Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-16 / 114. szám

Szeged, 1916. május 16. ÖÉLMAGYAÍtOftS«i§ * Tanácskozás a rokkanfíigyről és a tüdőbeteg-kórházról. — Gróf Klebelsberg Kunó államtitkár Szegeden. — (Saját tudósítónktól.) Gróf Klebelsberg Kuné vallás- és közoktatásügyi államtitkár,< 'hétfőn reggel Szegedre érkezett, ahol a városháza bizottsági termében megtartott bizalmas tanácskozáson elnökölt. A tanácskozáson az állami iparostanonc-iskola és ezzel kapcsolatos internátus, a rokkant iskola, tüdövész-szanatórium lés mezőgazdasági népiskola felállítása került szóba. Gróf Klebelsberg Kunó államtitkár hétfőn reggel ihét óra huszonhárom perckor érkezett Szegedre. Az államtitkár dr. Cicatricis Lajos főispánt és dr. Somogyi Szilveszter polgármestert reggel fél kilenckor fogadta szalónkocsijában. A tanácskozások reggel kilenc órától délután egy óráig tartottak. A tanácskozáson résztvettek az elnöklő államtitkáron kivii!: dr. Cicatricis Lajos főispán, dr. Somogyi Szilveszter polgármester, báró Gerliczy Félix, Vörös Tibor ezredes, dr. Rét'hy József főtörzsorvos, dr. Gaal Endre kulturtánácsos, dr. Wolf Ferenc tiszti főorvos, dr. Hollós József főorvos, dr. Szele Róbert tankerületi főigazgató, Jánossy Gyula tanfelügyelő, Weiner Miksa, a kereskedelmi és iparkamara alelnöke, Raffayj László felsőipariskolai tanár és Firbás Nándor, az iparostanonciskola igazgatója. A tanácskozás első pontja az állami iparostanonc-iskola 'és ezzel kapcsolatos, kétszáz tanoncra berendezett, internátus létesítésének kérdése volt. A rokkant-iskola felállításánál- az a terv merült fel, hogy az iskolával kapcsolatosan müvégtagjavitő műhely létesíttessék. Családi otthonok létesítése, egyelőre száz szegedi rokkant részére, kertes házakkal, amelyek idővel a rokkantak birtokába mennének át, volt a tanácskozás második pontja. Három mezőgazdasági népiskola létesítését is tervbevették a tanácskozáson. Alsó-, Felső-tanyán és a városban a rendezőpályaudvaron túl1 lennének az egy holdas konyhakertészettel kapcsolatos iskolák. A tanácskozás) negyedik; pontjánál dr. Hollós József főorvos szólalt fel és a tüdővész-kórház és diszpanzerek felállításának szükségességét a következőkben ismertette: — A tüdővész leküzdésénél csak ugy érthetünk el eredményt, ha szakítva az eddigi rendszerrel a küzdelmet tudományos alapra fektetjük. Ennek alapfeltétele, ihogy az erősen fertőző eseteket szeparáljuk és igy megakadályozzuk, ihogy a súlyos betegek családjukat meg ne fertőzhessék. Szegeden legalább is 150 ágyas ilyen tudományos kórházra van szükség, amely állandóan elvonná a fertőző esetek nagy számát évről-évre csökkentené az ujonan fertőzöttek számát. Ez azonban nem elegendő, hanem ki kell egészíteni négy nyilvános rendelővel, amelyek orvosai, szakképzett tüdővész specialisták, állandóan nyilvántartanák a tüdővészes eseteket, azok izolálásáról, kellő fertőtlenítéséről gondoskodnának és egyszersmind a beteg összes hozzátartozóit, akik már fertőzve vannak, specifikus kezelés alá vennék és igy a betegséget még csirájában meggyógyítanák. Az ellentálló képesség fokozása céljából napkurázó-helyek és gyermekjátszóterek felállítása szükséges. A tüdővész-kórbáz legelőnyösebben az újszeged! járványbarakk tőszomszédságában volna elhelyezhető, mert itt a csatornázás készen van és a terület fekvésénél fogva is igen alkalmas a kórház céljaira. Betetőzné a mozgalmat, ha az Alsótanyán egy kisebbfajta (60—80 ágyas) olcsó szanatóriumot létesíthetnénk, amelynek eszméje a főispán úrtól ered, ahol a saját gazdaság, tehenészet, konyihakertészet gondoskodhatnék a betegek jó és olcsó ellátásáról. A tanácskozás tulajdonképeni célja a,z volt, hogy az államtitkár információt szerezzen arról, mennyit tennének ki a tervbevett intézményeik költségei. A tanácskozáson megbeszélt adatokat a hatóság kidolgozza ás a terveket, valamint a Végleges rendezést feliratilag közli az illetékes minisztériumokkal. A feliratra a minisztérium közgyűlési határozatot fog kérni arra vonatkozólag, milyen összeggel hajlandó a város az intézetek 'felállításához hozzájárulni. Egy óra után az államtitkár tiszteletére dr. Somogyi Szilveszter polgármester a Kass-vigadó különtermében ebédet adott, amelyen résztvettek: Gróf Klebelsberg Kunó, Vigh Albert udvari tanácsos, iparoktatási főigazgató, dr. Petri Pál. dr. Tóth István, dr. 'Magyar! Zoltán, miniszteri titkárok, dr. Cicatricis Lajos főispán, dr. Somogyi Szilveszter polgármester. Gerliczy Félix báró, dr. Orkonyi Ede kúriai biró, Várhelyi József apátplébános, c. kanonok. Bokor Pál helyettes-polgármester, dr. Szalay József főkapitány, dr. Gaál Endre kultur tanácsnok, dr. Réthy József, Vörös Tibor, dr. Boros József, dr. Hollós József, dr. Szele Róbert. PreLogg József, a városi főgimnázium igazgatója, Tóth József, az állami felsőkereskedelmi iskola igazgatója, Jánossy Gyűli* Weiner Miksa, Raffay László, Firbás Nándor. Ebéd után az államtitkár és kísérete megtekintette azokat a telkeket, ahová a felállítandó iskolákat és egyéb intézményeket tervezik, majd sétát tett a városban. Gróf Klebelsberg Kunó államtitkár és kísérete este kilenc órakor a gyorsvonattal Temesvárra utazott. iKisanssftoB&nnBBaRnmgisHKaHsaigssmsB&iaaaHsaBeaaBoti A 304-es magaslat elfoglalása. A napokban hoztunk néhány gyik nyörü, színes képet a verduni frontról A. Goswik, német telefonos ikatona tollából1. Az alábbiakban ugyancsak ő tőle, aki egyébként a polgári életben lapszerkesztő, a 304-es magaslát elfoglalásának a leíráséit hozzuk: Villanás. Két füstkarika a levegőben. Egy ágyú sült el. A szomszéd ágyú folytatja. Megszólal a második, a harmadik, a negyedik üteg is. Majd valamennyi kis- 'és nagykaliberü üteg, amely ezen a kis szakaszon áll. Virrad. Az ütegek nem tüzelnek gyorsan. Megfontoltan, csaknem lassan. Minden üteg percenkint egy lövést ad le. Óránkint tehát a magaslat nyolcszázméternyi területére kétezernégyszáz gránát hull. A (tüzérek bosszankodnak a lanyha tüzelés miatt. Gyorsabban kellene. Ugy kelfene, hogy az ágyuk füstölögjenek, a csövek izzóak legyenek és a viz a visszafutó csövek fékhengerében íor rjon. Percenként egy lövés — az semmi. Föltűnik a nap. A megfigyelő tiszt korrekturát parancsol, de az irány, az megmarad. Percenkint egy lövést a 304-es magaslaton levő árkokra. A magaslat fölött por- és füstfelhő és ebben a felhőben megvillannak a gránátok. Kőszilánkok, földtömbök, rongydarabok és emberi tagok röpködnek a levegőben. El sem képzelhető, Ihogy ezekben az árkokban még emberek légyenek. A drótakadályok, farkasvermek, lövészárkok mind be vannak temetve, szét vannak szaggatva. A keleti lejtőn levő erdő lekaszálva, széttaposva- De a lövedékek még mindig odacsapódnak és a levegőbe hajítják a szétroncsolt fatörzseket. A francia tüzérség kezd feleselni. A saját ágyúink dörgése azonban elnyeli azoknak az ellenséges gránátoknak a bömbölését, amelyek a Marré- és a Bois Bourrus-erődbőí jönnek. Egyszerre csak valahol óriási feketesárga töltsér szökken föl. A föld megremeg. A levegőben bömbölnek a szétrobbant acéldarabok és kőszilánkok. Uj meg uj tölcsérek szöknek föl. És az ellenség ágyúzása is hevesebbé válik. A mi dombunk fölött is porköd ül. A tüzérek rendületlenül hordják a lövedékkosarakat. Az ágyumiivessegéd ágyutói ágyhoz megy, megvizsgálja őket, olajoz, mint a gépész, aki a gépjét munka közben vizsgálgatja és olajozza. (Minden percben egy lövés... A megfigyelő ballonok nagyon magasan állanak, mint valami napfényben lebegő banánok. A repülök elegáns iveket írnak le. A kivédő ágyuk ostor módjára pattognak. Most egy Fokkergép jő őrült irammal. Magasan az ellenséges repülőgép fölött keringve, siklórepüléssel őrült gépfegyvertüzet szór az ellenségre. Aki e pillanatban nincs elfoglalva, imind ezt az izgató látványt figyeli feszülten. — De az ellenség kitér és elmenekül. Szerencséje volt. Megérkezik a konyha. A tüzelő üteg mögött megáll. A tüzérek megkapják az ebédjüket. A koromtól, piszoktól és olajtól piszkos kezükkel falatoznak. Minden pereben egy lövés! „Mennydörgős mennykő, hisz már délután van!" A nap lehajlóban. A dombok barnavörösen emelkednek a zöldes 'ég alatt. Az üdezöld erdők mögöttünk kékes gőzbe burkolóznak. „Gyorsabban tüzelni!" — Tizenkét órahosszat lőttünk és nem tudtuk, 'hogy rohamra készülünk. „Gyorstüzelés!" Most imár tudjuk. A tüzelés őrült pergéssé fokozódik. Miként hajdanában a dobos 'hévvel 'és gyözeliemittasan dobjának a borjubőrét ütötfte-verte, ugy dobolnak most a mi tüzéreink ágyúikkal. Egyetlenegy dörgés az egész levegő...