Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-23 / 96. szám

IÜ ta-rtóztatásra, ia mulsizlka Ikan-csiuikát pedig igíazi mcgalázkodásra kányszeriíve, meginduld majd a békés: miumika kor,szakáin, szabadsággal, müvíelt-ség-göl, jóléttel. 'Mi az olka imégis a franciáik értbe tetten valkjmer-ősléglgfd 'hirdetett jóslatainak? Nézzünk a szeműikbe. Nem, a fmnciák. nem győzhetnek. És •gyenge a négyes antant mindé pereputtyávail és már most igy kiáltthatuink fel: „A nagy legyőzőit" ihla'dai mindenkorra le vannak törve. -A négyes -antant vall ósággal! nevetséges, amikor annyi Ikujdanc iután diadialiairól mer beszélni és oly jelszavak nevebőn kunyorál a kisnépeknek hozzá váló csatlakozásáért, amelyeket sem megvalősiktni nem képes, sem országaiban uraivá lenni nem tud. A még be n-eim ugrott semlegesek jó! tu'dják azonban, bogy imindez a hangos frázis csialk a'z antant szégyenének a betakarására való s arra, Woigy e címen ves-sék oda prédául magiulkat érte. Ezért kiabálják az antant emberei, h-o-gy ,jrniegrrijákitíhia-tla.tIan szándékuk addig folytatni a háborút, amig az -emberiség e -szent és migy e-sziméi mogviailósulnak." Szaguk a kétségbeesés szava, folytatják. á háborút, ímert még mindig remélik, bf!]gy a -német diadalokat 'Sikerülni fog be•miutatai, mint a barbárság ós az elnyomás 'féjnyét. Ám iföled'ik, ho-gy ,a világnak már •alapos tudomása van arról, hogy .azon or"száigclkiban, ahol, a köz-ponti hat-a-limak diádat iáikat airatták, már is beköltözött rend és utón van a teljes jólét is. A francia-angol íhia•na-g telieitieltten, az igazság megmásíthatatlan. » A háború a központi hatalmak diadalával fog végződni, az általuk diktált béke, minden mai francia-angol hazudúzás dacára, meghozza az emberiségnek óhajtva óhajfőtt békéjét, szabadságát, jóllétét,, amelyet u-eim fo-g -megingatni siern a szédelgő angolfrancia kalmárok népny-u-zása, sem a mu-szlka Ikancs-ulklá eddig félelmetes hat álma. Az ánigOÜnfrancia frázisokat eddig csak megmiosoly-oigt-uk, — most teljés szivünkből •utáljuk a imiuSizka zsarnöks-ág szövetségesei'nek beosaipálsulnkr'a gyártott pökhendi, -de •tehetetlen Ígérgető frázisait. délmag yakoíísMG Hadikölcsön. IV. LCw Immánuel. Négyek az anyáik, -ijgy szál a-z ünnepest verse. Négy -az őseH-eui, mindenek anyja, a -ímndemség állományának miiaigvá: a, fö-ld s a Via, ia lég & a tüiz. -Ez volt az óyiláiglápláltn vélel eiu: négy a mliinclexiak iáztüllője, ősanyaga De jött a tudomány és szól-t: 1x0111 négyek az ősanyák! Ar-isioteleis négy őisianyagia .eleim marialdt ,a náp-ies beszédnek, de a kutató ész az írás igéjlét teljesítendő: uralkodjatok (M. I. 1, 28), l-egyetek uraá a föld minden alkotó étemé fölött, boncolt, oldott, elemezett, -szétoszlatott, -küllőn választott minden anyagot és az elemeik, -a to-válbb ne-nx oldhatóik, •,-nem elemezhetők -hosszú sorát födözte föl- s hámozta ki. Gsák néhány txetes ia kanádiumnak, a platón szomszédjának -fel i snx epés-e. Ez a legújabb elem ezidőszeriot utolsó ia- vegyi dte-nieknek b'Oisiszu sorában. Laisisan -fejlődött az ember uralma a iföldii anyagok s erők fölött. Laisfsxi haircbanx állott az ember a -viszonyok kedvezőtlen voltával, de la-s-sianíkjéiit bolygójának uráivá kezdett lenni .a teremtés erőinek jáir-otmWaihajilaaáival. Győzelmes ik-üzdé-sie s-orán az enxber fia a szeltanr (hatalmával -meglepő -mértékben bi-iJta l-e -alz ég-alj veszélyeit, az évszakok szélsőségeit, az .éj (sötétét, ,a -sivatag forró teliét. Megfékezte -a tüzet, bilincsre v-erte a villámot, hálóba kényszer,itett-e a villamos áramolt, saiaxes kléjpet festet, iszlé'n telen gépet bajtat a napsugárral, -m|eig(ta,nulta: elővarázsolni a gyéimiántnak szilánk-ját. Huzala a zsoll/tár igéje szerint, (Zsolt. 19, 5) a földön végig nyúlik, s a világ peremein vagyon sza va: huzala száll országról országra, látatlan hullám röpíti gondolatát a földigömb köriül, -a távol -eseményeit -vásznon látja elevenen leperegni, ifelbők -föllé repül és szem nxenx látta bolygók súlyát sziámiit ja ki. És most nyomán van annak, hogy tehet a te.v-egőlég egyik akaratos elemiét tüz nás z -hevében imláls elemmel párosítani: a légkör elemiéből fehérnyét .alkot és miá romár azt. Ihiiszi, az ©keva-s elavul, m-ert függetlenné válik az ember a föld-term-ette kenyértől. De a. sok -elem mögött egyetlen ő,»anyagot sejt la: tixd-onxány, egyetlen őslaixyagot, amely latómjainak elhelyezked-ás-ével ia létező világ imindien Kíltoza-t-át szüli. -A közfelfogás pedig a, nyelvben ott-hont nyert régi -képzetét a régi négy elemitek még malinldiiig őrizi. Első elem neki: a föld. Soká, időtlenidőkig fogunk még s-zánltlaui, -foigj-uik Istent dicsérni, aki a földiből kenyeret fakaszt, s nem a lombiikszülto kenyér lesz gondjaink, reményeink tárgya, hian-em a kenyérterliuő föld. Eaétrt folytatjuk a hareot, a földért. A társad-alomban folyák -a -harc la föld birtokáért — évezredes mejgmiereivedésiből most ébrednek nemes lelkeik a föld birtoklásáinák megértésére —, a világban, -a népek között folyik a hairc a világ földjéért. Érette folyik most is a harc, a lua-ziai -talajáért. Folyik a (harc kiömlő vérrel, folyik garmadára gyűlő és szert eszóródó temérdek pénzzel. Négy pohár bor az ünnepi vacsora sorja. Negyedszer kér kölcsönt a haza. Zsebedbe ny-ulsz, zsebedbe mindig újból-. Üdv neked: áldást tanulsz, miikor (adná -tanulsz! Az első pohár a bornak, a megrohlant nemzet hazafias-, lelkes-ülő felbuzdulásának pohara volt. A második ia -kárpáti győzelmeik sorain töltetett: nem pihenő köznap pihegő maim k.á ja közben szóltunk miint. az ünnep estéjén a második pofli-á-riral: másforma ünnepekre virrassz föl bennünket, amelyek szállqmgk felénk békének szárnyain! Nem elégelte még meg az ellenség a kudarcot, Iki laklairt Ibőj töltetni. J-ött a harmadik pohár, laz -a-sz-tali -Írnia pohara, jött féleletül a harmadik hadiköfosön. Van még, lámáért -asztali imánk fölszáll: az éhemve-szés veszélye elmúlt. -Szükesen, de megvagyunk ,s /a-dtunk -harmadízben. És most jön a ne-gyed-ik poh-ár, az alleluja -pohiara, ,az utolsó az ünnepest során: a negyiediikkel hadaink, } Szeged, 1916. április 23. vitézeink, fiaink dicsőségét köszöntjük. Győze,hites seregeinknek nyiuj-tjuk -a segítséget, az Óbrékennyé vált békének a-z ébresztő jelszót: győzzük kenyérrel, ha mindjárt kovásztalan is; győzzük legénységgel, ha mindjárt őszbecsavarodó vagy gyermekitjv is, győzzük vagyonnal, ha mindjárt az utolsó garas volna, is. Béke ateményiében ,születik ez ia negyedik erőfeszítés. Adunk, /lia -bárn-tottak ás, -ha sokat -báb tolt lak iiis ben műnket. Az eimbeir-ek bántottak, nem ia veszélyben fo.rgó haza, nem keinyléradó földje. A -hazát n-ézaük. A bősiteissiég töriheteitlen ilölkése mellié álljon -az áldo-z-atlkiészség el nemi álló lüktetése. A második elem: a viz. Vetésűinkre, virága inikaia, venyigéinkre -hairmiaftiért .könyörgünk, az áldás ose-ppjéért, vizéért. Dióifli-ai'-ma-t kiiiséixtett napok óla a .nainéjegyen villi-air-aimak zord szárnyain, de tudj-uk, n-cim miarla-d el a gyöngyharmat sem a nyár tikkadó cjviu. Tavaszi dér uitán a fiiihegyi harmat követk-eziilk, boirura s esőire derii és napsugár. •A tavasz ilxiideg esője, zord isaélvi-hiara az ősz hideg esőjétől, zord szélvilharátóL ne-nx különbözik: dc a tavasz ólmos esője mögött ott tudjuk a nap növekedő melegét. Tudjuk, s,eim zuhogó eső, sem észak bi-ileg lahe nem á'l'iitja mrg a tavasz jöttét, tudjuk, nem győz kik" let tetején a loiiilbsaijnn-ak őszi, méla, fájón s-zép, dc miuliásjelző égésié, ihaiiain győz a tava.-/ falss életfalkiadása, étetikieltő ver-őfénye. A fiigiefa hónalján előpattan a-z apró biimbúfüge s bia le-fagy, előpattan helyette- másik. És felébred a létek ta-vaszi lendülete, ha ázás, lia fázós iis az ünnep reggele, fölébred, fölfkai -az ünmeipn-ek ülnln-epii Ixangulaltlai, .felpattan, mint a napisütötte barkániak szétpattanó hi-inpova. Első elém a föld: aómém, az ásványvilág • jelzője; a második a viz: cóméách, a növényvilág szülője; a harmadik elem a tüz, az élő élet, á vér jelképe. Vértül gőzöl, tűztől füstölög a föld (Joiel 3, 3.) egy t-üizlbeax ég az egész viliág, de örömtűz fo-g lángolni közel jöyőben, lua ösiszeooniliik a-z irtózatos tűzkővé ós a forró vér jultalimja békes-ség melege 1,észen. Vére csorgott hajdanta az 'áldozati báránynak. Nyárson pirult- a tüzzsiarát fölött s azután minden osialád -a maga körében ülte meg az áldozat köriil a bt'kesség boldog egy-li-tites ii 11 népét, Uj étet lángja es|ap föl a háború b|aini|vábó], ba majd elmondhatjuk (Z-soltt. 66, 12): Tűzbe, vizbe kerültünk, de bőségre szabaditál, Feledeti en lesz e nemz-edclk leHkiében a vléres kor -megrendítő képe. A zsoltárral fog szólni: Mint a láz ég kebelemben, tűznek lángja minden merengésemben, (Zsolt. 39. 4). Negyedik elem: ruach, a szellem. A beszélő lénynek, chájmedábber, az embernek fokát jelzi a tények sorának -folkomlóban. Bóis hám ed ábbeir.ini: A beszéd nagymesterét 'tem-eitik 111a ő-s-i síirboltba Veszpxiőmbm. A magyar szó mestere volt. „A m-a-gyar beszcllési ime|ste;ilség száll, (száll -alá minidig jobbam, jobban" — nxondja Mikszáth, laz élesszemü .megfigyelő. (Mikszáth 20, 125). A miagyar beszélő mesterség utolsó nagy mesterei k-özüfl v|aló volt Eötvös Károly, Deák Ferenc memes .fajának jellegzetes kiépvilselője. Nagymesterré telte kedélyének -su-garas melegség©, ruganyos, elméjének szétbontó és egybekapcsoló ereje; nagy mesterré tette roppant Ítélőképessége, villámgyors felfogása, minidént meglátó sólyo-mszemie; nagy me-sterró a nyelv kincsének lelkében rejlő gazd'agerü tárnája. Miagvas volt beszédje, de bűliizeilgő, megnyerő, leibálincselő volt előadása. Játszi, tréfás, derűs volt ladomás ajakának mosoly'derítő, kölnnyiiid piergése, ameliy átiszármazoitt utóbb gyerste-rmfásü iróto-llának röpülő silkilására. De .megvolt benne a szó izzása is, Ina haragvó héyvel túrnádt, liogy a hazugság lxátrahőlkölve húzódott .rejtezkedő oduib-a a haragtvó hév hangjának hallatára. Igy győzött gyakorta a közélet porondjáin, igy az itélő birák előtt való bajvisvásban,