Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-02 / 78. szám

6 DÉLMjAGY A ROJtSZAG Hztged, 191/i. április '2. vátywgteetője tó meg vwa oldva a gordiusi emutaá. Fürge tisztiszolgák liátzsákhő], pdkróKoktól pillanat alatt kényelmes zaölyéket fabrikálnak, felharsan a Löhengriti Nászinduló ja m lelki szemeim előtt mint valami •saép déli,lnáb, feltűnik a (Széchenyi-téri korzó vasárnap déli képe. De bezzeg nem áknodo*«fct a baka-társaság, mit nekik a Wagtierm-nzsitea, Frájter iw Zmzkó csak derékon kap egy ©supaszképü regrutát, kiperdül vele árok közepére s megforgatja amúgy istenigazában. Több sem kellett a cimboráknak, olyan tüzes csárdásba kaptak a lelkes hadfiak, -hogy még egy jól sikerült alsótanyai dugott bál is elbujtatna mellette. Mire abbahwgytoa hamis, e-ak ugy dülöngélték a fiuk, asante- .jól is esett nekik, hogy a következő sstóm saép magyar nóta volt, ezt már csak ugy osaadtten, áhítattal illik hallgatni, ,moet már őrajtuk volt a sor az elérzékenyedésben. de bizítny *»gmfikitak is elszorult a szivünk, mikor felbúgott, hogy: Mi piroslik ott a siteu távolban... A sok s«k alföldi gyerek, teveséhe; hajtotta a fejét tó a végén kórusban sóhajtották a ref-raint, hogy: De a szivem os-ak azt mondja, jobb otthon... Mindenki gondolt, szép (Magyarországra, vége mit a .jókedvnek, ugy gubbasztottunk, inért m> ázott verebek A halotti csendet, hirtelen bárom fegyver durranás tűrte meg gyors egyraásutihihan és már hallottuk is fejünk felett a tttusaíka golyó jellegzetes, zizzenő ! MBbbffliéeét. — RenotiiSz! — kiáltja az inspdkciói tiMt és a katonák, -villámgyorsan rohantak a tövőrtóekliez... De mi ez?! Későn támadt * ússwhiMtg, vagy hallucináció? Az orosz állásban dal csendül fel, a mi abbahagyott nótánk a „iMi pépesük..." Csodaszép, .meleg, jellegzetes szláv karének, citera és hartumiika kísérettel. A szöveg értelme teljesen swmoR, a nótátok hangja ugyanolyan méttbtá, bánatos, haaasáró, anin-t a mienk és köa gondolat is: Quo usque tandem.?! A k«*sztül kasul drótozott, liófödte sikegyikünknek sem felel... M. K. fBBESSBBBBEESBBm^: !• [« APOLLO színház ®1 ®i lill g s (• s g í® Vasárnstjs, április 2-án, Schildkraut Rudolf felléptével Kaea-f| Bajazzó. Dfáma 4 felvonásban. A legmüt/észibb fifmszenzáeió • • • • p • • • p • •! Sí Ol g s (• s g í® Etaadások dél alán 2 órától kezdve. Oyermek- O*]. jegyek ctak a? első előadásra érvényesek, ptl Ebédlő garnitúra elegáns Paliszander fából eladó Rómaikönit 4. Megtekinthető d. e. 11 —l-ig. Búcsú a rókusi állomáson. — Adat a parasztböiesesíghez. — Hosszú lumpok ki nos, keserves küzdelme után h«za került a harctérről — szabadságra. Viszontlátta végre a kis fiát: a igyerököt, — ő az első és legfőbb a családban — a feleségét, a két lovát, a másik kettőt elvitték a harctérre akárcsak őt, a gazdájukat; viszontlátta a Bodri kutyát, házát., kertjét, földjét, :— szép rendben megművelte az aszszuny, kissé bántja is az emibort, hogy nélküle is ment a dolog, de mégis csak inkább büszke a,z ő ügyes, dolgos assszonyána; — viszontlátta a tanyáját, a messze határra néző nyárfát, melyen a sok veréhfószeík még most is ott ül a zsendülő ágak között, Szóval Cmmangó Pista ugy talált mindent idehaza, ahogy, — ma-holnap husz hónapja, — itt hagyta. Fura világ is ez a háborús világ, az asszony a gazda, a háborúból hazakerült gazda meg csak olyan vendégféle. Kissé különös dolog ez eleinte az embörnek, de az a zszony mindezt olyan természetesnek tünteti fial, hogy kátéíápcim nap múlva a szabadságos embör sem furcsái ja már. De különcben j sem ér rá sokáig csodálkozni, hisz oly hamar telik ez a nyolc kis nap szabadság. Jóformán meg sem fordul a ház? körül, meg a földjein és imár menni kell megint, Jövéa-menés az egész. Egyik vasárnap jön, másik vasárnap már megy is. Ennyi a frontról jött harcos szabadsága. Ott állanak most a rókusi állomás perronján. tSrik-sok (katona ember, asszony, uri és paraszt-nép között. Valóságos ember ten ger hullámzik, zajlik körülöttük. De ők senkivel sem törődnek és egy-egy karjukkal szorosan átölelve tartják egymást. A szerelem szigete a hullámzó, zajgó emberáradat közepette. A férj szabadon maradt kezével az asszonya bársonykahatjának a hajtókáját simogatja. Egyforma tempóban, egy negyed óráig, fél óráiig, addig, amig be kell szállani. Az aszszony p?dig ugyanazzal a mozdulattal és j ugyanabban a tempóban az ura Ikatonazubbony a zsebéneik a fedőjét, huzigálja. S oly kevesen tudjak azok közül, akik ott látják ezt •t szerelmes emberpárt, micsoda hatalmas indulatok kifejezői ez?k a primitív, szegletes mozdulatok. Nem azzal a gesztussal csinálják, mint a színpadon látni és nékem mégis kifejezőbbek. Szinte látom, mint reszket a szivük ezekben az önkéntelen, kar tlen és esetlen mozdulatokban, amelyek a szerelem, -a hűség, a ragaszkodás, az aggódó féltés, a fájdalom kifejezői. Az asszony egy szót sem szól, ő csak érez és reszket belül. Vonaglik a szive és a torka összeszorul, mintha fojtogatná valaki. Vagy valami? Hogy .szólhatna tehát?! ö esak hall ga-tja az urát, aki olyan bölcsen beszél, mint agy paraszt. Mert ők, a parasztok az igazi bölcsek, amikor halálról van szó, akár békében. akár háborúban. — Ennek igy költött lönui, ,— mondja nemcsak vigasztaláslfcépen, ,de meggyőződésből — mi, galambom, erru nem töhetünik. Nem hivtuk ezt a nagy bajt, magáiul gyütt s most embörök legyünk, hogy mögbi okozzunk vele. Embör dóga elébe állani a bajnak. Ha mögsegit az Isten, hát v-isezahoz és magén bádogok löszünk, ha mög ott maradok, ugy vödd, hogy ez volt számomra mögirva a sors könyvibe. Nem én vagyok benne1 a hibás, te se, hát ne gyötörjük magunkat: véle. i Bteszélt C.-amangó Pista még sok ilyen, egyszerű, paraszti böloseséget, miközben az asszonya kabátjának a hajtókáját huzigáltai és fölülről letekintett arra az édes, kis teremtésre, akinél ogy fejjel magasabb volt. Kicsit italos volt az ember, de talán csak azért, hogy az elválásnál ennyire józan lehessen. A beszédjén ugyan nem igen hallatszott mrg, hogy ivott, de meglátszott a szemén, a tartásán. Egynémelyek ezt hitték, milyen jót fágnak nevetni a (kapatos ember beszédjén és llíözeleb húzódtak. Már előre villogott a szemük, de amint egy-két percig hallgatták Csa.inangó Pista szavait, a káraiéin pajkos sugarai visszahúzódtak a <zeniekbe. mint csiga szarva, az arcok elkomolyodtak és az egyik férj, pedig ur volt az illető, azzal fejezte ki a búcsúzó háza- párral való eg yüttérzését és a parasztból eséséig iránt való elismerését, hogy bensőségesen megszorította a .beléje kapaszkodó felesége karját. Az asszonyok ineg a leányok pedig, akiket az imént a kíváncsiság, az olcsó mulatságra való kilátás csábított ide, könnyekre fakadtak. Csak a Qsamangó Pista felesége nem sírt, mert amint van érzelem, amelynek nincs szava, van fájdalom is, amelynek ninc ,eu kön nyie. Striegl F. József. Beszélgessünk. (A színhely a régi, a kul\urp.:lota előcsarnoka., ahol fáradtan áll a fahonvéd. Az arca sápadt, hihetőleg a zárt levegőtől. Estére hajló idő. Künn t. raszi szellő f újdogál.) Én (belépek az előcsarnokba és üdvözlöm a fahon védet): Csakhogy újra láthat,un, dicső honvédunk. A fahonvéd: Nekem is öröm ez, uram. Csak az a baj, hogy ebben a nagy magánosságban, ritkán van örömben részem. Én: Más lesz a sora, ha kikerül innen. A fahonvéd: Nem bánnám már, ha kikerülnék, da ki a frontra, a bajtársak közé. (Erősen szemügyre rész.) Rég láttam ilyen vidámnak, talán megütötte a főnyereményt? Én: Nem szoktam. És ez nem is okozna különösebb örömet. Nr.m tagadom, jó kedvem van és talán van is rá okom. A fahonvéd: Ugyan mi, ha r.rm tolakokáa a kérdésein? Én: Nagy dolgok történtek, dicső honvédünk. Az embereik szivét megszállotta a jóság. Vége van a 'drágaságnak, liszt annyi van, mint viz a tengerim, a kenyérnek alig van ára, a zsirt majdnem ingyen adják, ruhát, cipőt, fehérneműt', kalripot íbitelba kinél,iák. csakhogy fogyjon a nagy készlet, egyszóval gyönyörűség az élet, tele gondtalan íá.ggal, vidámeágga 1. A fahonvéd (némi csodálkozással): Nagy újság, jó újság. Én: 'Ez meg siennmi. Az egyletek beszüntették a működésüket, nincs gyűjtés, nincs viszálykodás, a legnagyobb harmónia uralkodik az egyleti tagok között, nem irigykednek egymásra nincs senki, aki kitüntetés után törtetne, léke a szivekben, a lelkekben egyaránt. ' A fahon iád (növekedő csodálkozáss á): Kifordult, talán a világ a sarkából? Én: Azt. még nem cselekedte. Hanem a beteg katonáknak a vállalkozó élelmezők pástétomot adnak, mindenből a legizesebb falatokat és annyit, amennyit ereik képesek enni. Nemhogy egy cite-k sem hiányzik az előirt adagból, liánom föle van mindennek. A fahonvéd (egyre növekvő csodálkozással): Mon-'-ja, csak, mondja az ilyent öröm hallani. Én: A házi tűzhelyekbe a hűség költözött. A nyorzolyáik érintetlenek, minden aszszony epedve várja haza az urát és nincs az az ostrom, aminek ellent nem állnának. A fahonvéd: Ideje. Én: És vége a puocnak, a páváskodó* nak, a .takarékoeság a j'elszó és begy ezt bebizonyítsák, térdig érő szoknyákat hordanak, merthogy ez kevesebbe kerül. A fahonvéd: Nem tudom, hihetek-e a füleimnek? Én: Hogyne hihetne, dicső honvédünk. A füleinek mindent hihet. Hihettük volna-e, hogy lesz idő, amikor mint most, potom árért lehet napszámosokat kapni, hogy földmunkáláeokkoz, szőllő nyitáshoz annyi munkás jelenik zik, hogy. fele is elég volna? Hogy mindenik wzőllő tulajdonosnak annyi rézgálien lesz, hogy a peronospora iuind elpusztul a töméntelen permetezéstől?