Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-09 / 84. szám

0 D&LMAG Y A RQBSZA.G Sete®©d, 1916. április 9.' vége volt a harcnak, az előteret ezer meg ezer szürkéskék uniformis tarkitotta. Beszélgessünk. (A szokásos szombat esti látogatás a fatou vödnél, aki még mindig a Kultúrpalota előcsarnokában áll és vár.) A fahonvéd: Azt h ittam, liogy már ,el sem jön,, uram. Én: Egy kicsit megkéstem. Oka van ennek is. Gyűlésről jövök. A fahonvéd: Már megint gyűléseztek? És ugyan miben törték már megint a fejűket? Éti: Női gyűlés volt. A szereplés a körül forgott, hogy gátat kell vetni a pucciunk, a költséges toalettenrozáspak. A fahonvéd: Eső után köpönyeg. De jó még, liogy belátják a hölgyek, hogy ugyan-, csak nagy parádézást vittek véghez az öltözködésben. Ugyan miből győzték? Én: A jó isten is felruházza az erdőik madarait és itt a földön is találkoznak talmi istenek. akik a felruházást elvégezik. A fahonvéd: De uram, nincsen áldás ezeken a felrtiházásokon. Különben is az a véleményem, hogy megkéstek az asszonyok a spórolási tőreik vésőikkel. A háboru kezdetén kellett volna. KII: Talán még most sem késő. Nekem azonban az a véleményem, liogy annyit ér az egész mozgalom, mint a szentelt viz. És mikor látom a legújabb egyesület akcióját, az a .pap, jut az eszembe, aki vizet prédikál, maga padig bort iszik. .1 fahonvéd: Hál ugy van az. urain, hogy aki egyszer meg,szokta, a jó módot, a rosszba nem tud beletörődni. Aki megszokta a póváskodást, a porcot, nem tud az szerény, egyszerű lenni. ÉV: Az a haj, hogy a nők egymást akarják legyőzni, túlszárnyalni és akikor boldogok, lm külsőségekkel tudják a ügyelmet felkelteni. A fahonvéd: A mondó vagyok, liogy a férfiak a hibásak. Minek táplálják a nők fényűzési hajlamait! Év: Ha nem táplálnák, akkor is élne, sőt virulna. Vele jár ez már á női hiúsággal, mint pappal a szentség. | A faiion véd: Ez is háboru, csaik az a ba j, I hogy ebben a háborúban nem lehet győzelmet aratni. Én: A győzelemről jut az eszembe, .hogy egyik egyesületben nagy győzelmet arattak a tiszta lelkűek, azok, akik a szivüket nem a szájukon hordják. A fahonvéd: Hallottam felőle. Az igazság mindig uton van és ha hosszú idő után is, de beérkezik. Én: Ideje volna már, ha rákerülne a sor a bálványok ledöntésére, ha a. szereplés teréről lekergetnék azokat, akik beállnak az olyan eszmék hirdetőinek táborába, ahol a legsajátosabb önző érdekeiket kívánják szolgálna es nem a szentséges eszméket, .amik az emberiség javáért vannak. A fahonvéd: A kufárokat előbb vagy utóbb, eléri a sorsuk. És igaz az a szólásmondás. hogy nincsen olyan sötét éjszaka, amire világos nappal ne következnék. Én: Hej, pedig sokan vannak, akik a ve lágosságpt nem szeretik; akik a .sötétben ólálkodnak és mindig haszonra lesnek. A fahonvéd: A haszon nyomában jár a vesztesség is. Annyiszor le a kerék, ahányszor föl. Elérkeztünk ahoz az időhöz, amikor a szemfényvesztőkre rájár u rud. Én: Ideje, aminthogy ideje, hogy beköszöntött a tavasz. Bár már a nyár i,s itt volna. A fahonvéd: Ho.se volt jó az a nagy sietség, uram. Én: Oka van annak, hogy kivánom a nyaral. Nyári időben ugyanis mezítláb leh^l, járni. Már pedig ha a cipő-árakban igy haladunk, .mindannyian mezítláb járhatjuk a kor-, zót. A fahonvéd: De uram, ha idáig jutnánk, néptelen maradna a korzó. Én: Ugyan miért? A fahonvéd: Csak azért, mert a betétes cipellőt, a nyilas, meg selyem harisnyákat megniüt.atják az emberek, de a bütyköt a lábukon, nem igen. Én: Ebben is igaza van, dicső honvédünk. .1 fahonvéd: És abban is igazam van. hogy meg kellene mindazokat büntetni, akik a Stefánia virágzó fáinak ágait letördelik. Én: Majd .szóvá teszem a panaszát. Istennek ajánlom dicső honvédünk. A fahonvéd: Én meg a rendőrség kezére a fák ágainak tördelői-t. vminritnj: yu»t OI'CJJT . .m-jynrrajixjc^u^^ terű s hogy mii művelek, kérdezte. — Virágot szedek a lányom sírjára. — Mennyi a virágod? Kiteri tettem a kötőmet, igy — és me;guintattaim.. Volt egy maréknyi bemre. — Szórd a vizbe. Beleszórtam, fis :az egész, ezüstön sodrú víznek lvullánrát- parttól a partig, amig, beláttam: a viz medréig apró felbukkanó kis ibolya virág lepte be. Az égen kigyuladt a sötét csillag és egy vékony gyertyaláng újra lobot .vetett az isten trónusánál. Kis cselédam sírján kinyiladt az- ibolya. Le akartam borulni az idegen előtt, de ez már messze járt ás a Iróniákban békateknől szedő gyermekekkel játszadozottt. Ész nélkül futottam be a faluba, de csakhogy a nagy piacra értem és a szobor üres talapzatán ez a szó: „Szeretet" szúrt « szivembe, aktkor, csak akkor tudtam már, hogy ki volt az idegen. A. nagy esemény ufám a tanács ebédelni ment. délután a folyó partján a fűben megtalálták a szobrot és visszahozták .a faluba. A fekete faarc, még szomorúbb volt, de a gyerekek nagy örümrivalgással táncoltóik körül. A lábát a talapzatra vasalták, népünnapet rendeztek és zászlós körmenetekben jártak eléje. A szobor üras szemmel nézett reájuk, harmadnap a bal oldatán kihasadt a faköpenyeg és ott, ahol az embereknél a szív számára hely van, egy ökölnyi nagyságú skarlátpiros darabka kandikált ki a résen. Sokan ugy látták, hogy eleven, él ós lüktet. A tanács egészen elveszi tette a fejét. Az "j ' ....:rv:—::..-V.. • '.'."•. :. "..:': ". -JTSAa kis, az ékkövek tüzében ragyogó darab rájuk meredt és szinte belülről égette a koponyájukat. Már közelébe értek az őrüiésnek. amikor végre mentő gondolatuk támadt. Ivihasitották a szoborból azt a kis darabot és a •szivet — ki az emberek közül — messze az erdőkbe vitték, ahol a föld alá ásták. Sziklát. 1 tengeri tettek reá ás megszabadultak az őrüléstől. - De jegyzőué asszony uyugatmát szintén elásták az erdőbe a nagy szikla alá. Egyetlen nyugodt pillanata sem volt, l>ogy akadt szív, mely nem érte hevült. Éjszakánként nyugtalanul hánykolódott, napközben kórosan járt a szobáikon. Megöltek egy szivet, amely csak az övé se volt. Életre fogja hozni és a tani tó lársasiráábau folyton az erdőket járta. fisak nagy későn és véletlenül akadt a szivre. Hervadó levélen, porhanyós -földön, kemény sziiikláni át te meghallótte a verését, a zakatoló lüktetéséi. Kiásta, kezébe vette, a sziv imág ált, vergődött, •dobogott és éraeít. Az asszony rászorította meleg, fakadó ajkát, becézte, csókja iha fullasztotta, hazavitte és a maga szivére ölelte. De reggelre a ,sziv megdermedt az asszony ölelő karja között. Másnap a tani tó esfüstgyiiriw ujjával meg. icor-igtattn a kezébe nyomott fagörcsöí, nvegfo.rgalla és az asztalra, dobta: — Verje ki a fejéből édes, ezeket a bolondságokat. Ha érező.' csak magáért hevülő, igaz szivét akar, bál akkor, izé. hisz. tudja, itt van az enyém. fis lassan letérdelt az asszony előtt, mert ugy érezte, hogy igaza van. Amikor a szobalányok és szakácsnők felmondás nélkül szeretnének távozni. (Saját tudósi tónktól.) A fél rérkö tényei szotóclcáik és molett szakácsnők ellen a világ megteremtése óta eledelig számtalan panasz hangzott el "A csinos iés chiráitalan szobalányok éfe h szakácsnők, — gyűjtőnéven a háztartások női alkalmazottai — nem minőiig tel jesitették hiven a szerzőknél kötött és nógy-Öiat korona előleggel megpecsételt szerződéseiket. A régi jó időkben minden ház-tartáishcli női alkalmazottnak, —- a jelenlevők kivételt képeznek — volt egg földije. Ez a földi az idők folyamán. — a konyhahölgyeik -műveltségével egyenes arányban. — megszaporodott, móyalakot öltött, sőt a terminus technikusa te megváltozott: -a földiből vőlegény lett. A mai nehéz napokban, amikar a mátka pá rak iclteiiőrtose nem tartozóia legfontosabb állani-i feladattik közzé, olyik szobaiéicána.k vőlegénye, ismerőse, unokafivére, jogyeise, undkasógora, áiwryomíia és még ©gér-7. rak,áf« udvarlója van, akik a hét bizonyos napjaiban felkeresik a szolgálati (helyén, hogy kedves egészsége miJdéndd állása felől érdeklődjenek: Jaj amink a nagyságának, aki kétségbe meri vonni, — nem is tételezzük fel, hogy akad ilyen vakmerő — a vőlegény nnokasógoiráglát. Azt ivedig, hogy miért minden ujjára kettőt választott a Hdtem.pe©am«ntumos -Eszti, iRári, Klári, ugyan melyik háziasszony mejmé. megkérdezni. Ez elten n-irocs in.it tértid, a ••háztartástóli női alkalmaznttalk szerelme .ellen aiines orvosság. IMeg- te szoktuk ós talán már m, volna -crodál-'a-tas. ha a szdbalá nyu/nk egyszer a hadsereg átkaroló mozdnlattánuk nudlőzrósévál kavarná a rántást, ami ugyi.s mindig odaég. Azt tetszik tudni, hagy « cselédek.-? n olykor tek:üzd'betotSen táv ozósi-dü'h vesz erőt. Ilyenkor nem lehet visszatartani érc ha. iwrm engeded cl uyoniba.n. a • lepfknlönitizőhb trifkkökhöz folyamodik.- A ytogedi rendőrség eseted ügyosztályon siiriin tárgyalnék: olyan panaszokat, aanelyieket a háziasszonyok t-manek a cselédek eíllen azért, •mert felmondás nélkül akarnak távozni, csetteg a harctérre induló ismerősöket- óhajtják elkisérni. A napokban' Szalag Piroska llmtízesztend-ős szobalányon, aki egy előkelő saéSvdi családnál szolgált, vett erőt a sziv szerelim-. Mintán urnő.fe nem akarta .felmondás .nélkül elbocsátani, a „vőlegényével" a következő levetet iratta magának az anyja nevében: Kedves Laánnyom! Nincs nekked szived, amely elfajult, ha. mégis van neked. Csak most tudtam meg, hogy te Szegeden vagy én meg ágyban fekvő tótéig vagyok és talán mag te foguk halni, mit lőhet tudni. Gyere azonal hawa, mert már talán inog is h al dk' és nem h-eszéíhetek veted. iLegyél jó lány, ha a totó rósz lány, megiliívlhataik éjjel, ha ibbjk gyösz. Ezért neveltetek fel, hogy a faképnél maradjak..iEzt a levetet Árpádul irattant, aki -ma megy a harctéré Szegeden keresztül megy, neked' otlad'ja. írjál röktön éte gyere röktön, könyörülj uieg rajtam. Ezerszer csókol jó Anyád. A szobalány úrnője bemutatta a levelet a reradőrséigen, mmi-táu nyilvánvaló roll, liogy azt a lány irattá magának. Amikor c cseléd-iigyosztályoji Szála> Piroskát foteíősségre vonták, ysilcögva vallotta he, tersgy a vőlegénye irta a. keretet, aki azt ífkai'tii, hogy kísérje el Uu-dapefflre. Utólag az is káderük, hogy Piroska jó anyja már .tizenöt ltoíssrti eazfcenideje üriík álmát alussza. lágy másaik cseléd: Ttapcrti -Borbála Kroó. Adcdf .«zogedi keretekedpnél szolgált. 'Egy