Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-23 / 96. szám

8 DÉLMlAGYARORiSZÁG 8 nagyapáin meghalt, most már v-issziavonha­tatlajiul. * Amikor felébredtem, -nagyon fájt a fejem, ngy látszik, Lidércnyomásom vo-l-t. A nagy­iapám képe ott bevert a földön, de még ott is barátságosan mosolygott. Nagyon nyugtala­nul alhattam, levertem a Mról a képet. (tr.) Ifjú Gulliver Szegeden, Titokzatos móldo-ni jutott birtokomba az a kézirat, -amelyet liosiszas tépelődés után ezen­nel ,átadtok a nyilvánosságnak. Nem tudom, (helyesen cselekszem-e, -egyetlen m-eintisiéS­gem, liogy az -aggo-dla-lmaík valóságo-s zöme sem -tudta Mártózna, bennem az újságírót és a városát szerető polgárt. Többször való át­olvasás, hosszas tépelődés és alapos vizsgá­lódás után megdönthetetlen bizonyosságként kellett miegállapit-ano-m, hogy Szegedről, vagy legalább Szegedhez nagyon hasonló városról emlékezik -meg -a-z a -kézirat, amelynek sze­rencsés tulajdonosa vagyok. lEl nem dobha­tom, meg nem semmisíthetem és borítékba sem zárhatom közjegyzőileg azzal a rendel­tetéssel, Ihogy 'halálom után a fiaim bontsák fél. (Egészen más tartalmú végrendeletet sze­retnék számukra hagyni. Vé-gre is ez nem politikai irat, nem kompromittál senkit, meg­jegyzései, stilnsa és az egész modor, .ahogyan éle-tünket, 'in tézményeinket, erkölcseinket nézi, -arra engednek következtetni, hogy irója élete legnagyobb részét a1 mii-enkétől teljesen különböző körülményék között töltötte. ítélete talán ép ezért irányadó, az egyszerű sorok­nak -ép ez biztosit különösebb jelentőséget, értéket é-s figyelmet. Egy ember, akiruek en kölese -nem szegedi, nem budapesti, .nem bécsi és nem berlini. E-gy kultúrember, — legalább annak látsz-ilk — aki bizonyára ép ugy most járt elős-zör iSzófiáb-an, Konstantinápolyban és Bukarestben, mint -Bernben, Berlinben, Sze­gedien és iSzatyniazon. íMert hogy Szegeden járt, azt kétségtelennek tartom é-s a kézirat végiigolvasása után tessék majd -megállapi­tatai, hogy én helyes következtetésre jutot­tam-e. Eldobhatom-©, megse-mmisithetem-e a2 ilyen (kéziratot? Vagy van-e jogom csak alioz is, hogy elzárva tartsam a szekrényemben? Nem ai történelemé ez az -akta? Nem Sze,ged történelmé-é? 'Azonkívül nem érdekel-e leg­alább minden szegedi embert, hogy miiként vélekedik rólunk, intézményeinkről, embe­reinkről, épületeinkről, utcáinkról, -tereink­ről ez a teljesen ismeretlen, titokzatos és sejtelmes élő lény, akit nem isimerünk, akit nem láttunk, akiről ne-m, -tudjuk, hol született,- hol hal rneg, hogy ruház­kodik, vagy ruházkodik-e, milyen a beszéde, a (hangja, a járásla, aki itt volt é® elmieint és akinek kézirata olyan rejtelmek révén ma­radt itt, amelyeik -előttem és bizonyára -min­denki előtt megfejthet-etlenelk, IMinderre pe­dig nemcsak abból -a módból következtetek, ahogy a kézirat hozzám került, hanem, an­nak tartalmából is. (Bizonyára egy vélemé­nyen méltóztatnak -majd: lenni velem, ép azért osztozni fognak abban, a nézetemben, i-3, hogy valami -furcsa, távoli világnak tanul­mányúton lévő -tudósáról van szó, akinek Írásából — eggyel több dk a nyilvánosságra­hozatal mellett — olkul-ást is meríthetünk. ­'A kézirat a következő titokzatos módon ker-ült birtokomba. Egyik -estén a nagyon sok közül, -amikor a nagy csendben a -sötétség egyenletes zúgá­sát állandóan hallotta-m és olcsó áron vásá­rolt, -de értékes - könyvük kedves és bizalmas társaságában, ültem az asztalomnál, -erős é-s határozott kopogást hallottam az előszobánk ajtaján. Egyetlen egyszer. Azt -hittem, hogy képzelődöm, mégis figyelmessé lettem. iGsend. Tovább olvasok, de alig múlhatott el -egy perc, ujabb határozott ós crős-ehb kopogás. Egyetlen egyszer. Eigyelek. Felkelek. Las­san, óvatosan -kinyitom az előszobába nyiló ajtót. Sötétség és senkiit se látok, amint -a szobából kiszűrődő sugarak mellett végigné­zem a hosszúkás előszobát. — Ki az? — kérdem a szokatlan jelenség­től -eltompult, fátyolos hangon. — Nyisson ajtót, — szól valaki. — M-iért n-e-m -csönget? — Előbb nyisson, ajtót, azután kedves k-edjék szives kérdéseivel. — -De az ördög vigye el az ura-t, ha már éj-szaka háborgat, -akikor le-ga-lább tanuljon tisztességet. — -Nyisson -ajtót, ba vau szive. Amint -a szivemre appellált, megnyerte a csatát, -még -mielőtt megindította volna. Ajtót nyitottam, ,d© hamar megbántam. Bőrruhába bujtatott, egészen ,kicsike és furcsa ember állt előttem .lAz arc-a csupa szőr vo-l-t. Sza­kállnak -a legjobb esetben sem lehet ezt a szőrzetet n-ev-ezni, imiert -még a homlokát is elborította. Nem borostás volt, mint a napok óta nem beretválkozott ember. Határozott és dus, bár nem bosszú szőrzet fedte az egész fejét, arcát, le -egész a nyakig ós talán azon iis tul az egész testét. Ez a szőrzet határozot­tam vastagabb vol-t. m-in-t -amit -mi szakállnak ismerünk, viszont a bőrruhája, amely testét a nyalkától égés® :a lálbaujja begyéig fedte, túlságosan finomnak, pehely könnyüségünek látszott. -Gondolhatják, hogy meglepődtem különös látványtól és az -ajtót ösztönszerűen be akartam csukná. De nem sikerült. Azt se láttam, hogy fölemeli látogatóm -a karját, azt se tudóim, hogy történt, de a-z ajtót nem tud­tam becsukni. Együk 'hosszú, finom bőrnyul­vány, amely az emberem válláhól nőtt ki, a. kilincshez ért és az ajtót se be, se ki. Lá­togatóm az előszobába lépett és udvariasan tovább tessékelt. (Be akartam az ajtót csukni,, becsukta helyettem. Előre akartlam bcicsájta­ni, előre küldött. Leültem. ÍLeül-t. Rá -akar­tam egy cigarettára gyújtani. Nem engedte. — -Bár -cigaretta -nléllkül — mondtam nekem nagyon una-lmfais, tszii-ve-skedjék meg mondani, mivel szolgálhatok. — Benzin, benzin, benzin, uraim. — Ép hozzám jön benzinért? — Maga közél-elmező és a köz-élei mező akkor -is dúskál alz -élelmiszereikben, amiko-r az egész város- éhezik. — Nem -akaro-k vitatkozni, uram, a maga furcsa insziniuáiciójával, de higyje el, én n-ém a benzintől híztam -meg. Nálunk a- benzin nem élelmiszer. — (Benzin uraim, benzin, még -cs-ak né­hány perc — vonított rettenetes hangon. — (Édes (istenem, mivel segíthetek önön a benzinen kivül. Talán parancsol gázt, eb­ben ia pillanatban -meg nem emelték fel az árát? Ha- jó lesz villamos áriam, bekapcsolom önt az órába, vagy ha parancsolja, lopunk a villamos vasúttól ngy, hegy az -e-rlkélyről drótot hajítunk az itt elfutó vezetékre. De benzinnel uram, nem szolgálhatok. — önl még nem ismer engemet, -a termé­szetemet, a szükségleteimet — vonított, — Ebben -igaza van, de azért ne ordítson, mert a kis fiaim 'felébrednek. — Ide -hallgasson fiatal ember — nyö­gött egyre rettenetesebben. Hatvanhét-ezer kilométer utait -tettem meg egyfolytában. Fiatal vagyok, mindössze 17.000 éves. A -ta­pasztalatlanságomat felhasználta' egy hrob­dimgnagi fi-atal ember, valami Gulliver. Ka­landokra vágytam, amikor befejezte nálunk tanulmányútját, vele -mentem. De nem volt benzinje a nyomorultnak. -Hu! hu! hu! Nem bírom tovább, benzint adjon! Hu! ha! hu! Lezuhantam a 67.000+0.1. lEz ném baj. Ben­zin, Én -megélni itt is. Rögtön tudni minden­kinek ezokáls-á-t, nyelvét. Vendégem -erre egy -rettenetes ord'itáshan tört ki, amely a háziat megrázta. IKiszalad­tam a cselédekhez, hogy szóljak nekik. (Mire visszajöttem, -az emberem eltűnt. A székhez futottam, amelyen ült. Petróleumszagu viz folydogált a helyén és a -földön kézirat-csomó hevert. Gyorsan lehajoltam érte, nyomban idegesen lapozgatni kezdtem benne é-s azóta éjjel-nappal ezt -az írást böngészem. Sajnos, szórakozottságból elfelejtettem -a cselédéknek szólni és igy a reggeli takarításnál ia székről a folyadékot letörölték. Még haragudtak rám és délben -a következő megróvási kaland­ban része.sitettek: — Mibe merülhet el ugy éjjel a tekinte­tes ur, liogy reggel -csiupa viz fa szék utána. De a kézirat az megvan, megvan, meg senkinek* se mutatom, ellenben v-két mi-lliö koronáért szi-vesen eladom. Inkább erről ren­delkeznék -halálom utánra -a-bba-n -a bizonyos közjegyzői okiratiban. ,-Kissé viseltes ugyan. Sokait kéllet-t forgatnom, amig -az írás 'kul­csát megtalálhattam, nem tagadom, nagy segitségemire volt -ebben -az a benzines Vala­ki, aki a kéziraton kivül két értékes szó-t ha­gyott itt számomra, ezen a keserves és szép földön: - Gulliver és brobdingmgi. Gulliver urat ismerem1. Emlék iratait ol­vastam. Határozottan emlékeztem arra, hogy 1702 juniiu-s i20-áu indult el arra az útjára, amely a ibrebdiugnagi kalanddal fejeződött be. Ha tehát az én néhai benzines emberein fejet egy Gulliver nevii ur csiava-rta él, ak­kor -az nem lehet más, arin-t az első -Gn-lliv-ei egyik leszárm-azöttj-a. És ha ez az iffju Gulli­ver Bro'bdiingu-agból -való, akkor — -legalább a mi törvényeink,, szokásaink és erkölcseink szerint — egyik őse a legöregebb Gulliver­nek törvénytelen- ,gyermelke. -Abból, bogy apjia nevét viselte, arra következtetek, hogy Biohdingnagban nem annyira bcrnir-ta'k az einberék, mint nálunk. Viszont azt is hiszem, ho-gy a legöregebb Gulliver -nem mindig irt igazat. Ö ugyanis Ibro-bdingnagi tartózkodá­sának -mint egyik kellemetlen epizódjáról •emlékezik -rneg arról, bogy a nők semmibe sem vették, ugy viselkedtek a jelenlétében, mint -aki se nem nő, se nem férfi, ágy -a leg­előkelőbb és legszebb udvarhölgy éket is módjában volt a legdiszkrétebb ruházatban látni, sőt ennél in diszk rét ebben , is. Igaz, hogy a vén kópé mindjárt hozzáfüz-b bogy n & brobdingnag'i nők .csúnyák voltak, se diszkrét, s-e indiszkrét ruházatba-n nem tudták érde­kelni, ugy .látszik, egy nővel szemben mégis kísértésbe jöhetett és ez az egy nő nem lehe­tett más, m-in-t -a hoz-zá mindig jó és figyel­mes Glu-md-aliclitch,, ifjú Gulliver boldog ük­anyja. (Amint méltóztatnak látni, ifjú Gulliver származását -a -rendelkezésemre állott csekély a-daitoklból a. legtökéletesebb biztonsággal tud­tam megállapítani. Ugyanilyen biztonsággal — bár tömérdek és lelketö-lő -munka árán —• jutottam annak a nyelvnek ismeretéhez, -a m-elyen az ia- -munka íródott, amelyet ia ben­zines Valaki itt '-hagyott és amelyet az ifjú Guli iver, -aki őséhez hasonlóam kalandos ter­mészetű, tanulmány útjáról — ugy látszik, mindjárt a h-elyszinéni — készített. Termé­szetesnek fogják' találni, -hogy először ia Sze­gedről szó-lé részt fordítottam -le. Ha kedvem lesz, .a többivel is elkészülök még. 'Ami hiba, tévedés., -túlzás va-n- -a műben, vagy bármi, ami nem -tetszetős, vagy -megfelelő, ne a -for­dításnak t-essék tulajdon i-t ani, de lann-ak ss, hogy ifjú Gulliver -lír esetleg nem tehetséges émber, ha-nem -talán inkább annak, bogy ta­nulmányútja -köziben, nyomban a tömérdek impresszió első hatása alatt hevenyészve ve­tette papírra az itt következő sorokat. iKézoi Simon. Novemberre irodának is alkalmas 5—6 szobás modern lakást keres Di*. Székely Vilmos ügyvéd. Széchenyi-tér 6.

Next

/
Thumbnails
Contents