Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-08 / 83. szám

ÍJÉLMAGY AÍiORSZ Á (1 Szeged. 1Ü1G. április 8. Francia képviselő a török különbéke mellett. Kopenhága, április 7. A Londonban megjelenő N'ation cimü lap március 25-iki száma közli Jean Longuet francia képviselő, a l'Humanité munkatársa cikkét, amelyben azt javasolja, hogy az antant kössön különbékét Törökországgal. A francia szocialista parlamenti frakció legutóbbi ülésén ugy a többség, mint a kisebbség képviselői ily értelemben nyilatkoztak és a francia kamara külügyi bizottságában is rokonszenvvel fogadták ezt a gondolatot. A bizottság néhány tagja visszariadt ugyan attól, hogy nehéz lesz ezt a kérdést Oroszország elé terjeszteni, azonban még a konzervatív részen is az volt az általános felfogás, hogy érdemes lesz Oroszországra ebben az irányban befolyást gyakorolni. A három nyugati szövetséges államnak kötelessége kifejteni Oroszország előtt, hogy Oroszországra és szövetségeseire nézve nein az a kérdés, 'hogy ki lesz Konstantinápoly ura, hanem az, hogy a németek vagy a szövetségesek nyerik-e rneg a háborút és hogy képesek leszünk-e azt befejezni, mielőtt egész Európa kimerül és teljesen tönkre megy. Ha az oroszok győzelmeik jutalmául Örményországot megkaphatnák, bizonyára meg lennének elégedve. Hogy azonban különbékét köthessünk Törökországgal, amelyet nyilván nyomon követne a bolgár béke, nemcsak ar/t kell törekednünk, hogy Oroszországnak Konstantinápollyal szemben fönnálló igényét szorítsuk vissza, üanem épen igy a szövetség többi államainak imperalista követeléseit is. Franciaországnak le kellene mondania Szíriára, Angliának (Mezopotámiára, Olaszországnak a kisázsiai partvidékre vonatkozó igényeiről. Longuet cikke végén annak a reményének ad kifejezést, hogy Angliában és Olaszországban minden igazi demokrata ép ugy, mint a francia szocialista párt és kamarának több radikális és mérsékelt tagja törekedni fog a fontos cél elérésére. A kancellár beszédének hatása. Berlin, április 7. A birodalmi kancellár beszédéről a Berliner Tageblatt azt irja, hogy a beszéd igen meleg tónusu volt és a jövőbe vetett szilárd bizalomnak adott kifejezést. A német nép is teljesen: átérzi azt a forró köszönetet, amelyet a kancellár a künn harcolóknak tolmácsölt. Hasonlóképen helyesli a nép, ha a kancellár a hadsereg és a szegényebb néposztályok áldozatkészségét csodálattal elismeri. A Lokalanzeiger a beszédnek azt a részét mondja a leghatásosabbnak, amelyben a kancellár megáliapitja a különbséget ama célok között, melyekért mi és amelyekért ellenségeink a háborúba belementek. Ellenségeink semmi kétséget sem hagytak aziránt, hogy céljuk Németország megsemmisítése. Nekünk velük szemben soha sem volt hasonló szándékunk. Épen ebben a tényben van rendíthetetlen ellenálló erőnk legerősebb alapja. Azok a háborús célok, a melyeket a kancellár körvonalazott, oly mér. sékletesek, hogy velük szemben el kell némulnia annak az újból és újból tett hazug szemrehányásnak, hogy Németország az európai hegemóniára törekszik. A Vossische Zeitung kiemeli, hogy a kancellár szerencsés kifejezést használt az angol miniszterelnökkel szemben, midőn emlékeztetett arra, hogy Asquith legutóbb panaszkodott, hogy Németország nem tett határozott béke javaslatot, a melyről tárgyalni lehetne, de egyidejűen Németország hatalmának megsemmisítését tűzte ki Anglia 'háborús céljául. Éz a két követelés természetesen nem egyeztethető össze egymással. Ha Anglia a porosz/hatalom megsemmisítésének követelését állítja a tárgyalások élére, a két ország között való béketárgyalás eredménytelenül végződnék. Mig ellenségeink folyton hangoztatják, hogy nem akarják a Hábornt a német birodalom megsemmisítése előtt befejezni, ami célunk Németország békés jövőjének biztosítása. A kancellár olyan szomszédokat akar, akik nem ellenünk, hanem velünk dolgoznak; ezért nem akarja Belgiumot és Franciaországnak északi részét teljes biztosíték nélkül visszaadni. Berlin, április 7. A Vossische Zeitung jelenti Amsterdamból: A semleges államok nagy figyelemmel fogadták Bethmann-Hoílweg birodalmi kancellár beszédét. Ugy ítélik meg a helyzetet, hogy megtörtént az első lépés a hadviselő népek közötti általános megértés felé. Elérkezett az ideje annak, hogy az antant is kinyilatkoztassa álláspontját. Belgiumra vonatkozólag az a vélemény, ihogy erről a birodalmi kancellár nem beszélt elég világosan. Az agyonbombázott Verdunben. Lugano, április 6. A Stampa tudósítója, aki engedélyt kapott Verdiin meglátogatására, rémes képet fest a szétrombolt városról. A háztömbök nem egyebek, mint a romok zűrzavara, amelyből elgörbült vasrészek, összetört bútorok és mindenféle lim-lom mered ki. Sok ház az első bombára kártyavárként omlott össze és nyomuk sem maradt, mások tető nélkül és átlyuggatott falakkal látszik a sorssal kétségbeesetten dacolni. A városban csak néhány csendőr és párisi tűzoltó látható, akik a tűzvésszel próbálnák megküzdeni. Az egyetlen élő lény, amely nem visel egyenruhát, egy kis városi hivatalnok, akiben van annyi bátorság, hogy megmaradt a városban és aki mint a polgármester és a prefektus helyettese „viszi az ügyeket." E bátor férfiú minden reggel pedáns pontossággal jelenik meg a prefekturán, odaül az íróasztalihoz és elintézi az aktákat, akár a legbékességesebb béke idején. Habár azelőtt csak egyszerű irnok volt, pia a prefektus né* vében magával a kormányzóval levelezik. A szerény kis. irnok az ő kopott kabátjában ma olyan, mintha ő volna Verdun lelke. A franciák ujabb veresége. Bécs, április 7. A németek a nyugati harctéren eddig elért sikereiket a Maas nyugati partján ujabb győzelemmel gyarapították, amelynek kivivására igen óvatos támadó-taktikájuk segítette Őket. A cél a Malancourtíól délkeleten levő fontos ellenséges támasztőpontot, amely a legmodernebb, védőeszközökkel volt fölszerelve, rohammal elfoglalni. A franciák, akik igen vitézül védekeztek, vereséget.és súlyos veszteséget szenvedtek. A Maas jobbpartján szintén élénkebb harci tevékenységre került a sor. A franciák ismét erős előretöréséket intéztek amaz állások ellen, amelyeket a németek a Cailetteerdőben és az ettől északnyugatra levő terepen elfoglaltak. Az ellenség támadása azonban már a kezdetén összeomlott a németek tüzében. A németek Verdunnél eddig 38.000 foglyot ejtettek. Zürich, április 7. A verduni offenziva óta a németek eddig 38.000 foglyot ejtettek és 190 ágyút zsákmányoltak. A semleges államok haditudósítóinak az a tapasztalatuk, miszerint a németek nagyon kímélik nz emberanyagot. Angliában erős benyomást keltenek a Zeppelin-támadások. Zürich, április 7. Jól értesült ltelyen azt a tudósítást kapták Angliából, hogy a szakadatlan Zeppelin-támadások eddig nem tapasztali erős benyomást keltettek Angliában. Mig az eddigi, elvétve történt légi támadásokat különösebb jelentőségű epizódoknak mondták, immár nem lehet letagadni a helyzet komolyságát, mert nyilvánvaló, hogy Németország a szigorított tengeri hadviselés mellett most már a légi hadviselést is megszigorítja. Egyenesen megdöbbentő az éjszakai Zeppelin-támadások közvetlen egymásutánja. Noha a támadások okozta kárt titkolni akarják, annyi mégis kiszivárgott, hogy a Zeppelinek robbantó és gyújtó bombáikkal rendkiviil nagy anyagi kárt okoztak. Hogy a halottak és sebesültek száma meglehetősen csekély, ez azzal magyarázható meg, ihogy a Zeppelinek vezetői csak -katonailag fontos helyeket és gyártelepeket támadtak meg, .ahol az éjjeli munka legtöbbnyire szünetel. Angol jelentés a legutóbbi Zeppelintámadásról. Kopenhága, április 7. Londonból jelentik hivatalosan: A keleti grófságok ellen tegnap intézett légi támadásban három Zeppelin vett részt. Kilenc órakor érkezett az első légihajó. öt bombát dobott le, anélkül, hogy valamily kárt okozott volna. Ezt a Zeppelint ágyúgolyóink eltalálták. A másik léghajó tiz óra tizenöt perckor érkezett, kárt nem okozott, a harmadik Zeppelin bombái is csak jelentéktelen kárt okoztak. A léghajók összesen huszonnégy robbantó és ugyanannyi gyújtóbombát dobtak le. Egy gyermek meghalt, két férfi, egy asszony, több gyermek megsebesült. „A háború még sokáig fog eltartani." Bukarest, április 7. A Pétervári Távirati Iroda Suvaljevnek, az uj orosz hadügyminiszternek nyilatkozatát közli. Meggyőződésem, — mondotta a miniszter, — hogy a háború még sokáig fog eltartani. Oroszországnak még nagy nemzeti erőfeszítésre van szüksége, a nemzeti védelmet szolgáló műhelyeinknek teljes képességüket kell kifejteniük. .