Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-23 / 96. szám

8 DÉLMlAGYARORiSZÁG 8 nagyapáin meghalt, most már v-issziavonhatatlajiul. * Amikor felébredtem, -nagyon fájt a fejem, ngy látszik, Lidércnyomásom vo-l-t. A nagyiapám képe ott bevert a földön, de még ott is barátságosan mosolygott. Nagyon nyugtalanul alhattam, levertem a Mról a képet. (tr.) Ifjú Gulliver Szegeden, Titokzatos móldo-ni jutott birtokomba az a kézirat, -amelyet liosiszas tépelődés után ezennel ,átadtok a nyilvánosságnak. Nem tudom, (helyesen cselekszem-e, -egyetlen m-eintisiéSgem, liogy az -aggo-dla-lmaík valóságo-s zöme sem -tudta Mártózna, bennem az újságírót és a városát szerető polgárt. Többször való átolvasás, hosszas tépelődés és alapos vizsgálódás után megdönthetetlen bizonyosságként kellett miegállapit-ano-m, hogy Szegedről, vagy legalább Szegedhez nagyon hasonló városról emlékezik -meg -a-z a -kézirat, amelynek szerencsés tulajdonosa vagyok. lEl nem dobhatom, meg nem semmisíthetem és borítékba sem zárhatom közjegyzőileg azzal a rendeltetéssel, Ihogy 'halálom után a fiaim bontsák fél. (Egészen más tartalmú végrendeletet szeretnék számukra hagyni. Vé-gre is ez nem politikai irat, nem kompromittál senkit, megjegyzései, stilnsa és az egész modor, .ahogyan éle-tünket, 'in tézményeinket, erkölcseinket nézi, -arra engednek következtetni, hogy irója élete legnagyobb részét a1 mii-enkétől teljesen különböző körülményék között töltötte. ítélete talán ép ezért irányadó, az egyszerű soroknak -ép ez biztosit különösebb jelentőséget, értéket é-s figyelmet. Egy ember, akiruek en kölese -nem szegedi, nem budapesti, .nem bécsi és nem berlini. E-gy kultúrember, — legalább annak látsz-ilk — aki bizonyára ép ugy most járt elős-zör iSzófiáb-an, Konstantinápolyban és Bukarestben, mint -Bernben, Berlinben, Szegedien és iSzatyniazon. íMert hogy Szegeden járt, azt kétségtelennek tartom é-s a kézirat végiigolvasása után tessék majd -megállapitatai, hogy én helyes következtetésre jutottam-e. Eldobhatom-©, megse-mmisithetem-e a2 ilyen (kéziratot? Vagy van-e jogom csak alioz is, hogy elzárva tartsam a szekrényemben? Nem ai történelemé ez az -akta? Nem Sze,ged történelmé-é? 'Azonkívül nem érdekel-e legalább minden szegedi embert, hogy miiként vélekedik rólunk, intézményeinkről, embereinkről, épületeinkről, utcáinkról, -tereinkről ez a teljesen ismeretlen, titokzatos és sejtelmes élő lény, akit nem isimerünk, akit nem láttunk, akiről ne-m, -tudjuk, hol született,- hol hal rneg, hogy ruházkodik, vagy ruházkodik-e, milyen a beszéde, a (hangja, a járásla, aki itt volt é® elmieint és akinek kézirata olyan rejtelmek révén maradt itt, amelyeik -előttem és bizonyára -mindenki előtt megfejthet-etlenelk, IMinderre pedig nemcsak abból -a módból következtetek, ahogy a kézirat hozzám került, hanem, annak tartalmából is. (Bizonyára egy véleményen méltóztatnak -majd: lenni velem, ép azért osztozni fognak abban, a nézetemben, i-3, hogy valami -furcsa, távoli világnak tanulmányúton lévő -tudósáról van szó, akinek Írásából — eggyel több dk a nyilvánosságrahozatal mellett — olkul-ást is meríthetünk. 'A kézirat a következő titokzatos módon ker-ült birtokomba. Egyik -estén a nagyon sok közül, -amikor a nagy csendben a -sötétség egyenletes zúgását állandóan hallotta-m és olcsó áron vásárolt, -de értékes - könyvük kedves és bizalmas társaságában, ültem az asztalomnál, -erős é-s határozott kopogást hallottam az előszobánk ajtaján. Egyetlen egyszer. Azt -hittem, hogy képzelődöm, mégis figyelmessé lettem. iGsend. Tovább olvasok, de alig múlhatott el -egy perc, ujabb határozott ós crős-ehb kopogás. Egyetlen egyszer. Eigyelek. Felkelek. Lassan, óvatosan -kinyitom az előszobába nyiló ajtót. Sötétség és senkiit se látok, amint -a szobából kiszűrődő sugarak mellett végignézem a hosszúkás előszobát. — Ki az? — kérdem a szokatlan jelenségtől -eltompult, fátyolos hangon. — Nyisson ajtót, — szól valaki. — M-iért n-e-m -csönget? — Előbb nyisson, ajtót, azután kedves k-edjék szives kérdéseivel. — -De az ördög vigye el az ura-t, ha már éj-szaka háborgat, -akikor le-ga-lább tanuljon tisztességet. — -Nyisson -ajtót, ba vau szive. Amint -a szivemre appellált, megnyerte a csatát, -még -mielőtt megindította volna. Ajtót nyitottam, ,d© hamar megbántam. Bőrruhába bujtatott, egészen ,kicsike és furcsa ember állt előttem .lAz arc-a csupa szőr vo-l-t. Szakállnak -a legjobb esetben sem lehet ezt a szőrzetet n-ev-ezni, imiert -még a homlokát is elborította. Nem borostás volt, mint a napok óta nem beretválkozott ember. Határozott és dus, bár nem bosszú szőrzet fedte az egész fejét, arcát, le -egész a nyakig ós talán azon iis tul az egész testét. Ez a szőrzet határozottam vastagabb vol-t. m-in-t -amit -mi szakállnak ismerünk, viszont a bőrruhája, amely testét a nyalkától égés® :a lálbaujja begyéig fedte, túlságosan finomnak, pehely könnyüségünek látszott. -Gondolhatják, hogy meglepődtem különös látványtól és az -ajtót ösztönszerűen be akartam csukná. De nem sikerült. Azt se láttam, hogy fölemeli látogatóm -a karját, azt se tudóim, hogy történt, de a-z ajtót nem tudtam becsukni. Együk 'hosszú, finom bőrnyulvány, amely az emberem válláhól nőtt ki, a. kilincshez ért és az ajtót se be, se ki. Látogatóm az előszobába lépett és udvariasan tovább tessékelt. (Be akartam az ajtót csukni,, becsukta helyettem. Előre akartlam bcicsájtani, előre küldött. Leültem. ÍLeül-t. Rá -akartam egy cigarettára gyújtani. Nem engedte. — -Bár -cigaretta -nléllkül — mondtam nekem nagyon una-lmfais, tszii-ve-skedjék meg mondani, mivel szolgálhatok. — Benzin, benzin, benzin, uraim. — Ép hozzám jön benzinért? — Maga közél-elmező és a köz-élei mező akkor -is dúskál alz -élelmiszereikben, amiko-r az egész város- éhezik. — Nem -akaro-k vitatkozni, uram, a maga furcsa insziniuáiciójával, de higyje el, én n-ém a benzintől híztam -meg. Nálunk a- benzin nem élelmiszer. — (Benzin uraim, benzin, még -cs-ak néhány perc — vonított rettenetes hangon. — (Édes (istenem, mivel segíthetek önön a benzinen kivül. Talán parancsol gázt, ebben ia pillanatban -meg nem emelték fel az árát? Ha- jó lesz villamos áriam, bekapcsolom önt az órába, vagy ha parancsolja, lopunk a villamos vasúttól ngy, hegy az -e-rlkélyről drótot hajítunk az itt elfutó vezetékre. De benzinnel uram, nem szolgálhatok. — önl még nem ismer engemet, -a természetemet, a szükségleteimet — vonított, — Ebben -igaza van, de azért ne ordítson, mert a kis fiaim 'felébrednek. — Ide -hallgasson fiatal ember — nyögött egyre rettenetesebben. Hatvanhét-ezer kilométer utait -tettem meg egyfolytában. Fiatal vagyok, mindössze 17.000 éves. A -tapasztalatlanságomat felhasználta' egy hrobdimgnagi fi-atal ember, valami Gulliver. Kalandokra vágytam, amikor befejezte nálunk tanulmányútját, vele -mentem. De nem volt benzinje a nyomorultnak. -Hu! hu! hu! Nem bírom tovább, benzint adjon! Hu! ha! hu! Lezuhantam a 67.000+0.1. lEz ném baj. Benzin, Én -megélni itt is. Rögtön tudni mindenkinek ezokáls-á-t, nyelvét. Vendégem -erre egy -rettenetes ord'itáshan tört ki, amely a háziat megrázta. IKiszaladtam a cselédekhez, hogy szóljak nekik. (Mire visszajöttem, -az emberem eltűnt. A székhez futottam, amelyen ült. Petróleumszagu viz folydogált a helyén és a -földön kézirat-csomó hevert. Gyorsan lehajoltam érte, nyomban idegesen lapozgatni kezdtem benne é-s azóta éjjel-nappal ezt -az írást böngészem. Sajnos, szórakozottságból elfelejtettem -a cselédéknek szólni és igy a reggeli takarításnál ia székről a folyadékot letörölték. Még haragudtak rám és délben -a következő megróvási kalandban része.sitettek: — Mibe merülhet el ugy éjjel a tekintetes ur, liogy reggel -csiupa viz fa szék utána. De a kézirat az megvan, megvan, meg senkinek* se mutatom, ellenben v-két mi-lliö koronáért szi-vesen eladom. Inkább erről rendelkeznék -halálom utánra -a-bba-n -a bizonyos közjegyzői okiratiban. ,-Kissé viseltes ugyan. Sokait kéllet-t forgatnom, amig -az írás 'kulcsát megtalálhattam, nem tagadom, nagy segitségemire volt -ebben -az a benzines Valaki, aki a kéziraton kivül két értékes szó-t hagyott itt számomra, ezen a keserves és szép földön: - Gulliver és brobdingmgi. Gulliver urat ismerem1. Emlék iratait olvastam. Határozottan emlékeztem arra, hogy 1702 juniiu-s i20-áu indult el arra az útjára, amely a ibrebdiugnagi kalanddal fejeződött be. Ha tehát az én néhai benzines emberein fejet egy Gulliver nevii ur csiava-rta él, akkor -az nem lehet más, arin-t az első -Gn-lliv-ei egyik leszárm-azöttj-a. És ha ez az iffju Gulliver Bro'bdiingu-agból -való, akkor — -legalább a mi törvényeink,, szokásaink és erkölcseink szerint — egyik őse a legöregebb Gullivernek törvénytelen- ,gyermelke. -Abból, bogy apjia nevét viselte, arra következtetek, hogy Biohdingnagban nem annyira bcrnir-ta'k az einberék, mint nálunk. Viszont azt is hiszem, ho-gy a legöregebb Gulliver -nem mindig irt igazat. Ö ugyanis Ibro-bdingnagi tartózkodásának -mint egyik kellemetlen epizódjáról •emlékezik -rneg arról, bogy a nők semmibe sem vették, ugy viselkedtek a jelenlétében, mint -aki se nem nő, se nem férfi, ágy -a legelőkelőbb és legszebb udvarhölgy éket is módjában volt a legdiszkrétebb ruházatban látni, sőt ennél in diszk rét ebben , is. Igaz, hogy a vén kópé mindjárt hozzáfüz-b bogy n & brobdingnag'i nők .csúnyák voltak, se diszkrét, s-e indiszkrét ruházatba-n nem tudták érdekelni, ugy .látszik, egy nővel szemben mégis kísértésbe jöhetett és ez az egy nő nem lehetett más, m-in-t -a hoz-zá mindig jó és figyelmes Glu-md-aliclitch,, ifjú Gulliver boldog ükanyja. (Amint méltóztatnak látni, ifjú Gulliver származását -a -rendelkezésemre állott csekély a-daitoklból a. legtökéletesebb biztonsággal tudtam megállapítani. Ugyanilyen biztonsággal — bár tömérdek és lelketö-lő -munka árán —• jutottam annak a nyelvnek ismeretéhez, -a m-elyen az ia- -munka íródott, amelyet ia benzines Valaki itt '-hagyott és amelyet az ifjú Guli iver, -aki őséhez hasonlóam kalandos természetű, tanulmány útjáról — ugy látszik, mindjárt a h-elyszinéni — készített. Természetesnek fogják' találni, -hogy először ia Szegedről szó-lé részt fordítottam -le. Ha kedvem lesz, .a többivel is elkészülök még. 'Ami hiba, tévedés., -túlzás va-n- -a műben, vagy bármi, ami nem -tetszetős, vagy -megfelelő, ne a -fordításnak t-essék tulajdon i-t ani, de lann-ak ss, hogy ifjú Gulliver -lír esetleg nem tehetséges émber, ha-nem -talán inkább annak, bogy tanulmányútja -köziben, nyomban a tömérdek impresszió első hatása alatt hevenyészve vetette papírra az itt következő sorokat. iKézoi Simon. Novemberre irodának is alkalmas 5—6 szobás modern lakást keres Di*. Székely Vilmos ügyvéd. Széchenyi-tér 6.