicis Lajos fő­ispán Szentesre utazott. — A vak katonáknak. Gróf Klebelsberg államtitkár itt időzése alkalmából a Szegedi Kenderfonógyár által a város rendelkezésére bocsátott automobil vehetője részére dr. Somogyi Szilveszter polgármester 10 koronát küldött, amit a gyár a vak katonák részére adományoz. Az összeget rendeltetési helyére juttatjuk. — A miniszterelnök körútja Szerbiában. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Gróf Tisza István miniszterelnök. Szerbia északi részén négy napra terjedő körutat tett, a melyről szerdán reggel visszaérkezett Buda­pestre. A miniszterelnök Sábáénál lépett szerb területre. Lesnica,* Losnica és Kozil­jaea meglátogatása után hajón folytatta útját Zabreebe, ahonnan Obrenováeon át Valjevóba utazott. Valjevóból Lajkovác érintésével visz­szatért Zabreebe és hajón Belgrádba ment, ahol másfél napig tartózkodott. Belgrádból a miniszterelnök autón Zímonyba utazott és megtekintette a Szerómsógnek azt a részét, amely a háború folyamán hadszíntér volt — A német mintagazdálkodás Magyar­országon. Berlinből jelentik: A Berliner Tage­blatt ma megelégedéssel üdvözli azt a Ihirt, liogy a Délnémet mezőgazdasági Egyesület a német minta szerint való gazdálkodás meghonosítására Magyarországon nagyobb területet bérelt. Ezzel — írja a lap — a köz­ponti hatalmak egy lépéssel közeledtek ahoz a célhoz, 'hogy önmaguk lássák el magukat. Anglia és Oroszország természetesen nem szívesen látják ezt .a törekvést. Anglia azért nem, intett ez a törekvés végleg keresztezi blokádterveit. Oroszország pedig azért, mert az a veszedelem fenyegeti, hogy a jövőben a magyar gabona, mindjobban versenyképes lesz. Anglia politikája most megtanitotea Magyarországot arra, hogy a mezőgazda­ság fejlesztésére surgos szükség van, aminek Oroszország fogja karát vallani, amely vi­szont ezért Angliának imondhat köszönetet. — Halálozás. Komjáthy Mihályffy János kir. posta és távírda felügyelő, a szegedi főpostahivatal fopénztárosa szerdán 59 éves korában meghalt. A derék főtisztviselő, aki 87 évig teljesített szolgálatot Szegeden, min­taképe volt a lelkiismeretes, ügybuzgó és szorgalmas hivatalnoknak. Felelősségteljes munkáját mindig a legnagyobb pontossággal teljesítette és érdemes munkásságát gyakran honorálták följebb valót elismeréssel. Halála a szegcdi postahivatalok tisztviselői karában, számos tisztelője és barátja körében általá­nos, mély részvétet keltett. — A dijnokok drágasági segélye. A bel­ügyminiszter szerdán rendeletileg értesítette a várost, Ihogy mindazok a 'városi dijnokok.,­akik a Ihusz százalékos drágasági segélyben nem részesültek, háromszáz korona évi drá­gasági segélyt kapnak, iha 1916 január elseje óta alkalmazásban vannak. — Rézgálic-kiosztás. A városi szöllősgaz­dák részére a hatóság utján kieszközölt réz­gálicból a negyedik vaggon megérkezett és ennek kiosztása május 22., 23. és 24. napjain, hétfőn, kedden és szerdán lesz. Mindazoknak az utaíványosoknak, akik egy izben már kap­tak rézgálicot, ugyanazon utalványokkal a jelzett napokon délelőtt 8-tól 10-ig és délután 3-tól 5 óráig kell jelentkezniük a gazdasági udvarban. Ezúttal mindenki a jegyzett meny­nyiségnek 3A-éig lesz kielégítve. Azok az utalványosok, akik ujabban május hóban fizettek elő, most nem kapnak rézgálicot, ezekre csak az ötödik-hatodik waggon meg­érkezésekor, az elsősorban jegyzők teljes ki­elégítése után fog sor kerülni. — A cinkotai rémregény. Budapestről tele­fonálja tudósítónk: A bécsi rendőrség befe­jezte a nyomozást Kiss Béla bécsi viselt dol­gai iránt. Megál'lapitották, Ihogy a cinkotai bádogosnak] három lakása volt Bécsben. Az egyik lakásban egy busz éves növel élt együtt, akitől gyermeke is született. A nő válószin<üleg Pesák Juliska volt. Kiss Béla minden házban, ahol dolgozott, megismer­kedett a cselédekkel, akiknek azután -gya­kori vendége volt. Reich Jakab bécsi ház­tulajdonos elmondotta, hogy évekkel ezelőtt vo-llt egy szakácsnője, aki 1000 koronát 'ha­gyott nála megőrzés Végett. Mivel a 'Sza­kácsnő írni'nem tudott, abban állapodtak meg, Ihogy Iha Reioh levelet kap tőle, mely­nek alján ihárotn jel van, a pénzt tegye pos­tára. Később a szakácsnő tényleg íratott neki Budapestről; a tevéiben az állt, hogy férjihez megy egy bádogoshoz, a pénzre szüksége van. A három jel ott -volt, Rieidh a pénzt elküldte, de azóta semmit sem -hallott a -szakácsnőről. Jelentkezett egy Frey Antal nevű pincér, aki elmondta, 'hogy az első szerbiai hadjárat i-dején -mint 84. gyalog­ezredbe! i katona, a valjevói kórház irodájá­ban dolgozott. 'Határozottan tudja, ihogy -Kiss, Béla járványos betegségben feküdt a kór­házban. 1914. december 3-án, amikor meg­kezdődött a visszavonulásunk, Kiss eltűnt Valjevóból. Nagy János tegnap esti vallo­másában arra célzott, hogy Jakubekné több­ször érintkezett Kiss Bélával, tehát neki jobban -kellett tudnia a bádog-hordókról. A rendőrség e vallomás alapján Jakubeknét be­hozatta a főkapitányságra és őrizetbe he­lyezte. A valjevói katonai parancsnokság értesítette a budapesti államrendőrséget, hogy Kiss Béla sírja Va-ljevóban fel nem található. 'Ezért minden exhumálás céltalan volna. — Gyermekdélután. A Felebaráti Szeretet Szövetség május 18-án és 19-én délután fél négy órai kezdettel a hadiözvegyek és árvák szegedi otthona javára gyermekdélutánt ren­dez az alábbi változatos műsorral: Megnyitó. Előadja a szegedi honvédzenekar Fichtner Sándor karnagy vezetésével. Prológ. Irta: Varga Borbála. Szavalja: Hantos Irma szín­művésznő. Jó angyalok. Színjáték. Irta: Bo­ray Józsefnó. A daraban előforduló hangver­seny műsora: Talizmán. Irta : Kiss Menyhért. Szavalja ; Rosa László. Magyar dal. Éneklik : Ottovay Lili és Ottovay Gabriella. Hegedü­szám. Játsza: Ligeti Erzsébet. Zongorán kí­séri : Fischer Lili. Magyar dal. Énekli: Fa­ragó Juliska. Csárdás. Lejti; Molnár Lili.

Next

/
Thumbnails
Contents